A legszebb mondatok

Összességében szeretek itt lenni. Ha félre teszem az apró bosszúságokat, incidenseket, akkor ezen a közösségi oldalon sok jót kaptam: szép szavakat, egy-két kitartó barátot, törődést, humort..és intuícióimat is fejleszthettem.
Adtam és adtak nekem is...Szeretek itt, még ha kevesebb időm jut is mostanában itt tartózkodni. Emberek tűnnek el, és visszajönnek vagy nem, de akkor lesznek újak. Új érzések, új kapcsolatok...Hogy meddig tartanak? Nem számít.
Aminek a legjobban örülök, hogy megismerhettem itt egyetlen embert, aki talán lelkem másik fele. Nem kellenek szavak, érezzük, hogy a másik ott lakik bennünk...és Tőle kaptam a legszebb mondatokat, amelyek mindent kifejeznek:


"Hiányzott már az az ember, aki vagy, de szépen lassan megtalálod önmagad úgy érzem. Segítek benne, de tudom, hogy egyedül keresed meg az utadat, de én mindig ott vagyok az út mentén, ugye tudod?"........

Igen, tudom...A lényeg, hogy bárhol vagy is mindig visszatérsz, hozzám..Ez a karmánk:-)

A gyűrűk

Mindig is szerettem a gyűrűket. Valahogy kislánykoromban is vonzottak ezek az ékszerek. A gyűrűk imádata tökéletes ellentéte fiús énemnek.
Nő, gyengédség, érzelem- harc, kemény ellenfél, küzdelem.
Bizonyára ennek is oka van, hogy ilyen vagyok. Örök túlélő.
A vásárokban, búcsúkban mindig a gyűrűket néztem meg először. Ez a tulajdonságom megmaradt. Ahogy felnőttem, csak két gyűrűt hordtam, a jegygyűrűmet és a kísérőt.Aztán a kísérőt leraktam és két jegygyűrűm lett. Hogy miért kettő? Így alakult. Mindkét kezemen egy-egy karika gyűrű található.
Utána egy ideig minden házassági évfordulónkra gyűrűt kaptam a férjemtől. Már volt olyan , hogy egy ujjamon kettőt hordtam. Majd el kezdtem a bizsu gyűrűk után vadászni. És volt olyan időszakom, amikor csak ezüst gyűrűket vettem, és egy éve jómagam is kreatívkodok egyedi gyűrűket, amelyek a szívemhez nőttek. Eljutottam odáig, hogy fogalmam sincs mennyi gyűrűm van, 30-40db, de lehet, hogy több.
Tegnap szabadnapunk volt(végre a férjemnek is) és belevetettük magunkat a nézelődésbe, vásárlásba. Nézegettük az áruházak karácsonyi hangulatát. Annyira érezni lehetett a karácsony közeledtét! Karácsonyi teríték illatgyertyák, mikulás ruhák, csillogó- villogó gömbök, sújtások, ajándéktárgyak, játékok sokasága...ez mind mind a Karácsony összetevője.
Lehet jó üzleti fogás, de én szeretem! Megálltam a csillogó díszek polcánál, és csak csodáltam a sok színt, díszeket- belelopva egy kis szeretetet.
A gyűrűk imádata....bizonyára jelent valamit. Kinek adunk gyűrűt? A férfi a nőnek(néha fordítva is), szeretete, hódolata, udvarlása jeléül. De ha megnézzük jobban mi is a gyűrű? Egy karika. Lehet vékony, vastag, köves, csavart mintás...stb.
A lényeg az alakján van.: egy zárt kör. Bezártság, megadás, rabság, véglegesség. Így nézve: ennyire szeretném a bezártságot, tartozni valakihez?
Ezek szerint igen. Ragaszkodok, mint a gyűrű az ujjamhoz. Birtokol, mert csak az enyém,én kaptam, én hordom, engem díszít, jelképez. Innen a birtoklási mániám, és itt van az egyik Miért-emre a válasz.
A Bevásárlóközpontban sétálva elhaladtunk egy ékszerbolt előtt. Én tovább mentem, a férjem megállt. És csak a gyűrűket nézte(soha nem tette ezt ösztönösen), csak tudatosan. Visszamentem, mit néz.
-Ezüst gyűrűk.(Tudja, hogy az aranyat nem szeretem, már nem kell)
-Látom- és mentem volna tovább.
-Kérsz? Szeretnél?
-Nem, köszönöm. Nem kell, van elég.
-Én szeretnék Neked venni, most csak úgy- nézett rám.
Felvontam a szemöldököm.
-Hát jóó...Bementünk. A hölgy elém rakta az egész palettát. Méretet vettünk. Kiválasztottam, amelyik tetszett. Kettő volt. A kezemet előre nyújtva nézegettem, melyiket vegyem.
-Mindkettőt kérjük- közölte a férjem az eladóval.
Este felpróbáltam az új kincseimet, csak úgy csillogtak a kezemen. Miért most? Miért kettő? Nem érdekel...de minden esetre furcsa....

A lélek sóhaja

Várom minden rezdülésed, jeled,
miről sejtenem lehet - hozzám tartozol.
…hogy nekem lélegzed dalod,
velem álmodsz holnapot,
minden ébredést.
Osonó árnyadhoz simulok,
nem vehetnek tőlem el,
lelkem ágyasa lettél,
s örökké az leszel.


A lelkek visszatérnek. Oda ahol jól érzik magukat, oda ahol szeretik őket. Vannak lelkek akik fontosak(voltak) az eddigi életemben. Valahogy rátaláltunk egymásra, és az első sorok után éreztük a másik lelkének finom rezdülését. Ez tovább folytatódott, minden "érintkezéskor" érződött az a bizonyos melegség, gyomorgörcs, misztikus szeretet-érzés...a lebegés, vagy szárnyalás. A lelkünk összesimult, ölelkezett.
Egy időre útjaink elváltak, és a lelkünk is eltávolodott egymástól. Hittük mi, hogy ez így történt. De valójában nem!. Öt hónap után újra egy útra tévedtünk...és ha nem is találkozunk annyit, a másik lélek itt lakik bennünk.
Nem kell rágondolnunk, érezzük a jelenlétét, örökkön -örökké.
....Elengedtelek...azt hittem menni akarsz. Azt hittem, már nem akarod szeretni a lelkemet. Azt hittem, még sem Te vagy lelkem másik fele.
Tévedtem. Ahogy Te sem, én sem felejtettelek el. Próbáltam nem gondolni Rád, próbáltalak elfelejteni..de nem sikerült. Te itt vagy Bennem.
Egyetlen szomorú kijelentésed fájdalmat kelt bennem. Szabályosan érzem a lelked fájdalmát, vívódását. Annyira szeretném enyhíteni a fájdalmadat...
Miért van az, hogy egyetlen perc alatt kirázod a kisujjadból bármilyen történetem folytatását? És az első regényünk történetét is tovább szövöd, szinte átadva a gondolatokat?
Érezlek...akárhogy tiltakoztam, most már tudom..Te vagy lelkem másik fele....

Álom vagy álomvilág?

Minden álmom színesre festett,
messzire gurult üveggolyó.
Idővel egyre szelídebb leszek,
hiába vagyok megvadítható.

Már többet hallgatok, mint ítélek,
bár súllyal se több, mint éllel a szó.
Vasfog az idő az ember szívének,
ha minden színjáték megtanulható.

Hát eljátszom azt, hogy ennyire vittem.
A bűneim közül semmit se bánok.
Már átéltem mindent, amiben hittem:
az tesz emberré, hogy újra hibázok.

Álmok vagy álomvilág?
A két szó jelentése nem ugyanaz. Így ha azt mondom, nem szeretem az álmokat- akkor az ösztönös, nem tudatos alvás időben néha előforduló álmokra gondolok.
Az álomvilág, pedig a saját magunk alkotta belső világunk, ahol álmodozhatunk, elképzelhetünk dolgokat.
Ritkán álmodok, vagy csak nem emlékszem rájuk. Hogy szeretem-e az álmokat?
Vannak..és én elfogadom őket. Általában össze-visszaságok .
Ha így kérdezik, szeretem-e az álmaimat? Akkor a válaszom igen, mert azok már a tudatosan felépített vágyaim, céljaim, a saját álomvilágom.
Szoktam-e álmodozni, álomvilágban élni? Igen. A történetek, írások, olykor a filmek is egy másik világba kalauzolnak el.
Tehát, ha azt mondjuk az álmok megvalósulhatnak, csak harcolnunk kell értük, akkor nem jól fejezzük ki magunkat. Mert nem az álmok valósulhatnak meg, hane az álmaink, a mi kis belső álomvilágunk. És ez mind mind a gondolataink által lehetséges.

Mit jelent a lélek ölelkezése?

Tegnap este beszélgettünk itt egyik kedves ismerősömmel. Kedvelem az illetőt, mert vicces, humoros, olyan személy akit lehet húzni, cukkolni.
Szoktuk is egymást rendesen.
Valahogy felvetődött a lélek  egyesülése, a lélek ölelkezése.
A lélek létezését csak azok a személyek fogadják el, akik hisznek a reinkarnációban.
Megkérdezte, szeretek-e itt lenni?
A válaszom igen volt. Érnek apróbb fájdalmak, meglepetések, de ezek eltörpülnek amellett a fantasztikus érzés mellett, amelyet olykor a lélek ölelkezése nyújt.
Megkérdezte, mit értek ez alatt? Csak röviden válaszoltam. Mikor lelked rákapcsolódik egy másik személy lelkének rezgéseire, és egy pillanatig, vagy a pillanat töredékéig együtt rezegnek.
Hm..felelte, ő ezt a barátainál érzi. Közöltem vele, ott nem érezheti, és a párjánál sem(biztos).
Akkor fejtsd ki, mi is a lélek ölelkezése?
A lélek ölelkezése szerintem: mikor két ember annyira egy síkon van egymással(egymásnak), hogy lelkük ráhangolódik a  másik lelkének rezgéseire.
Ezt a lélek ösztönösen teszi, a tudatnak nincs köze hozzá és beleszólása sem.
És a testnek sem. Mondjuk a testet a tudat irányítja.
Mikor a két lélek összekapcsolódik, összesimul, megszűnik az idő ,a tér és a gondolat. Tulajdonképpen átlépünk egy másik dimenzióba, ahol semmi nem számít, csak az érzelmek. Pontosabban egyetlen érzelem, amely mindegyiknél hatalmasabb és magába foglal minden érzést: a Szeretet.
Ez csak egy rövid ideig, egy pillanatig, vagy a pillanat töredékéig tartó állapot.
Hogy mit érzünk ilyenkor? Melegséget, elönt a szeretet, a szívünk környékén apró szorítást, sóvárgást , torokszorítást, gyomorgörcsöt...és magától gyengéden kicsorduló könnyeket...
Semmihez nem fogható, csodálatos érzés....

A mézesmadzag

Régebben olvastam valaki blogjában a mézesmadzag-effektusról. Ahogy olvastam a történetet, a mosoly egyre nagyobbra húzódott a számon. Megfogott, humoros volt.
Nem szoktam, de elhatároztam, miért ne, én is kipróbálom. A kiszemelt személy egy számomra sokat olvasott egyén lett, akit azt hiszem egy jó ideje sikerült megismernem(átlátnom) rajta egy kicsit.
90%-ban sejtettem a férfi reagálását, de meghagytam a 10%-ot a reménynek, hát ha...
Nos, így is tettem. Elhúztam a férfi orra előtt a mézesmadzagot. És Ő be is vette. Sejtésem előre beigazolódott. Már magamban hallottam a kimagyarázásait: férfiből vagyok, a hormonok..
Na, igen. Jól sikerült a csapda. A férfi besétált. Magam előtt látom a képét lehunyt szemeim előtt, amikor az álomból valóság lesz. Az élet teljesen más, mint a kép.
Én is megdöbbentem, megfagytam, amikor a fátyol lehullt...
A férfi is meg fog lepődni..ha a lelkek megérnek majd a találkozásra. Persze, előfordult már olyan, hogy a lelkek találkoztak, de a valóságban már nem ölelték át egymást...
Meg fog döbbenni, amikor a fátyol lehull....:DDDD.

Hova a lelkek....

Hová a lelkek...

Hová a lelkek vissza-visszatérnek
s néma sóhajok az égig felérnek
hol megtöri a csend szíved ritmusát
s önmagaddal vívsz késő-lázas tusát
honnan gondolatban hosszú útra kélsz
s enyhet sebeidre Istentől remélsz
hol titkodat megőrzi a kies táj
s nem tudod elengedni mert nagyon fáj
oda a lelkek vissza-visszatérnek
nyugtalanul bolyongnak de nem kérnek
hol bánatod örök magányba zár
s gyertyaláng lobban, ha a szél arra jár
és ha visszanézel nyomuk nem leled
hiába érzed hogy ott vannak veled.
hová az emberek gyakran betérnek
s örökös búval, fájdalommal élnek
hol szomorú szívek vigaszt remélnek
oda a lelkek mindig visszatérnek.


Kedvenc versem. Mikor megtaláltam, rátaláltam, szabályosan elakadt a lélegzetem. Annyira szép, és annyira sokat mondó! Lenyűgözött. Persze egy vers értelmezése, mindenkinek mást jelent, ahogyan egy képről is több embernek más-más dolog jut eszébe.
Az akkori lelki állapotukat, hangulatukat kifejezve.
Mikor elolvastam, nem akartam a szavak mögé látni. Csak ellágyultam, a szívemig hatolt. De a vers sorai itt tombolnak, dübörögnek bennem, mint egy gondolat. Hova  a lelkek visszatérnek..visszatérnek-és a hangsúly a visszatérésen van. Lassan féléve tanulmányozom, figyelem a lélek mibenlétét, mivoltát. Csak az érzéseimre és a saját megtapasztalásomra, na meg az olvasmányaimra tudok hagyatkozni, mert tudományos, kézzelfogható magyarázat nincs a lélek létezésére.
Lassan haladok a lélek kifürkészhetetlen útjain, de kezd összeállni a kép. Kezdem érteni , sejteni az élet értelmét.
Ahova visszatérnek...ha szó szerint értelmezzük a verssort, akkor már tudom, hogy  a lelkek  a földi élet bevégeztével a lélekközösségbe térnek vissza, ott remélnek Istentől bocsánatot..stb...
De Isten nem haragszik, mert minden élőlényt egyformán szeret.
Ha meg fordítva nézzük, akkor a lelkek a földre térnek egy bizonyos ideig, szint eléréséig mindig vissza, mindig ideszületnek újra.
De értelmezhetjük úgyis a verset, hogy a lelkek azokhoz a lelkekhez térnek vissza, akikkel együtt rezegnek, együtt ölelkeznek, együtt simulnak össze. Ugyanis azok a lelkek vonzzák be, találják meg egymást itt a földi életben újra meg újra, akikhez már korábban is közük volt.
Érdekes, vannak emberek akikkel útjaink elválnak (egy időre), de akikkel olykor együtt rezgett a lelkem, mindig visszatérnek hozzám...

Hova a lelkek visszatérnek....ahol szeretik őket...

Egy kis humor

Mostanában nem nagyon volt kedvem nevetni. Mélyen rejlő humorérzékem mégjobban beágyazódott. A mosolyaim is megtörtek, fáradtak voltak. Talán az ősz...talán kicsit érzékenyebb vagyok, mint szoktam lenni..most ilyen hangulatom van.
Tegnap is feljöttem ide, gondoltam azért azoknak írok, akik rám néznek, olvasnak, törődnek velem.
Az egyik régi ismerősömmel"beszélgettünk". Ő volt az, aki mindig megnevettetett, vagy legalább mosolyt csalt az arcomra a hülyeségeivel, amiket lazán, a sorok mögé becsempészve szokott adagolni.
Tegnap is így történt. Spontán történetek, kivel mi történt, hiszen már régen beszéltünk. Aztán el kezdtem hirtelen figyelni a becsempészett, oda nem illő mondatára.
-Én is szeretem, ha a nő az ágyban beszél.
Erre még nem reagáltam...Aztán folytatta:
-Szeretkezés közben sugdos a fülembe.
-Tényleg? Hát...előfordul- feleltem. De még mindig nem sejtettem, hova akar kilyukadni.
-Ha azt súgja, hogy még, még, még!- és végig karmolja a hátam.
Hm..erre elmosolyodtam. Megint itt tartunk. Ha egy férfi és egy nő beszélget, általában ez a  vége.
-Ja, ja. Feleltem elgondolkodva. Vagy ezt mondja.:
Nagyon finom, csináld még! Ne hagyd abba!
-Igen, azt is szeretem- felelte.
-Itt vagyok csak tettem a kazánra- válaszoltam.
-Én is szeretlek, mert tettél a kazánra:DDD
Na erre már nem bírtam ki nevetés nélkül. Hatalmas vigyor foglalta el helyét az arcomon. Őt ezért kedvelem, mert ilyen hülyeségekkel , ha egy pillanat erejéig is, de eltereli a komoly gondolataimat....

Alkonyat

Csak ritkán nézek filmeket. Időm sincs rá, meg ahhoz külön elhatározás kell.
Kedvenc sorozatomat a Jóban-Rosszban-t megnézem, utána fürdés..stb.
A gyermekeim szoktak noszogatni, főleg a lányom, hogy nézzem már meg ezt vagy azt a filmet.
A múlt hétvégén közös filmnézést hajtottunk végre, a gyerekeimmel, megnéztük a  Felhők felett 3méter magasan c. filmet, amely nagyon tetszett.
Romantikus, és megható volt.
Az Alkonyat c. filmet még nem láttam, csak itt -ott láttam képeket a szereplőkről, és olvastam egy-két mondatot.
Az első részét kihagytam, de már bánom(majd utólag megnézem), mert bevallom,a  film lenyűgözött. Nem tudtam szabadulni a képernyő elől. Családi mozizás volt, igaz, hogy a férjem az utolsó fél órában bealudt...de mégis együtt néztük, és ez olyan meghitt, lazulós volt.
Visszatérve a filmre: mese ide vagy oda, ez mégis magával ragadott. Meg ha belegondolunk minden mesének van valamennyi valóság alapja. És a fantasztikus regényeknek is...
Szóval..a mesén átlátva számomra nagyon megható és mély volt a film mondanivalója. Ahogyan a misztikus lény(a vámpír fiú) beleszeret a valóságos személybe, a halandó lányba. És az az önuralom, amit a férfi kifejt, hogy vámpír mivoltában ne okozzon fájdalmat a lánynak- csodálatos.
Nő létemre a lány helyzetébe könnyű beleképzelnem magam. De megpróbáltam a másik oldalt, a vámpír helyzetét...csak ott is nőneműként.
Szeretnék vámpír lenni..lenne egy-két ember akinek kiszívnám a  nyakát(a vérét):DDDD

Véletlenek..(részlet)

-Gyere, megmutatom a lakhelyedet. Ethel egy kisebb házikóhoz kísérte. Itt pihenhetsz nyugodtan!
Mary hálásan rámosolygott.
-Pihenj jól..Mary Jeanne!
Ajajj- gondolta magában, ezt a férfi témát nem szabad még egyszer megemlítenem. Mary belépett, kicsi, ideiglenes otthonába. Barátságos kis lakosztály volt. Fagyöngyökből készült árnyékoló helyezkedett el az ablakon.
Egy vesszőből font ágy, egy karosszék és egy háncs-szőnyeg volt a szobában. Kellemesen hűs levegő , illó olajjal tarkítva fogadta. Ledőlt az ágyra és álomba szenderült.
Waiti szigetén még egy hajó kötött ki ebben a pillanatban. A Blu Eyes nevű hajó, amelynek kapitánya Anthony volt. A hajó, amely szőnyeg-bútor árukat szállított.
Ethel barátságosan fogadta a férfi szemmel is jó képűnek mondható kapitányt és a legénységét.
-Üdvözlöm Uram- nyújtott kezet Anthony Ethel-nek.
-Anthony Fox vagyok, és szőnyeg-bútor kereskedelemmel foglalkozom. Elfogyott az élelmünk, vagy pénz, vagy áru(szőnyeg, bútor, rum) ellenében élelmet szeretnénk feltankolni.
-Rendben. Van élelem a szigeten bőven. Raktároztunk szárított halat, füstölt húsokat, rizst, gyümölcsöket, és néhány fűszerfélét is.
Jöjjenek csak nyugodtan, néhány napot megpihenhetnek a szigeten.
-Köszönöm a kedvességét. Természetesen megfizetek mindenért.
Ethel mosolyogva tárta szét karját.
Anthonyék felszedelőzködtek a legénységgel, és elindultak felfedezni a sziget csodálatos világát.


Mary mélyen aludt. Végre stabil ágyon, ringatózás és dobálózás nélkül. Álmodott. Marc-kal sétált, itt Waiti szigetén. Furcsa volt az álom, Marc túlságosan élethűen jelent meg neki. Most nem szeretkeztek. Beszélgettek. Annyira más volt ez az álom...
Mary felébredt. Rendbe szedte magát, és elindult körbe nézni a szigeten. Ismerős hangra lett figyelmes. Mintha Marc-ot hallaná... Már hallucinálok is- legyintett egyet. De azért megfordult.
-Anthony?- nyílt nagyra a szeme.
-Mary Jeanne!
Mary elmosolyodott. A Marc- hasonmás. Emlékszik a nevemre. Odalépett a férfihez, aki lágyan megölelte.
-Nem gondoltam, hogy itt találkozunk újra.
-Én sem. Mi járatban?
-Cserekereskedelem, és elfogyott az élelmünk. Továbbra is bútorban és szőnyegben utazom.
Mary elmosolyodott. Eszébe jutott a csodás szőnyeg a kabinjában.
Tudom. Épp egy órája meséltem Önről Ethelnek, erre Ön megjelent.
-Tudja Mary, a gondolatainknak ereje van. A gondolataink által bevonzunk dolgokat.
Én ne tudnám- gondolta Mary. Marc..vele is így vonzottuk be egymást. Ez a férfi annyira Marc. Bár Marc meghalt...Talán a testvére? Soha nem mesélt a családjáról.

Szabadság vagy kötelék?

Az utóbbi időben ez a két szó foglalkoztat, motoszkál a fejemben. Azt már kiderítettük, hogy ösztönlény vagyok, így a cselekedeteimet többnyire előzetes elgondolás nélkül teszem meg. Pedig mérleg vagyok. Mint tudjuk a mérleg jegy szülötte egy nagyon kreatív, érzékeny , művészeti, szép érzékkel ellátott, harmóniára törekvő, megfontolt ember. Én is ilyen vagyok. Általában mások hibájából tanulok, és nem a magaméból.
A jellemzés tökéletesen illik rám. Megfontoltnak érzem magam, bár ez ellentmond az ösztönösségnek.
Szabadság: Barátnőimmel kiveséztük, kinek mit jelent ez a szó. Már azt is leírtam nekem mit jelent(het). Számomra csak a lelki, gondolati szabadság létezik, mivel párkapcsolatban élek gyermekekkel az oldalamon.
Bár gyermekeim már elég nagyok, így feléjük már nincs akkora kötelezettségem.
Korlátok. Vannak korlátaim. Nem (teljesen) azt teszek, amit akarok, vagy amit szeretnék. Kötelezettségekkel, felelősséggel tartozom a családom felé. Nem mehetek el pl. csak úgy a barátnőmmel egy étterembe, mert mi lesz akkor a családdal? Nem vehetek meg azért bármit sem, mert rajta kívül még három személy tartozik a családomhoz.
Melyik jobb?
Szabadnak lenni vagy párkapcsolatban lenni? Embere válogatja.
Én mindenesetre szeretek törődni másokkal, szeretek tartozni emberekhez, és szeretem, ha van kihez szólni. És...semmihez nem hasonlítható az a kötődés, amit a gyermekek nyújtanak...

Voice II.

Már írtam erről a zenei műsorról amikor elkezdődött. Akkor is lenyűgözött, és ez a varázs a későbbiekben sem szűnt meg. Ha tehetem , mindig megnézem péntekenként.Számomra ez az egyetlen stílusos zenei műsor. Rendhagyó és tele van érzelemmel. A zsűri tagjait szeretem, tisztelem. Mondjuk, Mező Misit nem ismertem. De érzelmes, mosolygós stílusával elkápráztatott.
Ez a legutóbbi rész bizony nekem is könnyeket csalt a szemembe.
Nem csak a zsűritagok könnyeztek, hanem én is. A vak lány és Dénes duettje annyira megható volt, hogy minden rezdülése átjárta érzékeny lelkemet. Csodálatos volt. Köszönöm nekik az előadást.

A bezárkózás

Mindenki életében előfordulnak hullámvölgyek. Amikor az ember úgy érzi, hogy sok behatás éri, többek között negatív, és ilyenkor magába fordul. Én nem mondhatnám, hogy a negatívumok hatására zárkóztam be. Persze volt egy-két apróság az utóbbi napokban, amely fájdalommal töltött el, és könnyeket csalt a szemembe (a kutyám fájdalma). Azt nem tudtam, hogy ennyire tudnak gyászolni a kutyák is. A ködös, párás idő is melankóliát, egykedvűséget idéz elő nálam, bár próbálok küzdeni ellene.
Az élet szép- továbbra is ezt vallom. Mert amúgy minden rendben van. Szeretek és szeretnek. Lélekben már készülök a karácsonyra.
De valamiért úgy éreztem, hogy besokalltam, egy kicsit magamba kell forduljak. Befelé nézni a saját világomba és csak a szűk családi körömmel foglalkozni. Így is tettem. Nem gondolkoztam. Csak végeztem a dolgaimat gondolatok nélkül. Esténként kártyáztam a fiammal, és együtt néztük a kedvenc filmsorozatomat.
Vannak emberek akiket szeretek itt. Akik egy kicsit közelebb állnak hozzám.
Ők azért egy-egy villanásnyira eszembe jutottak. Elmosolyodtam. Vajon most Ők mit csinálhatnak?
Ilyenkor túl érzékeny vagyok. Fájnak dolgok, amelyeknek nem biztos, hogy fájniuk kellene. Fáj ha írok, és nem válaszolnak. Olyan mintha nem törődnének velem...és ilyen érzékeny státuszomban bizony odavágok.
Ezért jobbnak láttam kivonni magam a virtuál világból.
Néhány emberrel itt(akikhez valamikor közöm volt) rendeztem a kapcsolatomat. Volt aki elment és nem keresett azóta sem(bizonyára oka van rá).
Aztán voltak akiknek baráti kezet nyújtottam. És hát...lettek új barátaim. Hogy kivel meddig tart ..nem tudom, de amíg tart minden pillanatát ki fogom élvezni.....:-)

Egy éjszaka története

Késő este volt, már jócskán besötétedett. Az országúton is csend honolt, csak néha egy- egy kocsi suhant el  a céljához igyekező autó mellett. A nő az "anyósülésen" elszenderedett. Fülébe helyezte MP3-ja füldugóját, és már nem hallotta  a zenét. Elaludt. A férfi csendben és nyugodtan vezetett az éjszaka sötétjében. Hagyta, hogy kedvese aludjon, bár jobban szerette ha beszélt hozzá. Fárasztó napjuk volt. Az éjszaka csendjét hirtelen fékcsikorgás, majd hatalmas csattanás törte meg. Üvegszilánkok repkedtek össze- vissza. A nő érzékelte a csattanást. Kinyitotta a szemét, de csak egy hatalmas, sötét vasdarabot látott előttük, utána elájult.
Férje öntudatánál maradt. Látta elájuló kedvesét. A nőt akit szeretett, és mindig is szeretni fog. Tehetetlenséget érzett. Nem vesztheti el.. Nem halhat meg a felesége! Így nem! Értelmetlen és ártatlan halál lenne! Kikapcsolta az ájult nő biztonsági övét és gyengéden rázogatni kezdte az üvegszilánkokkal takart nőt, akinek mindenhonnan folyt a vére.
-Úristen!- nyilalt a férfibe,.Nem halhat meg! Szólalj meg! Nyisd ki a szemed, ébredj fel!- kérlek- kiabálta a férfi kétségbeesetten.
A nő nem látott. Nem gondolkozott. Lepergett előtte az élete. Képek. Látta újra halott szüleit. Kislány volt. Felnőtt. A gyermekei: a lánya, aki mindig feleselt, és a kisfia, aki alig volt hat éves. Ártatlan kis kerek képe. Kinyitotta a szemét. A belső sötétség megszűnt. Tekintete találkozott férje riadt szemével. Próbált megszólalni, de nem bírt. Nem kapott levegőt. Férje lábával kirúgta a beszorult ajtót. Már ő is tiszta vér volt. Fejéből és kezéből ömlött a vér. De menni bírt. A lábai nem sérültek. Kisegítette az autóból vérző feleségét. Akinek szeméből patakzott a könny. Ahogy a nő kiegyenesedett, gurgulázó hangok törtek fel belőle. Majd megszólalt...újra élt...
-Mi történt?
-Balesetet szenvedtünk és az elkövető tovább ment. Férje kiállt az útra, és kezével integetett, majd szitkozódott a lassan haladó traktor után..A nő behajolt az autóba. A szilánkok tömkelege között megtalálta a mobiltelefonját. Fázott. A ruhája már tiszta vér volt. Kezéből és orrán- száján folyt a vér. Itt vérzek el, mint egy állat, az úttesten az éjszakában, a sötétségben- gondolta. Nekem ennyi jutott..
A traktor vezetője visszajött. Meglátta a vérben úszó nőt, és csak azt hajtogatta:
-Én ezt nem akartam! Nem tehetek róla!
Hirtelen a semmiből elővillant egy csillogó autó. Lefékezett két férfi szállt ki belőle. Az egyikük a vérző nőhöz lépett.
-Orvos vagyok. Melyikük sérült jobban?
A nőt vizsgálta meg.
-Dr. Úr, az állkapcsomat nézze meg, először- kérte a nő. Az nagyon fáj, szerintem kiszakadt.
-Miért azt?- lepődött meg az orvos.
-Mert nincs félmillió forintom új fogsort csináltatni.
-Nem szakadt ki, nyugodjon meg.
A nő nyugodt volt. Csak a gyermekei..Hogy mondja meg nekik, ha kórházba kerül...? Nem törődött a fájdalommal, és a vérrel sem. Csak fázott. Remegett. A saját vérében.
-Hol fáj?
A nő a bal oldalán mutatott egy fájó részre.
-Itt nagyon. Borzasztóan. Talán leszakadt a lépem?
-Reméljük, nem- közölte az orvos. A bordája, az tört el. Nem tudni pontosan hány darab. Az orra eltört, azon nem tudok segíteni. A nyakán nyílt sebek.. A belső sérüléseket csak a röntgen fogja kimutatni. Csak tudnám, honnan jön magából ez a sok vér? Ááá a keze. Mindjárt bekötöm. Bekötözte a nő kezén lévő vérző sebet, majd hívta a mentőket és a rendőrséget. Ezután a  férfi sebeit vette szemügyre. A homloka kiszakadt, onnan spriccelt a vér. És a könyökcsontja is. Érszorítót tett fel. A mentők megérkeztek. Kórházba vitték a  sérülteket. Elvégeztek félálomban minden vizsgálatot. Szerencsére az orrtörésen, bordatörésen,  a nyílt sebeken , zúzódásokon kívül nem volt más  sérülés. Így hazamehettek. A hazaút bonyolult volt. A kocsi totálkáros lett- a roncstelepen kötött ki. Hajnalban mentőt nem adtak, így sérülten menjenek haza ahogy akarnak.
A házaspár hazaért. A gyermekeket elvitték a nagyszülők magukhoz egy napra. A nő folydogáló könnyei közepette  kiszedegette a sok- sok üvegszilánkot és lemosta a vért, amit a kórházban nem tettek meg.
Csak annyit mondott: Istenem, miért én, soha nem bántottam senkit!


A nő csak évek múlva értette meg, hogy akkor ott az éjszaka sötétjében lélekcserén esett át......

Melankólia, szomorúság?

Örülnöm kellene! Ma írt a kiadóm megjelent a második regényem, a Mirjam szerelme. Fapofával vettem tudomásul a hírt. Még csak nem is mosolyogtam. Lehet, a többit ki sem adatom. Minek? Itt Magyarországon úgy sem lesz film belőle! Ha az embereknek nincs 5000ft-juk könyvre, akkor valószínű mozijegyre sem lesz. Úgyhogy nem érdekel!
A vállalkozásunk jól megy (egyre több a megrendelésünk). Aláírtam egy újabb évre a munkaszerződést, közben majd néha iskolába is fogok járni. Nem baj, mert szeretek tanulni. A magánéletem rendben van.
Akkor mi ez a levertség? És meddig tart? Remélem nem a frontok vagy valami áramlat hatása.
A barátaim többnyire jól vannak. Jön a  Karácsony, amit imádok, és persze itt van a kitartó virtuál pasi is, aki szépeket ír nekem.
Nem értem, miért vagyok ilyen. Lehet, be sem lépek egy darabig, hogy ne bántsak meg másokat, mert ilyenkor hajlamos vagyok finoman odaszúrni.
Kedves Barátnőim ne aggódjatok, majd jövök..
A néma látogatók meg továbbra is tehetnek egy szívességet!!!!

Az állatok fájdalma

Szomorú vagyok. A halál mindig elszomorít. Főleg az értelmetlen halál. Ugyanúgy egy hozzám közelálló állat halála is napokig tud fájni.
A barátaim tudják, tegnap elpusztult a kiskutyám. Őt 3 hete fogadtam be akaratom ellenére. Egyszerűen nem lehetett kirakni. Néha nyitva hagytam a  kaput, hát ha elmegy...de neki esze ágában sem volt elmenni. Valamiért azt akarta, hogy én neveljem fel..Igen, csak felborult minden a környezetemben. A macskáim külön magaslaton ettek a farakás tetején, neki is a macskatáp lett a kedvenc étele, és minden cipőt rejtenem kellett előle. Hogy a ruhaszárításról ne is beszéljek. Sok rosszat csinált...de nem bántottam, nem haragudtam rá. A másik kutya elfogadta. Játszott vele, együtt ugattak- megszerette.
Nos Pocok, ez lett a kiskutya neve, tegnap szenvedéssel elhalálozott:-(((
Már reggel kerestem, de nem találtam. Délután megtaláltuk elbújva a szenvedéseivel. Mérgezés áldozata lett. Láttam az állat szenvedését. Ahogy fénytelen szemével néz rám...mint ha szégyellné, hogy beteg..hogy nem tud felállni..és vérzik. Tehetetlen voltam. Nem tudtam rajta segíteni. Nem ez a megható. Hanem a másik kutya viselkedése. Nem engedett a kiskutya közelébe, ott védte, mellső lábával piszkálta, hogy keljen fel...szörnyű volt.
Ma reggel a másik kutyám(aki életben maradt) itt volt az ajtó előtt. Fénytelen, beteg megtört szemekkel. Csak vánszorgott. Még a macskákat sem üldözte és a táp sem kellett neki. Lehajoltam hozzá, megsimogattam. Néztem szomorú szemeit. Mintha a tekintete  azt mondta volna: szomorú vagyok, nagyon fáj...
Átéreztem a kutya fájdalmát. Nem eszik, csak fekszik megtört szemekkel...
Ennyire gyászolnak a kutyák is??:-((((((((((((((

This title makes you read towards curiously. Who is she?

This title makes you read towards curiously. Who is she?

Well...I don't mention names, because not everyone likes being written of. Some people would feel emberrased, some would not like it at all but there would be a few people who would be grateful.

Yes. There is a sustained man existing, but not here, on HD, cos in this case I would say he is the marvellous man of the HD.

He is the man who has been writing me for eight months every day. He tells me about every tiny details of his life. He tells me about his annoyance, happiness, we get on really well with each other.The interesting fact is that he is not hungarian! He lives in America, he does not know even one word in hungarian. Well...I'm not so good at english, consequently the online translator helps me. He is the one who was waiting for the publishment of my book more than I. He is the one who translate my blogs in his freetime to his mother language, and he even understands it, my soul.

Interesting. There aremiles between us though I can feel him through his messages.
 I'm happy to know him. Maybe I magnetized him because our faith will connect sometimes. I'm grateful for his caring and I thank God he exists for me. :)

Miért kisfiú és nem férfi?

Miért kisfiú és nem férfi?

Már annyiszor rákérdezett az itteni egyik barátom, hogy úgy döntöttem mélyen magamba nézek és most már őszintén(komolyan) kifejtem számára a kérdést.
Kisfiú...ezt a szót nem csak  a hímnemű kisgyermekekre szokták használni, hanem, azokra a személyekre is akiket valamiért kisfiúnak látunk és nem férfinek.
Két ismerősöm van itt akikre kisfiúként tekintek. Persze mindkét kisfiú jelleme más és más.
Egyik a  fogadott tesóm(az öcsém) akit itt a HD-n kisfiúnak tekintek. Miért? Mert még gyerek. Olyan gyerek aki keresi, de nem találja még az útját, tapogatózik hol is merre kellene tovább mennie. Ha nem jön össze valami csalódik, síránkozik, elkeseredik. Gyermek. Aki még nem nőtt fel.  Őt soha nem tudtam volna férfinek tekinteni. Játékos. Ez nem baj. Én is az vagyok a komoly énem mellett. De most nem róla szeretnék írni.
És a másik kisfiú. Őt 1,5 éve ismerem. Ha töröljük magunkat, az új profiljainkkal mindig rátalálunk egymásra, anélkül, hogy keresnénk a másikat.
Ő viszont komoly gondolkodású, mély , érző lélekkel ellátva. Korához képest bölcs, és számomra mégis kisfiú. Sokat lelkiztünk. Sokat beszélgettünk. Talán Ő az aki itt legtöbbet tud rólam. ismeri lelkem minden rezdülését . Elég egyetlen szó, és tudja, érzi, hogy milyen hangulatom van. Kötődünk egymáshoz...ez tény. Szeretettel. Olyan elfogadós szeretettel. A részem vagy,  aggódok érted, törődök Veled szinten. Meg akarom óvni. Nem tudatosan , ösztönösen. Olykor figyelmeztetem a "Hálózat Csapdáira". Nem mondanám, hogy örül neki. Már többször írta nem kell, ő felnőtt férfi, tud magára vigyázni. Nem tudom miért védem, óvom. Ne vagyok az anyja, de még a nővére sem. Mégis tehetetlen vagyok ezzel a védő érzéssel szemben. Talán ezért kisfiú számomra. Olyan kisfiú akire nekem kell vigyáznom.. Elképzeltem. Toporog és ezt kérdezi: Miért vagyok kisfiú? A korom miatt? Nem, nem a kora miatt. Azzal nincs semmi baj. Számomra azért kisfiú, mert nem tudja kihozni a Nőt belőlem. Talán nem is akartam soha, hogy kihozza. A lelkemet megnyitottam neki, mert csak ennyit akartam.
Kíváncsi lennék: vajon más nők is így látják Őt?

A Nő illata

A Nő illata

Nő vagyok. Ízig-vérig nő. Bár volt aki eleinte ezt megkérdőjelezte, de az az ő dolga, hogy miért. Mindenki magánügye, hogy mit gondol, és mit hisz el a másikról anélkül, hogy ismerné. Ez már engem nem érdekel.
Szeretek nő lenni. Néha elgondolkoztam azon, vajon férfinek vagy nőnek lenni jobb dolog? Számomra nőnek. Igaz, hogy rajtunk jóval több felelősség van mint a férfiakon (gondoljunk csak a terhességre, a gyermeknevelésre, a háztartásra) de úgy érzem mi nők így vagyunk megalkotva, hogy képesek legyünk ezeket elviselni.
A nagybetűs nők szeretik az illatokat. Szeretik a szép ruhákat, a kiegészítőket, a sminket. Igényesek, ápoltak, olykor csábítóak, és tudják milyen helyzetben hogyan kell viselkedni egy férfivel.
Szeretem a  színeket. A színek kifejezik egyéniségünket, hangulatainkat, érzelmeinket és lelki beállítottságunkat. Ugyanúgy az illatok is. Kellenek az illatok. Nem csak a csábítás miatt, hanem a higiénia szempontjából is. Ahogy sok ruhám van, táskám, cipőm, bizsujaim, úgy parfümökből is mindig a rendelkezésemre áll 10-15 üveg. Nem ragaszkodok egyetlen illathoz, vagy márkához. A parfümökben szeretem a változatosságot. Hogy mikor milyet használok az a helytől, a hangulatomtól és a személytől is függ, hogy kivel találkozom. A munkahelyemen egy nem túl kihívó, kissé fűszeres parfümöt használok. Ha  a barátnőmmel találkozok, akkor  egy szinte elenyésző illatot.
Ha férfivel, akkor kissé erotikusabb illatot, és ha bevásárolni megyünk a férjemmel, akkor ami a kezembe kerül.
Van kedvenc márkám: Pretty Woman, Mexx, de szeretem a Today Tomorrow-t is. Mivel romantikus, álmodozós, mosolygós nő vagyok, így az édeskés, light-osabb illatot kedvelem.
Férfiaknál..nagyon szeretem ha az arcszesz mellé parfümöt is használnak. A kesernyés, kissé fanyar illatok hatnak erotikusan rám, beindítják lapuló vágyaimat.

Virágos

Olyan nők között népszerű, akik vozódnak a nőiesség klasszikus irányához, vagyis akik kedvelik a romantikus filmeket és ruhákat, visszafogottak és kifinomultak. Megjelenésük harmóniájára nagyon sokat adnak, akár katasztrófának is képesek néha megélni, ha valami épp nem tökéletes rajtuk. Nem kifejezetten szeretnek hivalkodni és a középpontban lenni, de családjukban szeretik nélkülözhetetlennek és a család összetartójának érezni magukat.

Szeretteik körében gondoskodók, általában kifejezetten háziasak, és elvárják ennek elismerését is. Ékszerekben soha nem vennének fel erőteljes, domináns darabokat, inkább a finom, kidolgozott, finoman díszített ékszereket szeretik. Imádják a romantikus nyaralásokat, ahol csendben, idilli környezetben lehetnek együtt párjukkal.

Marc Jacobs Daisy, Vera Wang Lovestruck

Fás

A fás illatok néhány jegyükben emlékeztetnek a férfi parfümökre. Így nem csoda, ha elsősorban fiúsabb típusú lányok körében elterjedt, hogy ilyen illatot fújnak magukra. A parfüm kedvelőire általában jellemző, hogy az aktív pihenést részesítik előnyben a nyugodt nyaralással szemben, imádják, ha mindig van valamilyen programjuk, és ha folyamatosan változnak a helyszínek körülöttük. A fás illat egyben a csábítás egyik jellegzetes illata, amit sokan különösen szórakozóhelyre választanak érzéki jellege miatt.

Esprit D'Oscar, Estée Lauder Sensuous Nude

Fűszeres

Erősen egzotikus illat. Viselőjére általában jellemző, hogy érdekli a távol-keleti kultúra, szeret jógázni és meditálni. Általában legkorábban 25-30 éves korban kezdik megszeretni a nők, mivel karakteres jellege miatt érett személyiség illik hozzá. Viselője finom, nem tolakodó, de magabiztos személyiség, aki hatékonyan tud kiállni igaza mellett.

Versense Versace, Coco Chanel

Púder illat

Finomságukat, ártatlanságukat, tisztaságukat hangsúlyozni szerető nők kedvenc parfümje. Előfordul, hogy éppen azért szeretnék ezt hangsúlyozni, mert valami traumán (például váláson) mentek épp át, és ennek lezárásaként jól esik ilyen hangulatú illatot érezni magukon. Kifejezetten elegáns illat, ami irodában, komolyabb vezetői pozícióban lévő nők kedvencévé válik, akik a hatalommal járó keménységet öszöntösen tompítani akarják vele.

NafNaf Fairy Juice, Naomi Campbell Naomagic

Gyümölcs illat

Jellemzően nyáron használjuk, frissességet, vidámságot kölcsönöz viselőjének. Leginkább azok választják, akik jellemzően vidámak, energikusak, és ezt személyiségük kiemelkedően fontos részének tartják. Egyben figyelemfelkeltő, finoman flörtölő típusok is szeretik, akik frissességükkel, vidámságukkal és lelkesedésükkel fegyverzik le a férfiakat.

Az állatok fájdalma

Az állatok fájdalma

Szomorú vagyok. A halál mindig elszomorít. Főleg az értelmetlen halál. Ugyanúgy egy hozzám közelálló állat halála is napokig tud fájni.
A barátaim tudják, tegnap elpusztult a kiskutyám. Őt 3 hete fogadtam be akaratom ellenére. Egyszerűen nem lehetett kirakni. Néha nyitva hagytam a  kaput, hát ha elmegy...de neki esze ágában sem volt elmenni. Valamiért azt akarta, hogy én neveljem fel..Igen, csak felborult minden a környezetemben. A macskáim külön magaslaton ettek a farakás tetején, neki is a macskatáp lett a kedvenc étele, és minden cipőt rejtenem kellett előle. Hogy a ruhaszárításról ne is beszéljek. Sok rosszat csinált...de nem bántottam, nem haragudtam rá. A másik kutya elfogadta. Játszott vele, együtt ugattak- megszerette.
Nos Pocok, ez lett a kiskutya neve, tegnap szenvedéssel elhalálozott:-(((
Már reggel kerestem, de nem találtam. Délután megtaláltuk elbújva a szenvedéseivel. Mérgezés áldozata lett. Láttam az állat szenvedését. Ahogy fénytelen szemével néz rám...mint ha szégyellné, hogy beteg..hogy nem tud felállni..és vérzik. Tehetetlen voltam. Nem tudtam rajta segíteni. Nem ez a megható. Hanem a másik kutya viselkedése. Nem engedett a kiskutya közelébe, ott védte, mellső lábával piszkálta, hogy keljen fel...szörnyű volt.
Ma reggel a másik kutyám(aki életben maradt) itt volt az ajtó előtt. Fénytelen, beteg megtört szemekkel. Csak vánszorgott. Még a macskákat sem üldözte és a táp sem kellett neki. Lehajoltam hozzá, megsímogattam. Néztem szomorú szemeit. Mintha a tekintete  azt mondta volna: szomorú vagyok, nagyon fáj...
Átéreztem a kutya fájdalmát. Nem eszik, csak fekszik megtört szemekkel...
Ennyire gyászolnak a kutyák is??:-((((((((((((((

Vajon minden férfi egyet akar?

Igen. A férfi a Nőt, a nő pedig a férfit:-))(Persze olykor vannak kivételek:DD)

Ez a kérdés tegnap fogalmazódott meg bennem, amikor két barátom(?) is beírta, minden férfi egyet akar: a lyukat avagy levenni a bugyidat. Azért nem marad meg melletted egy férfi sem, mert nem adod...
Végül is mindkettő ugyanaz,a szex. A szeretkezést megkérdőjelezném, mert azért ahhoz azért lelki harmónia is kell(legalábbis nekem).
Elgondolkoztam. Férfi szemmel bizonyára így van. Nekünk nőknek nehéz férfi aggyal gondolkozni. Nagyon bele kell  képzelni magunkat a férfiak helyébe, hogy az ő szemükkel lássunk.
Valószínűleg minden férfi előbb- utóbb azt akarja, vagyis az eszközeik, ahhoz a bizonyos fehérneműhöz vezető út különböző. Van aki nyíltan kimondja: laza szexet akarok. Van aki kicsit tapintatosabb. Megnézi a fotókat(ha vannak fent), és óvatosan közelít."Szép a szemed, szép a tetkód, na és a szád- csókolni való. Ezek is csak üres lényegre törő bókok.
És a legveszélyesebbek(számomra) a szép szavak mögé bújó, lelkizős egyének.
Mert még mindig naiv vagyok(talán ilyen is maradok), és elhiszem, hogy végre valaki, akit a lelkem érdekel. Aki nem a Nőt keresi, látja bennem, hanem a gondolkodó, értelmes embert.
Igen. Van ilyen. Egy-két levélváltásig. Utána jön: küldenél képet? Mekkora a cici méreted?:-((
Ennyit a férfiakról...
És vajon mit akarunk mi nők?

A csavargó története

A csavargó története

Már említettem, hogy szeretem az állatokat. Főleg a kutyákat és a lovakat. A lovakat csodálom. A lovak számomra egy kicsit misztikus lények. Gondolkodnak, hűségesek , hatalmasak, és lelkük van. A kutyákat szintén a hűségükért és a figyelmükért szeretem. A macskák viszont érdekes helyen vannak nálam. Elviselem őket. Lánykoromban szerettem, imádtam a macskákat. Télen simogatni meleg bundájukat, hallgatni hálás dorombolásukat, és persze játszani velük. Kislánykoromban még ruhát is varrtam nekik, de ez egy másik történet.
Ahogy megszülettek a gyermekeim, a macskák száműzve lettek a lakásból. Kint eltűrtem őket, de megszűntek a játékok, a becézgetések. Mivel két kutyánk volt(akik nem tűrték a macskákat) így jó ideje nem tartoztak a háziákllataink közé. Már meséltem, hogy tavaly két cica december tájékán bevándorolt hozzánk.Kandúrok. És nem akartak elmenni. A gyermekeim nagyon örültek nekik, így maradhatnak, ha  a kutyák eltűrik őket- döntöttem el. A cicák maradtak, megnőttek. Csak ritkán jöhettek be a nappaliba egy kis játékra. A fiam néha mérlegen  meg is mérte őket, 3,19 kg volt az egyik, 3,20 kg a másik. Kedvencük a száraz macskatáp volt. Az egyik (a kövérebb cica) félénkebb volt. Ő el-elcsavargott, de 3-4 nap után mindig hazajött.
Most a cica 3 hete eltűnt. Kissé szomorkásan vettem tudomásul, hogy csak egy cicám maradt, a bátrabb, a harcosabb, aki olykor szembeszállt a kutyával kikarmolva néha az orrát. Reméltem, hogy a másik cica is él, és nem pusztult el.
Az itthon maradt harcos cica volt a játékosabb. Olykor sokat nevettünk a gyermekeimmel, ahogy játszott a nappaliban  a madzagra kötött dugóval. Erről eszembe jut kedves barátom Róbert gida, aki imádja  a macskákat. Fülemben csengenek a szavai: "El sem tudod képzelni Sedé, hogy a macskák milyen különlegesek. Egy naphosszat lehet csodálni önfeledt játékukat". Elmosolyodtam. Elképzeltem, ahogy a férfi belemerül a macskák játékának csodálatába. Lányom pedig megjegyezte:"De ráér ez a bácsi, hogy így csodálja a macskáit".
Tegnap este a család kint tartózkodott az udvaron. A kerítés tetejéről rekedt nyávogást hallottunk. Kisfiam felkiálltott.:
-Anya! Megjött a cicánk!
Odanéztem. Az öröm szívemig hatolt. A kövér cicám ott nyávogott a kerítésen.
Nem jött beljebb, mint ha ezt mondaná: Megjöttem, bejöhetek?
El kezdtem hívni, és a cica  a kutyákat kikerülve szaladt felém. Mindjárt bejöhetett a nappaliba. Beleült a kedvenc fotelembe és olyan hangosan dorombolt, hogy a csendben csak azt hallottam.
Boldog voltam....

Játék a szavakkal

Szeretek játszani. Mostanában már nem nagyon van időm rá, meg este fáradt is vagyok, de azért van játékos, humoros énem is, csak el van rejtve.
Kevés ember tudja kihozni belőlem itt azt az oldalamat.
Érdekes, hogy a férfiak egy része a lelkizős énemet hozza ki, a másik rész meg semmit. A nőt, meg ezzel az arculatommal senkinek nem sikerült előcsalogatnia.(Bocsánat, hazudok, egyetlen embernek akivel közösen írtunk, de ő már nincs)
Fárasztó napom volt. A derekam is fáj már néhány napja, de próbálok nem gondolni rá, és így nem érzem annyira a fájdalmat. Este itt lazultam. Írogattam, levelezgettem, újra szerkesztem a magazinomat, mert végre kedvenc főszerkesztőm kijavította, amit kértem. Aztán játszottunk. Valaki írt nekem kulcsszavakat, hogy azokkal alkossak történetet.
A szavak: csók,ölelés,kívánom,letépem, izgatom,megfogom, nyelv, fenék.
Hm...lepődtem meg, pont ilyen szavak?
Mivel szeretem a kihívásokat, megígértem megírom, csak időt kértem.
Akkor lássuk.
Szereplők: Alina(a nő), és Stewe (a férfi).

Stewe fáradt volt. Hosszú nap állt mögötte. Korán kelt, a munkahelyén is mindennel zaklatták, ide-odaráncigálták, így alaposan le lett terhelve. Lazán a távirányító után nyúlt.
-Nézzük, hát ha van valami jó kis műsor! Bekapcsolta a Tv-t, majd kényelembe helyezte magát.
Csengettek.
-Óhh, ki lehet az ilyenkor?- bosszankodott. Nem várok senkit! Feltápászkodott a kanapéról és kinyitotta az ajtót.
A vendég gyönyörő fekete, csillogó szemekkel nézett rá. Édeskés parfümjének illata megcsapta a férfi orrát. Ingerei kezdtek reagálni, enyhe bizsergés(Csak egy villanásnyi) futott végig a testén. Egy régi ismerős volt, Alina. Ajtaját kitárta és beljebb invitálta a nőt.
-Szia Drága! De rég nem láttalak! Gyere be!
Alina  a férfihez hajolt, aki megölelte.
-Stewe, nem zavarlak? Szeretnék kérni Tőled valamit!
-Nem, dehogy. Csak Tv-t néztem. Lesegítette a hölgy kabátját, majd helyjel kínálta.
-Óhajtasz esetleg inni valamit?
Alina ránézett sötét, csillogó szemeivel.
-Csak ha nagyon akarod.
Stewe a hűtőhöz ment, kibontott egy üveg sört, majd két pohárba szervírozva egyiket Alinának nyújtotta.
Ahogy a nő a pohárért hajolt, Stewe belelátott a dekoltázsába. Fekete melltartójából majdnem kibuggyant a nő melle. A férfi nagyot nyelt. Kívánom. Nem jól van ez így! Meglátok egy női mellett és már nem bírok magammal.
Istenem, férfi vagyok!- gondolta.
-Köszönöm- rebegte halkan Alina.
Ahogy a poharat ajkához érintette Stewe szeretett volna az ital helyében lenni. Hogy érinthesse, érezhesse a nő ajkait, és a nyelvét. Ááá..nem kínzom magam, megcsókolom- döntötte el.
Odalépett a lányhoz, kivette kezéből a poharat, és nem törődve a lány kérdő tekintetével ajkával lecsapott a lány ajkára. Mint a sas áldozatára. Persze, ő nem volt vad. Alig érintve vette birtokba  a lány ajkát. Olyan puha, és lágy volt. Csak úgy csúszott az övén. Majd a nyelvét tuszkolta át a lány szájába. Elkezdődött a nyelvek gyengéd játéka, majd vad csatája. Keze a lány mellét kereste. Kezébe vette a melltartóból kibuggyanó kerek halmokat. Majd haladt lejjebb a lány feneke felé. Ujjai elérték a lány fehérneműjének szélét.
Ekkor felnézett.
-Miért is jöttél??

Az Őszinteségről...

Az őszinteségről...

Őszintén megragadom az alkalmat , hogy kifejtsem egy mai apró örömömet.
A magazint ugye majdnem két hétig nem szerkesztettem. Megoldódott a probléma, és tegnap újra írtam cikket bele. Ennyi látogatónk még soha nem volt! 70 ember. és mindez reklám nélkül..nem beírva az üzifalakra: légyszi íratkozz fel a magazinomra, szavazz rám, dobj egy ajándékot...stb. Ez nem az én stílusom. Ennek köszönhetően a helyezésünk is halad előre. Köszönöm mindenkinek aki olvas, feliratkozott vagy némán látogat. Ott lehet:-))
A blogjaimról...kitartóan olvassátok- köszönöm. Soha nem voltam 10. Mára elértem. Azt hiszem ez egy visszajelzés, amely nekem mindent elárul.

Őszinteség.
Minden jól működő kapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom(és nem a jó szex- nálam:DD) Ahhoz, hogy bízni tudjak valakiben, öszintének kell lennie. Most nem az adatokra gondolok, hogy ki hány éves, hol lakik, hogy néz ki, mit dolgozik, mert az itt nem fontos. Az számít csak hogyan viszonyul hozzám. Ha én őszinte vagyok (meg) bízom benne, akkor elvárom, hogy ő is az legyen!
Sajnos, ez nem így van. El kezdek bízni valakiben, megnyílok neki, egyre többet mutatok a lelki világomból. És mit kapok? Falakat találok. A tényekre hazug kimagyarázásokat. Ezt az egyet utálom, mikor sokadszorra is hülyének néznek.
Talán ezért nincs(nem volt) nálam második esély. Aki egyszer bemutatkozott, levizsgázott- viszlát!
Életünk során folyamatosan változunk, formálódunk. Vagy önmagunk vagy a környezetünk elvárásai miatt. Én is változtam. Valahogy belépett az életembe ez a második esély, a megbocsájtás(elnézés).
Megbocsájtani tudni kell- tartja a mondás. De miért? Mikor újra ,és újra beleesik a másik fél a hibájába, a hazugságba? Előző esetben is itt ugyan emiatt volt a törés a kapcsolatban. Nem igaz, hogy nem ismeri fel, hopsz most ne kellene hazudnom, mert megint az lesz, mint a múltkor.
De miért velem szemben? Én tanuljak általuk? Mit, a megbocsájtást? Hiszen én már megtettem! Szerintem neki kell tanulnia! Fel kell ismernie és korrigálni a hibákat az újabb esélyeknél.
Aki újra és újra így cselekszik, hogyan bízzak benne?

Kedves Őrzőm!
Nem értelek. Eddig itt bennem nem hagytad, hogy újabb esélyeket adjak azoknak, akik egyszer elárultak. Most miért teszed? Mire akarsz ezáltal tanítani? Talán egyszer rájövök..

Pólusváltás folytatás

Úgy néz ki..megmenekültünk. Bár én eddig sem féltem, annyira nem foglalkoztatott a téma. Úgy vagyok vele, jöjjön aminek jönnie kell. Majd ráérek akkor az adott pillanatban dönteni. Minden megoldódik magától- én ebben hiszek.


 

Plusz pólus:
A Föld mágneses mezejének drasztikus gyengülése illetve eltűnése a pólusváltás során nem jár végzetes következményekkel – állítják német fizikusok. Egy új modell szerint ugyanis a napszél megóvja bolygónkat a mágneses pólusváltás esetleges negatív hatásaitól. A szimulációról a brit New Scientist eheti száma számol be.


A Föld mágneses mezeje igen „hasznos” képződmény: távol tartja tőlünk a napszél, a napviharok káros sugárzását, a kozmikus sugárzást, valamint segíti a költöző madarakat a tájékozódásában, a bolygónk körül keringő műholdakat pedig a navigációban.









A mágneses pólusváltás során azonban a Föld védőpajzs nélkül maradhat. Az eddigi kutatások szerint a mágneses mező erőssége akár a normál érték 10 százaléka alá is csökkenhet a pólusváltáskor. A meggyengült mező elvileg átengedi a halálos sugarakat, aminek katasztrofális következményei lehetnek bolygónk légkörére, éghajlatára és természetesen a földi életre.

A müncheni egyetem és a berlini Max Planck Plazmafizikai Intézet kutatói szerint azonban felesleges világvége miatt pánikolni. A német fizikusok laboratóriumi körülmények között szimulálták, hogy pontosan mi is történik a mágneses mező erejének hirtelen csökkenése illetve eltűnése esetén.

Kísérletük szerint a napszél és a benne áramló részecskék a Föld segítségére sietnek. A napszél a Nap által kilövellt nagyenergiájú atomokból, ionokból áll. Normálisan ezek a részecskék a Föld mágnesességének engedve, kitérnek eredeti irányukból, és szétterülnek az erővonalak mentén.

A német kutatók szimulációja szerint a Föld mágneses mezőjének hiányában a napszélben áramló hidrogén és hélium atommagok "beburkolják", körbefogják a Földet, oly módon, hogy az ionoszférában kialakul egy, az eredeti mágneses mezővel hasonló erősségű mágneses mező.

A hír jókor érkezett, hiszen bolygónk egyre több jelét mutatja egy közeledő pólusváltásnak. A mágneses északi sark 1.100 kilométert vándorolt az elmúlt 200 évben, a Földet védő láthatatlan pajzs pedig az elmúlt 150 évben 10 százalékot veszített erejéből. Az utolsó pólusváltásra 780.000 évvel ezelőtt került sor. (national geographic)

A virtuál világ egyetlen kitartó pasija

A virtuál világ egyetlen kitartó pasija

:-)) Erre a címre felkapjátok a fejeteket és kíváncsian olvassátok. Ki is ő?
Nos..neveket nem közlök, mert nem mindenki szereti, ha írnak róla. Van akit zavarba ejt, van akinek egyáltalán nem tetszik, és van aki hálás érte.
Igen. Létezik egyetlen kitartó férfi, de nem itt a HD-n, mert akkor azt írom a HD csodapasija.
Ő az aki nyolc hónapja szinte mindennap ír, beavat az élete apró részleteibe, a mindennapjaiba. Mesél a bosszúságairól az örömeiről, és olyan jól megértjük egymást. Az érdekes az, hogy nem magyar, amerikai, egyetlen szót nem tud magyarul. Nos..angolból én sem vagyok perfekt, így a webfordító néha segít.
Ő az aki jobban várta a könyvem megjelenését,mint én. Ő az aki szabadidejében lefordítja  a blogjaimat a saját nyelvére, és az érdekes az, hogy meg is érti a mondanivalómat, lelkem rezdüléseit.
Érdekes. Mérföldek választanak el tőle, mégis olykor a levelei által érzem őt.
Örülök, hogy megismerhettem. Talán bevonzottam, mert a sorsunk valahol kapcsolódni fog. Hálás vagyok neki a törődéséért....és köszönöm, hogy létezik nekem:-))

A Lélekről

"Mért láthatatlan a hideg szél;
- mikor süvít át a tölgyesen,
úgy tűnik, álmodozó elméd,
szellemként játszik a léteden.

Mért morajlik a sebes patak;
- hangjában hordozva édes dalt,
mit gondolatod tengerében,
szirén hangja kacagva uralt.

Mi ez a szédítő magasság;
- ahol minden csillag felragyog,
ha a látvány beszélni tudna,
lelkedben e vágy mézként csorog.

Hallod a mennydörgés vad hangját;
- mint mikor az Óceán ordít,
égi kórus dala messze száll,
és a végtelen csendje csitít.

Látod fenn a szelíd Hold arcát;
- gondolata tiszta szeretet,
ő hallja a finom dallamot,
az ég alatt és a Föld felett.

Mondd, mért gyilkolnak vad viharok;
- hol sír a terror majd döbbenet,
és imádkozó bűntudatok,
gyötrelmes sikolya ébresztget.

Ez az örökké élő tudat;
- meg ez a kis lüktető varázs,
hallja, hogyan visszhangzik a szél,
pulzál, mint fellobbanó parázs.

Mert minden ami ma szeretet;
- saját lelki érzelmed adja,
hol látod arcképét mindenütt,
és megcsillan a remény napja.

Mi ez a lelkesítő tudat;
- bárhol jelenlévő gondolat,
mikor és hogy találod meg azt,
ki beléd helyezte álmodat.

Mert akit éget az égi láng;
- rejtélyeket soha meg nem fejt,
keresi a forrást, honnan jött,
és Istent talál ott nem embert."

Nem tudod kiben mi lakozik

Nem tudod kiben mi lakozik...

Ezért is szeretek itt lenni. Néha elég egy-egy elejtett szó, egy-egy mondat, vagy idézet, és már tolulnak is hozzá a saját gondolataim. Gondolatokat kapok, és azáltal, hogy írok ébresztek is, akik vevők erre.
Gondolatok cseréje, körforgása.
Reggel írta nekem valaki, vagyis reggel olvastam el ezt a mondatot: nem tudhatod, kiben mi lakozik, ki mit érez.
Ez igaz. Nem tudhatom. Csak egyszer gondolkoztam el azon, hogy vajon hogyan néz ki a megtörtént eset a másik fél(a férfi) szemszögéből.
Lehunytam a szemem, és beleképzeltem magam a férfi helyébe az adott szituációban. Megpróbáltam az ő szemével nézni a dolgokat. Megértettem őt is, részben. És ezáltal megbocsájtottam. Kár volt. Rá egy kis időre ugyanabba a hibába esett, amiért nehezteltem rá. Azért él úgy ahogy...Addig fog ez megtörténni vele, míg sokadszorra nem ismeri fel ugyanazt a szituációt, azt, hogy ott másképp kellene lépni, hogy kikerüljöna  saját csapdájából. Hiába vesződtem vele, nem értette meg. Hagytam. Arra aki nem befogadó az ilyesmire, hagyni kell, mert csak elveszi az energiámat. Leszív.Energiavámpír.
Visszatérve...igen. Nem tudhatom, hogy másból mit válthat ki egy lírai zene, egy szép vers, egy szép kép, néhány kedves szó, néhány mosoly. Ahogy az életben sem tudom, még ha ismerem, akkor sem teljesen, mert nem látok bele a gondolataiba, akkor itt hogyan tudhatnám, mikor nem látom a szemét, nem látom az arca mimikáját, a rezdüléseket.
Itt a virtuál világban muszáj az érzelmeinkre hagyatkozni, a hitünkre...vagy elhisszük, amit mond, vagy nem.
Így átgondolva, tényleg nem kellene meglepődnöm, hogy olykor félreértik a megnyilvánulásaimat. Lehet, ő még ábrándozósabb , mint én, lehet pont olyan állapotban van, hogy én vagyok számára a segítő kéz, és előfordulhat, hogy látatlanul is belém szeret.
Hm...ezen még így soha nem gondolkoztam el. Nekem természetes, hogy ilyen vagyok, úgy vagyok vele, aki is egy kicsit szeretni akar, fogadjon el ilyennek.
De abba nem gondoltam bele, mindez, hogy jön le a másik oldalról.
Vannak itt emberek, akikről fogalmam sincs, hogy kicsodák. Mégis törődünk egymással naponta, két naponta, és ez jó dolog. Beköszönünk a másikhoz, egy-egy zenével rákapcsolódunk a lelki világára, érezzük a másik jelenlétét magunkban. Az az érdekes az egészben, hogy nem kell tudni a nevét, a korát, a foglalkozását, a lakhelyét, és anélkül is összekapcsolódik a lelkünk...

A HD varázsa

Már annyiszor és annyian írtak erről a közösségi oldalról, hogy nem biztos, hogy újat fogok most mondani. Bár..visszaemlékezve a varázsáról még senki nem írt.
Adott ez a közösségi oldal, a HD. Sokan szidják, kritizálják, utálják, megutálják, van aki szereti(én is), és mégis mindenki mindig visszajön ide.
Ennek az oldalnak vonzása van. Varázsa. Régebben én is elgondolkoztam, hogy miért vagyok itt, mi húz ide vissza? Ma már nem teszem, mert a saját miért-emre megkaptam a választ.
Nos..ez a közösségi oldal arculatát nézve egy játékos, flörtölős közösségi webportál. Benne van a nevében is: játék, szórakozás. Persze mindenki arra használja amire akarja. Sokan alkalmi szexpartnert, egy-két ember társat és van aki csak beszélgető partnereket keres. Vagy csak azért van itt, hogy valahogy elüsse az idejét. Mindenki magánügye, hogy miért van itt. Először én sem tudtam megmagyarázni. Azóta rájöttem, hogy kommunikációért, értelmes gondolatok cseréjéért vagyok itt. Írok. Blogolok. Mert szeretek írni.
De nézzük a vonzást...engem is visszavonzott már 1-2-szer. Nem vagyok egy megfutamodós típus, de olykor én is besokallok, és törlöm magam. Persze hiányzik, és visszajövök. Soha nem keresek meg senkit, de ha megtalálnak régi ismerőseim, megmondom ki vagyok. Miért jövök vissza? Mert valami vagy valaki ide visszavonz. Tudatomon és akaratomon kívül. Emberekkel, régi lelki társakkal újra-meg újra megtaláljuk egymást. És az a szép az egészben, hogy adunk és kapunk. Tanulunk és tanítunk, anélkül, hogy az életben ismernénk egymást....

Változatosság

Az utóbbi néhány hónapban szinte végig boldog voltam. Szárnyaltam. Kevés, szinte jelentéktelen negatív apró impulzus ért. Ezeket könnyen kezeltem. Akkor abban a pillanatban fájt emberek eltűnése innen, egyes emberek itteni viselkedése, de elmúlt. Hiszem, hogy minden okkal történik. Az, hogy most utunk itt akkor kettévált, nem jelent semmit. Egy év alatt bebizonyosodott, hogy nagy részük újra rálépett vagy én léptem rá az ő útvonalukra. Persze, másodszorra már semmi nem olyan, mert ott van a töréspont, de érdekesen fogadtam a visszatérőket. Azóta van aki újra elment, majd visszajön. Ha meg nem, akkor nekünk csak ennyi jutott. Emlék...elfogadtam.
Visszatérek a szép hónapokra. Boldog voltam, tele szeretettel, sokkal nyugodtabb voltam, és annyira már nem pörögtem. Elmélyültem. Elmélyültem egy-egy magával ragadó zene hallgatásában, egy-egy romantikus film mondanivalójában, vagy csak a gyermekeimben, az életükön. Érdekes volt. Jó volt. De tudtam, ez nem lesz mindig így. Túl szép és túl jó lenne. Az élet meg nem erről szól. Hanem a jó dolgokról és a problémák megoldásáról. Így tudunk majd fejlődni.
Nem mondom, hogy vártam, de éreztem, hogy jön majd a fordulat. Nem tudtam, mikor. Ma reggel beköszöntött. Nem egy. Hanem három, szépen fokozva az előző negatívumot. A gondolat befészkelte magát az agyamba. Ott volt, lüktetett. Fájt a fejem. Ki kell onnan löknöm- tombolt bennem. Próbáltam megnyugodni. Mire egyet megoldottam, szembesültem a következővel, és így halmozódott. Lenyugodtam. Meg fogom oldani. Mint eddig mindent az életemben:-))
Vannak itt emberek, akik tudtomon kívül sokat jelentenek nekem. Írnak egy-egy vigasztaló szót, vagy linkelnek egy zenét, amely szavak nélkül mindent kifejez. Talán ez ennek az oldalnak a varázsa. Köszönöm nekik, hogy nekem léteznek...

Véletlen találkozások

Bizonyára mindenki életében volt már olyan pillanat, amikor találkozott valakivel, véletlenül keze hozzáért a másikéhoz, és egy leheletnyi borzongás futott végig rajta. Mikor belenézett az illető szemébe, úgy érezte, hogy már látta valahol. Vagy az álombeli személy jelent meg előtte a valóságban. Ezt hívjuk deja-vu érzésnek. Vagy egy adott helyen sétálok, soha nem jártam ott, mégis azt érzem, hogy bizony én már jártam itt.
A találkozásokat, a tudatos találkozásokat előre megbeszéljük, leszervezzük. De a véletlenszerűeket nem. Azokat a sors (a karmánk) tárja elénk valami végett.
Hetek óta motoszkál bennem a gondolat, hogy tudatosan találkozni akarok valakivel. Csak mert pont arra van dolgom, mert sokat beszélgettünk, és jól megértjük egymást. Nem a kíváncsiság miatt, hogy vajon, hogy néz ki a  másik(az nem nagyon érdekel), csak mert miért-ne, jó lenne látni. A tudatos találkozóim eddig elmaradtak, betegség vagy idő-és helyszínegyeztetés miatt.
Persze ott tombolt bennem, vajon ő most hol van, mit csinálhat?
Nem beszéltünk meg semmit.
És az az érdekes, hihetetlen, hogy a sors tudatunkon kívül megszervezte a találkozót. Egyetlen pillanatra, a másodperc egyetlen töredékéig tekintetem összevillant az övével. Hátborzongató érzés, és belém hasított. Itt van! Nem mentem oda, mert a lelkünk még nem állt készen a tudatos találkozásra, de ahogy kiléptem a helyiségből, éreztem, hogy ennek nincs magyarázata. Ő volt.
Így is volt. Ő volt ott abban a pillanatban. Tudtam. és láthattam......

Az anyákról...

Tegnap kicsit felkavartam a kedélyeket a pólusváltással..Nos, mindenki abban hisz amiben akar, és annak akinek akar. Én elhiszem. Mert érzem, hogy lesz majd egy óriás változás. De nem gondolok rá. Nem félek tőle, ahogyan a haláltól sem.Ráérek akkor rágondolni, ha majd bekövetkezik.
Ha éltem volna Noé idejében nem biztos, hogy felszálltam volna  a bárkára..na, jó..éltem. Csak nem tudom, hogy akkor ott mit választottam.
Nézzünk egy csodás témát:az Anyaság.
A legszebb dolog az életben az Anyaság. A gyermek az élet ajándéka. Mint ezt már tudjuk, ő választ minket. Ő akarja, hogy mi legyünk a szüleik, általunk akar tanulni fejlődni, ahogyan mi is fejlődni fogunk, ha jól végezzük a feladatunkat.
Az élet sorozatos megpróbáltatások összessége. Egyfajta vizsga. Csak az szerepel, vizsgázik jól, aki mindig feláll. Megtanulja kezelni, és elfogadni a dolgokat. Ezt tanulom én is.
Anya vagyok. Mindkét gyermekemet akartam(ahogy ők is engem), vállaltam őket. Köteles vagyok legjobb tudásom szerint felnevelni őket, törődni velük.
Anyának lenni nem könnyű feladat. Vannak bizony nehéz napok, mikor már túl sok teher van rajtunk(munkahely, háztartás, gyermekek nevelése, szerető), még felsorolni is sok, nem hogy mindenhol jól teljesíteni. Néha ingerlékenyek vagyunk. A gyermekre rákiabálunk.
Aztán mély levegőt veszünk is elszégyelljük magunkat: ő nem bántott, a gyermek nem felelős a dolgokért. Könnyező szemünkkel ránézünk, és megsimogatjuk a  buksijukat, ártatlan arcocskájukat. Gondoljunk arra: a gyermek szeretettel jött hozzánk, lépett az életünkbe- szeressük mi is.
Jó anyának tartom magam. Mindent a gyermekeimért. A verést elítélem. Egy gyermeket nem veréssel kell nevelni.
És mindent meg kell tenni értük! Én nem tudnék többet tükörbe nézni, ha nem mentem volna el a  lányom szalagavatójára. Olyan szépek voltak. Arcukon félő mosollyal várták a szalagtűzést, tudva, hogy valami történni fog velük. Félig gyermek, félig felnőtt. És ahogy keresett bennünket a tömegben, ahogy sötét , csillogó szemeit ránk vetette. Soha nem felejtem el. Folytak a könnyeim. Egy élet, aki belőlem(is ) fakadt. Ez az élet legszebb csodája, ajándéka.....

Az otthon melege

Néhány napja írtam az anyaságról. Hogy milyen csodálatos dolog anyának lenni. A sok kötelezettség és felelősség mellett mennyi- mennyi örömet ad maga a gondolat, hogy anya lehetek, nevelek, tanítok, tanulok, szeretek, (szerethetek) és szeretnek.
Ma ismét tudatosult bennem, hogy ez a legcsodálatosabb érzés. Amikor magamhoz ölelem a gyermekeimet. Ölelgetni inkább a lányomat szoktam, a fiamnak a tüsi hajába szeretek beledúrni, és sima arcbőrét simítani szeretettel. Ezek az apró fizikai megnyilvánulások ilyenkor a szeretet- érzéssel társulnak és semmi nem számít. Nem létezik, csak akkor ott abban az adott pillanatban. Nincsenek gondolatok, megszűnik a külvilág és csak a szeretet- érzés uralkodik. Ilyenkor érzem azt, hogy Istenem én milyen szerencsés és boldog ember vagyok.
Boldog vagyok! Van otthonom, van párom, vannak gyermekeim, van munkám, nem vagyunk betegek és tudok örülni minden apró csodának.
Összességében az életben ezek a dolgok számítanak( nekem legalábbis).
Nem az, hogy milyen kocsiban ülök, mit eszek, milyen drága ruha van rajtam, és mit kapok Karácsonyra. Ezek annyira jelentéktelen dolgok. Karácsonykor az számít, hogy együtt vagyunk a családunkkal, figyelünk , törődünk egymással, vagyis elfogadtuk a  másikat.
Az otthon melege...
Néha vágyom rá, hogy kiránduljunk, hogy utazzunk, hogy menjünk valahová. Meg is tesszük, van amikor évente többször is. Az idén a gyermekeimmel kirándultam többször, kiruccantunk a férjem nélkül, mert ő dolgozott. És jó volt. Élveztük. Két napig.
A második nap vége felé már kezdtem egyre többet gondolni az otthoniakra. És elmúlt a szabadság varázsa. Élveztem a kirándulást,  de már ott tombolt bennem: haza! Haza!
Hiányzott a férjem, vagy a gyermekeim, mikor kit hagytam otthon, az ágyam, az állataim,a  szobanövényeim, vagyis az otthon melege.
Valaki azt írta nekem: valami van a levegőben. Az emberek feszültek, nem tudnak örülni. Miért?
Igen. Van valami a levegőben. De valahogy ez nem hat rám nyomasztóan. Nem figyelek, nem gondolok rá és lepereg rólam. Ahogy kirándulok, kirándultam, negatív hatások is érnek.: kuncsorgók,csavargók, rossz arcúak, részegek,látok rosszulléteket, balesetet..stb. Sokáig nem foglalkozom ezzel. Nem fogadom be a negatívumot , mert erősebb bennem  a szeretet. Akik félnek :a közvetlen környezetemben élőknek próbálok segíteni ahogy tudok. De a problémát mindenkinek saját magának kell megoldania. Szembe kell nézniük Önnön démonaikkal. Mert attól, hogy elfordulunk a probléma még megmarad. Ha nem oldjuk meg, nem tudunk tovább lépni, nem tudunk fejlődni....

Zsivány szem

Néhány napot nem voltam itt. De aki fontos nekem, és a lelke olykor rákapcsolódik az enyémre, őket vittem magammal. Remélem érezték, ahogy én is őket. Elutaztam.
Előző hetekben annyit beszéltünk a szabadságról. Kedves barátnőm Liliom vetette fel, kinek mit jelent a szabadság?
A vélemények eltérőek. Van akinek a teljes szabadságot a szerelem jelenti, van akinek a szingliség(gyermek nélkül), és van akinek a kitörés. Persze beszélhetünk gondolati szabadságról, a lélek szabadságáról, vagy ezek kombinált változatáról..
Nekem a szabadság szóról legelőször a kitörés jut eszembe. Mivel házasságban élek(gyermekekkel társítva), így nekem a feltétel nélküli szabadság az, ha egyedül , nem konkrét cél, vagy ügyintézés miatt megyek el valahova. Ilyenkor nem függök senkitől, nem kell alkalmazkodnom senkihez, és nem kell kontrollálnom, hogy kinek mit mondok. Vagy mit gondolok. Szabad vagyok. Azt nem mondom, hogy ez a szabadság jó, de azt sem, hogy rossz. Nézőpont kérdése.
Ha  a fent említett dolgokat nézem, akkor jó mert kitörök a mindennapi mókuskerékből és mást csinálhatok. De ha azt nézem, hogy a társam és a gyermekeim nincsenek velem, akkor hiányérzetem van, és már nem is olyan jó ez a szabadság.
Zsivány szem....
Mivel őszintén mindig kimondom amit gondolok, olykor a véleményemet is, így mindig a másik személy szemébe nézek. Ha csak spontán beszélgetünk, nem nézem hosszan kutatva és áthatóan a szemét.
A lányommal a minap a Váci utcán sétáltunk. Rácsodálkoztunk az ott megforduló külföldi árusokra, akiktől kaptunk is termékmintákat. Megnéztük a kirakodó vásárt, ahol már karácsonyi hangulat tombol. Persze ez nem egészen a mi pénztárcánknak szól (mondjuk kinek mi a sok) de azért kedvtelve nézelődtünk., és két férfi elnevezett minket. Én lettem a zsivány szemű hölgy- szerencsére a többi megjegyzést már nem hallottuk, mert tovább sétáltunk.
Zsivány szemű? Először meglepődtem. Utána ahogy boncolgattam a szó jelentését magamban, kerestem a szinonimáit- elmosolyodtam.
Mit is jelent a zsivány szó?
Huncut, csalfa, cseles, ravasz, betyár,sejtető- ezek jutottak eszembe hirtelen. Ezt a kifejezést még senki nem használta jelzőként a szemeimre.
Titokzatos, tutajos, igéző, szép, gyönyörű szemű már voltam, de zsivány szemű még soha sem.
Ne tudom, ha egy számomra fontos ember mondaná(pl. a férjem) akkor vajon hogyan reagálnék rá?

Az érzelmek a lélek színei

Az érzelmek a lélek színei....ez olyan szép, és így megfogalmazva még nem hallottam, nem találkoztam vele.
Ma beírta nekem valaki, és azonnal megragadott, erről kell írnom.
A lélek...érdekel, kutatom, figyelem. érzem. Érzek vele. Keresi a társát. Tőlem, tudatomtól függetlenül. Önállóan.
Néha tele van melegséggel, elönti a szeretet. Forró könnyek öntik el a szememet. Nem baj. A könny a lélek tisztulása. Ha égető, akkor a lélek fájdalma. Ha csendesen lassan lefolyó, akkor a szeretet könnyei.
Színek. Szeretem a színeket. Nem mindegyikért rajongok, de elfogadtam mindet.
Szürke. Nem áll jól nekem. Átlagos, olyan semmilyennek érzem magam benne.
Fehér- szeretem, könnyedség, libbenés, tisztaság.
Piros. Imádtam, tavaly. Most elvagyok vele.
Lila. Ruha . cipőben nem igazán, másokon igen.
Narancs. Ha olyan kedvem van.Olyan virgonc szín, pezsgés.
Kék...nem tudom. Néha, de nem a kedvencem.
Fekete. Hordom néha, alkalmi, elegáns, túl komor nekem.
Barna. Nyugodt, nem szeretem.
Zöld....állítólag jól áll, de...
Rózsaszín. Szeretem, most egy 4hónapja. Minden árnyalatában.
De, térjünk rá az érzelmekre.
A lélek fájdalma: fekete, szürke
A lélek szárnyalása: kék, világoskék
A lélek ölelése: világos rózsaszín
A lélek sóhaja. fehér
A lélek vágya:piros
A lélek lángolása: narancs
A lélek szerelme: sötétebb rózsaszín, pink
A lélek könnyei: fehér
A lélek haragja(ha van ilyen) sötétkék , sötétszürke

Ez mind csak az én elgondolásom, érzelmeim szerint......

Pólusváltás

Tegnap egy régi kedves ismerősöm megkérdezte tőlem. Én hogy döntöttem a pólusváltáskor, megyek vagy maradok a földön?
És nem aggaszt, nem félek tőle?
Bevallom, meglepődtem. Valamikor március tájékán írtam a pólusváltásról. Azóta ki is ment a fejemből, csak a jó múltkorában Jean emlékeztetett rá, hogy majd hárman megyünk az úton, én a két férfi között. De nem is foglalkoztam vele.
Nos..reggel azon gondolkoztam, hogy mi is volt ez a pólusváltás? Mikor a rezgésszám megemelkedik, átlépünk másik dimenzióba és a föld pólusai felcserélődnek. Sok ember fog meghalni, mint Noé özönvíz idejében, és sok földrész vesz majd a semmibe- ennyire emlékeztem. De arra nem, hogy választhatok, hogy megyek vagy maradok itt a földön?
Hm...jó kérdés. Nem szoktam a jövőn töprengeni, mi lesz "Ha". A dolgok úgy is bekövetkeznek maguktól, az én töprengéseim nélkül is. Az számít, most mi van. Most? Örülök, mert jönnek sorban ki a  könyveim. De ha belegondolok, hogy ezért egyetlen fillért sem kapok, akkor elgondolkoztat, hogy megéri írni?
Tudom, ennek számomra eszmei értéke van, de az eszmei érték nem fedezi a kiadásaimat:-(
Szóval..pólusváltás. Valamikor tavaszra tehető. Arra gondoltam, talán a mayák is erre gondoltak, hogy világ vége lesz, csak ők decemberre tették. A számítások 3hónapot simán csúszhatnak több millió év alatt.
Ha jön...akkor jöjjön. majd ráérek akkor gondolni ré, hogy mit tegyek. Szerencsére nem vagyok bepánikolós fajta. Nem kapok szívrohamot, ha beszorulok egy liftbe...itt sem hiszem, hogy a 30órás sötétség alatt begörcsölök. Jó, ennyit nem tudok átaludni, de majd megoldom valahogy.
Azt nem olvastam, hogy választhatok, hogy megyek-e, vagy maradok.
Ez nehéz döntés lenne- számomra. Ragaszkodó, családcentrikus ember vagyok.
Nem hinném, hogy elhagynám a családomat , egy kis sötétség miatt, hogy mentsem az irhámat. Mikor leszülettem ide a földre, elvileg a férjemmel a lélekközösségben kiválasztottuk egymást, a gyermekeim meg minket, hogy ide akarnak megszületni, az én kezeim alatt akarnak tanulni, akkor nem hagyom ezt a szövetséget cserben. Vagy megyünk mindnyájan, vagy maradunk, és lesz, ami lesz.:-)
Ami odaát van, úgyis megvár, meg fogom újra meg újra tapasztalni, bár nem tudom, most hány szintes lélek lehetek?
Délelőtt utána néztem a pólusváltásnak, mit mond róla a tudomány. És meg kellene nyugtatni a barátomat is, ha marad én fogom a kezét:-))

"Csak a magyarságnak lesz egy fényköre. Ebben lesznek olyan emberek, akik még érdemtelenek. Tri-a-nonnal fizikálisan gyengítettek minket, de ezzel erősítették a spiritualitást, mert ezzel adták meg a fényességet. A magyarságnak a nagysága hamarosan be fog bizonyosodni."

Tanított egy bőgőmantrát is, amit ha csak ez a kis csapat, mármint a tanítványai március 15-én délelőtt 10 órakor mantráznak, az egész Magyarországot magasabb rezgésszintre emeli. Ez a mantra az aum eddig általam nem ismert különleges rezgetése. Ezt a tibetiek kánonban szokták énekelni, mégsem ismertem ennek ezt a fajta rezgetését.  Az imának is rendkívül hatásos ereje van. A lényeg, hogy szívből jöjjön.

Magyarország térképe régen az emberi agyat mutatta, Tri-a-non (három a nem test-lélek-szellem szintjén nem)) óta a tobozmirigyet, vagyis a harmadik szemet ábrázolja. Az agyról mindent lehántottak, csak a legértékesebb része, a tobozmirigy (harmadik szem) maradt meg. Ez azt jelenti, hogy a harmadik szem revitalizálásával (újraélesztésével) - mivel az őseink jól tudták használni a harmadik szemüket - újraéleszthetjük Magyarországot. Magyarország alatt a teljes eredeti Magyarország értendő. A harmadik szem újraélesztésére megvannak a megfelelő technikák, amihez megfelelő lelki érettség is szükséges.

A pólusváltással kapcsolatban pedig arról beszélt, hogy "most sokminden ér egybe. Nemcsak a 25.920 évenkénti periódus végére értünk, A pólusok megváltoznak. A Föld átfordul. Az Északi Sarkból déli sark lesz és fordítva. A mágneses erő megbomlik a Földnél. Ez három napot, összesen 30 órát vesz igénybe. Ez alatt a három nap alatt a mágneses tér megszűnik a föld körül. Amíg a mágneses tér újra be nem áll, amíg újra helyre nem áll, ez 30 óra. Ez alatt az idő alatt nem fogunk látni. Akkor nem fogunk megőrülni hogy megvakultunk, ha tudjuk, hogy ez a Kozmikus Törvény. Nyugtassuk meg a családot, hogy ez a Kozmikus Törvény, és várjuk ki nyugodtan a végét, akkor semmi baj nem lehet. Akinek a belső látása - harmadik szeme - működik, az valamilyen szinten fog látni, mert a harmadik szem fölötte van a mágneses rendszernek. Kivétel nélkül mindenki megvakul, poláris szemével senki nem fog látni.  Közel vagyunk, hogy a Föld pólust is válthat. Ha ismerem a törvényt akkor kivárom, ha nem akkor beleőrülök."  Ez lehet öt év múlva is, de bármikor megtörténhet, akár már holnap is, ezért beszélt erről is, hogy időben felkészítsen minket.

 "Ha a földünkön pólusváltás jönne létre, mindenki megvakulna harminc órára a mágneses mező megváltozása miatt. A mágneses mező rendeződése kb. harminc óra. Az, aki ismeri a törvényt kivár, és nem esik pánikba, aki nem, félelmében talán meg is hal."

Ettől kezdve tökéletesen érthetővé vált mindenféle olyan információ, ami a három napos sötétségről szólt. Ez alatt a három nap alatt kivétel nélkül mindenkinek szembe kell néznie a saját belső démonaival. Ezt a belső utat mindenki egyedül járhatja be. Érthetővé vált az is, hogy miért éli túl sok gyerek, és kevés felnőtt. Azért, mert a gyerekek félelem nélkül, nyugodtan fognak aludni ez alatt az időszak alatt, míg a felnőttek össze-vissza hisztériáznak, ami a vesztüket okozhatja. Mivel erről a média sehol nem fog hírt adni, ezért elkerülhetetlenül fontos, hogy egymást mindenképpen tájékoztassuk, hogy minél több legyen a túlélő. Kryon is azt üzente egykor erről, hogy a dimenzióváltás idején a gyerekek pontosan fogják tudni, hogy mi a teendő. Hát ez. Nyugodtan kivárni, és aludni. A Föld most nemcsak pólust vált, hanem dimenziót is.

Régebbi információk szerint egyedül a Kárpát-medencében van a legnagyobb esély a túlélésre. Nagyon sok földrész víz alá fog kerülni. Ataisz és Atlantisz pedig kiemelkedik a vízből. Azok a földrészek semmisülnek meg, amiknek lakói nem rendezték a csoportkarmájukat. Mostani információk szerint is Európa Nyugati része, Amerika északi része elsüllyed.

Ebből adódóan nagyon fontosnak éreztem, hogy ezt az információt megosszam minél szélesebb körben, mert az idő tényleg közel van, bármikor bekövetkezhet. A lényege, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ez Kozmikus Törvény, és várjuk ki a végét nyugodtan, és aludjuk át ezt az időszakot, akkor semmi bajunk nem lehet.

Tudjátok, régen Noét kiröhögték azért, mert verőfényes napsütésben bárkát épített. Mégis neki lett igaza. Akik felfértek a hajójára életben maradtak, akik meg nem, azok meghaltak. Akkor is mindenki tájékoztatva lett a várható eseményekről, ahogy most is. Ki a hibás azért, hogy egyedül Noé hallotta a figyelmeztető hangot? Engem sem fog érdekelni, hogy ki fog kiröhögni. A lényeg, hogy széthintsem a magot mindenfelé. Kiknél fog gyökeret ereszteni és kihajtani, az már nem az én dolgom. Mindenkinek egyéni dolga, hogy milyen utat választ.

A belső hang

Mostanában estére már fáradt vagyok. Nincs erőm írni. Talán ősz van, és ilyenkor leeresztek. De valami csendes belső belenyugvással elfogadtam. Nem siránkozok azon minden percben, hogy hol a fény, hol van a meleg, hol van a pezsgés, hol vannak a színek, amelyeket annyira imádok?
Ősz van, itt van, csak teljen minél gyorsabban.
Este már nincs erőm, így reggel vagy napközben írok, főleg blogokat. A blogok elveszik elég sok szabadidőmet, úgy érzem feldarabolnak, széthúznak. És lassan haladok a regényemmel is, bár ráérek, időm végtelen(Valahol)
Már korábban írtam a belső hangról, arról a valakiről, aki olykor a témákat az agyamba sarkalja, vagy aki visszaránt , ha le akarok térni az útról. Így általában a mások hibájából tanulok, és nem a magamén.
Én csak Őrzőnek hívom. :-)
Itt lakik bennem. Ha csend van, és mélyen magamba nézek, akkor hallom, olykor választ ad a Miért-jeimre.
Csak-illúzió barátom kérdezte egyszer: és hallod is őt hang formájában?
Hm...nem. Hang formájában nem. Valami belső hallással érzékelem.
Csak-illúzió nagyon hiányzik. Nem tudom, merre van, de gyakran csengenek bennem vissza a szavai, a tanításai.
Az Őrző. Ő az aki mindennap súgja: írj, írj..
-Jó, jó, de miért írjak? Nem haladok a regényemmel, idekoncentrálok, nem jön olyan könnyen az ihlet sem.
Miért érzem azt, hogy mindennap írnom kell? Miért látok lehunyt szemeim előtt, elmosódott arcokat, akik olvasnak, olvasni akarnak?
Szeretek írni. De miért van ez a késztetés, hogy mindennap írjak valamit?
Mert néhányan írták, hazajönnek a munkából, és olvasnak. Szeretik a gondolataimat, szeretik , ahogyan írok. Bevallom, ez jólesik. Még ha nem is kommentelnek. Én is szeretem olvasni itt egy-két ember írását. Bevallom, nem sok érdekes írást találok. De lehet ez a jó, mert az érdekes írások a kincsek. És én ugye kalóz vagyok. Annyian megkérdezték, és mire vadászol? Lelkekre- közöltem.
Volt aki megijedt, meglepődött. Ő nem osztja meg velem minden gondolatát, álmát, vágyát, mert akkor mi marad neki?
Az álmok és a vágyak újratermelődnek. Ahogyan elérünk egyet, a helyébe lép a következő amiért küzdeni fogunk. Hiszen az élet a próbák kiállásának hadszíntere.
Tegnap olvastam, hogy van olyan lélek, amely saját elhatározásából születik le ismét a földre, de túl nehéz, erős próbatételeket kap, megijed, és az ember akiben lakik öngyilkos lesz. Vagy van aki meggondolja magát, és mielőtt nemet kapna, visszamegy, ezért vannak a halva születések.
Érdekes dolgok ezek. Vajon én hány szintes lélek lehetek?