Megtörtént...

Egy pillanat...

Paul fáradt volt.Az egész délelőttöt tanulással töltötte.Készült az államvizsgájára.Még néhány tétel hátra volt,de most egy kicsit lazítani akart.

Lassan,gondterhelten kortyolgatta a teáját.Feszült volt,stresszes.Izgult a vizsga miatt.Majdcsak túl lesz már rajta!

Gondolt egyet,felvette a kabátját,és lement a közeli bárba.

Kell egy kis kikapcsolódás,max.két óra.Majd folytatom,ha visszajövök-gondolta.Lassan lépdelt,komotosan.Ráért...

A hideg az arcába csapott.Tél volt.Az utakat hó borította.

Szép volt a táj.Hideg,melankólikus-de valami szép volt azért benne.

Paul nézte a járókelőket.Nem volt olyan nagy tolongás az utcán.Az emberek táskájukat cipelve siettek .Van aki hazafele,van aki a munkahelyére,szórakozóhelyekre,mindenki valamerre.

Paul keze a zsebében pihent.Fázott.Száját a hideg kiszárította,így nyelvével megnyalta azt.Néha kint is hagyta,megfeledkezve róla.Ez olyan mókás,víg,mosolygós külsőt kölcsönzött arcának.

Paul humoros férfi volt.Közvetlen,mosolygós,barátságos.

Mint minden embernek,neki is voltak"bogarai".

Szeretett beszélgetni,persze csak ha megfelelő partnerre talált.

Megérkezett az "Eszkimók"nevű bárba.Annyit morfondírozott rajta,vajon miért ez lett a bár neve.

Nem volt hideg,és mégcsak eszkimós hangulata sem.

Felkapott hely volt.Igényes,ízléses,és néha élőzene is szólt.

Felléptek itt olykor humoristák,versmondók,úgynevezett irodalmi estéket is tartottak.

Paul belépett.Nem számított törzsvendégnek,de néha-néha megfordult itt.A bárban kellemes zene szólt,nem volt a helyiség túlzsúfolva.A bárpulthoz ment.

Egy whiskyt kért jéggel.Amíg az italt készítették,körbenézett.Nem látott ismerőst.

Nem baj-gondolta,egy kicsit kiszellőzteti a fejét.Jó volt most nem gondolni semmire.A whisky jólesett,mint mindig.Lassan kortyolgatta.Nem vette észre,három székkel odébb két hölgy lépett a bárhoz.Nem viháncoltak,beszélgettek.

Paul végigpásztázta őket.Az egyik hosszú szőke hajú,kék szemű volt,a másik fekete hajú,és fekete szemű hölgy volt.Olyan 30-35év körüliek lehettek.Elmélyülten beszélgettek,még a fekete szemű nő észrevette őt.Hosszan és figyelmesen nézte.

Paul nem értette,mit néz,bámul rajta a nő.Megint kint maradt a nyelve?

De a nő csak nem vette le róla  a szemét.Fekete szemének pillantása szinte beleégett az övébe.Perzselte!

A nő szép volt.Ovális arca,sötét szeme,enyhe smink,és nem túl kihívó rúzs.Ajka csillogott.

Paul úgy döntött,ha  a nő továbbra is nézni fogja,megkérdezi tőle,mit óhajt.

De a nő elfordult.Barátnőjére figyelt,folytatták a csevegést.

Paul még mindig úgy érezte,mintha  a nő nézné.Tekintete benne égett.

Áááá...biztos csak az ital.Rendelt még egyet,hogy jobban ellazuljon.A kiszemelt hölgyet éppen felkérte valaki táncolni.De a hölgy nem élt a lehetőséggel.Finoman,de határozottan utasította el a bátorkodót.Paulnak kezdett melege lenni.Az izzadtságcseppek  elindultak pici gyöngyökben a homlokán.Kézfejével éppen letörölte,mikor meglátta,hogy a hölgy megállt előtte.

-Rosszul van?-szólalt meg aggódva kissé mély hangján.

-Nem,köszönöm.Semmi baj,csak melegem van.

-Akkor jó-bólintott a nő.Csak láttam,hogy a tekintete elhomályosult,és el kezdett verejtékezni.

-Köszönöm,nagyon figyelmes.Orvos talán?

-Nem,nem vagyok orvos.De szeretek segíteni,ha valaki bajban van.

Még egy jó pont-gondolta Paul.

-Nos..nem akarom zavarni,vár a barátnőm.A nő megfordult,hogy elmenjen,de Paul finoman megfogta  a könyökét.

-Maradjon.

A nő ránézett.Kutatva,fénylő szeme tele kérdésekkel.Paul olvasott a nő szemében.Tekintete tele volt miért-ekkel.

-Mert érdekel-válaszolt a nő fel nem tett kérdéseire.

A nő elmosolyodott.Milyen szép és barátságos a mosolya!

-Paul Markes vagyok-nyújtotta  a kezét.

-Megan Wort-mutatkozott be  a nő is.Megbocsájt egy pillanatra,szólok a  barátnőmnek.

Azonban Megan nem találta barátnőjét a bárpultnál,a táncolók csoportját gazdagította.

-Hát ..jó,Lucilla táncol.Egy ideig szabad vagyok.

-Én is-felete Paul csendesen.

És csak nézték egymást.Annyi kimondatlan kérdés tolongott a fejükben,amelyek ki akartak onnan törni.

Egyszerre.Megan nem tudta mit kérdezzen.Csak nézni akarta a férfit,aki valamilyen módon,piszkosul vonzotta.

Férfi nem hatott még így rá.Nem értette mi történik vele.

De olyan jó volt!A pillanat varázsa.

-Kér valamit inni?-törte meg a csendet a férfi.

-Köszönöm,nem.

Paul kért magának még egy whiskyt.Tulajdonképpen mennie kellene,várják a tételek.De nem akarta itt hagyni a nőt.Még nem.Olyan különös érzést sugárzott.Megnyugtató volt az egész jelenléte.

Megan nézte,ahogy a férfi az italt kortyolgatta.Nyelvével szerette volna végigkísérni a kortyok útját.

Torka kiszáradt.És az ajka is.Nagyot nyelt.Nyelvével megnedvesítette ajkait.

-Mire gondol?-kérdezte a férfi.

-Tulajdonképpen mennem kellene,de nem tudok elszakadni innen.

-Valahogy én is így vagyok-nyúlt Paul a  nő keze után.

A nő keze finom,puha,és meleg volt.Szépen ápolt körmei voltak,és csak úgy csillogtak a gyűrűk vékony ujjain.

-Táncoljon velem!

Megan bólintott és felállt.

A férfi lágyan magához ölelte.Nem szorította.Táncoltak valami andalító zenére.Mit keresek én itt ezzel a férfivel?-ötlött a nő agyába.Hiszen élettársam van.Hagyta,hogy a gondolatai szabadon szárnyaljanak.Ő most csak a zenére és a táncra figyelt.Meg a férfire.Aki magához ölelte.Finoman,gyengéden.Melege lett.Érezte a férfi arcszeszének fanyar illatát.Nyakában a férfi forró lehelletét.Újra megnyalta az ajkát.A férfi szerette volna megcsókolni,de nem merte.Legalább csak futólag érinthetné a nedvesen csillogó ajkakat!A zene elhallgatott,ők visszamentek a bárpulthoz.

-Köszönöm-rebegte a lány.Sajnálom,de most mennem kell!

-Nekem is.Mehetnénk együtt!Elkísérhetném???

Megan csillogó sötét szemeit a férfire emelte.Tulajdonképpen most nemet kellene mondanom,de ki szabja meg,hogy mit mikor kell,mikor szabad...stb.

Az Én,az ego,vagyis az elme.Nem ismerem.Nem tudom valójában kicsoda.Szépen mosolyog...és??Ki tudja,mi lakozik benne.Így morfondírozott magában.

-Nem vagyok bűnöző-szólalt meg a férfi,látva a nő tépelődését.

Ez nem igaz!!A férfi belám lát!Olvas a gondolataimban!

-Rendben.Egy darabig elkísérhet!Azt ugye megérti,hogy egy idegennek nem mutathatom meg azonnal,hol is lakom.

-Ne aggódjon!Nem fogom bántani!

Megan elköszönt Lucillától.Lucilla meglepődött barátnője

viselkedésén.Jól ismerte Megan élettársát,Benjamint.Mi a fene ütött ebbe a nőbe?Nem szokott ő felszedett pasikkal sétálgatni!Nemtetszőleg ingatta a fejét.

-Maggie,jól meggondoltad??Nem ismered!

-Ne aggódj,felnőtt nő vagyok,tudom mit miért teszek.

-Jól van.Akkor csütörtökön találkozunk ugyanitt??

-Elszabadulok.Ez a csajos napunk.Szia Lucy,ölelte meg Megan barátnőjét.

-Vigyázz magadra!

Megan visszament a férfihez, aki türelmesen várta.

Hófehér kabátját rásegítette a lányra,majd udvariasan előreengedte az ajtóban.