Tegnap olvastam néhány mondatot, s hajnalban mikor felébredtem a gondolat előtüremkedett a többi közül, s lázasan lüktetett agyamban. Muszáj volt foglalkoznom vele.
A cikk: A válások, a kapcsolatok szétszakadásának több, mint 40%-át az internet megjelenése okozza.
Hm..első elolvasásra rábólintottam, így van..de utána benéztem a mondatok mögé, s el kezdtem boncolgatni magamban azokat.
Miért menekülünk ebbe a virtuális, képzeletbeli világba? Miért okoz függőséget? S miért vagyunk képesek felcserélni a jól bejárt utunkat ismeretlen, szép szavakat ígérő szélhámos emberekért?
Miért, miért, miért? Mindenre van magyarázat- ahogyan erre is. Felturbózott valós életünk, amit a társadalom s ez a mostani világ diktál, a megélhetés,a pénz, és más luxus cikkek elérése miatt, túlhajszolttá tesz bennünket. Kapkodunk, rohanunk s versenyt futunk az idővel..e közben nem figyelünk egymásra, elsiklunk a szép, megható pillanatok mellett..s kiégünk..már csak unottan, megszokottan vegetáljuk át az életünket s várjuk a halált. Erről Paulo Coelho Kék madara jut eszembe, bizonyára sokan olvastátok már. Mikor én is elolvastam, bevallom- meghatott, s mély nyomokat hagyott bennem...majd rákeresek..
A történet lényege annyi, hogy a Lány szerelmes lesz egy gyönyörű madárba, aki minden reggel szabadon s boldogan repked a kéklő ég tengerében. A lány addig- addig, hogy befogja a madarat s kalitkába zárja. A madár is megszereti a lányt, de a rabságot nem bírja..elhullajtja
csodásan fénylő tollait, majd egy napon meghal. A lány siratja, majd ekkor döbben rá, hogy nem tud a madár nélkül élni. A halált hívja segítségül, hogy imádott madarával lehessen az örök létben:-(
Nos..mi emberek is így érezzük olykor magunkat...élünk , élünk valami, valaki nélkül. Mert akárkit is veszítünk el,, számunkra az élet nem ért véget..a mi sorsunk nem a halál, tovább kell élnünk- s ez az ami nagyon nehéz..Hogy újra találjunk célt, reményt, ami visz minket előre a társunk nélkül is. Talán ezt egyedül nem is lehet véghez vinni...ilyenkor istenhez fordulunk..s Ő segít nekünk, ad egy új esélyt, s megmutatja a helyes utat.
De miért van szükségünk az internet világára? Pont ezért...megkopott mindennapjainkban ad egy kis plusz töltetet, elmerülhetünk szép szavakban, szép képekben, új érzésekben- valahol tudjuk, hogy ez nem a valóság, mert itt mindenki csak az egyik oldalát mutatja..de ahogyan az éremnek is, mindenkinek két oldala van, jó és rossz.
Hogy valakik ezért elválnak? Érthető..
De én azt mondom erre, jobban kellene figyelni a társunkra, a párunkra, akivel leéltük életünk egy részét, s akkor nem így nyilvánulna meg a virtuális világ sem.
Varga Patrícia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése