Válogatunk

Ahogy a párkapcsolatunkat is megválasztjuk, válogatunk a ruhákban, a lakberendezési tárgyakban, úgy az ételekben is.
Mivel mi felnőttek is válogatunk, ne csodálkozzak rajta, hogy a gyermekeim is. Reggel mindig megkérdezem, mit szeretnének reggelire, és tízóraira. Meg innivalót vinni, mert szülőin megmondták a víz az iskolában szinte ihatatlan. Egyik kitétel a tea. Vagy meg kell inniuk reggel, vagy azt visznek. Tejet, vagy kakaót inkább este fogyasztanak.
Általában két féle étel közül választhatnak.
Ma reggel is így tettem. Felnéztem a hűtő tartalmát: 3-féle felvágott, két féle sajt, különböző vajkrémek, libazsír, túrórudi, kolbászok, főtt császár szalonna, tojás, dinnye. Megint dugig van.
A lényeg: eszembe jutott, egy hete felment a kenyér ára. 85ft-tal kilónként. És a liszt is. 120 ft-ról 210 ft lett. Eddig mindig ledobáltuk a kenyér héját. Valamiért nem szeretjük. Most már nem fogjuk. Már a kutya is válogat. Odaadom neki a főtt kaját, és menekül el tőle. Csak a macskatápot akarja enni. Most már ideje rendet tenni.:-)))

Szeretném....

Szeretném megmondani Neked, hogy hiszek Benned. Bízok a Te véleményedben és minden álomban, a Benned lévő éles észben és a célirányos magatartásodban. Képes vagy mindent elérni, és számtalan lehetőséged van arra, hogy amit az élettől vagy magadtól elvársz, megvalósítsd. Ne hanyagold el tehát a legbensőségesebb álmaidat. Megvan az erőd hozzá, hogy megvalósítsd azokat. Megvan az erőd hozzá, hogy pontosan azzá válj, ami lenni szeretnél. Higgy magadban úgy, ahogy én hiszek Benned és semmi nem lesz elérhetetlen számodra....♥
..Küzdj és harcolj. Minden csatát meg fogsz nyerni...és én szeretlek, mindenkinél jobban..

Mingli

A szó jelentésén magam is meglepődtem. Sőt. Nevettem. A magyar szóhasználatban ez a szó nem létezik. Egyik kedvenc ismerősöm fejéből pattant ki .
Régebben feltettem egy kérdést, kinek jobb: aki szingli vagy aki családos?
Mindkét oldalnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. A családosok többnyire összetettebb, felelősségteljesebb, pörgősebb életet élnek. Hiszen nem csak magukért, hanem a gyermekekért, a párjukért is felelősek. És ugye mind ez lemondásokkal jár.
Ellentétben velük a szinglik, vagyis az egyedül élő emberek, szabadabbak, nem felelnek magukon kívül senkiért, de nem kapják meg azt a szeretetet, amit a gyermekek nyújtanak.
Egyik este ismerősöm itt poénkodott nekem. Ő lökött is tud lenni. Akármilyen fáradt, mindig ír nekem valami viccet, poénos történetet, humoros szöveget. Ő ilyen. Én nem szeretem a vicceket. Nem is nagyon értem őket, valahogy ez kimaradt az életemből. Ritka az a vicc, amelyen én nevetek.
A lényeg nem ez. Mit takar a mingli szó? Átmenet a szingli és a családos állapot között. Ahogy beszélgettünk ezekről a témákról, beírta nekem, ő mingli akar lenni. Aranyközépút. Horatius vetette fel az elméletet. Lényege kerüld a szélsőségeket. Sokan megvétózták a létezését.
Filozófia órákon tanultuk: valamit vagy szeretek, vagy nem. Egy dolog vagy fehér vagy fekete. Vagy élek, vagy meghaltam. Köztes állapot nem létezik. Nos, én nem így látom. Valahol magamban érzem, keresem a létezését. Mert ha nem szeretek valakit, attól még elfogadom a létezését. Valami nem fehér, és nem fekete, de lehet szürke- amely mindkét színt magába foglalja.
De a mingli szót a párkapcsolatra levezetve. :van is családom, meg szingli is vagyok? Talán létezik: nyitott házasság.
Nézzük mit mond erről a wikipédia:


Az arany középútról: Az arany középút mítosza azt tanácsolja, kerüljük a szélsõségeket - arról azonban semmit sem mond, hogyan dönthetjük el objektív módon, hogy mi számít szélsõségnek.



A szélsõség ugyanis relatív fogalom - míg neked a nácizmus szélsõségnek számíthat, egy náci számára ugyanez az arany középút lehet, pl. a puszta elõítéletesség és a Föld lakosságának teljes megsemmisítése között. Mivel hasonló módon középúttá tehetõ bármi - csak meg kell jelölni, hogy minek a közepét keressük -, mindenki nyugodt szívvel az "arany középútra" hallucinálhatja magát. A "tartózkodj a szélsõségektõl" ílymódon teljesen semmitmondó felszólítás; leginkább úgy értelmezhetõ, hogy "ne nagyon gondolj mást, mint amit én gondolok".

Pusztán az elvet vizsgálva, kiderül, hogy nem old meg semmilyen kérdést - csak kitolja a problémát egy másik szintre. Ahelyett, hogy egy követendõ utat választanánk ki önkényesen, bevezetünk egy felesleges lépést, és kettõt - vagy többet - választunk ki teljesen ugyanilyen módon - majd ezek segítségével számoljuk ki a követendõnek tartottat. Így egy választás helyett többre van szükségünk - és egyik se jobban megalapozott, mint az eredeti volt.
Hm...ez megint másképpen fogalmazza meg az aranyközépút jelentését.
Legyünk minglik? Nem hinném, hogy én képes lennék rá. Bár a monogámia is elég ingatag fogalom:-)))

Visszatérő lelkek

Tegnap kevés itt létem alatt a blogokat szemezgettem. Olykor beleolvasok mások írásaiba, de legjobban a kommenteket szeretem. Talán én ezért szignózom oda mindig a véleményemet, még ha bántó is az. Szeretem. A negatív véleményt meg el kell fogadnunk, bár az ugye nem tetszik. Nekem sem könnyű, de meg kell érteni, hogy különbözőek vagyunk, ezért másképpen gondolkozunk. Szerencsére.
Nos, a hasonlóan gondolkodó emberek vonzzák egymást. Idővel keresik egymás társaságát, hogy még jobban építsék hasonló gondolatvilágukat. Így vagyok ezzel én is. A baj csak az, hogy túl érzékeny vagyok, el kezdek kötődni, és ha a másik nem kötődik ugyanolyan mértékben, az fáj.
Próbálok változni, lazábbra venni a dolgokat, de nem könnyű.
Ahogy a blogok között válogattam, találtam visszatérő egyének írásait. Ha olvastam tőle néhány bejegyzést korábban, azonnal felismerem a stílusát, mindegy milyen új köntösben van az illető. Nem kritizálni akarok, mert nem ítélek. Próbálom elfogadni Jézus tanítását: Ne ítélj, hogy ne ítéltess.
Azt sem írhatom, hogy örülök neki, mert ez így nem lenne igaz. Közömbös vagyok iránta, meglepődéssel fogadtam. Visszatérünk ide. Ahogy én is tettem néhány napja. Van akinél folyamatos ez a menekülési kényszer. Van aki már besokall, van aki valakit nem bír elviselni..stb. A lényeg, hogy mindenki előbb vagy utóbb visszatér ide. A helynek vonzása van. Nem tudom miért ennek az oldalnak, hiszen annyi más közösségi oldal van még.
Visszatérünk valamiért. Én miért tértem vissza? Nem tudom. Azt sem mondhatom, mert annyira kötődtem valakihez. Akik fontosak innen nekem, megtalálnak máshol. Nem is a blogok miatt, mert azok ugye a törléssel elvesznek, én is újakat írok. Meg blogolni máshol is lehet. Ennek a helynek varázsa van. Csak nem tudom még, hogy mi az. Majd megjön erre is a válasz.
Visszatérő lelkek. Ha akarom, ha nem, újra-és újra belebotlok emberekbe, akik olykor sokat jelentettek. Sokat kaptam és adtunk is egymásnak.
Nem tudom, ezt minek nevezzem. A lélek vonzása? Itt van egy férfi. Aki nem szerelem. Nem társ, még csak nem is barát. Mégis örülök ha ír. Ő az, aki félszavakból is ért, én is őt, egyetlen leírt szóból átérzi lelkem rezdülését. És ő mellettem állt a nehéz napjaimban.Ő az aki elfogad, ilyennek amilyen vagyok. A viharos megnyilvánulásaimat tudja kezelni, besértődések nélkül. Ezért csodálom. A férjem is tudja kezelni, de az teljesen más dolog. Meg a párkapcsolatomban max. 1-2szer ha voltak viharok- ott nem jellemző.
Mégis a két kapcsolat teljesen más. Az utóbbiban ott van a szeretet, a féltő, óvó, figyelő, mély..stb. Az előzőben meg nem tudom mi van. Nem tudom, minek nevezzem. Akik itt vagyunk a virtuál életben is, tudjuk, hogy két életet élünk. A valós életet, amely kötött és kötelezettségekkel jár, és a virtuál életet, amely nem is tudom, álomvilág? Itt szabadok vagyunk.
Néha találkozik a két világ. De nem hosszú életű a találkozás. A két világ számomra nem futhat egy síkon:-)

Gondolatok

Egyik este egy régi kedves ismerősöm felvetette: miért élek, hiszen csak dolgozok, folyton a munka, semmi más örömöm nincs. Meglepődtem. Mi ez a pesszimizmus nála? Visszaírtam: miért, én nem azt teszem? De. Csak Neked más, mert ott a családod. Igaza van. Nekem itt a családom. Jól elvagyok a  családommal, szeretek kötődni valakihez, valakikhez. Mikor "rosszak" a gyermekeim, néha felteszem magamnak a kérdést: kinek jobb, akinek nincs gyereke, társa, és szingli, vagy annak akinek van, és néha már úgy érzi magát mint egy rabszolga. Olykor belefáradok a napi robotba. este szeretném nyugodtan nézni a kedvenc sorozatomat, vagy vacsorázni. Nem lehet. A család nem hagy nyugton. Vagy vacsorát készítsek, vagy vasaljam a másnapi ruhákat, engedjem  a fürdővizet..stb. Ilyenkor felállok, felsóhajtok és teszem a  dolgom. Mert vállaltam. Törődnöm kell velük, kiszolgálnom őket. És engem ki szolgál ki? Ki törődik velem? Talán Isten:-))
Visszatérve a barátom kijelentésére, megsajnáltam. Gyermek nélkül üres az ember élete. Igaz, hogy nincs kötelezettsége ilyen irányban, de nincs az a boldog mosoly, amivel egy gyermek ránk nevet. Tegnap a fiam leckét írt. Itt írtam a gépnél, mikor a férjem szólt, hogy segítsek neki a nyelvtanban. Miért én?-háborodtam fel. Mindig én.
-Mert Te jobban tudod-közölte és nézte tovább a TV-t kapcsolgatva a csatornákat, amit utálok.
Fiam hozta a munkafüzetet. Hm..rég tanultam nyelvtant. Nem is szerettem. De azért megtanultam, mint mindent, sok mindent az életben. Megoldottam a feladatokat. Fiam megnyugodva süllyesztette a táskájába a füzetet. Kihez forduljon, ha nem hozzám? Anya csak egy van...és ott van köztünk az eltéphetetlen, láthatatlan kötelék. Egy rész belőlem:-))

Nyár az őszben

Kérésem meghallgatásra talált. Vagy bevonzottam, mint eddig annyi mindent. Csak le kell írnom dolgokat, és néha valóra válnak. Gondoljunk csak a Férfi és a Csillaglány, Tingud meséjére: DD
De most nem mesét fogok írni, azt majd egy kedves ismerősömnek, akivel 1, 5éve ismerjük egymást, és újra meg újra fennakadunk egymás hálóján:-))
Szóval..visszajött a nyár! Nem tudom meddig, de élvezem. Langyos reggelek, enyhe éjszakák, újra élnek, kivirultak a virágjaim: Árvácska, Lobélia, Csüngős Petúnia,Muskátli és a futóeprem. Még mindig terem, 1-2 szemet csipegetek a számomra oly csodás gyümölcsből. Nem tudom, hogy fogom átteleltetni őket?
A mini chili-paprikafáim. Vajon lesz-e még addig meleg, hogy megerősödjenek?
Szeretem a növényeket, szinte mindent.
Elültettem a mini fenyőket, melyeket a kirándulásunk alkalmával hoztunk magunkkal. Ahogy rájuk nézek benne vannak az emlékek. Az erdő, a forrás, a kis kápolna és a szálloda. Visszavágyok.
Olyan jó volt ott, csend , béke és nyugalom. Mosolyok és öszetartozás. Magába foglal még valamit: a telet. A szobában, vagy a nappaliban a feldíszített fenyő illatát. Nem akarok a Télre gondolni! Félek tőle! A hó látványa, a vakító fehérség, szorongással tölt el. A hideg. A rövid nappalok. A hosszú téli esték. Majd akkor lesz bőven időm írni...Ha..
Nem élek a jövőben, mert ugye az még nincs. És ha bekövetkezik, jelen lesz, a MOST. Most mi van, csak az számít. Most újra friss házasnak érzem magam:-)))
A nőnek, vagy inkább a kislánynak, aki mindennap várja  az ajándékokat. Megszoktam. és jólesnek.
Mindegy hogy az életben kapom, vagy itt a virtuál világban, de jólesik. Egy mosoly, egy kedves szó, mind-mind örömet okoznak. Béke van. Körülöttem. És a szívemben is......:-))))))

Ha szeretnek....

Mostanában annyit olvastam a szeretetről. Főleg két kedvencemtől: Müller Pétertől és Osho-tól. De több blogot is olvastam, melyek a szeretetről szóló idézeteket, történeteket, verseket, tartalmaztak.
A szeretetről. És nem a szerelemről! A kettő nem ugyanaz. A szerelem bonyolultabb fogalom és csalóka. Attól, hogy szeretek valakit, még nem biztos, hogy szerelmes vagyok belé.Sőt! Néhány embert szeretek, de nem szerelemmel. Mindenkit másképpen. A gyermekeimet féltőn, óvón, ragaszkodóan- és értük mindenre képes lennék.
A rokonokat elviselem, van akit kedvelek is, de őket már nem szeretem.
A szomszédaimmal elvagyok. A férjemet megint másképpen szeretem. Vannak ismerőseim, akiket kedvelek, és vannak akik ismeretlenül is mély nyomot hagytak bennem. Vagyis: mindenkihez másképpen viszonyulok.
Ha szeretnek...
Milyen jó érzés, ha szeretnek!
Nem mindenki fejezi ki a szeretetét szavakkal. Én igen! Kimondom, ha szeretek. Nem az ajándékokkal és nem dalban mondomel./:DD/
Azért mert valakinek adok valamit, nálam nem azt jelenti, hogy szeretem. Jó itt kivétel a férjem és a gyermekeim, mert náluk igen.
Csak adok, mert szeretek adni, és mert megtehetem, jólesik.
A napokban jöttem rá, hogy ez az állandó ajándékozás a szeretetét fejezi ki.
Három hónapja belépett az életünkbe a változás, amely új szituációkat teremtett. Meg kellett szokni.
Eleinte furcsa volt, ma már nem. Megszoktam, megszoktuk, alkalmazkodtunk hozzá. És jöttek az ajándékok. Minden nap a férjem részéről. Eleinte nem tudtam, mire véljem. Miért kapok minden nap valamit? Talán lelki ismeret-furdalása van? Vagy éreztetni akarja, hogy attól, hogy távol van, mindig gondol rám, és szeret? Mára már nincs Miért.
Elfogadom, és mosolygok hozzá. Az ajándékok. Mindig más. Virágok tömkelege, órák,, különleges édességek, papucs...stb.
Néha úgy várom haza, mint egy kislány. Kíváncsian, mosolyogva és csodálkozó tekintettel.
Mert csak most értettem meg, ő nem szavakkal, hanem az ajándékozás megnyilvánulásával fejezi ki, hogy szeret:-))

Szavak

‎"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."

(Müller Péter)

A lélek körforgása

Ma végre hétvége van. Gondoltam, sokáig visszaaludhatok, miután a férjem elment dolgozni. Nem így történt. Megszoktam a 05.15.h-os kelést, és csak forgolódtam. Már régen nem volt időm gondolkodni az élet nagy kérdésein, kedvenc témámom, a lélek megnyilvánulásain.
Mint korábbi általam felrakott versben olvasható, vívódott az én lelkem is. Kicsit romokba hullott. De már építem. Lassan kész vagyok. A seb gyorsan hegged. Mint mindent, ezt is magamnak kell, kellett megoldanom.
Nem voltak gondolataim. Csak általános dolgok. Lézengtem, befogadtam, elfogadtam mindent ami jött. Nem jó így. Én célokat akarok, és küzdeni értük. Két nap esős idő és hideg is beköszöntött . Nem szeretem! Fényt, fényt! Ez a lételemem.
Szabadon szárnyalltak a gondolataim. A lélek. Miért ez foglalkoztat? Jó, tudom, nincs miért, majd rájövök idővel.
Lépünk innen, töröljük magunkat, de mindig visszajövünk ide. Vagy ugyanezzel vagy más néven. A lényeg egy: visszatérünk. Mi az ami ennyire vonz bennünket ezen a helyen? Hiszen annyi játékos , szórakoztató weboldal van még ezen kívül: Netlog, Love.hu, Free love, Facebook...stb. Egyiken sem vagyok.
Miért? Nem tudom. Máshol is írhatok, írok is. De valamiért vonz a HD, ha nem is akarom elismerni. Valaki miatt? Nem hiszem. Az ismerősök egy része eltűnt, és új profillal csak egy-kettővel futottam össze. Van ennek a helynek valami misztikus hangulata. Vonzás. Visszavonz.
Azon gondolkoztam a betérő lelkek, új lelkek-e, vagy régi lelkek megújult köntösben? Talán létezik a lélek körforgása? Deja-vu érzés. Új lélek, akivel jól megértjük egymást. Eleinte azt hiszem, talán ő lelkem másik fele. De idővel rájövök, nem! Tudom: akkor fog belépni az életembe, amikor nem várom, nem keresem.

Válasz

Tegnap egyik ismerősöm megjegyezte, nagyon csendben vagyok. Csendben lennék? Talán. Az tény, hogy kevesebbet vagyok itt, meg a neten, mint korábban. Ennek két oka van.
Az egyik, hogy nem voltam néhány napig. Külföldön voltam a hegyekben. Ahogy hazajöttem, másnap menni kellett a munkahelyemre, meg itthon is elmaradtam dolgokkal. Mikor valahonnan hazaérkezünk, vár ránk a bőröndök kicsomagolása, pakolás, mosás. Én is ezt tevékenykedtem. És ott hagytam szívem egy darabját. Visszamennék, visszavágyom. Talán még mindig a kirándulás emlékeit pátyolgatom magamban. Mert annyira jó volt. Annyira jó dolog nem gondolni semmire, önfeledten nevetni és csak létezni. Elfogadni az adott helyzet adta dolgokat gondolatok nélkül.
Hazajöttünk. Fáradt vagyok. Itt van az ősz. Két nap esős idő volt. Az eső még csak hagyján, de hideg is volt. Azt meg utálom. Akik ismernek, tudják ilyenkor csak vegetálok. Keveset mosolygok, bágyadt vagyok, és magamba fordulok. Nincsenek számottevő gondolataim, csak a szükséges rutin, túlélési dolgok.
A másik. Nekiálltam befejezni a 4 hónapja elkezdett regényemet. Nem szeretem a félkész dolgokat. És az a téma nehezen megy. Az én vérem a kalóztörténet, azt kirázom a kisujjamból. Elkezdtem a Mary Jeanne kalandjai második részét, és már végig nevetem, ahogy írom. De előtte ezt be kell fejeznem. Így elárulom, este azt csinálom, azért nem látsz itt fent. Ne aggódj, jól vagyok. De ha a nyár elmúlik, egy kicsit én is meghalok....

Vívódásom a lélekről

Ördög vagy angyal?
Mi lakik benne?
Én csak remélem,
megbékél vele majd
emberi létem.
Bár húzzák a mennybe,
s taszítják pokolra,
megállna a földön
néhány pillanatra.
Rövid bár ideje,
tépettek álmai,
s nem tudja honnan
vannak a szárnyai.
Mégis maradna,
ég alatt s mély fölött
Létszikrák társaként
földi remény között.
Kérne még időt...
Ó engedd Uram! -
még maradni őt.
Születése okát kutatni,
vagy csak egy picit
varázsát szórni.
Ne mérj ki néki
túl rövid határt
hisz egyszer úgyis
valahol rád talál.

Csak hagyd, hogy legyen...

„Csak hagyd, hogy legyen. Hisz már úgyis van. Minden a saját idejében érkezik és távozik. Nincs irányításod felette. Soha nem is volt; soha nem is lesz.”
Azért jön, hogy ha még dolgod van vele, segítsen; és azért is megy, hogy ha még dolgod van vele, segítsen. Az önfelismerésedben. Minden érted történik, nem veled.

Hagytam, hogy legyen. Hagytam, hogy részese legyen egy darabig életemnek. Hagytam, hogy higgyen, hogy elhiggye, hogy jól érzi magát velem. Hagytam, hogy távozzon, mert menni akart. Nem volt irányításom felette. És hagytam, hogy elmém teljesen elfelejtse. Igen, segített. Segített felismerni, hogy legközelebb mit ne tegyek:-)))

Végre!

És megint egy jó dolog szürke kis életemben. Végre, hat hónapnyi várakozás, közös munka után /a kiadóval/ megjelent első regényem, a Mary Jeanne kalandjai. A múlt héten már megkaptam az első tisztelet példányt, de mától hivatalosan is kapható.
Boldog vagyok? Igen, azt hiszem. Leírhatatlan érzés volt a kezembe fogni saját regényemet, amelyet egy véletlen esemény során kezdtem el írni.
A könyv végleges formájához sok szép élményem fűződik.
Egy-két virtuális barát, akik anno biztattak, és szeretettel olvasták mindig az írásaimat. Azóta már 4 könyvet írtam, a kiadóm szép sorban ki fogja adni mindet. Jó érzés. Hogy írhatok, és kell, van érdeklődés arra, amit írok. Csak, mint régebben említettem az időm kevés. Mostanában annyi dolgom van, hogy estére már fáradt vagyok, és nincs erőm írni.
Lassan visszaállítjuk majd az órát. Hosszabb lesz az éjszaka, rövidebbek a nappalok, korábban fog sötétedni.
Talán akkor lesz időm többet írni.
Voltak apró hullámvölgyek mostanában az életemben.
De minden jó, ha jó a vége!:-)))


 A könyv megrendelhető: Itt.


http://hu.united-pc.eu/koenyvek/szepirodalom/egyeb-vegyes/mary-jeanne-kalandjai.html

Relax, kikapcsolódás

Az utóbbi időben kaptam az élettől hideget és meleget is egyaránt. Csak ettől nagyobb baj ne legyen!
A mondás is ezt vallja: borúra derű, rosszra jó, vagy még jobb?
Nos, megoldottam, megoldottuk a problémákat. Megbeszéltük, feldolgoztam, túlléptem rajtuk. Jól van ez így, legalább zajlik az élet.
Rám, ránk fért a pihenés. Néhány napot hétvégén külföldön a hegyekben töltöttünk ismerős társasággal,köztük néhány baráttal.
Szeretem a buszos kirándulásokat. A lényeg, hogy jó messze menjünk, és kényelmes legyen a busz. A társaság nem is tudom, mennyit számít. Ha rossz a társaság én akkor is jól érzem magam. Nem is a cél, hanem az odavezető út tölt el izgalommal. Az elsuhanó, megfoghatatlan táj szépsége, változatossága érdekel.
Az utasok 80%-ával összeszokott társaság vagyunk. Mint egy nagy család, olyan érzés töltött el induláskor. A korosztály, 30-tól felfelé, gyerekek nem jöhettek. Így fájó szívvel, de az én gyermekeim is otthon maradtak.
Úgyis olyan régen, 2-3 éve voltunk már kizárólagosan kettesben a férjemmel. Bevallom, olyan érzés volt, mint ha lelkem másik fele kiszakadt volna belőlem/ a gyerekek/.
Elindultunk. Előkerültek az italok. Pálinka, Jáger, sör.Mi nem iszunk a férjemmel, de azért egy sört elfogadtunk. Utána jöttek a cukorkák, házisütemények. A táj csodálata. Ahogy haladtunk beljebb, egyre magasabb hegyek voltak. Első állomásunk egy cseppkőbarlang, más néven medvebarlang volt. Szép volt, érdekes és hűvös. Tetszett.
Utána már 1100méteren jártunk. Hatalmas fenyők, oxigéndús levegő és hideg. Hideg volt, majdnem fáztunk. Pedig indulás előtt megnéztük a neten, és 20-23fok-ot mutatott. Nem nagyon tettem vastag ruhákat, könnyű nyári felsőket és szoknyát. Gondoltam én kis naív, majd könnyű séták, múzeumlátogatások, shoppingolások lesznek. Meg is volt minden csak kemény túrázások közepette, így a szoknyám és a papucsom maradt a bőröndben. Itt beszereztük az adott hely kínálta jellegzetességeket.
Brenza/sajt és túró keveréke/,áfonya lekvár,som pálinka. Ez tényleg finom volt. Íze a császárkörte likörhöz hasonló, talán a színe is. Maga a növény a Som, a csipkebogyóhoz hasonlít. Persze a pálinka nem 25-30fokos mint a likőrök, hanem 55-60fokosra hagyják, így alattomosan gyorsan az ember fejébe száll.
Este elfoglaltuk a szállásunkat. Ez volt a meglepetés. 1200méter magasan volt a szálloda, egy fenyőerdő közepében. 3emeletes volt, és talán a férjemmel mázlisták voltunk, mert csak mi ketten lettünk a csoportból a legfelső szinten elszállásolva. Kellemesen meleg volt a lakosztályunk, mindennel felszerelve: telefon, minibár, Tv, szekrények, fürdőszoba, Wc, előszoba, szőnyeg, festmények..stb, minden ami kell.
Mint reggel kiderült fűtöttek, azért volt olyan kellemesen meleg.
Mi lettünk a többiek szemében a nászutasok, ezért kaptunk legfelül szobát,hogy ne zavarhassanak bennünket. Haha! És mi ezt ki is használtuk.:-))
Másnapra eső is volt, de délutánra kisütött a nap. Megcsodáltuk a hegyek párologtatását, hatalmasságát, szépségét, egy finom ebéd egy hangulatos kis étteremben, templom-nézések, és sok-sok shoppingolás.
Lett 3dimenziós tájképünk- ilyet még nem láttam,szoknya, amit imádok, bizsuk és persze apró szuvenírek.
Visszafele végig nevettünk a buszon, leírhatatlan volt a hangulat. Fájó szívvel, de nagyon fáradtan értünk haza.
Másnap meglátogatott az ismerősünk, és pletykált, hogy mi voltunk a legjobb társaság a kiránduláson.
Hát..bevallom, ennyit már régen nevettem. Kellenek az ilyen kikapcsolódások. Az élet apró örömei.

Kettősség

Részlet az "Egy pillanat" c. regényemből






. Milyen higgadt is tud lenni ez a lány- ámult el Martin. Újabb és újabb oldalát ismerem meg. Szeretem- tombolt benne az érzés. Most sem tudok elszakadni az irodájától. Legszívesebben állandóan vele lennék. Na, nem! -Jól van Maggie, további jó munkát,ha megbocsájtasz, mennem kell - és Martin sietősen távozott kivonva magát a lány bűvköréből.
-Persze Martin, szia-és Megan már nem figyelt rá. Folytatta a ruhák átvizsgálását. Szépek. Jó lesz ez, nagyon jó. Megdicsérte a lányokat, majd visszament az irodájába. El kezdte megtervezni melyik ruhát ki mutassa be. Elővette a modellek névsorát. Azt már tudta, hogy a napsárgával Cynthia kezd. Bár lehet, sőt biztos, hogy Valery is ragaszkodni fog néhány saját modelljéhez. Néhány ruhát meg kell hagyni az ő modelljeinek. Beletemetkezett a munkába. Megint nem ebédelt. Valamikor 14h-körül Martin dugta be fejét az ajtón.
-Maggie, hoztam neked kávét. Fogadjunk, hogy nem is ebédeltél.
-Eltaláltad, nem volt időm.
-Nézd, meddig jutottam!-és megmutatta a modell-ruhaösszeállítást. Bár néhány ruhát meghagytam Valery modelljeinek is. Martin meglepődött. Ez a lány egy kincs. Mindenre gondol.
-Így igaz. Nekem ez eszembe sem jutott volna. Ezért jó, hogy vagy- nézett hálásan a lányra.
Megan elpirult. Furcsa volt neki főnöke törődése, de nem akart rákérdezni. Martin mintha olvasott volna a gondolataiban.
-Maggie, mert rendes vagy, megbízható, jól tudunk együtt dolgozni- ezért törődök veled.
Megan elmosolyodott.
-Belelátsz a gondolataimba. Érdekel még miért volt reggel rossz kedvem?
-Ha úgy érzed, hogy megbízol bennem, és el akarod mondani, akkor igen.
Megan bólintott.
-Mert az este Beni is megvádolt, hogy a szeretőd vagyok. -Nem mondod komolyan!- lepődött meg főnöke.
-De. Azért hiszi ezt, mert előléptettél, és amiért saját irodát kaptam.
Martin megcsóválta a fejét.
-Ezt nem akartam.
-Semmi baj. Majd előbb- utóbb megérti, hogy nincs köztünk semmi.
-Megan, pénteken jöhet szerinted Valery?
-Valery?
Közben Martin figyelte Megan reakcióját.
-Igen. Ha úgy akarod. Martinnak eszébe jutott, hogy a bemutató másnapján Valery megkereste és Meganról kérdezősködött. Talán kölcsönös az utálat.
-Maggie!
-Igen?
-Kérdezhetek valamit? Valami személyeset.
Megan bólintott.
-Valery és Te utáljátok egymást?
Hűha, most mit válaszoljon?- tépelődött Megan.
-Nézd Martin, én a divatbemutató előtt személyesen nem ismertem. Ahogy bemutattak minket egymásnak, nem nyertük el egymás kölcsönös szimpátiáját. Ő lenézett, hogy csak egy kis titkárnő vagyok, én meg nem néztem fel rá, mert semmi közöm hozzá.
-Értelek- bólintott Martin. De gondolom ez nem hátráltat a bemutató szervezésében.
- Nem, ő a Te reszortod.
Megan elgondolkozott. Nem Martinon. Jólesett neki a férfi figyelmessége. De őt Valery közelgő látogatása idegesítette. Nem is a nőé, hanem tudta, hogy Paul minden alkalmat megragad, hogy láthassa, és Beni közelébe férkőzhessen. Tudta, ha nem enged Paulnak, a férfi mindent elkövet, hogy szétválassza őket. Ő pedig nem fog engedni. Döntött. Megtörtént, jó volt vele, de ő nem akarja ezt a viszonyt folytatni. Talán el kellene mondania Martinnak. Na, jó, most már a munkára koncentrálok. Nem élhetek állandó stresszben! Folytatta a tervezést. Megvannak a modellek és a ruhák. Akkor meg kell rendelnem a svédasztal tartalmát, ételeket, italokat. Zenekar, egy-két bevezető műsor, a terem díszítése, a bemondó felkérése, a meghívottak listájának összeállítása, meghívó készíttetés…stb. Te jó ég! Mennyi minden van még hátra. Ezeket Martinnal meg kell beszéljem. Mára elég! Fáradt vagyok! Kilépett a számítógépből. Összeszedte a cuccait, már éppen távozni akart, amikor megcsörrent az íróasztalán lévő telefon.
-Óhhh- bosszankodott. Visszament és felvette.
-Megan Work.
-Beni vagyok. Kérdezem, mikor érsz haza?
-Most készültem elhagyni az irodát. Miért, valami baj van?
-Nem, csak gondoltam elviszlek vacsorázni.
Megan nem mondhatta, hogy nincs kedve, szomorú és fáradt. Nem utasíthatja vissza a férfit, hiszen ő csak vele akar lenni. Beleegyezően sóhajtott fel.
-Rendben Beni, még bevásárolok, 18.30 h-ra foglalhatsz asztalt.
-Jól van Maggie, siess várlak. Megan bezárta az ajtaját. Az előcsarnokban Martinba ütközött.
-Sietsz Megan?- állt meg főnöke egy pillanatra.
-Kellene, mert Beni el akar vinni vacsorázni.
-Akkor majd máskor.
-Valami fontos dolog?
-Nem annyira. Holnap megbeszéljük. Érezd jól magad!
-Köszönöm, szia Martin.
-Szia! És főnöke elgondolkodva nézett az elsiető lány után. Ez nem lesz így jó! Lesek minden percet, hogy vele tölthessem. Most is a társaságában akartam egy kicsit lenni, mielőtt hazamegyek. Lefekvéskor már csak rágondolok. Belém vésődött. Benne él a tudatomban. Martin elgondolkodva lépett ki a cég kapuján. Minél több időt töltök vele, annál jobban megszokom. Lassan olyan lesz nekem, mint a levegő. Nem tudok létezni nélküle.
Megan gyorsan bevásárolt. Csak a napi fontos élelmiszert és egy-két apróságot vett meg. Hoppá! veszek rajzlapot, meg színest, meg ceruzákat. Ha lesz egy kis időm, meg persze nyugalmam- akkor megpróbálok rajzolni. Lánykorában nagyon szeretett rajzolni. Arcokat, virágokat és ruhákat. Bár már régóta nem volt színes a kezében. Belibbent az ajtón.
-Megjöttem Drágám, siettem. Beni elvette a táskákat, majd megölelte a lányt.
-De jó, hogy itt vagy! Annyira lassan telnek a percek nélküled.
-Ma nem túlóráztam, vettem rajzlapokat meg színest.
-Minek?-nézett rá kérdően Beni.
-Majd ha nem leszek fáradt, rajzolni fogok.
-És miket fogsz rajzolni? Beni azt hitte nem jól hall.
Megan soha nem rajzolt.
-Ruhákat.
-Ruhákat?- kérdezett rá Beni.
-Igen. Martin megkért rá.
-Sejtettem. Már megint Martin!
-Maggie, ennyire csodálod, hogy egy szavára ugrasz? Ha azt mondja szervezz, szervezel. Ha tervezést kér, tervezel. Ennyire befolyásol?
-Nem Beni, csak lát bennem fantáziát. Többet lát bennem, mint egy egyszerű titkárnő. És ezek szerint több is vagyok!
-Jajj Megan! Telebeszélte a fejedet. Kinevez, saját irodát kapsz, sőt lassan Te fogsz tervezni is.
-Beni , ez a munkahelyem. Martin a főnököm, és jól keresek.
-Megan, a pénz nem számít. Az számít, hogy egyre kevesebbet vagy velem. Meg már mindent úgy csinálsz, ahogy Martin kéri.
-Jól van Beni, fáradt vagyok, megyek fürödni.
-Nem is eszel?
-Köszi, de nem vagyok éhes. Megan bevonult a fürdőszobába. Belefeküdt a kádba és próbált megnyugodni. Most már minden este ez lesz? Nem elég, hogy halálra dolgozza magát, a boltba is alig mer elmenni, annyira siet haza, Beni meg nekiesik.
Meddig lesz ez így? Miután megfürdött, lefeküdt. El is aludt rögtön, fogalma sem volt Beni mikor feküdt be mellé. A vacsora el lett felejtve. Reggel mikor felébredt, Beni már elment. Megannak sem volt kedve reggelizni. Ivott egy kávét, majd a munkahelyére sietett. Elfoglalta barátságos kis irodáját. Szeretett itt lenni. Egyedül.És senki nem zavarta. Martin még nem volt bent. Talán jobb is. Meglátná rajtam, hogy rossz passzban vagyok.
Beni….nem tudom, miért csinálja ezt? Sietek haza, igyekszem vele lenni, de neki lassan már semmi nem jó. És a péntek is közeleg. Paul biztos jönni fog Valeryvel, és keresni fogja. Ő meg nem fog ráérni. Ennyi. Ha bekavar Beninél, tegye. Őt már ez nem érdekli. Hoppá! Nem mentünk tegnap Benivel vacsorázni. Ahogy felelősségre vont a rajzolás miatt, el is felejtettük. Pedig azért siettem haza.
Már szinte nem akart hazamenni. Félt Beni kérdő, gyanakvó pillantásaitól. Mi lett velünk? Féltékeny Martinra, vagy a karrieremre? Csak magának akar ez már biztos. Szeret.De ennyire? Már szinte megfojt. Általa megszűnik az Én-em létezni. Na lássuk, hol hagytam abba. Folytatta a szervezést. Összeírta a meghívottak listáját. Az ő cégük részéről. Majd Martin folytatja Valeryvel. Megtervezte a meghívót.Rajzolt.Bézs háttérben egy arany , vonalakkal rajzolt kalapos nő. Kívülről. Belülről pedig a program, az időpont, a helyszín, és a svédasztalos menü lesz. Legyen lila-fekete teríték. Fehér virágokkal. Orchidea és liliom lesz az asztalokon.Lila, arany mintás szalvéta. A menü…mi legyen a menü? Kopogtak. Martin lépett be.
-Jó reggelt!
-Szia Martin! Jó, hogy jössz. Mutatom, hol tartok. Martin csak ámult. Eszméletlen jól szervez a lány. Lila-fekete, csodás lesz.
-Mi legyen a svédasztalos menü?- nézett rá Megan főnökére. Egy pillanatra mélyen egymásba mélyedt a tekintetük. Megan furcsa bizsergést érzett. Valamit meglátott Martin szemében. A férfi szeme vágyakozóan csillogott, tele volt csodálattal.
-A menü?- kérdezett vissza Martin. Legyenek tengeri herkentyűk: kagylók, kaviár, rákok, többféle sült hal.
-Igen, de nem mindenki szereti ezeket.
-Legyen mellé csirkemell, töltött csirke, különféle saláták.
-Kaszinótojás, svéd, görög és gombasaláta?
-Persze, Rád bízom.
Megan kipipálta ezt a részt is.
-Itt a meghívó tervezet- nyújtotta át a félig kész meghívót.
-Lám, lám. Ugye, hogy tud valaki rajzolni?
-Ez csak krix-krax.- tiltakozott Megan.
-Nem hinném, tökéletes. Megan átnyújtotta neki a meghívottak listáját.
-Majd holnap összeírjátok Valeryvel, hogy a Mortiner cég részéről kiket akar meghívni. A program. Most ne tánc legyen, mint a múltkor, legyen zongorajáték. A fekete-fehér-lila színekhez ez illik, nem valami pörgős tánc.
Martin ránézett.
-Fáradt vagy-karimásak a szemeid.
-Milyen volt a vacsora?
-Nem mentünk, elfelejtkeztünk róla.
Martin pajkosan nézett a lányra.
-Nem azért. Összevitáztunk.
-Sajnálom. Elmeséled?Igen. Tudod, siettem haza. Vettem ceruzákat, színest, lapokat, ha lesz egy kis nyugtom, megpróbálok rajzolni. És Beni kiakadt.
-Azon, hogy rajzolni akarsz?
-Igen. Azon, hogy mindent megcsinálok, amit mondasz. Ugrok egyetlen szavadra.
-Mert jó ötleteid vannak. Rejtett tehetség vagy, akit ki kell aknázni. És én sarkallak, hogy hozd ki magadból a legtöbbet. A múltkor bebizonyítottad, hogy alkalmas vagy egy bemutató megszervezésére. Most rájöttem, hogy a ruhatervek, modellek-ruhaviseléséhez is értesz. Kreatív vagy, szorgalmas és sokoldalú. Jól tudunk együtt dolgozni.
-Ez így igaz- bólintott rá Megan. És tudod mi az érdekes? Hogy élvezem, amit csinálok.
-Az a lényeg, Maggie. Bár Beninek nem szabadna így viselkednie, mert megöli a kapcsolatotokat.
-Martin, sietsz?- kérdezte a lány.
Dehogy sietek. Legszívesebben mindent lemondanék, hogy veled lehessek. Itt lennék állandóan a közeledben, és csak néznélek. Persze, ezeket a gondolatokat nem mondta ki hangosan.
-Még van egy ki időm. Mi van még hátra?
-El szeretnék mondani valamit. Mert bízom benned. Valamit, ami nagyon nyomaszt.
Na, most végre kiderül a Valery-ügy- tapintott rá Martin a lényegre.
-Szóval..én Valeryt nem ismertem. A cégről hallottam, de őt személyesen nem ismertem. Kb.két hónapja volt egy kis történetem.
-Valeryvel?- szólt közbe a főnöke.
-Nem, a férjével, Paullal.
-Hm? Ezt most nem értem.
-Néha csütörtökönként a barátnőmmel lemegyünk az „Eszkimókba”. Jó kis táncos hely.Nem első osztályú, de szoktak lenni fellépések is. Beni ilyenkor éjszakás, és én nem szeretek egyedül.
-Értelek.
-Lucy-vel, a barátnőmmel ilyenkor csajos napot tartunk. Megbeszéljük azt is, amit Benivel nem tudok.
-Érthető- szólt közbe Martin.
-Jó két hónapja Paul lent volt az Eszkimók-ban. Készült az államvizsgájára és lejött lazulni. Megismerkedtünk, táncoltunk. És megtörtént, aminek nem kellett volna.
-Azt akarod mondani- nyílt nagyra Martin szeme, hogy lefeküdtél vele?
-Igen Martin, de ne ítélj el. Nem volt részemről szándékos. Nem akartam megcsalni Benit, mert szeretem- és Meganból előtörtek a könnyek. Martin magához ölelte a lányt.
-Ne sírj, nem vádollak! Megtörtént, megbántad, vége! Beni tudja?
-Nem. Beni belehalna, ha megtudná.
-Jól van, én nem fogom elmondani neki. Akkor mi a baj? Annyira bánt?
-Nem csak az. Paul állandóan hívogat, és folytatni akarja a viszonyt.
-És Te is akarod Maggie? Őt is akarod, meg Benit is?
-Nem. Pault már nem akarom. Megmondtam neki, hogy csak barátok lehetünk. De ő megzsarolt. Hogy kitálal mindent Beninek. És meg is teszi.
-Azt szeretnéd, hogy beszéljek vele?
-Nem, dehogy! Csak tudj róla. Az utóbbi két hétben többet vagyunk együtt. Törődsz velem, figyelsz rám, és én hálás vagyok mindezért. Bízom benned, Martin. Építőleg hatsz rám. Megnyugszok, ha veled vagyok.
-Én is így érzek, Maggie. Ki kell találnunk valamit. Megvan! Eljátsszuk, hogy együtt vagyunk. És akkor nem fogja Benit zaklatni.
-Ez jó ötlet. Megtennéd értem?
-Mindent megtennék érted- nézett rá csillogó, vággyal teli tekintettel Martin. Közelebb lépett, felemelte a lány állát, majd megcsókolta. Puhán, gyengéden csak egy pillanatra.
Megan meglepődött, de nem szólt.
-Bocsánat, kissé elragadtattam magam.
-Semmi baj, nem haragszom.
-Maggie, sajnálom, de mennem kell.

Órák

Régebben szerettem a karórákat. De aztán, hogy vállalkozók lettünk, így alkalmakkor sem nagyon használtam már. Meg persze, bejött az okostelefon korszak, és azon ugye minden rajta van. Így valahogy mellőztem az órák használatát. Nem régen volt a névnapom. A család férfitagjai összefogtak, vesznek nekem egy Ice Watch órát. Kisfiam puhatolódzott, hogy nekem milyen színben tetszene. Mert a neten ugye minden olcsóbb, onnan akartak rendelni. Mikor a Csabacenterben vásárolgattunk, nagy előszeretettel navigált az órás részlegre, és mutassam meg melyik tetszik. Nos, szebbnél szebb színes órák. Ami nekem tetszett, az a Love strassz berakásos változat, ott 33000ft volt. Na, nem! Lázadtam fel. Ennyit én soha nem adnék egy óráért. Legalábbis magamnak nem venném meg ennyi pénzért.
-Anya, nézd milyen szép! Te melyiket szeretnéd?- faggatott tovább.
-Én nem hordok órát- feleltem. 
-Nem baj, melyik tetszik?
-A fehér szíves.
Egész este keresték a neten az apjával, persze szíves nem volt.
Az idő telt. Mi elfeledkeztünk az óráról. Eljött a házassági évfordulónk. A sok hatalmas cserepes virág mellett, kaptam egy fehér órát is. Nem szíveset, nem Ice Watchot- de nagyon örültem neki. Szép! És szeretem.
Belevetettük magunkat a munkába. Ma felhívott egy férfi. Rendeltünk mi egy órát, de nem történt átutalás.
Meglepődtem.
Közöltem, tárgytalan. Elnézést, de a fiúk valamit elbaltáztak. Az úr nagyon kézséges volt, csak erősködött. 
-Háát jó..egyeztem bele, de csak ha van Ice Watch és Love-s és pink színben szeretném, mert fehéret kaptam. 
-Persze, van, csak neki van kétféle rózsaszín: pink, és a világos változat. Melyiket szeretném?
-Ez jó kérdés. Ön, kedves Uram, egy hölgy csuklóján melyiket nézné meg?- tettem fel a kérdést.
-A világosat, az szolídabb.
-Rendben, akkor legyen az.
-Átküldöm az utalást, ha hazaérek a nyaralásból.
-Rendben, most elengedi nekem a postaköltséget is, mert minden jó, ha jó a vége.
Jól van. Most már csak a férjemmel kell közölnöm. Két óra? Majd biztos haragudni fog.
Megtettem. Elmeséltem férjemnek a storyt, aki hatalmas hahotába kezdett.
-Héé, most mi van? Mit nevetsz?- lepődtem meg.
-Szívem, ez nem táska, hogy minden ruhához olyan színűd legyen.
-Kösz szépen! Nem is kértem 40db órát.
-Ne aggódj, szép lesz- nyugtatott meg a férjem.
Még mindig halmozok. Ez nem jó. Kontrollálnom kellene magam?

Szavak, vagy mögöttük érzelem honol?

Sajnos,  még magam előtt is nehezen vallom be, hogy minden nappal egyre jobban hiányzol..
Azt hittem, ha végleg eltűnök abból a világból, könnyebb lesz.. Hát a fenét.. Ahányszor késztetést érzek, a visszatéréshez, annyiszor harapok rá, a szám belsőfelére..
Ma döntöttem!
Visszatérek, és nem foglak elhagyni! Hogyan is tehetném?! Hiszen a lelkem másik fele vagy.. lehet, hogy nem a szebbik, de a nélkülözhetetlen fele!
♥
Kellesz! Teee Átok! :)Drága Csillagom!
Sosem bántanálak meg Téged, erre megesküszöm..
Délután jövök, de addig még ezer dolgom van. :(
Végig velem voltál, tudtad? ♥
Most máris  kicsit jobb, mert ismét tudok rólad.. Bár szégyenkezem is, mert felkavartam életed.Nem tudom mi tévő legyek.Az előbb olvasgattam blogod sorait, látom a kietlen, felégett mennyországot, hallom lelked zokogását és tehetetlenül állok. Mit mondjak Drága? Mivel oldjam a fájdalmad Kincsem? Itt vagyok, nem tűnök el.Már nem tűnhetek el.. Annyi minden változott.. Szeretlek,ez az egy nem változott.Minden más azonban igen.Lennék Veled, bújnék reszketőn ölelő,védő karjaidba.Teszem is.Majd.Viharként tombol itt most minden perc,pillanat.Nem így szeretnék Veled lenni.És gondolom Te sem erre vágysz.Persze tudom:állnál mellém, segítenél,itt lennél, akár csendben meghúzódva is.Hagyj nekem időt Élet, hogy úgy valósíthassuk meg álmaink, ahogyan azok megszülettek bennünk .Nem a fájdalommal,és a sérelmekkel teli érintkezéseinkről álmodoztunk tudom. Szeretlek, mindennél, mindenkinél jobban. Most is csak ez számít. De ha most ölelnélek nem az lenne, amire vágyunk.Vigyázz magadra Szívem. Ha már nagyon fájok, szökj a nem is oly régmúlthoz. Halld szerelmes szavaim, lépj be álmainkba. Én is ezt teszem.
 Mert még péntek éjszaka  azt álmodtam, hogy mögötted állok valami bevásárló kocsis sorban...
Te valami könyvet olvastál.. közelebb lépve, láttam meg, hogy "T.L. A titokzatos őzbak" a címe..  Odaléptem mögéd, és csak annyit mondtam: Hogyan lehet ezzel a címmel  könyvet kiadni Wass Albert után??  Mire Te azt felelted, ez jobb, mint az eredeti.. és tovább olvastál..
Így még szombaton eldöntöttem, megkereslek.. lesz ami lesz..Írtam! Annyi mindent írtam, annyi gondolatot szőttem köréd, annyi vágyam, keserűségemet írtam le, hogy még nekem is nehéz volt visszaolvasni.. Akkor reálisnak tűnt, hogy mindazt a fejedre olvassam, de szerencsére, csak csendben odébb álltam... Utólag már tudom,  csak hisztis voltam. Kérlek nézd el nekem!
Kincsem! Engem soha nem érdekelt, kivel milyen viszonyt ápolsz, éppen ezért nem is érdekel, hány virtuális lovag ostromolja a lelked bástyáid! Csak az érdekel, Neked mit tudok visszaadni, abból a világból, amit Tőled kapok..
Soha nem titkoltam, mennyire sokat jelentesz, mennyire égtél bele az agyamba, szívembe, az egész lényembe... Igen szerelmes lettem beléd.. Még akkor is, ha egyetlen képet sem láttam, egyetlen illatot sem éreztem, egy lepkeszárnyit sem érinthettelek.. 
Most nevetek:  Hiszen még a nevedet sem tudom... :))
De talán olyan tudás birtokában vagyok rólad, amit kevesen mondhatnak el magukról... ♥


:-((((((. Mindig is tudtam, hogy Te vagy, ki befejezi a gondolataimat. Te vagy lelkem másik fele. Te is végig velem voltál, és itt is maradsz örökre a szívemben. Próbáltalak elnyomni magamban, de nem ment. A sors egy rövid időre elválasztott minket, azért, hogy tisztán lássak. Tudjam viszonyítani a jót a még jobbhoz, és talán tudjam értékelni azt. Értékelni minden pillanatot, amelyet együtt tölthetek Veled. Ígérem vigyázni fogok rá!:-((((((

Sajnálat

Vannak érzéseink, gondolataink, hiszen emberek vagyunk. Jó és rossz érzéseink egyaránt. A jó érzések átitatnak minket szeretettel és mosolyt csalnak az arcunkra. A rossz érzések bánatot okoznak, feszültté tesznek, fájnak, esetleg félelemmel töltenek el.
A sajnálat. Ezt az érzést egyik helyre sem sorolnám. Valahogy ott van a jó és a rossz között. Semleges. Ha sajnálatot érzek valaki iránt, nem azt jelenti, hogy szeretem , vagy érdekel, csak éppen valamilyen megnyilvánulása ezt az érzést váltotta ki belőlem. Sajnálok egy embert, aki balesetet szenved, sajnálom azt aki erőszak áldozata lesz, sajnálom azt , akit kirabolnak, és tudom sajnálni, aki elmeséli nekem szomorú sorsát.
A baj, hogy hajlamos vagyok el is hinni, pedig vannak emberek, akik így ismerkednek. A lényeg, hogy a valóság előbb-utóbb kiderül.
Éreztem sajnálatot egy férfi iránt. De nem szerettem szerelemmel.
Talán aki közel áll hozzánk, mindenkit szeretünk valamilyen szinten. Vagy talán elfogadjuk?
Eleinte szépen mennek, mentek a dolgok. Jól éreztük magunkat egymás társaságában, sokat nevettünk, hülyéskedtünk, figyeltünk egymásra. De én mind végig tudtam, hogy ez játék. Azt gondoltam: megcáfolom önmagam, van férfi és nő közötti barátság, létezik. Rájöttem, nem. Nem létezik. Valami elmúlt. Megmutattuk egymásnak a másik oldalunkat , indulatokat is. Ez már nem tetszett nekem. Többé már nem vonzott.
Aztán szépen magamba néztem. És kívülről láttam, az ő szemével.
Elengedtem. Osho tanítása jutott az eszembe: ha utatok véget ér, engedd el gyűlölködések és indulatok nélkül. Köszönd meg neki a veled töltött időt, és azt, hogy teret enged, hogy megismerj másokat.
Így tettem. Új tér, szabad hely, új arcok, új érzelmek.
Szeretek írni, de ezt már írtam. Néhány napja figyelem mit, milyen érzelmeket, indulatokat váltanak ki az írásaim másokból.
Van akiből könnyeket- ilyenkor én is könnyezem, van akiből csodálatot, ez olyan, mint ha simogatna, és van akiből dühöt.
Ez azt mutatja, mások vagyunk, másképpen gondolkozunk.
Úgy érzem amíg ilyen visszajelzéseket kapok, érdemes írnom.
És...van aki jobban várja a könyvem megjelenését, mint jómagam. A meglepő az, hogy a férfi amerikai:-))

A másik. Elengedtem, kizártam valakit az életemből, de talán visszakaptam, visszakapom azt a személyt, aki ezidő alatt mindig is jelen volt, a tudatomban, bár hogy tiltakoztam is ellene. Ez a sorsszerűség? Nem tudom. De boldog vagyok. Köszönet az örzőmnek aki segített visszanyerni a régi énem:-((((

A csillag és a férfi..befejezés

Tingud felvitte magával a férfit, hogy megmutassa neki az ő világát. A férfi élvezte. Szinte lebegett. Úgy érezte , újra él. Elfelejtette a feleségét, és csak Tingudra koncentrált. Tudta, menthetetlenül beleszeretett a lányba. Lebegtek.
-Nos, jól érzed magad?-fordult Tingud a férfi felé nem eresztve el annak kezét.
-Igen. Furcsa nekem a te világod. Szokatlan, de jól érzem magam. Nincsenek gondolataim, megszűnik minden fájdalmam.
Tingud elmosolyodott. Belelátott a férfi gondolataiba. Érezte, hogy bár most nyugodt a kedvese, de amúgy nagy zűrzavar van a fejében. Gondolatok gyötrik a sorsa és a jövője miatt. Aggódik, tépelődik, mi lesz vele. Elvesztette lakását, a fiát elvették tőle, semmi érték nem maradt az életében. Csak a munkája. Csak el ne veszítse azt is.
Tingud tudta mit érez a férfi. Itt fent ez az első és az utolsó találkozásuk. Útjaik elválnak. A férfi -ember lévén nem élhet itt vele- ő pedig csillaglényként nem tudja megszokni a földiek életritmusát. Ott lent meghalna. Az ő dolga az, hogy fényt adjon, szeretetet, és segítse lelkileg talpraállni azokat, akiknek szüksége van rá.
-Hát jó..sóhajtott fel, több találkozásunk nem lesz. Útunk valamiért keresztezte egymást, de eddig tartott. Innen az utunk kettéválik.
Fáj nekem ez az egész, de mások az életkörülményeink, mások az életcéljaink, más a világunk.
A férfi ránézett Tingudra. Ő szerette és kívánta a lányt, ember volt, férfi. De Tingudnak nem az emberek szeretkezéi szokásai jelentették a legfontosabb dolgot a világon. Fájt neki ez az egész, de túl lesz rajta. Csillagszíve megtelt bánattal, és szeretettel. Visszavitte a férfit a földre. Ajkát épphogy csak a férfiéhez érintette, és halkan csak ennyit mondott.
-Légy boldog. Én nem lehetek a Tied, de ezt mindketten tudtuk az elején. Nem akarok Neked rosszat, de többé nem Neked fogok ragyogni. Olyan embernek, aki méltó a szeretetemre, a kitartásomra. Talán érte majd egyszer feláldozom magam. Belenézett a férfi zöld szemeibe és eltűnt. A férfi hiába kereste a fényesen ragyogó csillagot, soha többet nem látta.

A varangy és a fülesbagoly

A varangy és a fülesbagoly
a két hülye
Éltek az erdő mélyén
Bent, jó messzire.


A varangy csúnya volt
amilyen egy béka csak lehet
Ehhez hozzájárult 
Kiállhatatlan természete.


Megkapta érte szépen
Amit a sors neki szánt,
Férje szélnek eresztette 
És ő egy kis szex után ugrált.


Csúnya küllemére nem nagyon nézett senki
Poénkodni próbált
És ezáltal 
Egy kis szexhez jutni.



A másik jómadár a füles
hatalmas szája miatt
a felhő az ő feje felett
is gyülekezett.


Egy nap arra tévedt, bukott Angel
Mint törpe
Szemet vetett a kitaszított varangyra
és elhatározta
estére szex lesz belőle.


Bukott Angel törpénk is ki volt éhezve
Rég nem látott, már női testet
Így örült, hogy a varangy
őt megkedvelte.



Fejére nem nagyon mert 
nézni a csúf békának
Magában ő is varangynak szólította
de gondolta, jó lesz egy strigulának.


A varangy kedves volt,
de alattomos a lelke
Mindenkit elmart, 
Ki jelen volt a törpe életében.


Jól van varangy
Állj négykézlábra
Áldozzunk gyorsan 
a szerelem oltárának.


Ahogy a varangyot szexelte
Hányingerrel küzdött
Még jó hogy elölről nem látta
Mert összement volna neki rögtön.


A másik jómadár a füles
Befelé fordult magába
Hatalmas szája miatt
Plasztikai sebésznek nem lesz munkája..

A bosszú

-Kapitány!- kopogtak Mary ajtaján,megtaláltuk, itt van az áruló.
Mary felpattant az ágyról.
-Rögtön megyek- válaszolta.
Megigazította hosszú, fekete haját. Bekötötte piros kendőjével, felhúzta velúr csizmáját, majd magához vette kardját. Felment a fedélzetre.
Lafange-t, az árulót két matróza éppen az árbochoz vonszolta.
Mary szeme villámokat szórt, a harag majd szétvetette. Egy dolgot utált a legjobban. Ha kihasználták, hazudtak neki, és elárulták.
Nos Lafange éppen ezt tette.
-Kötözzétek erősen az árbochoz!- utasította embereit. A matrózok úgy is tettek. A férfi kezét és lábát jó erősen az oszlophoz kötözték. A kötél a férfi húsába vágott.
Mary közelebb lépett hozzá. Nem nézett a férfi zöld szemeibe. Annyira undorodott tőle, hogy csak hányingert érzett. Koncentrált. Összeszedte minden erejét és a férfi mindkét arcfelére hatalmas pofont kevert le. Olyan erős volt az ütés, hogy az ujjlenyomatai ott maradtak a férfi arcán. Nem érzett semmi mást a haragon kívül.Iszonyúan mérges volt.
-Nem kérdezem, miért tetted. Nem érdekel, de megkapod méltó büntetésed, amely az árulóknak jár.
-Hol fogtátok el?- kérdezte matrózait.
A Bene nevű hajón. A hajót felrobbantottuk.
Mary megcsóválta a fejét.
-Ez is milyen név! Bene! Jobb nevet nem lehetett kitalálni egy hajónak? 
Mi lett a többiekkel?
-Mindenki elpusztult.
-Helyes- közölte Mary. Gondolom, akkor a varangy is. Elnyerte az is méltó büntetését a kavarásai miatt. Nem csodálom, hogy a férje is kidobta. Olyan csúnya nőt! Szex közben bizonyára le kellett a fejét takarni, hogy az ember ne hányja el magát.
-Jól van, a sors utolérte. Akkor, mi legyen az árulóval?- nézett matrózaira Mary még mindig hányingerrel küszködve.
- Halál! Halál!-kiabálták kórusban a matrózok.
Hirtelen lágy fuvallat érintette meg a kapitány arcát. Mary lehunyta a szemét. Marc...érezte a férfi jelenlétét. És hallotta, tisztán hallotta.
-Mit csinálsz Sedé? Ítélkezel? Mire tanítottalak? Az Isten dolga nem a Tiéd. Te nem vagy gyilkos.
-Marc..elárult. Segítettem neki, felemeltem, és kihasznált.
-Ejj, ejj Mary. Mert hagytad. Még mindig tanulnod kell. Türelmet, és a naivitásod tedd félre. Sokat mutatsz a lelkedből idegeneknek, és visszaélnek vele.
Számít Ő neked? Ki Ő neked Mary? Nézz magadba!
-Senki. Csak egy ember, aki a mélyből jött, és erőt adtam neki, törődést, és szeretetet.De ő elárult, bűnhődnie kell.
-Mary, nem elég büntetés neki, ahogy él? Nincs családja, nincs saját háza, a fiát ellene nevelik- jogosan, nincs autója, és jogosítványa sem. Lent van Mary, nagyon mélyen. Innen nem fog felemelkedni. Törleszt a viselkedéséért. Bizonyára másoknak is ezt adta, azért él úgy.
Mary felsóhajtott.
-Igazad van Marc. Ő nem az én szintem sem társadalmilag, sem emberileg. Te annyira meg tudsz nyugtatni, még így is. Szeretlek! Vigyél magaddal!
-Nem lehet. Utad még nem ért véget. Ha a végéhez ér itt leszek érted, és örökre együtt maradunk. A fuvallat eltűnt. Mary letörölte folydogáló könnycseppjeit.
-Vigyétek a hajóbörtönbe!- adta ki az utasítást.
-Nem lesz halál? Aki elárulja Mary Jeanne-t meg kell fizetnie!
-Nem ölöm meg. Kalózok vagyunk, de nem gyilkosok! Reggel elengedem. De hogy ne ússza meg büntetlenül ötven korbácsütést mérjetek rá. Mary nem foglalkozott többet a fogollyal.
Visszament a kabinjába. Fejét felhúzott térdeire hajtotta, és szabad folyást engedett ismét a könnyeinek.
Marc...nem tudok élni Nélküled. Céltalan az életem. A fülében visszhangoztak szavai: Ő csak egy jelentéktelen széndarab, akibe sok ember belerúg. Ne tedd Te is.Zárd ki a  gondolataidból, és nem fog létezni számodra.
Mary nem gondolt többet az árulóra. Reggel csónakba tették, és kilökték a tengerre.
Mikor kellően eltávolodott a Rad Rainbow-tól, Mary köpött egyet a vízbe, így fejezve ki undorát.
Szemétláda, fizess meg minden bűnödért!