Szalagavató

Kb.Egy hete a barátnőm lányának szalagavatójára voltunk hivatalosak.Pont akkor volt a legnagyobb hideg,tombolt a tél.
Nappal -12fok,éjjel -18---20körül mozgott a hőmérséklet.
Nem mondhattunk nemet,így vegyes érzelmekkel,talán egy kicsit kedvtelenséggel mentem el.
A Sportcsarnokban is elég hideg volt.De a műsor feledtetett velünk mindent.
Halk fülbemászó zene szólt,amíg a végzős osztályok felvonultak.
A lányok nagyon szépek voltak.Különböző frizurák,csillogó sminkek,műszempilla,egyeseknek műmell-mindegyik szép akart lenni élete eme fontos eseményén.Szinte egyforma ruhák.
Arcukon kis ijedtséggel,szinte meglepődve hallgatták végig az igazgató beszédjét.
A beszéd hallgatása közben ,nekem is kicsordultak a könnyeim.
Eszembe jutott,mikor én álltam ott,ugyanígy,kicsit félve,megilletődve,meghatódva.
Szívünk televolt reményekkel.Innen már szinte csak egy ugrás a nagybetűs Élet.Egy akadály az érettségi,utána munkahelykeresés és szabadok leszünk,függetlenek.
Gondoltam én.Milyen jó lesz,milyen szép lesz!Tele voltam reményekkel.
Többet nem fogják megmondani a szüleim,hogy mit csináljak,mit egyek,és persze mikor érjek haza egy-egy buliból.
Persze,a szalagtűzés pillanatában senki nem gondolt erre.Önfeledten mosolyogtunk,örültünk,hogy eljutottunk idáig.És a műsor utáni bankett járt már a fejünkben.Elmúlt.Kiléptünk az életbe.És rájöttem,azért nem is olyan jó önállónak lenni.A szabadság:érdekes dolog.
Onnantól magamnak kellett beosztanom a keresetemet.Nem mehettem a szüleimhez gyógyszerért,vagy mosóporért.A saját lábamra álltam.
Megtanultam a fontossági sorrendet,a felelősséget,és a kötelességeimet.
Így visszagondolva úgy látom,azért jobb volt gyereknek lenni,amikor a lakás fenntartása,a csekkek kifizetése-nem az én gondom volt.

Mese Zoley szultánról

Élt egyszer a messzi Bagdad városában egy szultán,akinek Zoley volt a neve.
Szultán révén gazdag volt,csodás palotával rendelkezett.
A Korán törvényei szerint 4feleséget tarthatott,tőlük tíz gyermeke volt.
Zoley szerette a gyerekeket.Valahol még ő is gyerek volt,bár komoly tudással és tapasztalattal rendelkezett.Talán az egyik legifjabb volt a szultánok között,alig töltötte be a 30.életévét.Ha a korát nézzük,akkor igen termékeny volt,ami a gyermeknemzést illeti .
Szerette a feleségeit,szinte egyformán.Beosztotta azonos időközönként melyik éjjel kinél aludt.
A nők változatos élményt nyújtottak neki,persze a végeredmény ugyanaz volt,az orgazmus.
Talán a legifjabb nejét kedvelte a legjobban.Ő volt a legfiatalabb,és a legérzékenyebb.
Zoley próbált mindegyikre egyformán tekinteni.Seden,ő volt a legfiatalabb felesége,ő nyújtotta neki a szex és az élvezet mellett a szellemi szárnyalást,értekezéseket is.
vele tudott mindenről beszélgetni,filozofálgatni.
Noaha,a középső neje,örök talány maradt számára -talán félt is egy kicsit tőle.A legrégebbi felesége Kincemella volt.Ő is elég érzékeny nőnek számított,lénye szinte megfoghatatlan.
És megemlíteném még Silverát,akit a titokzatos,humoros énje miatt  kedvelt a mi Zoleyünk.
De a négy feleség sem elégítette ki hatalmas szexuális étvágyát,a benne tomboló,dörömbölő,onnan napról-napra kitörni akaró milliónyi érzelmeket.
Szultán révén háremet is tarthatott.Nem volt nagy háreme,mindössze húsz hölgy alkotta.
Ők  táncukkal,csodálatos mozdulataikkal kápráztatták el estéről-estére.
Néha választott közülük egy-egyet,hogy ne legyen egyhangú a szexuális élete.
Ezek az együttlétek szinte kalandoknak számítottak,nem hagytak nyomot a szultánban.
Zoley türelmes,nyugodt férfi volt.A népe,az alattvalói szerették és tisztelték.Humoros férfi lévén  szórakoztató egyénnek számított.
Mindig képezte magát.Egyetemeket végzett,nyelveket tanult,bár nyelvérzéke nemigazán volt neki.
Az ágyban.Ott megmutathatta nyelvtudását.Egyik neje sem panaszkodott nyelv-játékára.
Ugye a nők pletykásak.Így Zoley feleségei is megvitatták egymás között a szultán teljesítményét.
Seden szeretett volna több időt tölteni férjével.Ő birtokló típus volt,birtokolni akarta a férfit.
Szerette volna,ha többet van vele,mint a többi nejével.
De ez itt arab földön lehetetlen volt.A törvényeket Sedennek is el kellett fogadnia.Ő lázadott.
Ha Zoley vele volt,kérte ,követelte többször keresse fel,és töltsön több időt vele.
Zoley nem akart kivételt tenni.Szerette a nőt,de szerette a többieket is.Nem értette Seden miért nem érti meg ezt.Így néha vitáztak.Seden nem akarta ezt a helyzetet.Ő akart lenni az egyedüli nő a szultán életében.
Tökéletesen értette a férfi lelkét.Sokszor Zoleynak meg sem kellett szólalnia,és a nő tudta,hogy milyen érzelmek dúlnak a férfiban:nyugalom vagy feszültség,gyengédség vagy kiábrándultság-érezte a férfi minden érzelmi rezdülését.
-Seden,ülj az ölembe!-szólalt meg egyik nap Zoley.
A nő tudta,a férfit bántja,ahogyan ő érez,de nem tehet ellene semmit.
Végigpuszilta gyengéden a nő arcát,majd birtokba vette lágyan csillogó,duzzadt ajkát.
-Szeretlek,Te butus.
-Tudom.Ki sem kell mondanod.De a többieket is szereted.Mélyen a férfi szemébe nézett.Látta benne a mélységet,a vágyat,a szeretetet,és még valamit:a bánatot.
Tudta,hogy a férfit is bántja ez a dolog,de nem tehet ellene.
-Tedd félre a birtoklási mániádat,kicsim,nem birtokolhatsz senkit-ezt jegyezd meg.
-Na,persze!Te meg igen.Én tűrjem el a többi feleségedet,háremedet.
-Igen.Neked ez a sorsod.A lényeg,akármit is teszel,akárhol is vagy,mi mindig egy érzelmi síkon mozgunk.
Tiltakozhatsz ellenem,lázadhatsz az érzéseid ellen,de ne feledd,egyszerre dobban a szívünk!
Seden letörölte könnyeit.Tudta,a férfinek igaza van.Olyan lelki kapocs kötötte össze őket,amelyet csak a halál választhat szét,vagy még az sem...






                                                       vége

Az angyalok

" Mindig emlékezz arra, hogy az Angyalok szeretnének hozzád beszélni, lehet, hogy még jobban, mint ahogy Te szeretnél velük, így nem szükséges erőlködnöd, hogy meghalld az üzeneteiket.
Ehelyett inkább lélegezz mélyeket, csak pozitív gondolataid legyenek és hagyd, hogy az Égiek elküldjék számodra üzeneteiket."

A Bibliában az angyalok Isten küldöttei. A jó angyalok Isten akaratát adják hírül az embereknek és segítenek rajtuk. A Biblia szerint az angyalok Isten teremtményei, semmiféle megkülönbeztetett tiszteletet nem igényelnek. Az angyalok erejükre és hatalmukra nézve magasabbrendűek az embernél.


Maga a Sátán is angyal volt, a fény angyala, de fellázadt Isten ellen, emiatt egy mennyei háború veszteseként letaszíttatott Mihály arkangyal által a mennyből.

A Biblia szerint az angyalok teremtett, de a jövőt tekintve örökké létező, megsemmisíthetetlen, természetfölötti, szellemi lények, akik Istenhez és az emberekhez hasonlóan személyiséggel, vagyis intelligenciával, a beszédre való képességgel, érzelmekkel, akarattal és öntudattal rendelkeznek; szellemi testük van, képesek testben megjelenni a földi szférában, és így részt venni földi eseményekben.

Vannak jó, illetve gonosz angyalok; életterüket tekintve pedig a menny és az ég különböző szintjein kívül a Föld felszínén és a Föld mélyében is megtalálhatók. Számuk meghaladhatja a százmilliót, ám a pontos adatot a Biblia nem közli velünk.

Az angyalok általános állapotukban az emberek számára láthatatlan szellemi lények. A Biblia ugyanakkor rengeteg olyan eseményről számol be, amikor kiléptek ebből az elrejtettségből, és valamilyen formában megmutatkoztak embereknek (epifánia: megjelenés, „felbukkanás”). Ez többféleképpen történhet: megmutathatja magát az angyal abban a szellemi dicsőségben és erőben, amely valóságosan sajátja; vagy kiüresítheti magát ebből, és egészen összetéveszthető módon emberként is megjelenhet. Válhat széllé vagy tűzzé is.

                                                        

Angyalok...soha nem gondolkoztam el rajta,léteznek vagy sem.Valahogy kimaradt a látókörömből az ő személyük.Bár könyvekben olvastam róluk különböző történeteket,de valahogy nem érdekelt ez az egész dolog.Van aki Isten létezésében nem hisz.Én nem jelenteném ezt így ki,hogy nem hittem,hiszek az angyalok létezésében.Csak valahogy nem érdekelt ez az egész dolog.Isten létezése-igen.Isten bennünk él,minden apró sejtben,minden élőlényben.Ha teljesen magunkba fordulunk,kizárjuk a külvilágot,akkor hallhatjuk az ő hangját.Engem mindig megsegített,meghallgatott,amikor hozzá fordultam.Neki köszönhetem,hogy most itt vagyok.

De most nem Isten létezéséről akarok írni,hanem az angyalokról.

Néhány éve minden karácsony előtt,karácsonyi készülődéskor éreztem valamit.Valami megfoghatatlant:melegséget,szeretetet,a szívem körüli megmagyarázhatatlan szorítást,és a könnyeket.

A gyerekek az apjukkal díszítették a fenyőfát.Karácsonyi dalokat hallgattunk.Én a konyhában sütöttem-főztem.És ekkor jött az érzés,a gondolatok.Ránéztem a nappaliban szorgoskodó családomra,és bevillant a kép:Boldog vagyok.,szerencsés vagyok.Boldog,mert van családom,akik szeretnek,akikért felelősséggel tartozom,szerencsés,mert ez megadatott nekem,hogy anya lehetek-gondoljunk csak bele,hány ember mennyi mindent megadna,ha lehetne gyermeke,-és persze szerencsés,mert van otthonom,nem vagyunk betegek,mert élünk.Ekkor éreztem,hogy akaratlanul is kicsordulnak a könnyeim,és végigfolynak az arcomon.

Aztán valahol olvastam,aki ezt érzi,olyankor egy angyal száll le a földre,és sugározza ezt a megmagyarázhatatlan szeretet érzést,megérinti az adott személyt,aki ezt érzi.

Nos,ezen mosolyogtam egyet-biztos így van.De továbbra sem foglalkoztatott az angyalok lénye.

Kb.2éve már nem érzem ezeket az érzéseket,nem érint meg az angyal.

De a mostani életemben  kb.fél éve történt valami,ami megint felvetette az angyalok létezését.

Van egy személy,akit nem ismerek,mégis kommunikálunk vele,törődünk egymással,segítünk a másiknak,ahol tudunk.Talán ő egy angyal,és azért keresztezte az utunk egymást,hogy vigyázzon rám?Ez túl van a szeretet fogalmán,túl a létezésen,ő bennem él.Minden egyes sejtemben,minden gondolatomban.

Köszönöm,hogy vigyázol rám!!

Megszokás

A témát amőba játék közben egy kedves ismerősöm vetette fel.Filozofáltunk,ahogy szoktunk,most éppen az emberi kapcsolatokról,konkrétabban a férfi-nő kapcsolatáról az életben.Innen jött a fogalom:a megszokás.
Megszokni annyi,mint elfogadni valakit vagy valamit,együtt élni vele,talán behódolni neki,együtt megoldani a gondokat.
A következő kérdés.Miért maradnak a  nők a  megszokásnál?
Miért nem lépnek ki a kapcsolatból,ha már egy síkon fut,egyhangúvá válik,elfásul a kapcsolat?
Félelem az egyedülléttől,talán a biztonság,a kényelem,a szeretet miatt?
Talán ez a helyes válasz:a szeretet.
Az évek során a kapcsolatok átalakulnak,a fogalmak átértékelődnek.
Ahogyan a szerelem-szeretetté,a szenvedély-megszokássá,a törődés-féltéssé..stb.
Kilépni?Igen ,de hova és minek?Mi vagy ki garantálja,hogy  amibe belépünk,amiért váltunk
az 2-5év múlva ne lesz ugyanilyen?
De!Ugyanilyen lesz!Az ember ugyanúgy megszokja  a másikat,alkalmazkodik,elfogadja a másik hóbortjait.Ezért az egy-két év különbözőségért nem érdemes váltani-szerintem.Kilépni,egy alapjában-véve jól működő kapcsolatból a bizonytalanba?Egy kis szenvedélyért,egy kis kedvességért?Az a szenvedély is elmúlik,a gyengédség megfakul,a hétköznapok megszürkülnek-ugyanolyan lesz minden.
Itt lép be a félelem.Igen,mi emberek félünk az újtól,a mástól,a bizonytalanságtól,az ismeretlentől.Ahogy a haláltól is.
A biztonság is színre lép.Megszokott ,biztonságos életünket,nem szívesen adjuk fel.
És miért is tennénk?Hiszen ott valahol,belül mélyen-még mindig szeretjük a másikat.
Csak már nem úgy,mint az elején,amikor még volt a lila köd,amin átnézve nem láttuk a másik hibáit.
A megszokás ,egyfajta birtoklás is.Az enyém,hozzátartozok,felelős vagyok érte.És persze a jó kapcsolat titka az alkalmazkodás.csakhogy az alkalmazkodással az egyik fél alárendeli magát a másiknak,lemond egyes vágyairól,szokásairól a másik fél kedvéért.
Innentől megszűnik létezni az "Én".Hogy megéri-e?Ezt mindenkinek magának kell eldönteni.Én személy szerint utálom a konfliktusokat,a veszekedéseket,az erőszakot,ezért inkább sokszor engedek.De akkor már nem én vagyok,ha nem a másik fél által irányított személy.
Utálom a féltékenységet,a birtoklást.Azt nehezen viselem el,még a férjemnek is.
Sokszor úgy érzem magam,mint Coelho ketrecbe zárt madara.Ott vagyok,együtt vagyunk,szeretem-de a lelkem halott.
Viszont,én szeretek birtokolni.Sőt!Akarok birtokolni!Nem rég tudatosult bennem ez a tulajdonság,hogy ez létezik,bennem van.Akik közel állnak hozzám,fontosak nekem,őket birtokolni akarom,ugyanakkor a személyemet nem hagyom kisajátítani.
Ellentmondás.De ilyen vagyok.
Szerintem nincs olyan ember,aki Á-t mond,és úgy is viselkedik.Nem hiába van a közmondás-Aki Á-t mond,mondjon B-t is.

Még egy vers

                                                       Sikoly




                       Ordítani akarok,hogy kell valaki
                       Valaki kell nekem,aki anyám
                       szeretőm,barátom
                       Aki menedékem lehet.


                     Nem értem,hogy a sok barát
                     Mért tűnt el hirtelen
                     Nem értem a sok szerelem
                     Miért üres érzékiséget jelent.


                     Mint egy vad oroszlán
                    Úgy járkálok a kerítések között
                    Mint eltévedt kismadár repkedek
                    Kihűlt fészkek fölött.


                     A dac.ami arcomra ült
                    Nem harag szülötte
                    Nem hideg lenézést sugall
                   A könny,mely végigfolyik arcomon
                   valami másra utal.


                 Hányszor letérdeltem már eléd
                  könyörögtem,hogy gyere
                  Arra sem méltattál
                 Hogy arcod megmutasd nekem.


               Valakit imádok
                Valakit nem találok
                Valahol biztosan Te is keresel
                Őrület,nem tudom,merre lehetsz.


                Néha azt mondom nem is létezel
                Ilyenkor penge kerül elém
                Csak gyávaságom,ami visszatart
                És a fénytelen reménykedés.




              Ordítani akarok,hogy kell valaki
              Valaki kell nekem
              Ne várass,ha megjössz nem kell más
              Csak annyi,hogy szeress.

Mivel nagy előszeretettel olvassátok a férjem verseit,így felrakom a legelsőt,amelyet nekem írt,amikor megismerkedtünk.

Szerelem IV.tételben




                           I.


Mintha Istenek vezéreltek volna napkeletnek
Mikor hallottam a fényt halkan énekelni
Olykor üres poháron néztem keresztül s
Másoktól rossz volt a rosszat hallani.




Midőn a kicsiny szobában őrültet játszott minden
S az ablakból reményvesztett halál dalolt
Éneke felébresztett álmot,fényt és színtelen képet
Arca elfelejtette az útszéli fákra aggatott mosolyt.




Szerettem, ha a szélben zölden értek a gyümölcsök
S jó volt látni,ha néha rám figyelt a tömeg.
Mindig szerettem volna gyékényből szerelmet fonni,
Mert a felfűzött hajnal mást adott nekem.




Fázom,az imát csak én hallgatom,nincs nekem senki sem
Meztelen vakok nevetve esnek át az irtózaton
S én gyáva vagyok,mert holnap vallatni visznek
Érzem meghalok a tisztára mosott kínzópadon.




Kezemet emeltem,s vele a lelkem adtam
Kigúnyoltak,és ha kellett a testemre tapostak
Talán más lettem,mikor a félhold beszélt
Még mindig gyáva,de nem reményvesztett "cseléd".








                              II.






Felhők,hatalmas égi madarak,felejtett álmok.
Ábrándokkal kergetett hétköznapok rohantak,
Hogy esővel áztassák a tiszta földet,mely
kicsiny kezével megérintette a sérült világot.




És olvadni kezdett a jég,ébredni a pillanat
Mely nem rombolja földig arcomat,és
Szólt hozzám valaki,szinte percnyi villanás
S többé a múlt álmai,nem cibálták hajamat.




Tegnap ébredtem fel...értelmetlen 20év után
az akkori feketét most ismét pirosnak látom
S hallom megint hegedülni őt a hold udvarán
És nem felejtek szólni,ha magamra hagynak árván.




Félig emberré váltam,s enyhült a görcsös szívverés
Arcomon a régen elhagyott mosolyt lehetett érezni
És nem kellett hazudnom,mert megérintett a köszönés.
Megérintett a közelség,sírni akartam,sírni,sírni...




Szerelmet adtál,s kiűzted belőlem a szégyenérzetet
Sohasem hazudtál kezdve az első gondolattól nekem.
Megkérdeztem,szerethetlek-e,s Te nem láttad a könnyeket
Amikor igent mondtál,megérintett a szerelem.




         


                          III.






Érinthetlek a kék tengeren,hol a  fény andalog
Ölelhetlek az ébredésnél partot ért hajón
Nem kell számolnom a perceket,mely elborong
A sűrű ágakon és a Szerelemtől színes folyón.




Szeretlek,mert az éjszakákon szíveddel szívemhez értél
nem hagytad bennem meghalni az álmos reményt
És szeretlek,mert szívemmel megérinthettem a szíved
Segítettél nekem,hogy megtaláljam Benned a tüneményt.




Én nem élek másért,csakis Érted dobog a szív
Elhagyni nem tudlak,őrizlek a boldogság tetején.
Néha féltelek a gonosz farkasoktól,a színtől
mely hamis mesét hordoz a csupasz tengeren.




Részekre bontom a szerelmet,hogy Neked jobb legyen
Lágyan csókollak,s közben tested illatát csodálom,
A sirály párjáért sivít,és az erőszak meghal özvegyen
és minket örökre összeköt az egész álom.






                                IV:






Párnákon mikor végig szalad a rohanás
Szőlőszemek,hol ábrándok rohannak tovább
Vágyom arra,hogy izgató tested átöleljem
És  sötétben láthassam ringatózó melled alkonyát.




Szeretlek,szerethetlek,tűzben,fényben,hóban
és jégben,kívánhatlak a szerelem tutaján
Engedő tekintettel nézhetem gyönyörű arcod
S kétszer kopogtathatok az imádott ajtaján.




Mikor meztelen tested mellett ébredek reggel
Még álmodó lehelet cirógatja kicsiny ajkaid
Szeretlek,és ha keresztre feszítenének hideg reggel
El nem hagylak,együtt őrizzük majd titkainkat.




Szeretlek,amiért az utolsó csepp engem illet
és nem kellett koldulnom az igaz Szerelemért
A Mindenem vagy,örökre akarlak Téged,mert
Isten végtelen szerelmet adott cserébe a türelemért.

Érdekes

Úgy látszik legjobban ez a téma foglalkoztat,a kötődés,kötődések a virtuál világban.
Ezen morfondírozok a legtöbbet,mi miért van,miért viselkednek úgy az emberek a virtuál világban,ahogyan.
Korábban már írtam a kötődésről,mint fogalomról,de mindig más oldaláról közelítem meg.
Újabb és újabb észrevételeket  teszek,fedezek fel ezzel kapcsolatban.
Kb.3éve vagyok részese a virtuál világnak.Több közösségi oldalon,bár kisebb-nagyobb megszakításokkal fordulok elő.
Az első tapasztalatok,benyomások rosszak voltak.Naiv,hiszékeny ember létemre nem gondoltam át,mennyi visszaélést,kegyetlenséget,bosszút,irigységet hordoz magában ez a világ.
Az első tapasztalatok negatívak voltak.Kevés pozitív dolog volt,amely ebben a világban történt.
Sokszor nem értettem,miért?Hiszen én nem bántok senkit,nem akarok semmit,csak néha kommunikálni különböző témákról,és jól érezni magam egy-egy fárasztó nap után.
Ahogy telt az idő,megedződtem.Egyre több tapasztalatot begyűjtöttem,és nagyjából kiismertem az itt előforduló embertípusokat.
Nem nevezem meg,de egy bizonyos közösségi oldalra gondolok,ahol az emberek kifejezhetik,megvalósíthatják önmagukat.Igen ,itt mindenki az lehet,ami az életben nem.Vannak angyalok,tündérek,ladyk,sárkányok,ördögök,orvosok,szuperférfiak és szuperhősök.Mint egy mesevilág vagy sci-fi világ.Így szépen is hangzik minden.
Csak egy a baj,az emberek elvesztik valós értékeiket,érzékeiket,és bele is élik magukat az általuk választott szerepbe.Egy nagy színház itt az egész világ.Másik dolog,álarc mögül könnyen lehet mocskolódni,kötözködni és beszólogatni a másik embernek.
Azért előfordulnak itt rendes emberek is,őket nagyon nehéz megtalálni.
Bevallom,találtam néhányat.Nem sokat,de rájuk nagyon vigyázok,ápolom a kapcsolatot,és próbálok velük mindig lojális lenni.Bár olykor én is hibázok,hiszen tökéletes ember nincs.Néha a fárasztó nap, a gondok nálam is kivetítődnek a másik emberre,aki vagy megértő az ilyen viselkedésemmel szemben vagy besértődik.
Szóval...sajnos,de nagyon sok itt a beteg ember,akik az életben nem tudnak érvényesülni.Élnek a kis segélyükből,normális emberi vagy párkapcsolatra nem képesek,és itt élik ki álarc mögül ez irányú hajlamaikat,vágyaikat.
Nagyon sok a ráérő,nyugdíjas ember is.Ellenük semmi kifogásom,hiszen nincs korlátozva,hogy ez az oldal csak a 20-40éves korúak számára van fenntartva.
Vannak a fiatalok,akik vagy tanulnak még,vagy munkahely  hiányában  itt töltik az idejüket.
És van még egy csoport,a párkapcsolatokban élő emberek.Na,ők érdekesek.
Mert van aki vállalja,hogy párkapcsolatban él,de a párjuk nem tud róla,és csak akkor lépnek ide be,mikor  a párjuk elalszik vagy éppen dolgozik.
Vannak akik letagadják párkapcsolati életüket,szinglinek vallva magukat szédítik az embereket,játszanak mások érzelmeivel.
Itt mindenki keres valamit,vagy valakit,bár sokan ezt tagadják.
A minap mondta nekem valaki,"Ha neked is otthon minden rendben lenne,akkor nem lógnál itt"!
Elgondolkoztam rajta.Igen,valahol igaza van,bár én ezt nem így fejezném ki.
Bevallom,van egy kitöltetlen űr,és szabadidő esténként,talán van valami több bennem,mint amennyit a való életemben mutatok,és ezt a pluszt hozom ide.
Nem társat keresek,és nem is szexuál partnert,mert azt nem itt tenném.Szeretem látni,érinteni azt,akit a szívembe zárok.A kézzel tapintható,materialista dolgokban hiszek.
De túl érzékeny vagyok,ezért fogékony az empirikus dolgokra is.
Előfordult már,hogy annyira ráéreztem,ráhangolódtam egy számomra ismeretlen ember érzelmeire.
És itt jön be a kötődés fogalma a virtuál világban.Azokkal az emberekkel,akikkel itt jól érzem magam,visszatérően keressük egymás társaságát,akár játékok,akár levelezés során.Ha egyre többet beszélgetünk,egyre többet mutatunk meg a belső világunkból,kölcsönösen ráhangolódunk egymás belső világára.Ekkor kezdünk el kötődni a másikhoz.Ez alapjában véve jó dolog,kellemes,valami nem mindennapi.Színt visz az egyhangú mindennapokba.
Akkor van baj,ha az egyik fél többet akar,tovább akar lépni.Mert akkor megszakad a kapcsolat,és bizony nagyon tud fájni.
Nem akarok kötődni senkihez.Mégis előfordulnak olyan emberek,akik itt sokat jelentenek nekem.

Mese rólam...

Ezt a mesét egy kedves embertől kaptam,akivel néha egy-két játék erejéig kellemes szórakozást nyújtottunk egymásnak.Ő törölte magát egy bizonyos közösségi oldalról.Bevallom,hiányzik:-(((

Egyszer volt hol nem volt (hol??) egy leányzó, aki szerette a kalózokat és elhatározta, Ő is kalóz lesz...
De kalóznak lenni a mi világban nem olyan egyszerű ám... De mivel a problámákat azért találták ki, hogy megoldják őket, ezt az elvet vallotta Ő is.
Sorba vette szépen, mi is kell, hogy kalóz legyen...
Hááááááááát nem volt rövid a lista:
- fél szem
- faláb (de csak az egyik)
- marcona tekintet
- kalózhajó
- tudni kell káromkodni...
- tetoválások (de legalább egy)
. és még sok - sok ilyen kritériumot írt össze.
A végén kicsit szomorúan konstatálta, hogy nagyon nehéz lesz neki kalóznak lenni... Fél szem.. hm.. Valahol azt olvasta, hogy a rum az vakságot okoz... Ezért csak fél rumot ivott, hogy a fél szemére legyen vak... De kár lett volna ezekért a gyönyörű szemekért, így abbahagyta. Ezeket a lábakat is nagyon kár lett volna falábra cserélni. (én nagyon örülök, hogy nem tetted meg)... ment tovább a sorban... marcona tekintet... kalózhajó... hm... Egyre elkeseredettebb lett... Ebből a szép szájból hogy hangzik majd a kármokodás????, De tetkó van (bár nem látom, hiszen azt nem mutatja a képrotáló, de elhiszem, hogy van....)

Hát hogy legyen így kalóz ez a leányzó??????

Aztán megtalálta a megoldást... itt.. a második életben.. a dogon.... Ő a kalózok kalóza és a szelek szárnyán hajózik a szigetek között. Vannak jó szegetek és vannak olyan szigetek, ahol nem szeretik a kalózokat.
Az én szigetemre bármikor jöhetsz:):)


Te is az enyémre,a nap minden percében szívesen látlak!!:-))))

Vers,amelyet kaptam

Akik ismernek közelebbről,tudják,hogy a  férjem verseket ír.Szeretem a  verseket,de az ő versei számomra nagyon elvontak,és nagy részük búskomor.
Találtam egyet a számos versei közül,amely nem elvont,és bár szerinte gagyi ám ,nekem ez a legaranyosabb.

                                            Az első szavak


                        
                           Emlékszel,mikor megismertelek
                          Egy alkonyon.Te felém közeledtél
                          S én feléd.Csodáltalak,néztelek
                          Amint serényen lépkedtél.




                       Rám pillantottál,s szemeid
                       Azt tükrözték,megtaláltam!
                      Rád pillantottam s a szívem
                      Azt sugallta :Igen Ő Az!


                       
                     Serény lépteid lelassultak oly
                     Annyira,hogy megálltál.
                    A fák lombjai susogtak
                   S Te félénken megszólítottál.


                  
                   Emlékszel,az első szavakat
                  halkan és remegő hangon
                  Mondta ki az ajkad.De igazat 
                 Mondtál e nyári alkonyon.




                Ahogy én szeretlek
               Nem szeret úgy senki-Ezek voltak
              Azok a szavak,amit
              Ajkaid nehezen mondtak ki.




              Az egymásra találás pillanatai
             Voltak ezek a felejthetetlen percek
             Hisz egymásra talált két ember
            Kik azért születtek,hogy egymásé legyenek.

       
                    
                  

Te és én

Ezt a verset a férjemtől kaptam...talán akik értik az elvont verseket,érteni fogják,mit jelentek én neki...

Szertefoszlik a  kárhozat s a bú
Elnyelődik a  hatalmas végtelenben.
Nincs többé,a homály leple eltakar
Megannyi kész ettől lesz boldogabb.


Ezüstös felhők jelennek meg
piros sugarak keringenek a félhomályban
Mozdulatok csapkodnak az alvók felett
Kik a jövőről álmodoznak.


Nyugtalan ez a csendes levegő
Az átlátszó test parányi alakot
rajzol a sötétségben,ezek életre kelnek
S táncot járnak a szépség tüzében.


A lángoló kezek a forróság
mosolyát érzik,megcsillan a 
sárgás fény az apró testen
 S megvilágosodik az értelem
a száguldó erekben.


A színfoltok megszületnek,
Majd elvesztik hitüket,újra éledt kép
Az,mely ezután megmarad az 
örök időkig forgó kékes fellegen.


Ezt ti nem láthatjátok
Ti nem érezhetitek,hisz létetek
kivülálló egyén
A titkot csak ketten ismerhetik a
Világmindenségben:Te és Én.

A találkozás

A férfi késésben volt.A munkahelyére sietett,csak útközben leállt a kocsija,és akármit csinált nem akart beindulni.Bosszankodva szállt ki,és felnyitotta motorháztetőt.Nem nagyon értett az autókhoz.
Idegesen dúrt bele a hajába és körbenézett.
Milyen lehetőségei vannak?
Nem jön erre senki.Valaki behúzná,vagy ha erre jönne egy kocsi lestoppolná.
Ahogy így morfondírozott magában,elhúzott mellette egy fekete Corsa,majd visszatolatott.
A nő lehúzta az ablakot,majd kiszólt az út szélén álldogáló férfinak.
-Segíthetek valamit?-mosolygott rá barátságosan a nő.
-Ööö..igen,jól jönne ,ha segítene.
A nő a férfi autója mögé parkolt,majd kiszállt.
-Mi történt?-emelte sötét szemeit a férfire.
-Fogalmam sincs,nem vagyok autószerelő.Egyszer csak leállt a motor,és nem bírom beindítani.
-Semmi baj,elviszem-felelte a nő mosolyogva.
-Molly vagyok.
-Anthony-nyújtott kezet a férfi.Megköszönném,ha bevinne a városba.
-Szívesen-felelte a nő.
A férfi lecsukta  a motorháztetőt,majd tárcsázta az autómentőt.
-Negyed óra alatt itt lesznek.Annyit szán még rám az idejéből?
-Hogyne.Ha már visszatolattam,akkor megvárom.
-Mit dolgozik,ha megkérdezhetem?
-Műszaki vezető vagyok egy nyomtatott áramköröket gyártó cégnél.
Értem,bár nem értek az áramkörökhöz.
A férfi elmosolyodott.
-Elég meglepő lenne,ha nő létére értene.
És Ön?-nézett rá a férfi.
-Kozmetikus vagyok.
-Ááá..meg is érkezett az autómentő.A férfi aláírta a szokásos papírokat,megadta a címet,hova vigyék a kocsit,majd beült a nő mellé.Molly sportosan vezetett,bátran.Látszott,hogy nem frissen szerezte a jogosítványát,volt rutinja.A férfi idegessége alábbhagyott.Beszélgettek.Nem volt túl nagy a forgalom.
-És hogy megy az üzlet?-törte meg a csendet a férfi.
-Jól.Állandó kuncsaftjaink vannak.Ugyanis a szalonban fodrász,műkörmös,pedikűrös és masszőr is található.
-Akkor mindig van valaki.
-Igen.Jó a társaság,már összeszoktunk.Beértek a centrumba.
-Nos,kedves Anthony,hol óhajt kiszállni?
-A mozi előtt jó lesz,onnan nem messze van a cég.
-Jól van.
-Molly,hálám jeléül nem inna meg velem valahol egy kávét?Már úgy is elkéstem.
A nő ránézett.Még nem is nézte meg tüzetesen a férfit.határozottan jóképű volt.Markáns ,férfias arcvonások,sötét szemek,őszes halánték,sportos testalkat.Nem rossz-szögezte le magában a nő.
-Ha szeretné,akkor benne vagyok.A mozi mellett van egy jó kis kávézó.
Molly leparkolt,lezárta a kocsit,majd beléptek a kávézóba.Amíg a kávéra vártak a férfi is szemügyre vette a nőt.Érdekes arc,filigrán testalkat,értelmesnek tűnő sötét szemek.Szép,és határozottan vonzó!
Hm...jó lenne többször találkoznom vele.
-Nos,kedves Molly,köszönöm,hogy elhozott,Ön igazán rendes teremtés.Szívesen maradnék még Önnel,de mennem kell.
Molly rámosolygott.Táskájából elővett egy névjegykártyát és a férfinek nyújtotta.
-Hívjon fel nyugodtan,Ön tetszik nekem.Örülök,hogy elhozhattam.
Viszlát,Tony!
És Molly elindult az autója felé.
Anthony utánanézett,majd gyalogolt a munkahelyére.
Jó kis nő,fel fogom hívni-gondolta magában....

A Férfi

Mi nők,vagy legalábbis nagy többségünk már kislánykorunkban a fehér lovas királyfiról álmodozunk.
Felépítünk magunknak egy ideált,egy eszményképet,és ezt keressük életünk során.
Persze,tökéletes férfi,tökéletes ember nincs.A jó tulajdonságok mellett mindenki rendelkezik negatív tulajdonságokkal is.Így nyilvánvaló,hogy aki a társunk lesz,nem az ideálunk,csak a magunkban elképzelt eszmény valódi mása.
Egy jól működő kapcsolat titka a bizalom,a megértés,a türelem,a kölcsönös engedelmesség egymás iránt.
Nagyon fontos kitétel a birtoklás mellőzése.Meg kell hagyni mindkét fél személyes szabadságát.
A férfi számomra:legyen értelmes-ez alap,jól nézzen ki,legyen igényes,hűséges,kedves,türelmes,gyengéd.
Sokan azt állítják a külső nem fontos,csak a belső tulajdonságok.
Hát...én ezt azért nem jelenteném ki.Nagyon fontosak a belső értékek,de a jó külső sem nélkülözhetetlen.
A férfi tudjon bánni a nővel,a nő mindig Nőnek érezze magát mellette,és nem rabszolgának.
A férfi szeresse,és kényeztesse.
Ha ránézek,a mélységet lássam a szemeiben....

Megtörtént...

Egy pillanat...

Paul fáradt volt.Az egész délelőttöt tanulással töltötte.Készült az államvizsgájára.Még néhány tétel hátra volt,de most egy kicsit lazítani akart.

Lassan,gondterhelten kortyolgatta a teáját.Feszült volt,stresszes.Izgult a vizsga miatt.Majdcsak túl lesz már rajta!

Gondolt egyet,felvette a kabátját,és lement a közeli bárba.

Kell egy kis kikapcsolódás,max.két óra.Majd folytatom,ha visszajövök-gondolta.Lassan lépdelt,komotosan.Ráért...

A hideg az arcába csapott.Tél volt.Az utakat hó borította.

Szép volt a táj.Hideg,melankólikus-de valami szép volt azért benne.

Paul nézte a járókelőket.Nem volt olyan nagy tolongás az utcán.Az emberek táskájukat cipelve siettek .Van aki hazafele,van aki a munkahelyére,szórakozóhelyekre,mindenki valamerre.

Paul keze a zsebében pihent.Fázott.Száját a hideg kiszárította,így nyelvével megnyalta azt.Néha kint is hagyta,megfeledkezve róla.Ez olyan mókás,víg,mosolygós külsőt kölcsönzött arcának.

Paul humoros férfi volt.Közvetlen,mosolygós,barátságos.

Mint minden embernek,neki is voltak"bogarai".

Szeretett beszélgetni,persze csak ha megfelelő partnerre talált.

Megérkezett az "Eszkimók"nevű bárba.Annyit morfondírozott rajta,vajon miért ez lett a bár neve.

Nem volt hideg,és mégcsak eszkimós hangulata sem.

Felkapott hely volt.Igényes,ízléses,és néha élőzene is szólt.

Felléptek itt olykor humoristák,versmondók,úgynevezett irodalmi estéket is tartottak.

Paul belépett.Nem számított törzsvendégnek,de néha-néha megfordult itt.A bárban kellemes zene szólt,nem volt a helyiség túlzsúfolva.A bárpulthoz ment.

Egy whiskyt kért jéggel.Amíg az italt készítették,körbenézett.Nem látott ismerőst.

Nem baj-gondolta,egy kicsit kiszellőzteti a fejét.Jó volt most nem gondolni semmire.A whisky jólesett,mint mindig.Lassan kortyolgatta.Nem vette észre,három székkel odébb két hölgy lépett a bárhoz.Nem viháncoltak,beszélgettek.

Paul végigpásztázta őket.Az egyik hosszú szőke hajú,kék szemű volt,a másik fekete hajú,és fekete szemű hölgy volt.Olyan 30-35év körüliek lehettek.Elmélyülten beszélgettek,még a fekete szemű nő észrevette őt.Hosszan és figyelmesen nézte.

Paul nem értette,mit néz,bámul rajta a nő.Megint kint maradt a nyelve?

De a nő csak nem vette le róla  a szemét.Fekete szemének pillantása szinte beleégett az övébe.Perzselte!

A nő szép volt.Ovális arca,sötét szeme,enyhe smink,és nem túl kihívó rúzs.Ajka csillogott.

Paul úgy döntött,ha  a nő továbbra is nézni fogja,megkérdezi tőle,mit óhajt.

De a nő elfordult.Barátnőjére figyelt,folytatták a csevegést.

Paul még mindig úgy érezte,mintha  a nő nézné.Tekintete benne égett.

Áááá...biztos csak az ital.Rendelt még egyet,hogy jobban ellazuljon.A kiszemelt hölgyet éppen felkérte valaki táncolni.De a hölgy nem élt a lehetőséggel.Finoman,de határozottan utasította el a bátorkodót.Paulnak kezdett melege lenni.Az izzadtságcseppek  elindultak pici gyöngyökben a homlokán.Kézfejével éppen letörölte,mikor meglátta,hogy a hölgy megállt előtte.

-Rosszul van?-szólalt meg aggódva kissé mély hangján.

-Nem,köszönöm.Semmi baj,csak melegem van.

-Akkor jó-bólintott a nő.Csak láttam,hogy a tekintete elhomályosult,és el kezdett verejtékezni.

-Köszönöm,nagyon figyelmes.Orvos talán?

-Nem,nem vagyok orvos.De szeretek segíteni,ha valaki bajban van.

Még egy jó pont-gondolta Paul.

-Nos..nem akarom zavarni,vár a barátnőm.A nő megfordult,hogy elmenjen,de Paul finoman megfogta  a könyökét.

-Maradjon.

A nő ránézett.Kutatva,fénylő szeme tele kérdésekkel.Paul olvasott a nő szemében.Tekintete tele volt miért-ekkel.

-Mert érdekel-válaszolt a nő fel nem tett kérdéseire.

A nő elmosolyodott.Milyen szép és barátságos a mosolya!

-Paul Markes vagyok-nyújtotta  a kezét.

-Megan Wort-mutatkozott be  a nő is.Megbocsájt egy pillanatra,szólok a  barátnőmnek.

Azonban Megan nem találta barátnőjét a bárpultnál,a táncolók csoportját gazdagította.

-Hát ..jó,Lucilla táncol.Egy ideig szabad vagyok.

-Én is-felete Paul csendesen.

És csak nézték egymást.Annyi kimondatlan kérdés tolongott a fejükben,amelyek ki akartak onnan törni.

Egyszerre.Megan nem tudta mit kérdezzen.Csak nézni akarta a férfit,aki valamilyen módon,piszkosul vonzotta.

Férfi nem hatott még így rá.Nem értette mi történik vele.

De olyan jó volt!A pillanat varázsa.

-Kér valamit inni?-törte meg a csendet a férfi.

-Köszönöm,nem.

Paul kért magának még egy whiskyt.Tulajdonképpen mennie kellene,várják a tételek.De nem akarta itt hagyni a nőt.Még nem.Olyan különös érzést sugárzott.Megnyugtató volt az egész jelenléte.

Megan nézte,ahogy a férfi az italt kortyolgatta.Nyelvével szerette volna végigkísérni a kortyok útját.

Torka kiszáradt.És az ajka is.Nagyot nyelt.Nyelvével megnedvesítette ajkait.

-Mire gondol?-kérdezte a férfi.

-Tulajdonképpen mennem kellene,de nem tudok elszakadni innen.

-Valahogy én is így vagyok-nyúlt Paul a  nő keze után.

A nő keze finom,puha,és meleg volt.Szépen ápolt körmei voltak,és csak úgy csillogtak a gyűrűk vékony ujjain.

-Táncoljon velem!

Megan bólintott és felállt.

A férfi lágyan magához ölelte.Nem szorította.Táncoltak valami andalító zenére.Mit keresek én itt ezzel a férfivel?-ötlött a nő agyába.Hiszen élettársam van.Hagyta,hogy a gondolatai szabadon szárnyaljanak.Ő most csak a zenére és a táncra figyelt.Meg a férfire.Aki magához ölelte.Finoman,gyengéden.Melege lett.Érezte a férfi arcszeszének fanyar illatát.Nyakában a férfi forró lehelletét.Újra megnyalta az ajkát.A férfi szerette volna megcsókolni,de nem merte.Legalább csak futólag érinthetné a nedvesen csillogó ajkakat!A zene elhallgatott,ők visszamentek a bárpulthoz.

-Köszönöm-rebegte a lány.Sajnálom,de most mennem kell!

-Nekem is.Mehetnénk együtt!Elkísérhetném???

Megan csillogó sötét szemeit a férfire emelte.Tulajdonképpen most nemet kellene mondanom,de ki szabja meg,hogy mit mikor kell,mikor szabad...stb.

Az Én,az ego,vagyis az elme.Nem ismerem.Nem tudom valójában kicsoda.Szépen mosolyog...és??Ki tudja,mi lakozik benne.Így morfondírozott magában.

-Nem vagyok bűnöző-szólalt meg a férfi,látva a nő tépelődését.

Ez nem igaz!!A férfi belám lát!Olvas a gondolataimban!

-Rendben.Egy darabig elkísérhet!Azt ugye megérti,hogy egy idegennek nem mutathatom meg azonnal,hol is lakom.

-Ne aggódjon!Nem fogom bántani!

Megan elköszönt Lucillától.Lucilla meglepődött barátnője

viselkedésén.Jól ismerte Megan élettársát,Benjamint.Mi a fene ütött ebbe a nőbe?Nem szokott ő felszedett pasikkal sétálgatni!Nemtetszőleg ingatta a fejét.

-Maggie,jól meggondoltad??Nem ismered!

-Ne aggódj,felnőtt nő vagyok,tudom mit miért teszek.

-Jól van.Akkor csütörtökön találkozunk ugyanitt??

-Elszabadulok.Ez a csajos napunk.Szia Lucy,ölelte meg Megan barátnőjét.

-Vigyázz magadra!

Megan visszament a férfihez, aki türelmesen várta.

Hófehér kabátját rásegítette a lányra,majd udvariasan előreengedte az ajtóban.

Egyetlen villanás

Egész életemben ez volt minden keresésem célja: hogy hagyjam, hogy a szeretet gátak és korlátok nélkül megnyilvánuljon bennem, hogy kitöltse az üres helyeimet, hogy rávegyen, hogy táncoljak, mosolyogjak, értelmet adjak az életemnek, megvédjem a fiamat, kapcsolatba lépjek az éggel, a férfiakkal és a nőkkel, és mindenkivel, akiket a sors az utamba vet.



Mindenki vágyik a szeretetre,szerelemre.A két fogalom nem ugyanaz,bár sokan összetévesztik azokat.
A szerelem:


Szerelem...

Valójából mindenki mást gondol róla.
Sok ember hiszi, hogy ő már tapasztalta, azzal hogy egy nemrég megismert emberrel csókolózott.
Közben ez teljesen más mint egy gyorsan jött, s gyorsan távozott érzés.
Tudjátok, ez más, mint amit akárki megtapasztalhat.
Csak hónapok, akár évek múlva alakul ki.
Egy idő után csak azt veszed észre, hogy vele akarsz lenni.
Nem bírod ki nélküle, muszály, muszály vele lenned.
Valósággal éget, s nem tudsz ellene mit tenni.
Lehet hogy azt hiszed találtál valakit, de nem lehetsz benne biztos.

Csak akkor szerethetsz valakit igazán, szívből, ha:
-Nem bírsz ki nélküle, alig pár percet
-Ajkaid önszántukból is csókra nyillanak, mégha te ezt nem is akarod.
-Vele akarsz lenni, kívánod
-Belülről éget valami, nem bírod, egy idő után muszály megölelned, megcsókolnod.
-Vagy egyszerűen csak nem tudsz nélküle élni.

Sokak hisznek az úgy nevezett első pillantásból jött szerelemben, hogy úgy fogalmazzak. Én egyike vagyok azoknak, kik ezt ellenzik.
Jó lehet hogy beleszeret idő után abba az emberbe.
De ha úgy vesszük, meglát valaki az utcán egy csinos nőt/ helyes pasit, s azt hiszi hogy egyből beleszeret, nem de bár?
Szóval ez szerintem nem lehetséges...

Sok ember, főleg a mai tinik, annyira bele is élik magukat, hogy sajnos túl hamar jutnak el a közösüléshez...
Már olyat is hallani hogy valaki túl korán szült.
Csak egy javaslat, lehet hogy valami nagyon éget, de minimum a 16 éves kort várd meg, bár még az is fiatal, főleg a gyermek vállaláshoz...

Bár.. tulajdon képpen, -visszatérva a fogalmához- ezt szavakban nem is igazán lehet elmagyarázni, mi is ez, ahoz meg kell tapasztalnia az embernek.
Egyszer mindenki érezheti, ha jól keveri a paklit.

Osho, indiai misztikus szerint, a szerelem egy csodás dolog. Addig, amíg kapcsolódásban tart, s nem kapcsolatban. Felfogása szerint a szerelemnek áradnia kellene egy adott személy felé, amíg az életben úgy hozza, de holnap nyugodtan áramolhat egy másik személy felé, kötelezettségek nélkül. Szerinte, mindenkinek ezt kellene csinálnia, és így mindenki boldog lehetne.


A kapcsolatot elítéli, mert az berögzült, a múltra épít: Tegnap szerelmes voltam beléd. De – mondja Osho – az tegnap volt! Ma már lehet hogy elmúlt az érzés, miért folytassák hát a kapcsolatot. Elítéli ezt mint egyfajta rabszolgaságot.


A kapcsolódást preferálja, melyhez azonban bátorságra van szükség.


Tehát a szerelem saját szavaimmal,egy eufórikus állapot,amikor az egyén mindent lila ködön át lát.Boldog,mert van egy ember,akit csodál,elfogad,keres magában-vagyis szereti.De ebben az állapotban csak az egyén pozitív énjét látja,kimaradnak a negatív tulajdonságok.Majd az érzés elillanása után fény derülhet azokra is,mert minden embernek van jó és rossz oldala.Tökéletes ember nem létezik!

A szerelemet nem lehet szavakba önteni,az egy olyan csodálatos és egyben fájdalmas érzés amit ott bent a szívedben élsz meg.
Ott születik meg,és ott is ér véget.
A szerelemnek ne a fogalmát próbáljuk leírni,hanem érezzük és éljünk vele.

 Szeretni annyi, mint mások boldogságában lelni meg a magunk boldogságát.

A szerelem jelentkezése jól ismert testi jelekkel (izgatottság, pirulás, tenyerek izzadása, szaporább szívdobbanás) és eufóriás lelkiállapottal jár együtt. Jellemző a túláradó lelkesültség-boldogság, szokatlan viselkedés: még azoknak is fütyülni-dalolni van kedvük, akik különben nem szoktak, vagy nem tudnak. Az újabb kutatások szerint mindezekért a szerelem-hormon a felelős, amely az agyban termelődik és kémiailag feniletilaminnak felel meg. (A feniletilamin az amfetaminok csoportjába tartozik és e vegyületcsoport közismerten eufóriát okoz.) A szerelem különlegesen magas hőfokú érzelmi lángolása egy idő után takaréklángra állítódik. Jellemzőbb az, hogy a lángoló szerelmet a sokak által nehezen viselt megszokás váltja fel. A megszokásba nehezen beletörődőknek komolyan szembe kell nézniük az új kapcsolatok kihívásával. Fontos feladat megtanulni a jó társkapcsolatok fenntartását a lángoló szerelem utáni korszakban is. Az újabb kutatások valószínűsítették a hűség-hormon létét is. A hűség-hormon endorfinszármazék és az agyban termelődik. A párkapcsolat stabilizációját a hűség-hormon elősegíti a biztonságérzet, a nyugalom, az emberi harmónia igényének kielégítésével. A közös gyermekek is bizonyosan erősítik a hűség-hormon hatását. A szerelem tehát az emberi élet legfontosabb boldogságforrása, éppen ezért érdemes megvárni az "igazit", hogy két ember egymásra találásának és teljes megismerésének minden szépségét megismerhessétek.

És akkor a történet.

18éves voltam,mikor rájöttem az ablak párkánya hajlítható.Unalmas óráimat néha azzal töltöttem,hogy felhúztam az ablakpárkányt,kihajoltam rajta,és kezemmel pisztolyt formálva lövöldöztem az ablak alatt elhaladó emberekre.

Egyik ilyen alkalommal,az arra sétáló hölgyre lőttem rá,aki eljátszotta a történetet.Tél volt.Hasra vágta magát a hóban,színlelve,hogy a golyó eltalálta,és ő meghalt.Gyorsan kicsúsztam az ablakrésben,a lányhoz sietve.De mire a helyszínre értem,már csak egy cetlit találtam,rajta a nő telefonszámával.Nos...ma volt az áldozattal a házassági évfordulónk:-)))