Igen! Mikor kijelentetted, hogy vársz, hogy szívesen magadhoz ölelnél, a jóleső meleg mosoly szétterült arcomon. Vajon milyen érzés lenne annyi idő után látni? Érezni az ölelésed? És tényleg beleveszni parázsló tekinteted mélységébe? Ennyi fájdalom, ennyi szenvedés után a sors lehetővé tenné, hogy lássalak? És vajon, ahogy átölelnél, hallanám a szíved dobbanását, érezném, hogy lelkem összesimul a Tiéddel? És kijelenthetném, hogy: hazaérkeztem? Képzelet és valóság egy síkon mozogna! El sem merem hinni.
Vajon, érezném azt a sok- sok fájdalmat, amit a hiányod okozott? Szerintem nem. Hiszen a Most-ban lennénk, és csak azt éreznénk, hogy olyan jó az érzés..ölelj még!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése