Egy huszonéves lány naplójából

Szeretek olvasni, de mostanában nem nagyon van időm rá, max. 1-2 blogot. Eléggé lefoglalnak a saját írásaim, meg a háztartás. Arra sincs időm, hogy a legutolsó megjelent regényemet visszaolvassam. Pedig jó lenne..Ha tehetném, csak írnék..de nem tehetem..Mert ebből Magyarországon nem lehet megélni...Olvastam valamit, ami megdöbbentett. Nem akartam reagálni rá, de a gondolat elvetette a magot mélyen bennem, agyamban, és ott növekedni kezdett. Reagálok, mert lányos anya is vagyok...

"Szeretem , ha zajlik az élet. Szeretem a zenét, a verseket, a kirándulásokat, és a férfiakat, ezáltal a szexet. Bár még tapasztalatlan vagyok-e téren, de gyakorlat teszi a mestert. Ugye? Főleg a 20 évvel idősebb, nős, családos férfiak érdekelnek. Ők kihívások nekem. Kíváncsi vagyok, hogy tudok hatni rájuk, meddig képesek elmenni értem, és ugye tőlük sokat tanulhatok, ők jól csókolnak, és jól ki tudnak elégíteni. Néha bemutatom őket a szüleimnek is..és egyszerre többen vannak, 3-4-en minimum, még jó, hogy nem tudnak egymásról:DDD"
Hajajj...belegondoltam elsőnek, mi lenne ha az én lányom lenne ilyen? Vajon hogy fogadnám , ha sorban mutatgatná be nekem a 40-en túli férfiakat? Valószínűleg nem örülnék neki. Ha egyszer tenné meg, még elfogadnám. De ha sorozatosan ezt csinálná, akkor felmerülne a gondolat, hogy itt bizony baj van, komoly baj: apakomplexus, amit kezeltetni kellene.
Aztán belegondoltam mi lenne, ha az én férjemet környékezné meg egy ilyen huszonéves? Fognám a bőröndömet, meg a fiamat, és viszlát.
Ez a lány még nem tudja, hogy az élet nem a minőségi szexről szól..a cél nem az, hogy szétválasztani családokat, és minél több 40-es férfitől strigulát gyűjteni, az élet más. Az élet jóval több ennél..az élet a tapasztalatok elsajátítása, tanulás és a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből.
Nem ítélünk, de véleményünk lehet. Szerintem szemétség, amit csinál. Belesugallni megszürkült házasságokba, hogy nem jó..és sajnos vannak ilyen férfiak, akik az ilyen huszonévesek miatt elhagyják a családjukat, a gyermekeiket. De, ők akkor meg is érdemlik...mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ez a lányka is meg fogja kapni előbb- utóbb, ami neki jár..az élettől..kamatostól.
Visszatérve: megint csak hálás lehetek Istennek, és magamnak, hogy az én lányom nem ilyen...szabadon élő alkat, de nem a férfiak terén- szerencsére!
Hálás lehetek magamnak, amiért ilyennek neveltem..és tudom, neki nem ez a karmája.....És nagyon remélem, hogy az én férjemet az ilyen huszonévesek messzire elkerülik..bár kettőn áll a vásár, egy ilyen kapcsolatban mindkét fél hibás. Hogy ki hibádzik nagyobbat? Ez jó kérdés. Szerintem a férfi..aki már érett, tapasztalt, kötelékei vannak..de ha nincs kiváltó ok, akkor okozat sincsen....

Akikre büszke vagyok...

Amikor valamilyen jelentősebb esemény közeleg, hajlamosak vagyunk elérzékenyülni és visszanézni a múltba. A múlt emlékek tömkelege, elmúltak, talán szépek voltak, talán szomorúak, talán építőleg hatottak ránk..mindegy de életünk része volt...Nos..most az én életemben ismét egy állomás következik, közeleg a fiam ballagása. Nem is olyan régen volt, mikor minden reggel kísértem az iskola kapuján, mikor együtt tanultam vele, amikor fájt valamije, vagy bántották és sírt, belülről én is vele sírtam. Megnőtt, felnőtt, kiskamasszá vált. Büszke vagyok rá, mert melegszívű, érzékeny , jó tanuló gyermek lett. Aztán..itt van a lányom. Most ballagásra ők is hazajönnek, így néhány napig teljes lesz a család létszáma, élvezhetem humoros énjét. Ő egészen más egyéniség. Ahogy kezdte szárnyait bontogatni, már akkor feltűnt, hogy ő aztán más, kakukk. Mindig a maga feje után ment, nagyon nagy volt a szabadságigénye és bizony nem hallgatott  az intelmekre. Járta a saját útját..kapott is rendesen pofonokat...egy éve kereste a saját útját, most megtalálta. Megkapta az álommunkát, amiről én egész életemben ábrándoztam. Ruhák, emberekkel történő kommunikáció, angol nyelvű weblab- szerkesztés, és ez az egész idegen nyelven, angolul és spanyolul történik. Kedves főnök, elit környezet, jó fizetés. Azt hiszem, ettől többet egyenlőre nem is akarhat. Büszke vagyok rá, most kamatoztatja, amiért taníttattuk.
Aztán..büszke vagyok a férjemre, aki elvisel engem több éven át, mert azért nem vagyok egy könnyű eset. Érzékeny nő, összetett lélek, harcos, akaratos én, aki sokat gondolkozik, és valljuk be szélvész kisasszony is..Magamra. Büszke vagyok magamra, hogy idáig megtettem, hogy ilyen vagyok, és hogy mindig fel tudok állni. És nem utolsó sorban elhunyt szüleimre, hiszen ha ők nem lettek volna én sem léteznék. Köszönöm nekik, hogy ilyen emberré neveltek...

Szeretkezz, ne háborúzz...

:-)) Jutott eszembe ez a mondás..hogy minden esetben Igaz-e, vagy hatásos-e azt nem tudom...Harcos, küzdő típus vagyok...észre sem vettem, csak amikor valaki erre anno felhívta a figyelmemet. Azt tudtam, hamar visszavágok, ha nem egyezik a véleményem az illetőével, akkor nyersen, mosoly nélkül helyreteszem, mert mindig nekem volt Igaz-am. De tényleg! Aztán a fiam tanára volt az első, aki megkért..tudom, hogy igazad van, de ne szólj mindig, előtte nyelj egy nagyot, és az tompítani fogja az élt a hangodban. Próbáltam erre figyelni, működött. Aztán próbáltam elfogadni embereket véleményestül, bár nem egyezett az enyémmel- sikerült...aztán néha hallgattam, csak rábólintottam, de magamban tudtam, hogy nekem van igazam, és kezdtek ritkulni a konfliktusok körülöttem. Nos..a harcok, nem csak szóharcok, szócsaták..küzdés...az életben maradásért, a céljaimért, a vágyaimért, a gondolataimért...még mindig sokat harcolok..de a családommal és a közvetlen környezetemmel, nem. Harcolok a kutyámmal, hogy pucoljon ki a cipősből- de nem akar, harcolok a kotlóval, hogy ide a tojásokat, nem kell csibe, harcolok az esős idővel, hogy ne vegye el a kedvemet, és még mindig harcolok itt fantom- emberekkel, értelmetlenül..nem kellene...erre mondja a Mandala:" Ne akard, ne sürgesd, csak hagyd, hogy legyen...igen ám, hagyom,,,de harcolni is kell..ellentmondás. Akkor, hogy is van ez?
Tudom, olykor ok nélkül, és talán akaratomon kívül megbántok, megbántottam itt embereket. Erre nem vagyok büszke...aztán valahogy úgy alakul, hogy visszajönnek hozzám..és tisztázzuk, hogy értelmetlen hülyeség miatt dobtam anno ki őket...de, akkor számomra az tűnt a legjobb döntésnek, pedig nem volt az..talán ezért kerülnek újra az utamba, hogy kijavíthassam, amit akkor ott elrontottam..még egy esély..az élet ad második esélyt, itt is látszik. Én nem tudok adni..miért?

A horoszkópról

Középiskolás koromban hittem benne, talán még most is hiszek. De! Vannak tapasztalatok, amelyek rácáfoltak a hitemre. Anno sokat tanulmányoztam, olvastam az egyes csillagászati jegyek megkülönböztető jellemzéseit. Az ismerőseimet e szerint skatulyáztam be, és passzolt, nagy vonalakban egyezett, amit leírtak a könyvek.Rájöttem, csak az azonos a négy elem szerint- jegyűek kapcsolata működik hosszabb távon. Pl..levegő jegyűek: mérleg, Ikrek, vízöntő...nos,a mérleghez a vízöntő lenne a tökéletes pár- szerintük, de kipróbáltam, nekem nem. Nekem a velem azonos jegyű, a mérleg. E szerint kerestem férjet magamnak...és mikor belépett az életembe, tudtam, hogy ő az..ő lesz kivel majdnem tökéletes lesz az életem. Így is lett. A férjem is mérleg jegyű. Csak az azonos jegyűeknél figyelmeztettek arra, hogy baráti a kapcsolat. Veszekedésektől, szenvedélyektől mentes. .És ez így is van. De rájöttem a bika és a Halak jegyű férfiakat vonzom.:DD

Azt hiszem, boldog vagyok:-))

Ma már néha kisütött a nap. Melegedett az idő, és este nem kellett begyújtani. Már nem fázom. Tele vagyok szeretettel:-)) Megismertem új embereket, akik szeretnek olvasni, imádják a verseimet..kell ennél több? Igen! A családom. Fiam telefonja  a kiránduláson beázott és tönkrement. Mivel még garanciás, így gondoltam ingyen megjavítják. Nos..a T-Mobil központban közölték, nem, 10000 ft, beázásra nincs garancia. Mérges lettem, de visszafojtottam, visszavettem a hangsúlyom éléből. Közöltem a férfivel: vegyük, úgy, hogy nem vagyok őszinte, és nem árultam el, hogy beázott. Kérem a szervizelést..háát..nem lehet, közölte a férfi. Rendben. Most nem fogom megjavíttatni 10000 ft-ért egy 1,5 éves telefont. Fiacskám kinézett egy másikat magának, milyenek a kamaszok, 70000 ft-ért. Fájt a szívem a gyermekért, de azt mondtam, nem! Nézzen egy középár kategóriájút, azt megvesszük. Talált, 50000 ft-ért- megvettük. Utána irány a Csaba center, és vettem neki okkersárga csőfarmert- ez most nagyon divat, kék felsőt hozzá, és kékes napszemüveget. Meg kapott egy trendi csíkos inget. A fiúcska boldog volt, meg sem szólalt, és a pénztárnál adott egy meleg puszit. Örültem, az ő öröme az enyém. Itthon összerakta, kipróbálta, csodálta, és csak ámult, milyen jó telefont is kapott. Mit mondjak? Boldog vagyok..a gyermek az enyém, belőlem egy darab, és én kimondhatatlanul szeretem:-))

Írj ma is valami szépet- kérlek!

Ma nem akartam blogot(ide) írni, max. egy verset. Nem akartam ma itt több időt tölteni, mint amíg válaszolok a levelekre. De, ezért nem érnek semmit a fogadalmak, mert olykor bizony megszegjük őket.
Valaki olyan szépen megkért reggel ezzel a szavakkal:"Ugye ma is írsz blogot, írsz ide valami szépet? Mert annyira szeretlek olvasni!" Hát lehet egy ilyen kérésnek ellenállni? Én nem tudok. Szépet kellene írnom. Mi az ami szép számára? Ami megérinti a lelkét, gyengéden simogatja, amiből érzi, hogy egy picit több vagyok, mint az átlag? Ami könnyeket csal a szemébe, és érzi a jóleső , melengető érzést a szíve körül? Talán. Tudom, Neki az a szép, ami mély, ami elgondolkodtató, ami őt is foglalkoztatja és érez belőle a szavakon át.
Szép dolgok. Mindenki számára változó. Lehet, valaki számára egy gyermek a legszebb dolog, valakinek a szerelem, van akinek egy jó szeretkezés, jó film, jó könyv, szép alkotás, a pénz, egy ház, nyaralás és van akinek maga az élet. Azt hiszem számomra a legszebb dolog az élet. Hogy élek, hogy létezem, hogy szeretnek és szeretek, hogy alkothatok, hogy megvalósíthatom önmagam, majdnem korlátok nélkül.
Reggel eszembe jutott még egy dolog, ami már néhány napja foglalkoztat: az elfogadás. Mostanában jól ismert szlogen lett:"Fogadj el olyannak, amilyen vagyok, mert nem fogok megváltozni és nem is akarok."Ezt pont így nem is olyan régen mondta nekem valaki. Hm..olyan nagyképű szövegnek tűnt, bár igaz volt. Az illető azóta sem változott semmit. Pedig változni muszáj! Hiszen minden változik körülöttünk, semmi nem ugyanaz, mint ahogy ugyanabba a folyóba sem léphetünk kétszer. Változik az idő, a levegő, az évszakok, a környezetünk, a gondolkodásunk, a felfogásunk, az öltözködésünk..stb. A változás elkerülhetetlen és kell. Vagyis: tökéletes elfogadás itt a földön nem létezik. Vagy talán a jól működő házasságok azok lennének? Egy bizonyos pontig. Utána jön a megszokás és bizony vágyunk a változásra. Egy dolog ami örök és nem változik: a Lélek.Felmerült bennem a gondolat, hogy itt a földön a lélek sem szabad. Hogy a testünktől függ-e, amelyben lakik, azt még nem tudom, hogy a tudatunktól igen, abban biztos vagyok.

Ősz a nyárban:-(

Néhány napja hideg van, kisebb- nagyobb  szünetekkel esik az eső, és bizony fázom:-(( Mikor ilyen idő van, akkor fáj a fejem, gondolom a légnyomás különbség miatt.Szégyen, nem szégyen, de tegnap este begyújtottunk, és jólesett a meleg. Olyan jó volt sokáig maradni a kádban..és mindjárt jobb kedvünk volt. Sajnos, az évszakok az idén furcsán jönnek..Húsvétkor( márciusban hó esett), áprilisban nyár volt, többször napoztam is, és előkerültek a szoknyák..most pedig májusban ősz van..érdekes..és nem tetszik. De ez nem kívánságműsor. Ami jön, fogadjuk el...Elfogadom..de azt nem hagyom, hogy a hideg, esős, párás idő kedvetlenné és szomorúvá tegyen. Harcolok! Az idővel..és az érzéseimmel szemben. Ma iskolában voltam, fájt végig a fejem. Miután beadtam a szakdolgozatomat, még volt időm, gondoltam, írom a regényemet. Írtam egy pár sort. Majd csak befejezem már! Ilyen lassan és nehezen az egy Pillanat c. regényemet írtam meg. De olyan élethű lett. Aludtam egy órát, most pedig begyújtottam. Meleget akarok! Fényt és rengeteg szeretetet!

Horgászat

Mindig is utáltam a horgászatot, a hal- szagot..a mély, hideg vizeket...és a halat sem szeretem, bár gyermekkoromban megettem. Mikor megismertem a férjemet erről a szenvedélyéről elfelejtett említést tenni. Mit tehettem behálózva? Elfogadtam, megszoktam. Arra gondoltam, még mindig jobb, mintha nőhöz menne vagy inna, vagy verekedne..vagyis minden viszonyítás kérdése. Megszoktam ezt a szenvedélyét. Egy- kétszer voltam vele..az első két óra még hagyján, mert olvastam, napoztam, szunnyadtam..de utána már számoltam a perceket. És megfigyeltem, amikor vele vagyok, soha nem fog semmit. Ma ismét esik, hideg is van..és tegnap voltak a fiúk, de nem fogtak semmit. Megegyeztünk, hogy ma munka, ma nincs horgászat. De! Ahogy tegnap hazajöttek este és a férjem beköszönt: Szervusz Szerelmem- azt hiszem ez mindent megér..így ma is kivonultak, nem számít a hideg, az eső..Milyen elszántak:DD

Ajtók

Ez az egyik kedvenc kávézóm, többször megfordultam itt és kellemes emlékeket idéz fel bennem... Ide vágynék vissza..nyár van meleg, szoknya libben...mosoly villan...

De én az ajtókról akarok írni. Vannak életünkben ajtók, állomások. Van ahol megállunk, átszállunk, elidőzünk..és egyszer elérjük a végállomást.
Ha becsukunk egy ajtót a sors kinyit egy másikat. Vagy is feltár egy újabb lehetőséget...az az ajtó még mindig vonz..nyúlnék a kezemmel, hogy megfogjam a kilincset és visszamenjek..De! Bezáródott mögöttem, mert így akartam...tovább kell lépnem. Feltörhetném a zárat, hogy újra ott legyek. De minek? Ami nem működik nem kell erőltetni..így hátat fordítok az ajtónak és szemem előre mered..egy újabb ajtón pihen meg..amely nyitva van és tárt karokkal vár..ez az élet.

Már nem

Már nem....

Nem akartam.

Jött. Elfogadtam.

Engedtem. Beengedtem.

Hagytam, hogy

lelkembe belépjen.

Belépett, rendezkedett.

Sebeket ejtett.

Hazudott szerelmet.

Játszott. Kihasznált,

és talán megvetett?

Már nem akarom!

Nem kell! Szívemen

a sebeket elrejtem.

Majd behegednek.

Most csend-del a

lelkem. Nyugalomban

lavírozok, feledni

próbálok és nem

merengek. Elengedem.

Elzavarom. Kitépem

Gyökerestől kiszakítom.

Hagyjon! Menjen!

Több sebet rajtam

már ne ejtsen!

A lélegzet

A lélegzet a legfontosabb számunkra. Ez jelzi hogy élünk, általa létezünk. Amíg lélegzünk (többnyire ) gondolkodunk kivéve a kóma, amit agyhalálnak hívunk. Gondolkodunk, tehát vagyunk. Lélegzünk, létezünk, szeretünk. Akarunk, kapunk, adunk, elveszünk. Szeretünk. Ez a kulcsszó. Vajon mindig egyformán szeretünk? Végig tudjuk egyformán szeretni azokat az embereket akikkel kapcsolatokat ápolunk? Szerintem igen, de hogy egyformán azt már kétlem. A szeretetünk kitart, de ingadozó. Van amikor úgy érezzük, hogy gyűlöljük, utáljuk, le tudnánk önteni egy vödör vízzel, meg tudnánk pofozni a vigyorgó képét, de mindezek az érzések azért törnek felszínre belőlünk, mert szeretjük...emlékként, valósan, álomként, elérhetetlenül- szeretjük...és fontos, mint a lélegzetvétel számunkra.

Az az Egy

Már éppen ki akartam lépni innen, mikor kedvenc barátnőm zenéket linkelt a hírfolyamba. Nos..rámentem az egyikre- pedig nem szoktam. Csodás..régen már hallottam ezt a számot, akkor is tetszett, de elfelejtettem...Nos..a zene érzelmeket ébresztett bennem. Elmosolyodtam..és eszembe jutott ez a cím: Az az Egy...de Ő most nem a múlt...a lényeg, az az Egy, miért éppen Ő?
Miért őt akarjuk? Miért nem tudjuk elfelejteni? Szerettük és talán örökre szeretni fogjuk. Elengedtük..bár az emléke itt él bennünk..az arca, a mosolya, a hangja, ahogyan Ránk néz...Ő..az egész lénye...Miért érte könnyezünk? Becsapott, hazudott , nem szeretett úgy ahogy mi, és ahogyan mi akartuk volna? Sok embert szeretek. Mindenkit másképpen. Egyformán szeretni nem lehet, még a gyermekeinket sem. Nincs jobban vagy kevésbé, csak másként. Én is szeretek...akiket szeretek mindenkit másképpen..mindenki más, és próbálom úgy elfogadni őket. Valamilyen szinten fontosak voltunk(vagyunk) egymásnak, ahogy beléptünk egymás életébe- annak oka volt. Talán tanultunk egymástól..talán erőt adtunk egymásnak, talán segítettünk egymásnak, vagy ihletet adtunk a másiknak vagy új célokat. Valamiért ráléptünk egymás útjára. persze, végig nem kísérjük egymást az utunkon..de jó, hogy voltak nekem...és köszönöm mindenkinek, mert mindenkitől kaptam valamit. Akit el kellett elengedtem, aki menni akart- elengedtem, aki mellett csak szenvedtem- elengedtem...de az emlékek itt maradtak bennem - kitörölhetetlenül.
Az az Egy, akire ha rágondolok könnybe lábad a szemem, elgyengülök, és átjár a szeretet. Miért éppen Ő? Nem fontos...a lényeg, hogy volt , van....hogy lesz-e? Igen, de már nem nekem...Jönnek más emberek, más lelkek....akiket talán szeretni fogok, de úgy mint őt- soha senkit- ezt tudom:-(

Megint hétvége!

Megint szombat van, hétvége. Ha a férjem sem dolgozna, akkor lenne majdnem teljes a családi idill. De ő szombatonként 14h-ig dolgozik, ami még kibírható. Csak a baj, hogy ma is 04.30h-kor keltem. Pedig úgy aludtam volna még! De a lényeg, hogy miután útnak indítottam a férjemet, visszaaludtam..és az is jó volt. Most újra éreztem, ahogy átölel az ágy, magába süppeszt, betakar, belé olvadok. És ahogyan átölel a párduc bársonytakaró. Nehéz volt felkelni, de a tyúkok vártak már...ilyenkor még nem sok tojással, inkább üres tálakkal. A délelőtt gyorsan eltelik: főzéssel, mosással, rendrakással...Azon gondolkoztam, süssek ma vagy tésztát gyúrjak? Meg este varrok magamnak egy fekete szoknyát...Ha lesz időm a locsolások, palántázások után, mert kaptam ma még néhány zeller palántát, igaz, helyem már szinte semmi. Imádom a zellert...rántva, töltve, rakottan, krémlevesnek. A baj az, hogy egyedül csak én a családból..így ritkán készítek, de minden húslevesbe belecsempészem. A zöldje meg nélkülözhetetlen számomra...
A férjem hozta  a kis meglepetéseit. Én 2kg földiepret rendeltem, de ő 4 kg-ot hozott, és egy nylontáska cseresznyét. Akkor mi legyen? Vacsorára lecukrozok vagy 1,5 kg-ot, és sütök. Epres muffint, ilyet még úgysem csináltam:-))

A játékokról

Nem szeretek, szerettem soha játszani. A gyermekeimmel is csak az ő kedvükért voltam hajlandó játszani, és nem a játék kedvéért. De! Egyszer régen fiam kérésére beléptem, sőt, felregiztem egy online játékra, amit akkor nagyon megszerettem. Szinte minden szabadidőmet a játék töltötte ki. De elsősorban nem a nyerésért játszottam, hanem a kommunikációért. Meglepően értelmes emberekkel akadtam össze. Ez a játék megszűnt, így kerestem mást, mert télen több szabadidőm volt(most már nem, mert írok több mindent), találtam egy nekem megfelelő stratégiai játékot. Más volt, mint az általam imádott játék, kommunikáció nélküli, kalózkodós. Rengeteg külföldi barátot köszönhetek a játéknak..persze, egy részük nekik is eltűnt, de aki itt maradt több, mint egy éve, kárpótol mindegyikért:DD
Szóval...bejelentették jún. 30. után nem lesz elérhető a játék. Fájt..de ez van..egyszer minden véget ér itt a földön, még a játékok is.

Meglepetés

Mindig az van, ami még nem volt- tartja a mondás. Nos..ez többnyire így is van. Már négy napja, hogy esős, borús idő van. És hideg. Nyomottak vagyunk, fáradékonyak és kedvetlenek. Én biztosan..és mostanában a férjem is. Pedig jól alakulnak a dolgok körülöttünk, de ez van. Majd elmúlik...Tegnap este érdekes dolog történt. Általában én vagy a fiam kezdi a fürdést. Még valamit pakoltam a konyhában, mikor férjem bolondozott, hogy mindjárt készít nekem fürdővizet, ahogy én szeretem: habosan és nagyon forrón. Na, arra várhatok- gondoltam magamban. Ugyanis házasságunk alatt jó ha egyszer engedett nekem vizet. Aztán férjem közölte, meglepetés, nézzek be a fürdőszobába. Ja, biztos leborította a ruhákat és a törölközőket a polcról, mert úgy szokta. Beléptem
-Wow! Ez nagyon szép!- lepődtem meg. A kádban habos víz, és a kád széle kirakva égő gyertyákkal. Zavarban voltam, és olyan romantikus volt...hát..érnek még meglepetések...

Hogy ki vagyok?

Valaki profilján olvastam erre a kérdésre a választ, és megmosolyogtatott. Frappáns volt, tömör, lényegre törő, egyszóval mindent kifejezett az illető személyiségéről. Jobban én sem fogalmazhattam volna meg. Valahogy így hangzott:"Kérdezd itt a többieket, majd ők elmondják- ismeretlenül. Ők úgy is tudják!:DD...Igen..itt aztán mindenki jobban tud mindent, mint mi saját magunk...A háttérben mennek a levelek, a manipulálások, a bekavarások, a lejáratások- ismeretlenül. Legyen! Ez egy ilyen oldal! Keményen megtanultam a leckét, nem szabad hinni az ilyen dolgoknak. Fel kell tenni egy szűrőt és kiszűrni, hogy kik azok az emberek, akikben bízhatunk. Na, ez aztán nehéz feladat! Mert nem minden ember önmagát adja! De szerencsére mostanra jók a megérzéseim, érzek embereket. Nem csak itt..és nem sokat. Őket már az első mondatukból:"érzem". Olyan ez, mint az Avatárban: I see you....látlak Téged..nem a szememmel, a lelkemmel érezlek, a tudatommal tudom a létezésed, felfogom, hogy vagy, létezel, hogy belépsz az én világomba. Hogy meddig maradsz, azt nem tudhatom..de már előre köszönöm a jelenlétedet, a bizalmadat, a törődésedet...Ez valami csodálatos adottság, csak a napokban fogtam fel...valami kivételes dolog...Nem (hiszem) hogy végleg érezni fogom ezeket az embereket, életutam végéig...de előre nem tudhatom. Most érzem, most fontosak, most jó, most szeretem őket. Ha véget ér ez az állapot, valamiért leválnak az utamról, a lelkemről- az fáj. Bár már haladok, mert egyre kevésbé, és egyre gyorsabban tudom elengedni őket...de azt nem mondom, hogy nem hagynak nyomot bennem. Szóval...érzem a vívódásaikat, mondhatja nekem, hogy minden rendben, érzem, hogy nem....és sokszor látom az okát is..anyagi nehézség, szerelmi bánat, elválás, megcsalás..stb. Nem mondom, hogy ez szerencsés dolog, mert így az én gondjaimhoz mások fájdalma is társul, és bizony néha már sok a teher, nem bírom el, összeomlok. Egy hét, maximum, és utána felállok. Újult erővel, újra mosolygok..gondok..nekem is vannak...csak nem beszélek róla..próbálok nem rájuk fókuszálni, de megoldom őket előbb- utóbb.
Hogy milyen vagyok? Visszatérve a főcímre: én nagyon jól tudom, hogy milyen vagyok. Egyre jobban ismerem önmagamat..a hibáimat elfogadtam, bár nem vagyok büszke rájuk, és próbálom kontrollálni azokat. De Te nem tudod milyen vagyok..csak akkor tudhatod meg, ha megismersz...ha belépsz a lényembe, és az én szemeimmel látsz, az én testemben laksz és velem együtt létezel..ezt pedig nem sok embernek hagyom. Sőt! Szinte senkinek., Amilyennek látsz, olyan leszek számodra..ha a Nőt látod bennem, az leszek számodra, ha az írót, az leszek, ha a mély érzésű embert- az leszek, ha a gonosz- bizony az leszek. De ezek mind a Te Igazaid lesznek, a Te gondolatod! Az én Igaz-am csak az enyém, és 100%-osan soha nem fog egyezni a Tiéddel. Max. 90%-ban a tükörképemmel....
Megtanultam, ne érdekeljen mások véleménye...eddig is lepergett rólam, de eddig fájt, bosszantott. Ma már nem....ezért tettem fel a falamat is..van, aki szeret írni rá: Tegye!..És elfogadtam a néma látogatokat, pedig egy- két hónapja még gyűlöltem őket...aki nem ír, nincs, nem létezik- számomra:-))..És ez Beza az én Igaz-am!

Hogy lehet talpon lenni 3, 5 óra alvással?

Előtte soha nem gondolkodtam el ezen. Ha volt is ilyen, nem merengtem rajta. Nos..tegnap megtapasztaltam. Hogy lehet talpon lenni? Nehezen...szinte sehogy..kényszeredetten, érdektelenül...Előtte való éjjel nagyon rosszul és alig aludtam. Lefeküdtem időben, 22h-körül, mert tudtam, hogy korán kell kelnem. De 01h-kor felébredtem, és 04h-ig nem volt alvás...05h-kor keltem..és minden bajom volt. Nem szokott ilyen lenni velem. Ha fel is ébredek éjjel, könnyen visszaalszok...nem tudom miért alakult így? Talán az esőre, talán amúgy is ok nélkül belülről zaklatott voltam..stb. A lényeg az, hogy felkeltem, szakadt az eső- jó tudom, kell a földnek,a  veteményeknek, de nekem akkor nem kellett volna. Mindegy...fiammal felszedelőzködtünk, és irány Apeh, okmányirodák..stb. Várakozás...nem szeretek, de talán tudok várni..11h- re végeztünk mindennel, így imádott gyermekemet meghívtam egy hamburger-menü-re.Délre otthon is voltunk.Még volt egy kis dolgom a vállalkozásunkban, de már éreztem, hogy nem bírom, összeesek. Drága kisfiam kiengedte a tyúkokat, véletlen, és beszöktek a veteményesembe is. Az eddig engedelmes tyúkok, nemhogy lekuporodjanak, futottak, de olyan gyorsan, hogy nem bírtuk elkapni őket. Már erőm sem volt haragudni, vagy bosszankodni. Fél óra hajsza után, egy részét visszapakoltuk a helyükre, a többivel megszenvedtünk. Ittam egy kávét, mert már tényleg nem bírtam. Irány Szeged! Na, itt 14.30 h -ig megint elvoltam, utána 10 percre nem tudtam magamról..és este, 19 h-kor már erőm sem volt írni, de még a lányommal telefonálni sem..Hát..így lehet bírni 3, 5 óra alvással....

Fájdalmas

Tegnap délután Szegedre tartottunk. Útközben Mezőhegyesen le volt zárva a főútvonal, hosszú kocsisor. Férjem beállt a sorba, majd kiszállt megnézni, hogy mi okozza az útlezárást. Rendőrautók, mentőhelikopter, orvosok, emberek. Lélegeztető gép....éppen egy fiatal lányt próbáltak újraéleszteni..sikertelenül...Nem nézte a munkálatokat, visszajött hozzám, és közölte mi történt. Hideg borzongás futott végig rajtam. Eszembe jutott jó néhány éve a mi balesetünk. Amikor majdnem ott maradtunk..hajszálon múlt az életünk..pedig akkor még a gyermekeim kicsik voltak..mi túléltük, Feldolgoztuk, talpra álltunk. Nem volt könnyű...de ez a fiatal lány nem élte túl...24 éves volt...csak..még előtte az élet...Amikor elindult a biciklijével otthonról, nem tudhatta, hogy soha nem fog hazatérni:-(((((
A balesetünk óta mindennap ajándék. Egy második esély az életre. Lehet, így kellene felfognom? Igen, így fogom fel. Élek. Élhetek. Én szeretem az életet....

Már nem talállak

Már nem talállak

Néha még mindig

Magamban kereslek

Néha még mindig

feldereng előttem

Parázsló tekinteted.

Fülemben csengenek

üres szavaid, melyeket

akkor szépnek láttam

S nem hittem, hogy majd

egyszer a sírba taszít.

Már nem akarlak

magamban tudni

Már nem akarom

a hiányod fájón érezni

Már nem akarok érted

könnyeket ejteni.

Megtanultam, Nélküled

is tudok bánat nélkül

élni.

Pünkösd

Pontosan nem tudtam, hogy mit ünnepelünk Pünkösdkor. Azt tudtam, hogy vallási ünnep, valamilyen szinten köze van a Húsvéthoz és hogy a szentlélek eljövetele az emberekhez. Most már tudom, Mozgó ünnep, mint a Húsvét, és mindig 50 napra van a Húsvéthoz számítva. Azt tudtam, hogy nem szabad mosni, kapálni, varrni. Most mit tegyek? Ezeket nekem ma mind végeznem kellene. Na jó, a kapálás ráér, de mosni muszáj, mert fiacskám késő este hazaért a kirándulásról, a Balatonról..fáradtan, és az összes ruhája, cipője, pénze, telefontöltője, mindene átázva. Így ma mosással kezdtem a napot. Majd sütöttem, habos epres- gyümölcskrémest. Utána átpakoltam az utolsó szekrényt, előre a nyári ruhákat, és persze varrni szeretnék délután, megvan a piros csipke, és neki kezdek a szoknyának. A fiúk elszöktek horgászni, így nekem újra csend van itthon. Ilyenkor alkotok, vagy alszok egyet. Minden délutáni alvás öt perccel hosszabbítja meg az életünket. Tegnap amíg a fiamat vártam, írtam. A regényemet..újra felvettem a cselekmény fonalát és jól haladtam. Már megvan a vége a fejemben , csak meg kell írnom., meg verseltem..5-6-ot. Az mostanában könnyen megy. és már régen voltam fent éjfélig...

Érdekesség

Tegnap érdekes dolog történt velem...pont el kezdtem szokásos esti locsolásomat, mikor besimult az eső..egy rövid ideig. De jó- gondoltam magamban, akkor nem kell annyit locsolnom. Férjem elment horgászni, a barátja meg éppen kereste- nálunk. Hirtelen, váratlanul megszólalt:
-Csináljuk úgy, hogy én rámutatok két cserép virágra, kiválasztom, és azt nekem adod. Persze, kifizetem.
Hm..lepődtem meg..Ez nem a virágbolt..vagy nem a Tessék választani szolgálat.
-Nem adok el virágot, már van amit két hónapja nevelgetek, és mindegyik hozzám nőtt. Van amit Gyulán vettem a virágvásáron, azt már nem tudom beszerezni..sajnálom, de nem adok el virágot.
-Hát, Te milyen irigy vagy!- szólalt meg a férjem barátja.
Nem vagyok az! De a  virágok az enyémek, én tettem őket azzá, amit most mutatnak..nem eladóak:-))

A vásárlás folytatódik

Ma nyomott , borult idő lévén a kedvem is olyan semmilyen volt. Az idő lassan telt a munkahelyemen, unalom volt. Aztán a kolleganőm megemlítette 11h- től cipővásár van..mindjárt felcsillant a szemem: oda mennünk kell! Mi nők úgyis párban járunk még a Wc-re is, így felváltva kettesével fél órát kapva irány kifelé a  vásárba. Sok jó cipő papucs volt, olyanok, amit a Deichmanban 5-6000ft körül lehet megvenni. Gondoltam, veszek vagy három párat, bár tegnap már két pár papuccsal kibontakoztam. Így is tettem, fél óra nem sok idő, így kiválasztottam hármat, és mentünk vissza dolgozni. Felhívtam a  férjemet, közöltem vele sikerült beszereznem három pár cipőt- megint. Nevetve mondta: - Óhh, miért csak hármat vettél? Azt hittem veszel vagy 5 párat!
-Hát...ennyit bírtam, hirtelen. De lett volna még, ami tetszett.
Ilyenkor érzem azt, hogy anno csak jól választottam. Majdnem tökéletes férjem van.:DD
Na, de délután meg lett az ára a cipőknek. Férjem kiment néhány órára horgászni. Látjátok? ismét az adok- kapok elmélet lépett színre. És az alkalmazkodás. Alkalmazkodni, elfogadni, tudni kell! 

Összeállt a kép

Már lassan 1, 5 éve kutatom a lélek útját. A gondolataimról, tapasztalataimról írtam egy könyvet is, de most nem reklámozni akarok. Kutattam, olvastam, próbáltam megérteni dolgokat, tanultam, megtanultam, éreztem, könnyeztem. (Na, nem sokat) Én abban hiszek, hogy a lélek a testünktől független létező, a lélek létezése örök, és néha  a tudattól függetlenül a saját útját járja. Ezt éreztem..éreztem, hogy lakik bennem valaki, aki érez..és bizony néha mást akar, mint a tudat. És gyakran harcolnak egymással..a lélek csendesen, a tudat erőszakosan, zajosan. Hogy ki győz a végén? A tudat...nálam mindig a tudat győzött eddig..és Most is. De engedte a tudat, ha csak egy rövid időre is, hogy a lélek megtapasztalja a lélek egyesülést, a lélekszárnyalást, egy másik lélek ölelését érezze. Persze, mint minden itt a földön ez is véges. Érdekes tapasztalat volt..szép..és a vége fájt...de, megérte..hagytam akkor, hogy legyen...talán ennyivel több lettem, ennyivel bölcsebb lettem, és közben érdekes felfedezéseket tettem. Minden lélekérintkezés vége: a vágy. Tehát az az elméletem, hogy vágy nélkül is lehet örökké szeretni itt a földön is- megbukott. Vágy nélkül minden véget ér..lehet, hogy vággyal, beteljesedett vággyal is - azt nem tudom. És azt sem, csak sejtem, hogy a vágy kinek, minek az érzelmi megnyilvánulása? A léleké vagy a tudaté? Nekem nagyon gyanús, hogy mindkettőé, közös termék. Vagyis: a lélek csak időlegesen szakadhat el, lehet független a tudattól. De itt a földön nekik együtt kell működniük. A lélek érez. A tudat rábólint- egy darabig..de utána  a tudat dönt..hogy jó e ez a szentháromságnak, és hogy megéri-e Ha nem, akkor gátat szab, akadályoz. De jól teszi, mert így véd meg a még nagyobb fájdalomtól. Különös szövetség ez: a tudat, a lélek és a szellem szövetsége....
A másik felfedezésem: megértettem mindenki számára a párja,a  férje, a társa az igazi kapcsolat. Csak! Mindkét félnek jobban kellene alkalmazkodnia és akkor nem lennének válások, szakítások. Megértettem, hogy egy közösen vállalt gyermek a kapocs, a bilincs erre két ember között. Amely elválaszthatatlan lenne..a gyermek(lélekként) azért választ minket szülőknek, mert tudja, hogy a két ember az igazi a valódi társ...és tőlük akar tanulni, tanítani. Ha ezt elfogadjuk, szívünkbe örök béke, nyugalom és szeretet költözik. Minden fellobbanó vágy, megcsalás- hamis érzelem...nem szabadna engedni nekik..de nem mindenki erős egyéniség..vannak szelíd lelkek és beza(:D) vannak keményebb lelkek...bocsánat Jean, hogy ezt a Beza-t elcsórtam Tőled, de tetszik..Ölelés mindenkinek..éljetek tovább a szeretet fényében..mert akárhogy is lázadunk néha, az a leghatalmasabb érzés(minden és mindenki felett).

Végre.....

Végre három hónap után lassan megjelenik kedvenc kis regényem, Egy pillanat címmel az osztrák kiadóm gondozásában. Akik szeretik a könnyed, romantikus történeteket, benne szerelemmel és fájdalommal- azoknak ajánlom...És lassan befejezem a lovagregényemet is, amelyen lassan szintén három hónapja dolgozom. Mit mondjak? Egy kicsit örülök:-))

Hittem

Hittem

Hittem, hogy Te is

Ugyanúgy érzel

Hittem, hogy a „Szeretlek”

szó mindenkinek egyet jelent.

Hittem, hogy Te is szeretsz

Hittem, hogy Te is ugyanúgy

akarsz, ahogy én Téged.

A percek peregtek

A napok teltek

A meghittnek hitt

pillanatok tovatűntek

Egyre kevesebb idő maradt

nekem, s bármennyire fájt

Már nem éreztelek.

Tévedtem. Te mást

éreztél. A szép emlékek

megfakultak, a meghitt

percek kopottá váltak

Múló emlék- képek

Veled együtt elillantak

Mint árnyékként elsuhanó

szerelem- szárnyak.

Nincs bennem harag.

Elengedtelek. Már nem

akarlak, nem követlek

Nem kereslek, nem szeretlek.

A nap újra kisütött, a remény

éled sebzett lelkemben

Hiszem, hogy Nélküled még

Boldogabban múlik el

Felettem az élet.