Tervezés

Lassan tervezni kellene a nyaralást. Minden idegsejtemmel, minden lélegzetemmel arra vágyok. Megpihenni valahol, itt hagyni a gondokat, a sárga csekkeket, élvezni a nap simogató hatását, perzselését és a nyugalmat, a csendet, a változást. De, még csak tervezzük. Elég sok napot kivettünk a szabadságunkból a ballagással, az előkészületekkel, és ugye voltunk színházban is, így jó ha cserékkel egy négy napot össze tudunk hozni. Már nem érdekel, hogy hova, csak menjünk. Ma a fiúkkal elmegyek horgászni. Csak pár órára..a friss levegő, a csend most kell. 
Hogy hova menjünk nyaralni? Még nem tudom. De az idén nem akarok, szándékozok Romániába menni.

A romantikus írónő és a sátánista főpap

Már a párosítás is elképesztett, de maga a történet is vicces.
Élt egyszer egy nő, Kylpal....romantikus regényeket írt..főleg a szerelemről, pontosabban a lélek szerelméről. Elvolt a saját maga alkotta álomvilágában, míg egy nap megszólította őt egy hang:
- Szépek a verseid, ízléses a csomagolás, és imádom a vörös színeket. Életet jelent, pezsgést, rengeteg energiát. Ezt érzem belőled felém áramlani.
A nő a hang irányába fordult, de nem látott senkit. Hm..gondolkozott el..talán csak én képzeltem, nem is szólt hozzám senki...De a hang folytatta.
-Érdekes vagy, különleges, más mint akiket eddig ismertem. Nem képzelödsz, itt vagyok! Rengeteg energiád van, érezlek. Érzem a Benned tomboló tüzet, az elfojtott szenvedélyt.
-Tessék?- nézett a nő a hang irányába. Nem ismersz, egyszer. Másodszor: nincsenek elfojtott szenvedélyeim.
-Lélekközösség, jó dolog- folytatta a hang.
Kypal kutatva nézett a hang irányába.
-Nem tudom, ki vagy. Nem ismerlek. Hány éves vagy?
-Számít a kor, a név, a tér, az idő? Tudod, hogy nem.
-Rendben. De itt a földön az időtől a tértől a korunktól és a testünktől függünk, ezek a korlátaink.
-Bölcs vagy. Bizonyára régóta képezed magad.
-Nem. Másfél éve. Ennyi idő alatt jutottam ide, ahol most tartok.
A neved?
-Chris. És valóban fiatal vagyok.
Na, akkor a gyerek játszik, jót szórakozik, bizonyára ezzel tölti az idejét, anyuci meg eltartja.
Ne ítélj!- szólalt meg a hang Kylpal-ban. Mire tanítalak? Elfogadás!
-Miről írsz?- kérdezte továbba férfi hang.
-Az álmaimról, a vágyaimról, az álomvilágomról, a fájdalomról, a létezésről..stb.
-Az jó, ha vannak álmaid! Mi a vágyad? A szerelem?
-Nem! Egy film a regényemből.
-És Neked?
-Hogy sátánista főpap legyek!
Kylpalból kitört a röhögés, de visszafojtotta. Sátánista főpap. Hm...a sátánistákról hallott már, kerülte őket, még gondolatban is. Mindent került ami a vérrel volt kapcsolatos és a vallási fanatizmussal. Ez ötlött az agyába: vér...és benne is megfagyott a vér.
-Nem érezlek gonosznak, de nem félek Tőled. Erős vagyok és vannak védőangyalaim.
-Nem akarok ártani Neked- folytatta Chris. Egyedi vagy és különleges.
-Köszönöm, de mennem kell! Elképzelte magában az ismeretlen férfit, amint tiszta vér. Vér csorog le az arcáról, a testéről, a keze is tiszta vér. Megrázkódott. Hihetetlen! Őt vajon hogyan vonzottam be? Én a szelíd lélek és egy sátánista főpap.
-Viszlát Kisfiú!- és játékosan kiöltötte a nyelvét. Majdnem az anyád lehetnék!
-Akarod, hogy vonzzalak?- kérdezte Chris.
-Nem bírsz, elszaladok.
-Elfenekellek.
Kylpal elmosolyodott. Itt látszik meg, hogy gyerek. Egy főpap, aki tiszta vér, de közben női fenekeket akar elfenekelni.
Hogy mik vannak! Ez itt tényleg egy színház! Baccus..kell ez nekem? Ennyi hülyeség egy rakáson! És csak rabolják a drága időmet! Megcsóválta a fejét, majd nagyon gyorsan elsietett, hogy ne hallja többet a hangot. Majd egy vicces álomnak könyveli el!:DDDD
Öreg volt ő már az eféle hülyeségekhez. És ettől jóval komolyabb személynek ismernek. Öreg??? Kortalan.....

Megígérem

Bár nem lehetne ígérni semmit, ugyanis fogalmunk sincs lesz-e holnap. Csak a Most számít, a ma, az a perc, amelyben élünk.Én most Veled vagyok..ebben a percben..tudom, szeretnéd, hogy mindig megmaradjak Neked. Megfogok....amíg élek..vagy az életedben vagy a tudatodban, de valamilyen formában örökre a lelked része leszek. Érzem, mit érzel..mindent...bár nem mindenre figyelek..Most csak ennyit adhatok magamból, de légy türelmes. Nem hagylak el, ha csak valami közbe nem lép. Ígérem!!

Megint...

Egy hét pörgős valós élet. Nem is nagyon volt időm írni, valahogy mégis összejött ismét egy kötetre való versanyag. Volt aki kérdezte, miért nem írok vastagabb könyvet? Két oka van..versekből 100- 110 darab bőven elég egy kötetben. Másrészt meg 600 ft-ért bőven elég ennyi. De van még egy indok..az olcsóbb a mai világban jobban eladható. 

Azt hiszem ez a legmélyebb könyvem, mármint érzelmekben..talán a legkifejezőbb..van aki szerint a legfájdalmasabb. Nem fájok..csak ennyire mélyre nyúltam, ahogyan alkottam. Szeretnék köszönetet mondani egy személynek, aki a kötet születése alatt végig velem volt...segített, olvasott, kritikáival ösztönzött, elgondolkodtatott engem. És persze, tőle is olvasható néhány költemény a kötetben....

Még egyszer köszönöm neki, a létezését....

Kislányként

Kislányként

Újra kislány vagyok

Egy virágos réten

önfeledten futok.

Felnőttek jönnek szembe

velem, férfiak

Megállnak, s megfogják

a kezem.

Vezetnek. Nem kérdezek

csak hagyom, hogy utamon

kísérjenek. Hallgatok.

Mélyen magamba zárom

szavaikat, Bár még nem

értem őket, de hagyom,

hogy lényükkel elvarázsoljanak.

Megyünk. Haladunk.

A virágok körül vesznek.

Előttünk, mögöttünk

mellettünk, Átölelnek.

Hirtelen egyedül lettem.

Félek. A színes virágok

sem oldják bennem

a feszültséget.

Hideg lett. Fázom.

Rám tört erősen

Lélekmagányom.

Már nem fogja senki

a kezem. Céltalan vagyok

Hogyan tovább, merre

menjek?

Hagyd, hogy legyen....

Hagyd, hogy legyen

Az idő mindent megold

begyógyít sebeket, feledtet

fájdalmas múló emlékeket.

Új célokat, reményeket

ébreszt, tüzet éleszt

s vad, perzselő szerelmeket

gerjeszt.

Az idő, mely elérhetetlen

nekem, nem számít

Bár itt a földön nélküle

nem létezem.

Az idő mennyire fontos

tényező! Bár létünk örök

az idő és a tér végtelen

Én mégis itt korlátok

között létezem.

Csak hagyni kellene,

hogy legyen! Szép csendben

oldódjon meg minden,

Velem vagy nélkülem.

Csak hagyd, hogy

legyen! Hagyd, hogy

a pillanat bekövetkezzen

az érzés magával sodorjon,

a tudat többé ne akadályozzon

S a lelkünk együtt szabadon

szárnyaljon.

Csak hagyd, hogy lelkem

lelkedben megpihenjen

Nyugalom s béke töltse

be lényünket, árasszon el

a szeretet, s érezzük

Most már csak egymásért

élednek bennünk új remények.

Színház

Néhány napja ismét színházban voltunk. Budapesten az Operettszínházban néztük meg a Ghost című előadást Muri Enikő, Szulák Andrea, Szabó Dávid és Kerényi Miklós Máté főszereplésével. Már a hely is lenyűgöző, a közönség is, és még akkor a darabot meg sem említettem. Közel 500 km-t utaztunk, hogy részesei lehessünk eme nagyszerű előadásnak. Megszokott kis társaság, bár mindig van néhány új ember, akik csatlakoznak hozzánk..Jó kis csapat, vigyázunk, figyelünk egymásra. Az előadás lenyűgöző volt...megható, mint maga a film is. Talán így előadva jobban átjött az egész történet mondanivalója, jobban át lehetett élni. Ami meglepett, hogy a 14 éves fiam imádta, pedig ő aztán nincs oda a musical-ekért. De, ez lenyűgözte. A lányomnak tudtam, hogy tetszik, mert ő a Rómeó és Júliát is imádta...és az volt a szép benne, hogy ismét teljes volt a családunk. A könnyek természetesen most is legördültek a szemekből....

Akarj engem

AKARJ ENGEM!

Akarj az lenni, amilyennek szeretnélek

Add fel a tudatod, s a kontrollt,

Csak a szív és a Lélek maradjon

És az ösztönös vágy

Légy csak az enyém

ahogy én létezhessek általad

Szűnjön meg tér és idő

mikor együtt vagyunk

Hagyjon a világ, hogy

lélegezzünk

Jöjj velem, ahol

csak az enyém leszel

Hagyd, hogy levehessem a burkot

és én öleljelek védőn és

oltalmazón.

Látni akarlak

valóságosan és érezni

Patakzó könnyeid

szemedből felszárítanám

Fájdalmad terhét

vállamra venném.

Látni akarom boldog mosolyod

Látni akarom a NŐT

Benned

Érezni akarom puha ajkad

ahogy ajkamhoz ér

lehelet finoman

Elveszni Benned, és

az érzékek óceánjában

Égess el perzselő vággyal

Remegjen tested, mikor

Föléd hajolok és

megérint a kéj

forró szele

Akarom, hogy magadhoz húzz

Akarj úgy, ahogy én Téged

Akarlak teljesen, mindennel

ami Te vagy

Tedd meg, hogy enyém leszel

Hogy én örökre a Tied lehessek

Legyél az örök NŐ, aki

rabul ejtette lényem

Mert az vagy nekem

mi a lét, az ÉLET!

Akarj, és enged

hogy szárnyalhass

velem.

Nincs több fájdalom

nincs több vérző seb

Csak a szerető

LÉLEK

Add nekem a szívedet

Add nekem a szívedet

Lehunyt pillák mögött

feldereng képed

Mélyről feltörő sóhajok

Kerülnek lelkemből a felszínre.

Érzem. Érzem, hogy

végem van. Elvesztem.

Félek. Félek, hogy megtaláltalak

S Te egy napon majd

mégis elhagysz.

Nem akarok a jövőre

gondolni. Szeretném a szép

pillanatokat veled együtt átélni.

Szeretném, ha soha nem

múlna el az érzés, itt maradna

velem, még ha fájón is,

szívet tépően, jólesőn

valós álomként.

Add nekem a szívedet

Csak ennyit kérek

Tudom, ez a Minden.

A legtöbb, mit adhatok

földi és földöntúli érzés.

Elveszem. Elrejtem.

Rajta bilincset képezek

Itt marad bennem örökre

Szívemet adom a szívedért..

Az legyek?

Az legyek?

Az legyek, aminek szeretnél?

Adjam fel lényem, s legyek

csak a Tiéd?

Létezzek csak általad

Szűnjön meg létezni minden gondolat?

Hagyjam, hogy a lélek átvegye uralmát

a tudat felett?

Hagyjam, hogy magaddal vigyél, ahol

csak a Tied leszek?

Akarod a valóságot?

Sötét szemekből patakzó könnyeket?

Akarod látni szemem mélyén felsejlő

fájdalom- rengeteget?

Akarod látni mosolyom?

Ha néha elfeledkezem s női énem felragyog?

Akarod érezni puha ajkamat?

Elveszni az érzésben, s szűnjön meg

minden gondolat?

Akarod érezni a vágyamat?

Hogy remegve várjam tested mikor betakar?

Akarod a bennem rejlő mindenséget?

A mosolyokat, a bájt, a gyengédséget,

a vadat, a gondolkodót, az értelmet, a szépet,

az alázatost, a hódolót?

Mondd, mit szeretnél, mi legyek Neked?

A végtelen, az örök nő, ki rabul ejti lényedet?

Érzem, hogy ez mind én vagyok Neked

Most mit tegyek?

Nem akarok sebeket s véres

lélek- könnyeket.

Csend van..a lelkemben

Tudom, hiányzok embereknek valahonnan...érzem...de..most nem tudok szétszakadni. A valós életem annyira összetett, hogy 100%-os embert követel.Millió fontos dolgom van, amelyek nem tűrnek halasztást. Nincs idő az álomvilágomra..max. néha összedobok egy- két verset. Most erőm sincs a mély gondolatokra...de jó ez így, pihen a lelkem. Kellett neki, mert összesűrűsödtek körülöttem a dolgok. Rendet kell tennem magamban...a lelkem pihen, könnyed..és csak csendesen létezik..furcsa, de jó érzés..olyan mindent elfogadó állapot. Fáradt vagyok- fizikálisan, de lelkileg könnyű. Nem szárnyalok..véd a burok, amit a lelkem köré fontam...akiknek hiányzom, nem felejtettem el őket...itt vannak bennem..én is gondolok rájuk...majd leszek..ott is...de most itt jó..most hagyom, hogy átöleljen a csend..és az érzés:-))

Kellenek a vágyak?

Kellenek a vágyak?

Álomvilágom most hanyagolom

Teljes embert kíván valós életem

A nap minden egyes percét megélem

S teendőimet fáradhatatlanul végezem.

Álomvilágom most csak halványan

létezik. Sebzett lelkem pihen, nyugszik

s szótlanul létezik. Nem akarja most 

háborgatni őt a tudat, hagyja, hogy 

bánat- felhők róla eloszoljanak.

Álomvilágomba beléptél

Még nem látlak, csak halványan

érezlek. Ködfátyol takar, tudom

hogy itt vagy, bennem

Vársz türelmesen s csendesen

átölelsz.

Gyengéd érintésed lelkem

leheletként éli meg

Ujjaid finoman érintik arcom

Lehunyom szemem, s tekintetem

elfedem.

Nem merek Rád nézni

Még nem merlek figyelni

Oly zavaros volt körülöttem

minden, előbb rendet kell tenni.

Csendes lényed szelíden 

átöleli sebzett lelkem

Végtelen gyengédséggel ringatsz

s nem kizárt, hogy elvesztem.

Álomcsapda

Álomcsapda (kaptam)

Az álmok sohasem csapdák

Illúziók talán, 

a képzelet játéka

De sohasem a valóság

Álmaink lehetnek

És ha Benne vagy, mert akarom

Hát nevezd csapdának

Fogva nem tartlak!

Magad jöttél, mert akartad

Bár nem tudtad, mi vár Rád

Lelked fátyolként szövöm körül

Besétáltál, de nem vágyódsz el

Ott vagy, ahol mindig is lenni akartál

Úgy lehelem ajkaidra csókom

mint a hajnali dér

ahogy nedvessé teszi a fűszálakat 

Úgy érintelek

mint ha szellő simogatna

Úgy veszlek körbe szeretetemmel

Mint a végtelen óceán

melyben megmártóztál

Nézz a szemembe, hogy lásd

Az életet tükrözi

Kellenek a vágyak, mely

a szeretetet élteti

A szeretetet, mely megérint

és simogat, ha kell

és lehet, hogy néha fáj.

De csak így csordulnak ki

a Lélek könnyei.

Szerelem é s bánat

Lélek és test

Öröm és fájdalom

Mind testvérek

nem léteznek egymás nélkül.

Ahogy én sem Nélküled.

Hová lettek?

Hová lettek?




Hová lettek kedves mosolyok?
Hová lettek a vágyak?
Hová lettek az álmaim, melyek
széppé tették az éjszakámat?



Nincsenek álmaim.
Kihaltak a vágyak.
A célok is eltűntek
Nem látom a holnapot
Megfakultak a tegnapok
S nincsenek már csak árnyak.



Hová lettek az érzések?
A ragyogó fények, már csak
sötétséget látok, s
semmit nem érzek.



Hová lett a szeretet?
S a melegség, mely elönti
a szívemet?
Hova lett a mosoly, s a ragyogás?
Megszűnt. Elfelejtettem
örökre mosolyogni már.

Válaszom a versre

Ne félj

Nem akarom, hogy magadban

félelmet táplálj, Nem ígérhetek

semmit, de életembe

észrevétlenül belopóztál.

Itt vagy bennem, óvatosan

szépen csendben

Most jó, hagyjuk, hogy

a pillanat győzedelmeskedjen.

Nem akarom, hogy félelemmel

átitatott gondolatokat táplálj,

hogy attól rettegj, hogy 

egy napon majd nem találsz.

Ha körülvesz a csend 

én is ott leszek

Ha keresel mélyen

magadban, meglelhetsz.

Mert bizony ott leszek

Benned, bevésődtem

lényem összekapcsolódott

a Tiéddel.

Kaptam

Mint egy üstökös, törtem be az életedbe

Nem vártál, de én mégis megjelentem hívatlanul

Lámpással világítottam be az éjszakáid,

Haldokló lelked két kezembe vettem óvón

Nem akartam hogy végleg elpusztuljon.





Szelíden karoltam át összetört életed

S mint lágy fuvallat hessentettem el a bánat felhőit

Nem kérted, hogy maradjak

Nem kérted, hogy vigyázzak Rád

Csak jöttem, és árnyékoddá váltam

Hogy mindig kísérhessem lépteid.





Hogy ott legyek, mikor már senki nincs melletted

Hogy megfogjam kezed, mikor a legjobb barátod is elengedi

Lelked lankadó rózsáját, az élet vízével öntöztem meg

Lassan éledezik, bizonytalan még a jövő

De a jelenben egy biztos van,

Az a fénylő üstökös, mi beragyogja a Lelked.

Tyúk- futtatás

Szeretem az állatokat. Főleg a sajátjaimat. A kutya iránti szeretetem vitathatatlan...és tényleg, ahogy a tényekben hallottam, a kutyáknak vannak arckifejezéseik, mimikájuk, amit csak a gazdája ismer..de ez egy másik téma..most a tyúkokról írok...Gyermekként mindig állatok közt voltam: tyúkok, kacsák, libák, pulyka, gyöngyös, sertés, szarvasmarha...de nem figyeltem rájuk. Megszoktam őket, szüleimtől kisebb feladatokat is kaptam az ellátásukban, de annyira nem szerettem őket. A macskákat...gyermeklányként azokat szerettem, imádtam, még ruhát is varrtam nekik..mellényt, nadrágot, kalapot, rózsaszín- kék színösszeállításban , és fel is adtam rájuk.Aztán csodálkoztam, hogy eldőlnek benne..ahogy felnőttem, lettek saját gyermekeim, már nem babusgattam a macskákat. Kutyás lettem, de a kutya is kint..bent nem tűrök meg állatot! 
Kb. 3 hónapja harcoltam ki a  férjemtől, hogy vegyen nekem tojótyúkokat, kell a friss tojás..sokat sütök, tésztát gyúrok..stb. Nem akarta.Tudta, hogy a takarmányuk többe van, mint a tojás, amit adnak. Ez így is van..de én megszerettem őket. Fiacskám is beszállt néhány tyúkkal, így neki is van havi részesedése...szóval..megszerettem őket..idő kellett, hogy megtanulják, nem a darás tálba, ivóvízbe meg szanaszét tojunk, ahol éppen rájuk jön. Megtanulták..most már szinte egy helyre tojnak..aztán nem esszük meg a tojást, amit megtojunk- na, ezt nehéz volt nekik drasztikus beavatkozás-orrból történő lecsippentés nélkül- megtanulniuk. Nagyon szelídek, mindegyik megáll és lekuporodik , ha szólok hozzájuk..és egymást fellökve jönnek utánam. Mindig kapnak valami nasit. Télen a kivi és a citromhéj volt a kedvencük, a kenyér után, most már a dinnyehéj. A múltkor készítettem nekik sárgadinnye tálat, a héjba beleöntöttem a  vizet, és nagyon tetszett nekik..gödröket kaparnak és abban porfürdőznek. Fiammal öntünk nekik vizet a gödrökbe és fürdenek...Marad a gyerek, ha játszik.:DDD. És néznek.azt is megfigyeltem, hogy kissé megbillentik a fejüket és felfelé néznek- mindig egy szemmel....és beszélnek...Tegnap kitaláltam a tyúk- futtatást: pici darabokra tépem a kenyeret, és darabokban bedobálom..szabályosan versenyeznek a falatokért, elszaladnak, bújnak el, ha sikerül megkaparintaniuk egy- egy falatot. Persze el- ellopogatják egymástól és megy a harc...ahogy így figyelem őket, elgondolkoztam azon, hogy milyen jó nekik. Kiváltottam őket a fogságból- ahonnan vettük őket, ott 1,5 méteres ketrecben voltak..semmi más dolguk nem volt csak enni és tojni. Itt nálam meg kész nyaralás van nekik: nasik, koktélok, versenyek, porfürdő. Élnek..és szabadabbak...

Vedd lejjebb a mércét!

Vedd lejjebb a mércét, vagy örökre boldogtalan leszel- mondta nekem ma délelőtt valaki. Hm...fent lenne a mércém? Mi is az a mérce? Egy viszonyítási egység...amihez mérünk mást, másokat vagy önmagunkat. Nos..önmagammal szemben eléggé maximalista vagyok..de nem mindenben...a munkában, a ruhákban , az ételben,a  nevelésben..de nem erről a mércéről van szó. Hanem, ahogyan mérek másokat. Mérnék, viszonyítok? Igen, csakis önmagamhoz,. A férjemhez soha nem mértem senkit. Ő tabu...A mérce lehet egyfajta elvárás is. Régi ismerősöm, Jean azt szajkózza egy éve éljünk elvárások nélkül. De rájött ő is, hogy itt a földön- ez lehetetlen. Mert ha én vagyok egy bizonyos szinten, akkor azokkal a személyekkel érzem jól magam, akikkel tudok azonos témákról komolyan kommunikálni, önfeledten nevetni..stb. Ehhez bizony az kell, hogy a másik fél is tájékozott legyen, szeressen olvasni, kommunikatív legyen. Másképpen nem megy..és a kapcsolatunk csak a sablon- társalgásra szűkül: Hogy vagy? A gyerekek? meleg van. Bírod? Dolgozol? Örülsz a rezsi csökkentésnek? Van hiteled? Szépek a virágjaid..tojnak a tyúkok?:DD..Nos..én ettől több vagyok, jóval összetettebb. És ezek bizony elvárások, melyek szükségesek.

Szeretném, ha egyszer lelkem...

"Szeretném ha egyszer lelkem összecsendülne a Tiéddel"


Hm...bevallom, meglepett ez a mondat.Egy picit a szívemig is hatolt. Jött azonnal a jól ismert kérdés.: Miért az enyémmel?
Nem keresem a miért-eket. Csak el kellene fogadnom, hagyni, hogy csendüljön össze. De, ahhoz, hogy összecsendüljön, összesimuljon, nekem is akarnom kell. Nem simulhat össze mindenkivel. Majd a lélekközösségben, ha az Egységet választom. Itt a földön nem én választom, hogy kivel simul össze a lelkem. Legalábbis nem tudatosan választom. A lélek választja. De az összesimulást nekem is akarnom kell. És itt lép közbe a tudat. Korábban felvetett teóriám bebizonyosodni látszik: a tudatnak és a léleknek itt a földön együtt kell működnie. Csak azt nem értem, miért kell a harc? A tudat miért nem hagyja hosszabb ideig, hogy az legyen, amit a lélek akar? Mert a tudat egy uralkodó , győztes létező, de nem örök, mint a lélek.
Szóval..nem tud mindenkivel összesimulni a lelkem. Nem biztos, hogy azért, mert nem akarom. Ahhoz, hogy valakit érezzek magamban, és hogy belém vésődjön sok minden kell: először is lelki összhang, egyforma vagy hasonló lelki érzékenység, nyugodt, kiegyensúlyozott állapot, csend, hasonló gondolkodás, azonos vagy hasonló dolgokban történő hit. Aztán nagyon sok figyelem, és törődés a másik személlyel, bizalom, őszinteség. Ezek nélkül nem megy.
Néhányan megérintették a lelkem, nem túl sokan. De akik velem jöttek utamon hosszabb ideig, ők bevésődtek. Persze, mindenki másképpen: van aki elfogadva, van aki szeretve, van aki fájdalommal, és van aki csak azért, mert része volt életem akkori szakaszának. van aki azért, mert sokat tanultam tőle. Van aki mélyebben és van aki kevésbé mélyen. De itt lakik bennem mindegyik- kitörölhetetlenül. Nos..a gondolat gondolatokat szül, ahogyan a mosoly mosolyokat éleszt, így ez a mondat befészkelte magát a tudatomba.
Feltettem a kérdést magamnak: Én is szeretném? Elmosolyodtam...igen. De azt tisztán érzem, hogy ez a pillanat még nem jött el...de el fog jönni...még csak halványan érezlek. Még nem tombolsz, lüktetsz, követelsz bennem, hogy figyeljek Rád, de itt vagy. Beléptél kapuimon. Mindenesetre köszönöm, hogy vagy....

Miért nem találják meg egymást azok az emberek, akik túl látnak a testiség fogalmán?

Ma egyik ismerősöm felvetette ezt a kérdést. Hm..először meglepődtem, de miután értelmeztem, rájöttem, én már írtam erről a témáról. Ennek a kérdésnek számomra megvan a miért-je, persze az az én Igaz-am, mert én abban hiszek.
Akik túl látnak a testiség fogalmán...néha megtalálják egymást..rákapcsolódnak egymás lélekrezgéseire és együtt szárnyalnak. Egy ideig...Miért nem tovább, örökké? Mert itt a földön mindent a tudat irányít...egy ideig hagyja, hogy a lélek tőle függetlenül, szabadon szárnyaljon, de idővel visszaparancsolja a helyére, a testbe, amelyben lakik...és felébreszti a vágyat, amely szenvedést, mentálisan fájdalmakat okoz...és véget vet a lélek kis kiruccanásainak. A lélek nem harcol..a lélek csak elfogad és szeret....

Újra itt....

Igen, régen írtam ide. Tényleg csak egy- két verset írtam mostanában, de abból ismét megszületett egy újabb kötet. Idő-és energiahiányban szenvedtem. De! Véget ért a ballagás- csodálatos volt..és élvezem a nyár velejáróit: ma például meggyet raktam el befőttnek és fagyasztva. Még egy vizsga van hátra pénteken a fiamnak, utána megünnepeljük egy családi strandolással, és a színházzal..utána beiratkozunk az új iskolába, és tényleg csak miénk lesz a nyár egy darabig.
Igazi nyár van, nem 30 fok, hanem árnyékban 37 fok volt ma.Mit mondjak? Szeretem, de ezt víz nélkül nehéz elviselni. És szegény növények! Na, meg szegény férjem..de ma megelőlegezett magának egy sikeres horgászatot, 2,5 kg-os ponty volt a zsákmánya.
Egyenlőre nem írok..esténként bágyadtan olvasgattam. El kezdtem a  Mary Jeanne II-tőt olvasni.Ma megkérdezték tőlem, mit ajánlok, melyik könyvemet vegyék meg? Nekem ez a szívem csücske..annyira mély, annyira érzelmes, kevés humorral és erotikával fűszerezve- annyira én vagyok..Persze, ízlések és pofonok. A nem rég befejezett lovagregényem is a kedvenceim közé tartozik:-))

Elhanyagoltam

Már jó néhány napja nem írtam ide, és ahogy eldöntöttem, max. 1-2 verset írtam. Oka: időhiány, gondterhelt napok, 4 napos reggeli kínzó fejfájás...és talán egy kicsit most csend-elek magamban. Nincsenek mélyreható gondolataim, most, mert a ballagásra koncentrálok..utána meg, nyári szünet, és legalább csak egyszer kell felkelnem...Hétvégére 30 fokos meleget jósolnak..hát legyen is, várom nagyon a meleget... Az árvíz- sokkol. De nem tudok segíteni, így csak könnyeket ejtek értük és lélekben velük vagyok...Szép sorban megoldódik minden..az idő mindent megold:-))

És győztünk!

Fejet hajtok honfitársaim előtt, akik nem csak, hogy részt vettek, jól teljesítettek, hanem meg is nyerték ezt a versenyt.A végső döntőben is győzelmet arattak a British Got Talent elnevezésű versenyen. Ilyenkor érzem, hogy magyar vagyok, egy picinyke sokat szenvedett ország lakója..Bár nekem nem számít a nemzetiség..én ugyanolyan jól megértem magam angolokkal, németekkel, románokkal...hiszen a szivük mélyén ők is csak emberek, akik ugyanolyan érzelmeket hordoznak..Gratulálunk, szép volt!!

Láthatom a napot....

Végre majd egy hónap után újra érezhetem a meleget! A ragyogó napsütést, a fényt..elvégre csak nyár van! Elég volt a komor időből, fel kell rázni magunkat, mert a környezetünkben mindenki leeresztett. Persze, ez nem csak az idő miatt van, hanem az egyre nehezebb gazdasági helyzet miatt is. Árvizek..a Duna vízszintje katasztrófálisan magas...De, jöjjön aminek jönnie kell! Öt nap és véget ér a tanítás. Végre! Már nagyon untam kétszer felkelni...Talán megint minden megoldódik magától?

Szeresd...

Szeresd, mert ha nem teszed, megteszi más. Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá, elhagy téged. Öleld meg ha kéri, mert ha nem teszed, megkapja majd mástól azt, amire vágyik. Ne akkor akard megfogni a kezét, amikor már hiába. Egyszerű későn kapkodni. De nem akkor kell észbe kapni, amikor már késő. Addig örülj, amíg egy nő szeret és törődik veled - akkor is, ha túl sokat. Örülj neki, mert abban a pillanatban, hogy nem teszi, meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod van, hogy akkor már késő lesz.

Részlet....

Aki nem ismerné, bemutatom a lányomat: Lady Pataya. Pataya meghajolt, a vendégek tapsoltak.

-A mai estélyt az Ő tiszteletére rendeztem, 28. születésnapja alkalmából. Ezennel megnyitom a bált. Lánya felé nyújtotta karját, majd keringővel kezdték a táncot. Utána  a lovagok következtek, sorban. Sir Luis végig vigyorgott, jó szorosan fogta a ladyt, majd a tánc végén röpke csókot lopott tőle. Pataya nem háborodott fel, már megszokta lovagja stílusát. Alexander ölelésében érzett egy kis remegést. Szíve majd kiugrott, de nem nézett a férfi szemébe. Szótlanul és mosolytalanul táncolt. Magában már elengedte a férfit. Michael alig mert a szemébe nézni, majd hirtelen bocsánatot kért tőle.

-Tudom, hogy hibáztam. Tudom, hogy elszúrtam mindent, de szeretnék még egy esélyt. Érdekelsz, vonzol, szeretnélek szeretni!

-Sajnálom Michael, de nem megy. Nincs nálam második esély. Különben kedvellek, örülök, hogy a lovagjaim közé tartozol.

-Akkor mégis?- nézett reménykedve rá a férfi.

-Michael! Magamra hagytál azon a bizonyos éjszakán. Nem csak Te, mindannyian. Jó, hogy nem akkor törtek rám! De , én tettem egy fogadalmat: aki nem fog magamra hagyni, ő lesz a társam. De mindannyian elbuktatok. Így férfiként nem érdekelsz már- és ördögien rámosolygott a férfire. Köszönöm a táncot. Még mindig jöttek a vendégek. A zene elhallgatott. Lord Kevin elébe ment a most érkezetteknek. Üdvözölte őket.

-Örülök, hogy eljöttetek! Bemutatom a lányomat és intett Patayának. Pataya odalépett apja mellé, majd rámosolygott a jövevényekre.

-Jó estét Hölgyem- szólalt meg az idősebb férfi. Jack Hamilton vagyok, ő pedig a fiam, Joseph. Joseph előre lépett és kezet csókolt a ladynek.

-Lady Pataya vagyok!- és megszorította a férfi kezét. Örülök, hogy megismerhetem. Csak most emelte szemét a férfi arcára. Tekintete belemélyedt a férfi sötét szemeibe. Leírhatatlan bizsergést érzett ereiben, torka kiszáradt, nehezen vette a levegőt. Ilyet még soha nem érzett. A férfi továbbra is fogva tartotta a kezét és a tekintetét. Pataya tudta, érezte: itt van, eljött, rátalált, bevonzotta. Joseph, a lelke másik fele. Nagy nehezen elengedték egymás kezét.

-Gyertek beljebb, érezzétek jól magatokat!- invitálta őket Lord Kevin. Pataya nehezen vette le pillantását a férfiről. Josephék az asztalokhoz mentek. Vacsoráztak. Ettek, ittak. Patayát elvitte Andrew táncolni. Majd a zeneszám végén hirtelen Joseph termett mellette.

-Lady Pataya, szabad egy táncra?

-Igen- és kezét nyújtotta a férfinek. Ahogy a férfi megérintette, ahogy hozzáért, Patayának megállt egy pillanatra a szívverése. Táncoltak. Gyengéden, érzékien, könnyedén, szinte együtt mozdultak minden pillanatban.

-Nyilván megbolondultam- gondolta a nő magában. Ilyen nincs! Ilyet nem érezhetek! Valamit tehettek az italomba! De az ámulat, a káprázat vagy a valóság- már maga sem tudta melyik, még mindig tartott. Szinte remegett a férfi karjaiban. Teljesen elveszett. Újra érezte, Joseph, lelke másik fele.

Apja boldog mosollyal szemlélte a jelenetet. Ezt már nem lehetett kimagyarázni. Megnyugodott: szeleburdi lánya talán most révbe ért….

       

                       Vége