2014. december 26., péntek

Békés Karácsonyt!






Megint megérkezett a Karácsony, bár mintha nem is az lenne, tavasz van a télben, ragyogó napsütés. Ugye mindig az van, ami még nem volt- ez a változás. Bár a hétvégétől röpködnek majd a mínuszok. A lényeg lassan átlépünk az új évbe, 2015-be...Termékeny év áll mögöttem, szept-től 11 db. könyvet publikáltam, többnyire verses köteteket, és fizikálisan is rengeteget dolgoztam. Jólesik most a pihenés.


Áldott, békés karácsonyt Mindenkinek!

2014. december 20., szombat

Már csak pár nap







Már csak pár nap s itt a Karácsony! Az időjárás nem éppen a télnek megfelelő, de én örülök, hogy süt a nap s ma egy picinyke tavasz szökött vissza a télbe. Lassan kész vagyok mindennel..minden az előkészületeket jelenti, még egy utótakarítás, ünnepi sütés- főzés hátra van, de az ajándékok már lassan meglesznek. meg a fa díszítése is várat magára. Szeretnék egy- két új díszt is beszerezni, már van vagy 3- 4éve, hogy utoljára vettem díszeket. Fiamnak is végre elkezdődött a téli szünet. Szeretem, ha itthon van mellettem.
S a jó hír..szívem tele van újra szeretettel...és hamarosan, talán dec. végére kapható lesz, megint 2 db új verses kötetem.












2014. december 10., szerda

A nyomorultak csoportja








A Nyomorultak csoportja....



Ha a kedvenc olvasmányomat kérdezik, azonnal rávágom: a Nyomorultak Victor Hugótól...középiskolás koromban volt kötelező olvasmány s csak egyedül én olvastam ki a karácsonyi szünetben. Nem volt könnyű olvasmány s igen terjedelmes volt..de a mondandója többször is könnyeket csalt a szemembe.
Nem hittem volna, hogy egyszer még e szóhoz közöm lesz. Nem használom ezt a szót..fájdalmas, lenézős, utálkozó, rideg.
De valaki pár hete ezzel a jelzővel illette a csoportunkat..ráadásul aki maga is tag volt itt. Mikor elhangzott a szó, mintha kést forgatott volna a szívemben, fájt. Próbáltam nem figyelni rá, de mint egy tüske belefúródott a lelkembe.
Miért? Mert az emberek nem tehetnek róla hogy ide jutottak, hogy így kell élniük- nem minden esetben tehetnek róla. De egyik embernek sincs joga ítélkezni a másik ember felett s lenézni a másikat. Nem tehetnek róla, akik úgy születtek- most a karmát ne hozzuk ide, mert nem abból a szempontból mesélem el ezt a történetet, nem tehetnek róla, hogy sport közben lesérültek, s örökre tolókocsiba kényszerültek, nem tehetnek a balesetükről, a válásukról..stb.
S az illető közölte a Nyomorultak csoportjában csak Ő s én vagyok a kivétel. Közöltem, nem..én nem vagyok kivétel..ugyanolyan nyomorult vagyok, mint a többi ember! Ugyanúgy cipelem súlyos keresztemet, s ugyanúgy küzdök a mindennapokban a fennmaradásért...
Szóval..ez a jellemzés- talált...az illetőről nekem is meglett a véleményem..
Ő volt a "Kígyó"....

Nyomorultak ide-oda, én szeretem őket, mert hatalmas szívük van s az a legnagyobb kincs a mai mocskos világban. Ha valaki nehéz helyzete ellenére is ember tud maradni...



Varga Patrícia

2014. december 9., kedd

Meglepetés









Nem igazán szeretem a meglepetéseket. De vannak , jönnek s engem is megtalálnak. Ma este is elég nagy meglepetés ért. Felkértek, megkértek, hogy megzenésíthessék néhány versemet.
Hm..az még úgysem volt...legyen...vajon, mi vár még rám:

Közeleg....








Van aki várja, s van aki nem. Van aki szereti s van aki nem. De ha tetszik, ha nem, a karácsony el fog jönni. Én szeretem..bár ami körülötte van, az fárasztó. A készületek, az ajándékok vadászása, sürgés- forgás, pénz. Én várom..aztán sajnálom, hogy olyan gyorsan eltelik. Nincs hó, bár tél van. Esik, folyamatosan az eső. Nem szeretem. Egyiket sem. Esős, nyirkos időre mindig fáj a fejem, s már mindenem,,,és kedvetlenné tesz...de fel a fejjel..az élet megy tovább.....

2014. november 28., péntek

Már csak bő három hét!









Igen, s itt lesz a Karácsony. Lassan jó lesz elkezdeni a nagytakarítást, mert utána csak kapkodhatok.
Szeretem a Karácsonyt, de most még nem várom. Csonka lesz idén a családunk- s ez belül valahol fáj. Itt  a hideg is, amit utálok, szinte csak átszenvedek mosolyok nélkül. Lassan kapható lesz egyszerre 4 db könyvem, meg most publikálok még két verses kötetet. Utána tényleg befejezem a Mary Jeanne-t, februárig biztosan.

2014. november 13., csütörtök

Hajnali merengés










Tegnap olvastam néhány mondatot, s hajnalban mikor felébredtem a gondolat előtüremkedett a többi közül, s lázasan lüktetett agyamban. Muszáj volt foglalkoznom vele.
A cikk: A válások, a kapcsolatok szétszakadásának több, mint 40%-át az internet megjelenése okozza.
Hm..első elolvasásra rábólintottam, így van..de utána benéztem a mondatok mögé, s el kezdtem boncolgatni magamban azokat.
Miért menekülünk ebbe a virtuális, képzeletbeli világba? Miért okoz függőséget? S miért vagyunk képesek felcserélni a jól bejárt utunkat ismeretlen, szép szavakat ígérő szélhámos emberekért?
Miért, miért, miért? Mindenre van magyarázat- ahogyan erre is. Felturbózott valós életünk, amit a társadalom s ez a mostani világ diktál, a megélhetés,a pénz, és más luxus cikkek elérése miatt, túlhajszolttá tesz bennünket. Kapkodunk, rohanunk s versenyt futunk az idővel..e közben nem figyelünk egymásra, elsiklunk a szép, megható pillanatok mellett..s kiégünk..már csak unottan, megszokottan vegetáljuk át az életünket s várjuk a halált. Erről Paulo Coelho Kék madara jut eszembe, bizonyára sokan olvastátok már. Mikor én is elolvastam, bevallom- meghatott, s mély nyomokat hagyott bennem...majd rákeresek..
A történet lényege annyi, hogy a Lány szerelmes lesz egy gyönyörű madárba, aki minden reggel szabadon s boldogan repked a kéklő ég tengerében. A lány addig- addig, hogy befogja a madarat s kalitkába zárja. A madár is megszereti a lányt, de a rabságot nem bírja..elhullajtja
csodásan fénylő tollait, majd egy napon meghal. A lány siratja, majd ekkor döbben rá, hogy nem tud a madár nélkül élni. A halált hívja segítségül, hogy imádott madarával lehessen az örök létben:-(
Nos..mi emberek is így érezzük olykor magunkat...élünk , élünk valami, valaki nélkül. Mert akárkit is veszítünk el,, számunkra az élet nem ért véget..a mi sorsunk nem a halál, tovább kell élnünk- s ez az ami nagyon nehéz..Hogy újra találjunk célt, reményt, ami visz minket előre a társunk nélkül is. Talán ezt egyedül nem is lehet véghez vinni...ilyenkor istenhez fordulunk..s Ő segít nekünk, ad egy új esélyt, s megmutatja a helyes utat.
De miért van szükségünk az internet világára? Pont ezért...megkopott mindennapjainkban ad egy kis plusz töltetet, elmerülhetünk szép szavakban, szép képekben, új érzésekben- valahol tudjuk, hogy ez nem a valóság, mert itt mindenki csak az egyik oldalát mutatja..de ahogyan az éremnek is, mindenkinek két oldala van, jó és rossz.
Hogy valakik ezért elválnak? Érthető..
De én azt mondom erre, jobban kellene figyelni a társunkra, a párunkra, akivel leéltük életünk egy részét, s akkor nem így nyilvánulna meg a virtuális világ sem.



Varga Patrícia

2014. november 12., szerda

Gondolataim









Gondolataim...


Valaki azt mondta nekem"Túl sokat vársz el másoktól". Lehet, de ez csak azért van, mert én is túl sokat adok..van akinek a Mindent...Ő a férjem...persze, hogy elvárnám ugyanazt a törődést, figyelmet- amit én adok. Osho mindig arra tanít Minket, hogy feltétel nélkül szeressünk...próbálom..de erre csak Isten képes...mi emberek igenis elvárásokat támasztunk a másik fél, akár gyermekünk, vagy barátaink iránt is. Miért? Mert az élet az adok- kapok körforgása. Ha mindig csak mi adunk anélkül, hogy kapnánk- belefáradunk.
Ha képesek lennénk ezen felül emelkedni, tényleg csak adni tudnánk, s hidegen hagyna bennünket, hogy mi is kapunk-e vagy sem, az lenne maga a tökéletesség. De tökéletes ember nincs..
Osho...én szeretem a bölcsességeit, a gondolatait..persze, ahogy élt- azzal már nem értek egyet. Később tudtam meg, hogy szerelemguru- vagina guru volt a beceneve..rengeteg nővel élt szexuális életet, mérhetetlen gazdagságra tett szert.
A férjem utálja..mert csak egy ember volt, aki jól bánt a szavakkal, s kihasználta ezt a könnyű élet érdekében..ez igaz...
De..én is jól bánok a szavakkal, mégis szegény vagyok:-((


Varga Patrícia

2014. november 11., kedd

A Miért-ek








Nem akarom keresni a Miért-eket. Egyszer úgyis megjön minden kérdésünkre a válasz, s akkor majd megértjük, mi miért történt velünk...azért születünk le a földre újra meg újra, hogy tanuljunk, hogy bölcsek legyünk..az élet egy iskola, amit bizony ki kell járni. Nem mindig szép, tele van fájdalmakkal, nehézségekkel s buktatókkal. De mindent végig kell járnunk! Pont azért hogy tanuljunk a hibáinkból.
Én szeretem az életet..ahogy van..minden szépségével s fájdalmaival együtt. Ha megértjük azt, hogy az élet lényege nem a hatalomvadászat s a pénz, akkor a szeretetet egy másik szinten érezhetjük, élhetjük meg. Ez az amit nem cserélnék el senkivel...


Varga Patrícia



Osho






Tegnap a csoportomban Osho volt a napi téma. Szeretem a bölcselkedéseit, legszívesebben rászánnék egy napot, s csak Őt olvasnám. De ezt még nem tehetem meg- egyenlőre.


"Ha két független, szabad ember - akik a saját vállukon hordják a felelősséget - találkozik, abban mérhetetlen szépség rejlik. Egyik sem teher a másik számára. Egyik sem hárít semmit a másikra. Egészen elvetették az áthárítás gondolatát. Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad, kristálytiszta, szűzi. Sosem lépnek át egymás területére. Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak." Osho
"Ne aggódj amiatt, vajon örökké együtt lesztek-e vagy sem - semmi se tart örökké." Osho
"Egyetlen párnak sem lenne szabad elfelejtenie, hogy a kapcsolatuk által egyikük sem vált a másik "urává és parancsolójává", csak társakká, barátokká lettek. És soha ne vegyétek biztosra ezt a kapcsolatot: a párkapcsolatnak semmi köze a birtokláshoz. A férfi és a nő nem tárgy, amelyet birtokolni lehet; mindketten emberek, akik tiszteletet érdemelnek." Osho

2014. november 10., hétfő

Megint egy új hét








Ismét hétfő van...nem szeretem, ahogyan  a vasárnapot sem...Kezdet s vég..hét kezdete s hét vége...Hétvégén mindig annyi dolgom van. Elvileg ez a nap a pihenésé lenne, laza TV nézésé, sétálgatásé, délutáni szunyókálásé..De hol vannak ezek? Mikor hétvégén van együtt a család, ilyenkor szakad rám a héten felhalmozódott házimunka, meg még ami jön..
A legjobb a szerda..az a kedvencem..nem akarom most megindokolni, miért...mert már telik a hét, bejáródtunk..stb.
Az idő telik..rohan..s lassan nyakunkon a Karácsony. Aztán majd úgy telik az is el, hogy észre sem vesszük, s belépünk egy új évbe. De mit számít az idő? Számítanak a napok? Hiszen tudjuk, hogy létünk örök, hiába gátolják itt a földön folyamatosan ismétlődő körök.
Emberek lépnek ki s lépnek be az életünkbe. Van akiknek fáj a távozása, de el kell fogadni..az élet megy tovább..s mindig jönnek új emberek, szövődnek új kapcsolatok, kötődések...amelyek színessé teszik a monoton hétköznapokat.


Varga Patrícia

Osho idézetek









"De vajon tudjátok-e, mit is jelent a tekintély szó? Azt jelenti, hogy újra és újra a másikra pillantunk. A tekintély tiszteletet ébreszt bennünk: elbűvöl minket a másik emberi lény, ezért szeretnénk újra és újra látni őt, újra és újra rátekinteni. Sőt az is lehet, hogy sarkon fordulunk, és követni kezdjük." Osho
"Egyetlen férfi sem kizárólag férfi, hanem bizonyos értelemben nő is, és minden nőben ott lakozik valahol a férfi is." Osho
"A szex és a halál más tekintetben is szoros kapcsolatban áll egymással. Az elmélyült szexuális aktus során az ember megtapasztal egyfajta halált, az én halálát." Osho

"Amikor egy egészséges ember nevet, az egész testével nevet, nem csak a szájával, nem csak a arcával. A lábujjától egészen a feje búbjáig, egyetlen organizmusként nevet, és lényéből a nevetés hullámai áradnak. Ezek a hullámok átjárják egész bioenergiáját, így az energia táncba kezd benne. Amikor az egészséges ember szomorú, szomorú az egész lénye. Amikor dühös, akkor valóban dühös, és amikor szeretkezik, akkor valóban szeretkezik, nem tesz semmi mást." Osho

2014. november 8., szombat

Ami még mindig nehéz








Egyszer minden véget ér itt a földi létben, ahogyan az életünk is, úgy kapcsolatok szakadnak meg, ismerősök távoznak el, külföldre vagy a másvilágra, s bizony fáj a hiányuk. De el kell fogadni, az élet megy tovább, s erőszakkal nem lehet visszatartani senkit sem. Még mindig lehangolnak ezek a távozások, pedig annyi csatát vívtam már önmagammal, hogy igazán megerősödhetett volna érzékeny lelkem. De meg kell tanulni élni nélkülük, hiszen a mi számunkra nem ért még véget az élet. Végig kell mennünk kijelölt utunkon, akár árnyakkal mögöttünk, mellettünk- vagy azok nélkül. S ez az ami feladja a leckét...


Varga Patrícia

2014. november 6., csütörtök

A Reggel







A reggel ma kipihenten köszöntött. Ha dolgozok, akkor nem nagyon bírok tovább aludni, mint az átlagos felkelési idő. Nem süt a nap, borult idő van, de hideg sincs. Az ilyen Őszt, mondjuk majdnem szeretem. Kicsit kisüt a nap, akkor mindjárt jobban érzem magam. Azt mondják az időjárás kutatók a november végig ilyen lesz...Jó lenne...aztán a december olyan amilyen, csak ne legyen hideg! Mert azt nehezen viselem! S ha ilyen enyhe telünk lenne megint, akkor spórolnánk a fűtésen- fél nyaralást. Túl vagyunk a Mindszentek ünnepén, s a körülötte levő hajszán, fájdalmakon. De talán még mindig itt van mellettem a múlt nyoma...még mindig fáj... a szülőket elveszíteni majdnem egyszerre , nagyon fájdalmas dolog, s nem mindenki épen dolgozza ezt fel. Nekem is nehéz volt..s anno sokat sírtam- miattuk. Ma már ritkán könnyezem, az élet megedzett. Nyár óta lettek új ismerőseim, valós és virtuális személyek is...Hogy mekkora a különbség a két világ között! Feltehetném a kérdést: Melyik jobb? De nem teszem fel....mindkettő más...mindkettőnek megvan a saját szépsége. Az elsőt fizikális tapasztalatokkal: látás, hallás, érintés, beszéd- éljük meg, míg a másodikat csak gondolatban s a képzeletet hívjuk segítségül. De jó hogy ez utóbbi is létezik, mert teljesebb így az életem....

Varga Patrícia

Mindig van valami

Ma érdekes levelet kaptam itt, egy hölgy megvádolt, hogy néhány írás tőle van..nos..utánanéztem, mert nem hittem a szememnek..nincs szükségem arra, hogy a mások verseit sajátomként tüntessem fel, írok én éppen eleget, csak azt győzzem publikálni..de a 3. írás tényleg nem tőlem való...2012-ben tettem fel verseket, amelyek tetszettek..valami netes portálról..beírtam, szép szerelmes versek..s bizony ott nem volt a szerző neve...de nem a saját nevem alatt tüntettem fel...:-) Így nem plagizáltam...az igaz, idézőjelbe kellett volna tenni ismeretlen szerző néven, de ezt még anno nem tudtam, hogy ilyenkor mi a szabály. Most már tudom..mert sok írásomat láttam én is viszont, a nevem nélkül..eleinte dühített, de ma már nem..a férjemre hallgattam..ne foglalkozz vele, örülj hogy elviszik, ott belül tudod, hogy a Te alkotásod...így nem foglalkozok vele, hogy ki mit visz el..de jó volt ez a levél arra, hogy átnézzem a blogokat, mert a saját verseim sincsenek aláírva, s azok mivel mind publikálva vannak, így szerzői jog védi..így aláírom, s aki elviszi név nélkül..és a saját nevét írja alá, őket átadom a kiadónak..

Köszönet a levélírónak a figyelmességért...

Varga Patrícia



2014. november 4., kedd

És még valami








Érdekes, lassan három éve, hogy blogolok itt. Nem felejtem el ki az a személy, aki átcsalt ide, s elkészítette nekem ezt a blogoldalt..a színeket, a formát mindent Ő választott. Eleinte hatalmas magány volt itt és csend, de később egyre többen olvastak. Sokat írtam ide- eleinte. Ma már csak elvétve vagyok..ugyanis van egy saját írói, alkotói csoportom, egy saját írói oldalam, s saját weboldalam, és mindezek mellett folyamatosan publikálok- rengeteget.
De 2-3 napja valahogy rátévedtem itt a profilomra, soha nem néztem azon a statisztikát. Meglepődtem..3 év alatt 202 000ember tekintette meg a blogoldalamat..most már naponta figyelem, s naponta 5-600 ember kattint az oldalamra.
Ma már 205000látogatónál tartok.

Köszönöööm!

Tegnapi kis szösszenet









Tegnapi kis szösszenet



Ahogy délután be- belestem ide, miután végeztem a publikálandó írásokkal, a virtuál világban"megismertem" valakit. A megismerni ide nem helyénvaló, fogalmazzunk úgy, el kezdtünk finoman, óvatosan írogatni egymásnak. Az úr már régebben is hozzászólt a verseimhez, mindig megköszöntem- és ennyi. De tegnap valahogy kicsit bővebben nyilatkozott, sőt..bejelölt. Mivel tisztelettudó volt, nem gondolkoztam azon, hogy elfogadjam-e a jelölését. Ugyebár mostanában nagyon megnézem, kiket jelölök vissza- emlékezve a sok szórakozó török, indiai, arab személyekre.
Visszajelöltem, s kérésére felvettem a csoportomba. Ma reggel látom, kérte, hogy töröljem, mert figyelmen kívül hagytam a kérését. Hm..lepődtem meg...nem hagytam figyelmen kívül, de elmagyaráztam neki, miért nem teszem meg. Annyit kért- tegezzem.
Én közöltem vele, ne haragudjon, de elsőre, ismeretlenül soha senkit nem tegezek le, pláne nem tőlem jóval idősebb személyeket. Meg amúgy is imádok magázódni, nálam valahogy a tisztelet jele, s mint írtam régebben a magázódásban van valami rejtett pajkosság is. Más dolog ha barátok leszünk, s kéri tegezzem, akkor megteszem, de nem így...
"Tegezel, vagy nem leszek a barátod"
Ez már zsarolás, irányítani akarás- amit nem szeretek..azt hiszem én soha nem kértem ilyet senkitől...
Hm..érdekesek az emberek...vagy csak én látom azoknak Őket?

Sóhaj a lelkemből








Ma nagy kő esett le a szívemről. Kész lettem a 4db. könyvem szerkesztésével. Most négyet akarok publikálni- egyszerre. Köztük egy 400 oldalas vers- válogatást is. Bevallom, nem volt egyszerű munka, de talán megéri majd. Szeretek írni, akár verseket, akár prózát. Talán a  versek mostanában könnyebben jönnek, mint a regény folytatás. De majd meglesz az is. 
Csodás idő lett délutánra, kisütött a nap. Igaz reggel- este hideg van, de a lényeg, hogy süssön a nap. Nap-imádóként ez nagyon fontos ahhoz, hogy jó legyen a kedvem. Beléptünk a novemberbe..s majd azt vesszük észre itt a Karácsony s ismét mögöttünk hagytunk egy évet.

Keveredő szívdarabok







Keveredő szívdarabok


Keveredő szívdarabok, meséljetek
mit hallotok? Gyengébb már a
dobbanás, süt a nap s a szívem
is hazatalált.


Tanulnod kell engem, hogy utamon
velem lehess, mindegy, hogy mellettem
vagy mögöttem vagy, kövess, ne ellenkezz!
Csak hagyd, hogy legyen, feljebb lelki síkon
mozgok húzlak- vonlak, repítelek, s milliónyi
szeretetet adok.


Apró- cseprő viták mit sem érnek,
csak mosolygok s legyintek, bár
olykor dühít az érzet, de szívemben
továbbra is ott lapul képed,
Szeretlek! Hát nem érted?


Szeretlek, ahogy a lelkemmel tudok,
Nem a nő, hanem a Lélek vagyok,
Átölellek gyengéden, ne duzzogj,
lelkemmel simogatlak, s közben
gyengéd szavakat suttogok.


Nem irányítalak ne félj, de formálódunk
mindketten s az egészben ez a szép.
Tanulnod kell engem, megtanulni a leckét
Más vagyok mint az átlag, nem a szám
a lelkem beszél.

Varga Patrícia

2014. november 2., vasárnap

Emlékezzünk







Emlékezzünk



Visszanézek, hátra, lehunyt szemeim
mögött visszatekintek a múlt homályába
Arcok, események, képek, jelenetek
vonulnak el előttem, vannak melyek fájnak,
s van melyeken fellibben a mosoly fátyla.


Ez a nap az emlékezés napja,
emlékezek szeretettel rájuk, kik
fontosak, fontosak voltak a
mindennapokban, mély sóhaj szakad
fel lelkem mélyéről, fájó üresség
lép helyébe, visszanézek, ma
visszatekintek szeretteim elmúlt
életére.


Égető könnyek gördülnek végig
arcomon, még mindig fáj, pedig
nem akarom. Talán jobb ahol most
Ők léteznek, távozásukkal levetettek
minden nehéz súlyos kövekként
nehezedő terhet, millió apró kis
gyertyaláng világít az éj sötétjében
Emlékeztetve hogy voltak, lesznek,
Ők továbbra is itt élnek mélyen a
szívemben.


Varga Patrícia

Csendet szeretnék







Csendet szeretnék 


Hogy utáltam korábban a magányt!
Hogy vártam az idő s a hétvégék
múlását! Minden apró neszre, zajra
nagyot dobbant a szívem, féltem,
féltem éjszaka egyedül, s attól, hogy
egyszer elveszítelek.


Az évek teltek s haladtam kijelölt
életutamon, fájdalmas csaták,
könnyek tarkították gazdagon, már
nem nézek vissza mi miért történt
velem , nem kutatom a múltat,
felégettem mindent, mi fájdalmat
teremtett.


Mert szeretem a csendet, keresem
ölelő biztonságát, a csend hű társam
lett s még valaki kinek hallom néma
szavát, valójában soha nem vagyok
egyedül, Isten velem van, mert fájó
lelkem olyankor hozzá menekül.


Varga Patrícia 

Kutyahűség








Kutyahűség


Ez a saját történetem amit most megosztok veletek.
A gyermekeim kicsik lehettek(még). A szüleim már eltávoztak az élők sorából...egy homályos, még mindig gyengéden fájó ürességet hagyva maguk után.
Ősz volt..vagy a tél eleje? Nem tudom, de hó még nem volt.
Volt egy kutyánk, Kuvasz. Berni volt a neve. Én neveltem fel kicsi korától kezdve- vettük. Kicsinek többször beteg volt, hogy a foga miatt vagy másért, így utólag már nem tudom..és olyankor nagyon sajnáltam. Összegömbölyödött, mint egy hófehér kis pamutgombolyag, s a szeme..a szeme mindent elmondott. Belenéztem a homályosan csillogó szemébe s éreztem az állat fájdalmát..simogattam, beszéltem hozzá..és a felnőtt gyógyszereinkből adtam neki..néhány nap s a kutya mindig meggyógyult. Ő nem volt rossz, játékos kutya..nem hordta szét a cipőket, nem szedte le a szárítóról a ruhákat, nem rágott szét semmit..valahogy komolyabb volt, mint az összes kölyök kutya..a gyermekeimet soha nem bántotta, és mindig mindenhova engem követett. Mintha óvná minden léptemet..szerettem..nem tudom kifejezni, hogyan. Be senkit nem engedett...nagyon mérges kutya volt amúgy...Teltek az évek...a kutya is idősödött...a gyermekeim is nőttek szépen...csak mi felnőttek nem akartuk észre venni az idő múlását...Berni beteg lett. Felfújódott a hasa...és már semmit nem evett...csak begubózott a műhelyünkbe..s ott létezett csendesen. Felhívtuk az állatorvost, de azt mondta kár injekcióra költeni, már nem tudja meggyógyítani..öreg a kutya s bélgyulladása van..nem éli túl..sajnáltam..nagyon...nem akartam, hogy meghaljon..némán szenvedtem vele együtt...a férjem kizavarta a kertbe, mert félt, hogy elkapunk valamit. Ahogy mentem hátra a kutya ott ült..reszketett, alig bírta tartani magát, de nem dőlt el...és nézett engem..mintha mondani akarna valamit..nem mertem megsimogatni..a lányom hazajött az iskolából..és megsimogatta..a kutya abban a pillanatban eldőlt..és meghalt...megsirattuk...a férjem elásta a kertben..az érdekes az, hogy aznap éjjel vele álmodtam..ült az elhunyt édesapám mellett...okos szemekkel nézve..
Tudtam, ők már együtt vannak..:-((

2014. október 29., szerda

Végre!

Igen, ma eljött az a nap, amikor megjelent egyszerre három db könyvem..mit mondjak? Büszke vagyok magamra, bár sok munka van mögötte..a lényeg, hogy legyen időm s erőm írni, ami most nincs..

Itt megrendelhetitek:

Mától megrendelhetők a legújabb verses köteteim, közöttük a Tóth László Seniorral s a Kővári Gáborral írt közös versek gyűjtemény is.
http://undergroundbolt.hu/lelekholgy
http://undergroundbolt.hu/letunt-vilagok-nyoman
http://undergroundbolt.hu/messze

Szívem a szíveddel// Milliónyi sóhaj, vágy... apró érintés,/ nyújtanám... nyújtanám a kezem feléd./ Meleg kezedbe csusszanna tenyerem,/ s érezném most már nem kell félnem,/ nem eresztesz.// De ezek csak sóhajok s kimondatlan szavak./ Távol vagy
undergroundbolt.hu

2014. október 27., hétfő

Azt hiszem örülnöm kellene...








Írok, írok, írok..rendületlenül..minden szabadidőmben...hogy mi az ami hajt előre? Nem tudom..egyszerűen 3 éve az írás lett a második életem, talán meghalna  a lelkem, ha többet nem írhatnék. Nos..a publikálás elég költséges dolog, s eddig veszteséges vagyok..de nem a pénz ami hajt engem..egyszerűen jólesik írni, megnyugszom tőle, néha úgy érzem, hogy teremtek- alkotok.
S már vannak néhányan, akik imádnak velem közösen írni. Nem sokára olvashatjátok a megjelenő közös verses köteteinket. De..érdekes, hogy a regényekből vesznek többet. Prózával kezdtem..aztán valahogy átnyargaltam a versek világába, s most azok jönnek..de nem sokára befejezem a szívhez szóló kalóz regényemet a Mary Jeanne 3. részét.
Megkérdeztem a kiadómat, s meglepődtem..az új kiadómnál 25db könyvemet vették meg..talán lassan már pénzt is látok az írásaimból. Köszönöm Mindenkinek, akik megvették a könyveimet.



2014. október 23., csütörtök

Beköszöntött








Véget ért a vénasszonyok nyara, most már itt az ősz. Ma egész nap esett s hideg volt, bár a lakásban már régóta fűtünk, s nem fázunk. A kedvünk? Hm..melankolikus...nem szeretem az Őszt, nem szeretem az esőt, nem szeretem a hideget, nem szeretem a telet, nem szeretek fázni, nem szeretem a naphiányt...s nem szeretem, ha nem figyelsz rám.
De van egy mondás: Aki nem törődik Veled, nem figyel Rád- azt nem érdekled. Egyet tehetsz, Te sem figyelsz rá...

2014. október 18., szombat

Hamarosan...


És igen...











Mit jelentesz nekem?


Nem kellene elgondolkozni rajta, csak fogadni ahogy vagy, ahogyan jössz velem s ahogy figyelsz rám. Elfogadni ahogyan létezel- nekem is. Miért szeretsz?- kérdeztem egyik nap.
-Mert jó Veled- jött a válasz.
Elmosolyodtam. Nekem is jó Veled, lassan kezdelek megszokni. Akkor visszanyal a fagyi...felteszem magamnak a kérdést: Nekem mit jelentesz?
A humort, a játékosságot, a gondtalanságot, a mentális társat(játszó), aki érez. Mert Te érzel...ezt meg én érzem. Nagyon is..
Nem felejtem el, amikor megismertelek...az is játékosan indult...engedtelek..egyre beljebb belépni lelkembe..megbántottál, pedig nem akartad..de én túl érzékeny vagyok..fájt..de mint annyiszor felálltam..a tudat helyre tett. S most itt vagyok Veled(is) , Neked(is), mert kitartó vagy...tudsz bocsánatot kérni s mert figyelsz rám..ez olyan sokat jelent nekem. Persze, hogy én is szeretlek..csak én másképpen..a lelkemmel...





http://gyusziapu.deviantart.com/art/With-tears-soaked-489179004

2014. október 17., péntek

Azt hiszem...









Azt hiszem, most nagyon boldog vagyok! Szemerkél az eső, őszies , elszontyolodott idő van, de nekem a mosoly felkúszott az arcomra, mikor ebben a pillanatban a postakocsi meghozta  a könyveimet. S most először 3db-ot. Ez az első esett, hogy egyszerre 3db-ot publikálok, köztük két közösen írott verses kötetet is. Mit mondjak? Szépek!
Lehet nem akkora az érzés, mint amikor a legelső könyvemet vehettem át, de még mindig átjár egy kis melegség minden könyvem átvételekor. Mert ez alkotás, teremtés..s csodálatos érzés, valamit adni magamból, magunkból.

2014. október 16., csütörtök

Hiányzik








Igen, már hiányzott a próza, a merengés, a gondolataim boncolgatása. A versek elrabolták minden szabadidőmet, de azok jöttek, velük kellett foglalkoznom. Most, hogy beköszöntött az ősz, a borongós idő, s korábban is sötétedik, hamarabb beszorulok a szobába. És valahogy most nem a versekkel akarok foglalkozni. Néha írom a regényemet is, de lassan haladok, meg most közbe jöttek a választások is. Nem nagyon érdekel a politika, próbálom az adott helyzetből a lehető legtöbbet kihozni..s ami engem is meglepett, most nem vágyok sehova, most jó az otthon melege- kinyaraltam magam.

2014. október 15., szerda

Zenei könyvtáram

http://gyusziapu.deviantart.com/gallery/51016158/Patricia-Varga?offset=0

Ősz...







Ma csak- csak eleredt az eső, leszakadt az ég. De nincs hideg..az ősz beköszöntött. Nem szeretem, de elvagyok éppen vele...lassan átpakolom a szekrényeket, a nyári ruhákat a télire cserélem, még mindig a befőzéseket művelem, egy hete birsalmasajtot, a múlt hétvégén birsalma dzsemet, ma erőspaprikát tettem el télire, holnap almabefőttet készítek- a fiam kívánságára. Bevezettem minden napra egy befőtt....és lassan halottak napja, őszi szünet s karácsony. És ismét mögöttünk hagyunk egy évet...

Születésnapok









A sajátomat nem szeretem..a másokét? Semleges...de igyekszem köszönteni minden hozzám közelállót. Október lévén a mérlegek ünneplik(még) születésnapjukat. Ma van a férjem szülinapja, az enyém egy hete volt...sütöttem neki tortát, s írtam egy verset...22 év az nem kevés idő...






Ne sírj


Nem akarok a szemedben
fájó könnyeket, oly keserves
a látomás, hogy nekem is fáj
ami neked, ne sírj itt vagyok,
én szeretlek, Veled leszek míg
tart földi életem.



Ne sírj, én is sírok az esti
csendben, a szívem szakad
meg, ahogy nézlek, letörlöm
minden könnycseppedet, átölellek
gyengéden, ajkam puha
selymével becézlek.



Feledtetek Veled mindent,
ne fájjon, mit emberek okoztak,
itt vagyok Veled, én a Minden
leszek, ne sírj, csak nézz rám,
Vessz el szemeim tükrében.


Varga Patrícia 



2014. október 11., szombat

Elgondolkodtató









Gyönyörű nyár van az őszben, szinte meleg..de este ha nem gyújtanánk be a kazánba, fáznánk. A lényeg itt van a nyár, még egy kicsit velünk, hogy feltöltsön fénnyel, a szürke, hideg téli vegetáló hónapokra. Túl vagyunk egy születésnapon, nemsokára jön a másik,a  férjemé, s aztán halottak napja..s lassan ránk köszönt a karácsony. De ne szaladjunk ennyire, még csak október közepe van. Vajon milyen gondolatok keringenek az emberek fejében? Aggódnak-e a holnapi polgármester- választásokon? Politika- nem igazán érdekelt. Próbálok alkalmazkodni az adott helyzethez s kihozni belőle a legtöbbet.De..ha visszagondolok, fáj, hogy lassan búcsút int a nyár, fáj egyes emberek csendes meglapulása, fáj a hazugság...de ez van, el kell fogadd- szólal meg bennem a belső hang. Igen, el kell fogadni- ez a túl élés szabálya. Ma társasági rendezvényre megyünk, amely vacsorával összekötött. Nem sok kedvem van hozzá, fogyókúrázom...

Elolvasva e képbe szerkesztett verset, tegnap írtam, mennyit fejlődtem. Este beleolvastam egy régebben publikált verses kötetemben s csak lestem, milyen gagyi..nos, nem fogom mindet újra kiadni, karácsonyra tervezek egy válogatást legszebb verseim közül:-))



2014. október 9., csütörtök

Tervek






Sajnálom, hogy egyre kevesebbet lehetek itt, de a valós életem minden energiámat felemészti. Este mikor meg írhatnék, olyan fáradt vagyok, hogy irány az ágy...
Még mindig a két nagyobb ellenségem a pénz...néha elgondolkozom azon, én miért nem tudok nyerni, örökölni valahonnan..stb..mindenért mindig keményen meg kellett dolgoznom, s a pénz gátat szab az álmaimnak, vágyaimnak. És megszólalt a belső hang...héé..megvan mindened! Más csak ábrándozik gyerekekről, otthonról, ételről, látásról, lábakról, szerető emberekről...Na, jó, ez igaz..de itt megint itt a kérdés, kinek mi jelenti a mindent?
Visszatérve szerettem itt postolni, és amíg rendszeresen tettem ezt egyre többen olvastak, ma már kevesebben, mert ritkán írok ide. De van egy saját weboldalam, ahol beleolvashattok a könyveimbe, egy saját írói csoportom 110 taggal, és egy saját írói oldalam. Ezek mellett folyamatosan publikálok, és most már mindennap írok cikkeket egy online újságnak is. Néha sok, de próbálom mindet rendesen vezetni. És akkor még nem is beszéltem a valós életemről...ahol most erőltetett menetben dolgozok, fűtési szezon elé nézünk, karácsony..stb.
hamarosan megjelenik 3db. verses kötetem..először egyszerre három! Sok munkát igényelt, s még többet, hogy átnézzem majd a nyers példányokat tüzetesebben. Kettő közülük közös kötet lesz, már nagyon várom! S közben írom a Mary Jeanne 3-at is...egyszerre akartam a második és a harmadik részt egy kiadónál kiadatni, de nem megy. Karácsonyra lesz kint a 3. Ezt ígérem, mert már annyian várják.....


2014. október 8., szerda

Vajon létezik?





Vajon létezik?


Vajon létezik a szerelem? Ha igen, kinek mit jelent? Vajon tényleg az, amit a szó takar? Szeretet, vágy, gondolatnélküliség, érintés, egybeolvadás, szeretkezés, lila köd?
A szerelmet oly sokan keresik.S oly sokan össze is tévesztik, valami más, hozzá hasonló érzéssel. Általános magyarázat nincs rá. A szerelem mindenkinek mást jelent. Van akinek az elérhetetlen nagy ideált, van akinek a mellette élő társát, van akinek egy múzsát, s van akinek egy önmaga által felépített álomkép testesíti meg a szerelmet, van akinek az éppen aktuális szexpartnere..stb.
Mint láthatjuk, oly sokféle képet, elgondolást társíthatnak a szerelem fogalmához. Ha meglátok valakit s a hangom elakad, lábam remeg, szívem hangosabban ver, szerelmes vagyok belé? Mindig vele akarok lenni, ő tölti ki minden gondolatomat, szeretnék fizikálisan is együtt lenni, szeretkezni vele..Igen, ezek a szerelem előjelei, megnyilvánulásai. De akkor, ha mindezt megkapjuk, birtokoltuk,a miénk volt, akkor miért szokjuk meg? Miért múlnak el ezek a varázslatos érzések? Mert az élet körülöttünk állandóan változik, s benne mi magunk is. Az ember akarva- akaratlanul vágyik a változásra, a másra...Így van ez a szerelemmel is. Megkapjuk, megízleljük milyen, megszokjuk, és már valami másra vágyunk.
A Szerelem nekem a MIndent jelenti. Nem csak a fentiekben felsorolt megnyilvánulásokat, hanem gondolatban hozzá társítottam az örökké fogalmát, hogy sose múljon el, ne alakuljon át. De ez képtelenség, pont a változások miatt. Ezért a szerelem (ilyen formában) itt a földön nem létezik. Mi van helyette? Szerelem- fuvallat, suhanó szerelem- felhő, könnyed szerelem köpeny, szerelem- sóhaj..stb...olyan dolgok, amelyek megérintenek, de tovább haladnak. Az emberek képesek a szerelmet rávetíteni valami másra. Pl. a vágyra, a szenvedélyre, a szeretetre. De ahogyan a szerelem is egy összetett fogalom, a szeretet még összetettebb létező érzelem. A szeretetből indul ki, alakul, képződik minden. Akármilyen hihetetlen, de még a gyűlölet is. A szeretet minden érzés felett áll, örök létező s Istentől, Istenből ered. Isten maga a végtelen, kifogyhatatlan szeretet.
Ha megvizsgáljuk magát a leírt szót, Szer- elem, Szer, szeretet, a szeretet valamin történő elhelyezkedése, elem- rész, tartozékok, a szer a külső kör, mely magába foglalja , átöleli az elemeket, részeket.
Vagyis a Szeretet, magába foglalja a szerelmet, s a szerelem összetevőit, amelyek az elemek: vágy, érintés, egybeolvadás, illúzió, képzelet, egyesülés, gondolat...stb....
Varga Patrícia

2014. október 2., csütörtök

Valójában soha nem vagy egyedül







Az ember társas lény. Isten azért teremtette a férfi mellé a nőt, hogy ne legyen magányos. S így ketten együtt alkotják az egészt. Viszont, nem minden ember vágyik társas kapcsolatra, léteznek ugye szinglik, özvegyek, hajadonok..stb. Hogy melyiknek jobb lenni, ebbe most ne menjünk bele. Minden létezési formának megvannak az előnyei és a hátrányai. Az ember társas lény, arra született, hogy szeretetet adjon és kapjon. Valójában minden ember szeretetre vágyik,viszont a magánynak is több formája létezik.Létezik az egyedüllét, s a társas magány is, de létezik a lélek magánya is. A társas magánynál hiába él az egyén párkapcsolatban, valójában magányos. Már kihűlt a szeretet, csak éppen elviselik egymást, együtt maradnak a gyermek, vagy a vagyon miatt, esetleg a vagyon hiánya miatt.
Lélekmagány.

Amikor minden adott, házastárs, gyermek, vagyon, szeretet, ám a lélek mégis magányos. Ez utóbbi szerintem a legrosszabb, s a legfájdalmasabb állapot.
"Valójában soha nem vagy egyedül"- mert lehetsz egyedül, élhetsz lélekmagánnyal együtt, de Isten mindig velünk van. Ha hiszünk benne, ha érezzük Őt magunkban.