:-(((((((((((((

A Nagy Duett

Tegnap este véget ért. Szerettem. Nyolc héten át nyomon követtem, amennyire tudtam. Az első rész nem tetszett, de a másodiktól egyre jobb lett a műsor. Nem vagyok nagy Tv- néző, a szórakoztató műsorokért sem vagyok annyira oda. De ez a műsor valahogy a Tv elé vonzott.
Kezdettől fogva  Cseke Katinkáéknak szurkoltam. Katinka karakterét szeretem, a Jóban- Rosszban c. sorozatban is megnézem, ha tehetem. És nagyon sokat nevetek az előadásán vagy olykor elérzékenyülök. A nyolc héten át is rengeteget nevettem nekik..Kökény Attila nem tartozik a kedvenceim közé, de azt elismerem, hogy van hangja és tud. Nos, azt nem gondoltam, hogy ők nyerik meg a versenyt, mert Katinka énektudása nem kápráztatott el, de az egyénisége vitt mindent. Valahol én is ilyen vagyok. Talán ennyire nem vagyok laza, de bármikor tudok nevetni abszurd helyzeteken is. Kicsit sajnálom, hogy vége lett. Hiányozni fog, de így vagyok mindennel..utálok búcsúzni.

Szeretet- fátyol

Szeretet- fátyol


Szeretet- fátyol ölelt át 
óvón, védőn vetette rám
finom burkát. Éreztem 
gyengéd szeretetét,
simogatását, Szerelem-
fátyol lehelet varázsát. 


Szerelem- fátyol ma 
semmivé foszlott
A könnyű anyag 
darabjaira  oszlott.
Fázom. Reszketek.
Átjár a fájdalom
Szerelem- fátyol
örökre elhagyott.


Nincs már ami védjen
Nem ölel át óvón a
lehelet- burok
Elhagytál, elűztél
Nélküled meghalok...

Húsvét

Nehezen mosolygok most...mindenkinek vannak nehéz időszakai. Érdekes nekem ezek az ünnepekre tevődtek át..Karácsony- nem úgy sikerült, ahogy szokott:-((..Feldolgoztam, nehezen , két hét után.Most a Húsvét körüli időszak- nehéz volt. Túlfeszítettem magam...de! Ma és tegnap is körülvettek a szeretteim és elterelték a fájó gondolatokat. Jó volt újra a rokonok körében lenni, meghitten, még ha bágyadt mosolyokkal is beszélgetni. Majd elmúlik..Most fáj...de rábízok mindent a belső hangra..ő mindig megmutatja nekem, mit tegyek...Most is így lesz, figyelek rá a csendben.
Újra teljes a család. Sőt! A fogadott fiam(a lányom barátja is itt van). Elnézem őket mekkora gyerekek még. És a lányom milyen szép felnőtt nővé fejlődött. A gyermekek nőnek az idő telik..
Elnézést kérek a barátaimtól, akiktől nem köszöntem el..hoztam őket magammal- kitörölhetetlenül..de az a hely nekem mocsár. Lehúz engem, függőséget okoz. Nem akarok egy virtuál világ lakóitól függeni...
Én nem a mocsárban élek! Szerető emberek köreiben, akik nem ismerik az irigységet, a kígyókat és talán a félelmet sem...



 

Tehetsz bármit

.Aminek meg kell történnie, az megtörténik... Akivel találkoznod kell, azzal találkozol... Akinek észre kell vennie, az észrevesz... Ilyenkor mondhat bárki bármit, te úgyis érzed... Nem lehet tudni, mi lesz belőle... egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet... Ott van és te tudod, hogy közötök van egymáshoz... Tehetsz bármit.. valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve... Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod... A legfontosabb, hogy nyitott legyél... Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni... Mindig ott vagy, ahol dolgod van és mindig azokkal, akikkel dolgod van... Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed... És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled...

Másképp látva

Tegnap a kávézóban jártam. Ha tehetem, mindennap benézek, hacsak néhány perc erejéig is. Szeretem a társaságot , akik ott megfordulnak, csendesek, nyugodtak, kedvesek, s viselkednek- ahogy egy ilyen helyen illik. Érdekes gondolatok vetődnek fel. Gondolatok, témák, amelyeket tovább építek, építenék magamban, ha lenne elég időm. Persze mindenre nincs. Így is néha egy beprogramozott robotnak érzem magam, aki rutinosan végzi a dolgát, s amikor kikapcsolják, akkor jön a saját világa, a gondolataim, a zárt magánéletem. Na jó, ebben igazat adok a "mentoromnak", ez a csend világa, ami ellen erősen tiltakozok,hogy nem szeretem. A csend világában alkotok, alkotnék, ha a drága "kisfiam" hagyna, de mostanában nem nagyon teszi.Zúg, bolondozik, beszél, és így nem nagyon tudok írni. A regények világa egy külön világ. Abba bele kell költözni, el kell képzelnem a jelenetet a megálmodott szereplőkkel, és gondolatban el is kell velük játszatnom a szerepet. A külvilágra innen már nem nagyon tudok figyelni.Olyan ez, mint egy filmrendezés. Pontosan össze kell rakni minden részletet. Visszatérve a kis zúgóra....nem értem, mostanában ennyire szüksége lenne rám? De hiszen minden délutántól reggelig vele vagyok! Vagy a láthatatlan kötelék együtt mozgatja velem?
Az este magam is megdöbbentem a történteken. Hulla fáradtan fürdés után ellazulva próbáltam írni imádott ágyamban. Bevonultam saját világomba, a versek világába, amely jóval összetettebb, mint a regények világa, és még nagyobb összpontosítást igényel. Kisfiam kiszólt a fürdőszobából:
-Anya, megvársz?
Lassan jutottak el tudatomig a szavak.
-Tessék? Megvárlak-e? Persze. Miért, hova mennék innen az ágyból? Nem értem a kérdést.
-Úgy értettem, hogy megyek mindjárt. Megvársz?
-Persze. Csak hogy várjalak meg?
-Ne aludj el, amíg fürdök!
Hm..lepődtem meg.
-Együtt akarsz az álomvilágba belépni velem?
Olyat nem tudok. Nem tudok együtt elaludni Veled, de megvárlak.
Megvártam, nem aludtam el. De ő sem- itt poénkodott mellettem és nem hogy aludni, még írni sem hagyott. Csak ma gondolkoztam el rajta: Miért van ez a határtalan ragaszkodás benne? Talán fél valamitől, s én jelentem neki a tökéletes biztonságot neki? Az igaz, hogy 90%-ban én neveltem fel. Én kelek fel vele reggel, én készítem a reggelit és mindent neki, kísérem ki a kapun, én fogadom, ha hazajön, én kísértem edzésekre, kirándulásokra, ha beteg volt én ápoltam, ha sírt én töröltem le a könnyeit, s ha fájdalom érte, fizikai vagy lelki, nekem jobban fájt mint neki. Ennyire soha senki fájdalmát nem éreztem, mint az övét. Már írtam a Duál- jelenségekről, amit vele együtt élünk át. Érdekes..és a miérteket még nem ismerem...


     

Ez gyönyörű!

Ma a virtuális kávézóban benézve egy új vendég megkért linkeljek valami szép verset.
Mint mindig , ösztönösen választottam. Egyetlen pillanatra lehunytam a  szemem, és ezen a versikén akadt meg a tekintetem. Ez gyönyörű! És azok az érzelmek is amelyeket kapok nap mint nap, leszámítva az irigy emberek kicsinyes, szánalmas sértegető próbálkozásait. Mit mondott Isten? Hunyj szemet az ellenségeid ármánykodásai felett. A gondolatukat is száműzd magadból, ezáltal megszűnnek számodra ők is létezni. Megtettem...porszemek, amelyek számomra, számunkra jelentéktelenek. Felkapja a szél és leteszi őket oda ahová valók, a saját megértő közegükbe, amely befogadja őket. Áramlanak a lelket facsaró szép érzések..itt vannak bennem mélyen, hangtalanul..ők tudják, hogy szeretem őket... 

Pilinszky János: Könyörgés

Könyörgés

Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.

Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.

Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, mint durva dárdák.

Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.

Egy nő könnyei

-Mama miért sírsz? - kérdezte a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.

- Ezt nem értem! - mondta a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni ..........-válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.

- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.

- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?

Az Atya elgondolkozva válaszolt:
-Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja, egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy sziklaszilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

A gondolatokról

A gondolat örök. Amint megszületik és kimondjuk azt- visszavonhatatlan.Egy másik közösségi oldalon éppen ezt a témát vetettük fel. Vajon a gondolat vezet engem, vagy én teremtem őt? Már nem vagyok benne biztos, hogy én teremtem. A gondolat gondolatokat szül, tovább épít avagy rombol. Nem tudom, nem figyeltem rá különösebben, hogy vannak- e pusztító gondolataim..Vannak jó és rossz gondolatok..hogy mitől jó avagy mitől rossz egy gondolat, megint viszonyítás kérdése. Attól függ, mihez képest.Osho apánk ezt nem így mondta. Nincs rossz. Csak jó, és kevésbé jó..talán így finomabban van fogalmazva..és így kizárjuk a rossz, mint fogalom létezését. Nincsenek rossz emberek..csak kevésbé jók.
Vajon van olyan ember aki elgondolkozott már azon, hogy mi történik a gondolattal, amint az megszületik?A gondolat megszületik és bennünk fejlődik, épül tovább. Van aki néha segít a felépítésében, de van hogy nekünk kell tovább építenünk azokat. A gondolatok arra sarkallnak, hogy teremtsük meg őket, miután megteremtettük éljük is meg őket. Az az ember, aki nem gondolkozik, csak spontán végzi a dolgát, úgyis hal meg.Valószínű, hogy ha minden gondolatunk, jó avagy rossz gondolatok, megszületnének és megvalósulnának, a világon káosz lenne, a világ összeomlana. Ki vagy mi szabályozza, hogy az egyensúly meglegyen a megszületett gondolatok között? Az univerzum?Aki nem más, mint maga Isten, az Egy-ség?

Dögkeselyűk

Magasan a felhők felett
Dögkeselyűk csoportja
gyülekezett, Egy távol
tőlük lemaradva
A háttérből rendelkezett.



Az ember élt, még nem
halt meg , bár sebekkel 
volt  tele, gyenge volt 
s erősen vérzett.


Nyilván a keselyűk a 
vérszagát érezték
S a sebekkel ellátott
ember gyengeségét.


Tömegesen akartak
támadni, sokan
egy ellen
Hamis, irigy, elutasított
kivetett madarak.


 Aljas módszer ez
Sokan egy ellen
Összefogni ennyien
Számkivetetten.


A dögkeselyűk gyülekeztek
Nyálukat csorgatva
Vérszívón repdestek.


Az az egy még mindig
távol volt tőlük
Így leplezve gyáva
Áruló lényét.


A  madarak a fekvő
ember köré leszálltak
Csőrüket készítve
belevájjanak a vérző
húsba. De hirtelen
puskadörrenés hallatszott
S a hátul maradó keselyű
bágyadtan lerogyott.


 A többiek fejüket a test
mellől felemelték
de nem repültek oda
hogy elhunyt társukat 
megnézzék.


Így járnak az árulók
Kik a háttérből szövetkeznek
Emberek bizalmát felhasználva
Akarják mutatni érvényüket.   

A legundorítóbb dolog

A legundorítóbb dolog kitárgyalni, visszaélni mások bizalmával...Érdekesek az emberek..bizalmat kapnak, megértést, és ha megmondjuk a  véleményünket, amely nem behízelkedő és nem nyálas, akkor jön a sértődés, és a mocskolódás. Tőlük ilyen a világ amilyen..De szerencsére az ilyen emberek elkerülnek, vagy ha utamba tévednek, akkor előbb- utóbb leválnak. És a jó dolog, hogy ők is megtalálják a saját köreiket...Viszont, az nem szép dolog, hogy amit anno megosztottam velük sértődöttségükben más oldalakon kitárgyalják. Igaz a világ tele van szép és nem szép dolgokkal. Minden relativitás kérdése. Mihez viszonyítunk valamit. Igenis, nálam bunkóság, ha nem válaszolnak a levelekre, némán elbújnak a semmi mögé--homokba dugott struccfej- szindróma. Ítéletek, ítélkezések. 
Pedig Isten mire tanít minket: Ne ítélj, hogy ne ítéltess...nem hiszem, hogy az ítélkezés, hogy vállaltam az ő szavait: nem vagyok a köreitekbe való..hiszen ezt ő jelentette ki többször is. Az alamuszi néma látogatókról meg mindig is megvolt a véleményem:DDD 

Virtuális kávézó

Egyszer volt egy kocsma itt a neten. Szinbád kocsmájának hívták. Nem járok kocsmákba, mert az ital nem vonz. Nem csakhogy az ízét nem szeretem, de amilyen hatást nyújt arra sem vagyok vevő.De mivel egyik kedves barátom nyitotta, így egyszer tiszteletemet tettem nála. Persze magamban megrőkönyödve néztem, mi lett vele? Ez nem ő. Mit csinál? Sajnáltam. Féltem helyette is. Tudtam az ilyen helyekre beáramlik mindenki. Olyan személyek is, akiket nem éppen kedvelünk. Jó, elfogadunk mindenkit- erre próbál tanítani Isten, és Osho is. Elfogadjuk, vannak, élnek. Éljenek, de tőlünk távol! Úgy lett ahogy bölcs mentorommal láttuk előre. Kedvenc barátunkat földhöz vágta, amit kapott. Ő csak egy idill helyet akart, értelmesen kommunikáló emberek számára, ahol irodalmi esteket tarthatnak, csevejeket. Fájt neki. Szenvedett. Mindketten mellette voltunk...a fájdalom enyhült.
Néhány napja létrejött a vágy- álma, megnyitott a virtuális kávézója. Ide szívesen térek be, a pincérnők kedvesek. A légkör eszményi. Ahogy belépek friss kávéillat az orromba vág. És még valami..a légkör. érezzük a légkör meleg , barátságos fogadását. 
Ahogy belépek, arcomon mosoly sejlik fel, és még köszönni is elfelejtek. Szeretem őket, kik itt időznek, igen, életem részei lettek valamilyen szinten.

 

Hm....

Délelőtt elviseltem a havat és a hideget is. Bár fáztam. Utána aludtam 1,5 órát, jólesett. Nem voltam feszült. Aztán mikor ideültem, láttam, hogy a fiam a csodás fekete bevonatot, leszedte- egy jó darabot- a laptop asztalomról. Na,, ez kiverte a biztosítékot nálam. Rombolás, értelmetlen pusztítás. Mérges lettem, kiosztottam, pedig szeretem.
Férjem nem bosszantotta rajta magát. Közöltem a fiammal, oké, akkor menj, verd szét a hűtőt is, meg a mosógépet is, ha már ilyen jólesik pusztítani. Végig itt néztem a rombolását. Fájt...de hiszen ez egy tárgy- szólalt meg a belső hangom. Igen, de nem azért küzdünk, hogy tönkre vágjunk mindent! Nyugi- nyugtatott a hang, tudod, hogy nem ez a lényeg. Igen, tudom, de rosszul esett. Lestem titokban a  fiamat van- e benne bűnbánás. Majd holnap lefesti filccel- közölte...Már nem haragudtam rá..de a tüske bennem volt.
Aztán ma délután közölte valaki: ne haragudjak, de ennyi volt, az utunk véget ért...Hát..eddig sem volt közös utunk..ő nem válaszolt a leveleimre hónapokig, de csak nekem, pedig nem bántottam egyetlen szóval sem. Figyeltem rá, próbáltam törődni vele..ahogy én tudok..de neki ez nem kellett. Őt a heherésző komolytalan nők világa vonzza. Bölcs mentorom mondta nem rég: Ne bánd Mary, ő nem illik a Te körödbe. Nem a Te világod. Igen..valahol mindig is éreztem, ő nem az én világom..de mikor rálépett az utamra, adtam esélyt neki..és szeretettel fogadtam. Talán ennyi volt..ebből is tanultam...


  

Hull a pelyhes....

Hát..igen..fény és meleg helyett nagy pelyhekben hull a hó. És hideg van..Hol van az ilyenkor elvárt 17- 20fok? Sehol...
Lassan vége a márciusnak és még mindig intenzíven fűtünk..Ma délelőtt iskolában voltam, jó volt. Beszélgettünk, bágyadt mosolyok közepette az oktatóval...jó volt..de végig az dübörgött a fejemben, hogy haladjunk már, otthon millió dolgom van...és elengedett. Hamarabb haza:-D
Persze itthon várt a másodállásunk, mit mondjak kint hideg volt. Szegény tyúkjaim is fáznak. 
Utána megszerkesztettem (már 6-jára) a könyvemet, mert ugyanúgy csináltam, mint eddig még sem jó. Belefáradtam, azt most már hagyom, amilyen. Teljesen leszívott. Mindenki kedvetlen...apósom, anyósom szótlan...a virtuál barátaim..egy- egy őszinte szó, ami nekik éppen nem tetszik, és besértődnek. Ez van. Az élet már csak ilyen.... 

Jelek

Életünk során gyakran kapunk jeleket. Ezeket vagy a sors vagy az univerzum küldi, ki minek nevezi. Persze, általában nem figyelünk rájuk, nem tulajdonítunk nekik akkor fontosságot, elmegyünk mellettük. Csak jóval később döbbenünk rá, hogy hoppá, az akkor ott egy jel volt, figyelmeztetés.
Én is kapok olykor jeleket. Néha álmaimban, de nem értem őket.Próbálom értelmezni, de nem bírom, így tovább lépek.
Elromlott a mosógépem- szinte végleg. Gondoltam, hogy ez jel a közelgő wellnesünk előtt, de mivel nem ismerek lehetetlent, így tovább léptem. Tegnap megint jött egy jel..az egyik házaspár visszamondta..és a 3. hogy végig hideg lenne. Így beláttam, akárhogy is szeretnék menni, el kell halasztanunk. Júniusra kitoltuk:-((

Szelíd lelkek

Mi emberek különbözőek vagyunk, mégis egy helyről származunk. Mindannyian másban hiszünk. Van aki hisz a lélek létezésében, van aki realistaként azt mondja: nincs lélek. Magyarázd el mi az és hol található? Hm..magyarázni? Érezni kell. Mi túl érzékeny emberek érezzük. Érezzük egymást és a másik gondolatait akármilyen hihetetlenül is hangzik ez. Érezzük a másik hangulati hullámzásait és együtt rezgünk vele. Miért? Nincs miért. Ez így van, és így van jól. Nekünk. Mert a lélek fáj...de annyi szépet kapunk így, amit lehet soha nem tapasztalnánk meg.Szelíd lelkek. A szelíd lelkek megtalálják és bevonzzák egymást függetlenül a tudattól..De mi van az erősebb lelkekkel? Ők vajon birtokolni akarnak és gátat vetni nekünk? Nem tudom. Én nem találkoztam, aki lélekben erősebb lett volna, mint én...

Megint hétvége

Ismét péntek van  és olyan gyorsan elrepült ez a mai nap, hogy csak kapkodom a fejem, már 20h óra van? Pedig csak végeztem a hétvégi teendőket, mosás..tegnap óta szinte egyfolytában mosok, főzés, mosogatás, egy- két vendég is befutott, és letördeltem a verses kötetemet. Mit mondjak? Elfáradtam...Nem csoda este, már nincs erőm a felülésekhez. Pedig kellene. És ez a hideg, viharos szeles idő is leszív. Néztük az előrejelzést, és Húsvétra -5- -10fokokat mutat. Szép! Fűtünk, fűtünk, fűtünk... Egyszer majd csak vége lesz. Lassan a kedvünknek is:-((

Esős tavasz

Még mindig csak eső, a fény sehol..nem süt a nap. Párás , álmosító idő van. Tegnap nagyon elkeseredtem, nem tudom miért. Beteg is voltam, fáradt is..olyan semmilyen.  De jól aludtam, kipihentem magam, és feltöltődtem. Be van szerelve a mosógépem, most mosok...aztán megkaptam az adó visszatérítést pakoltam a fehérneműs fiókokat..elvoltam.Majdcsak elmúlik egyszer a rossz idő, és megjön a tavasz, amit annyian annyira várunk. 10nap és Húsvét. Nemigazán szeretem. De mivel ünnep, így megadjuk a módját. Sonka, tojás, kolbász, sütemények- minden lesz. A tyúkjaim csak úgy ontják a tojásokat...persze mindennap kapnak valami nassot. Ma muffint kaptak, a kutya meg somlóit és még nézett rám. Milyen jó nálam állatnak lenni!:DD

Duál- jelenség

Korábban már írtam a velem és a fiammal történő duál- jelenségekről. Érdekesek, bár fogalmam sincs, miért és hogy fordulnak elő. Ma ismét egy ilyen jelenségben volt részünk.
Felébredtem. Hányinger és iszonyatos fejfájás következtében. Bevettem egy fájdalomcsillapítót, de egy perc múlva kiadtam. Utána ébresztettem a fiacskámat..aki szintén hányt. Egyszerre lettünk betegek- ilyen még nem volt- ő elbírt menni az orvoshoz, én nem. De 11h-körül erőt vettem magamon, és felkeltem, szédülve, gyengén hányingerrel küszködve. irány  a gyógyszertár. Biciklis utamon csodálatos napfény kísért. A kabátban már majdnem melegem volt. Ha már megyek, akkor a postára is elkarikáztam, csekkeket fizettem be..de nem tudtam élvezni a reményt, életet adó sugarakat. Most sem fekszem, itt kínzom még egy kicsit magam. Szemem fénye sem akaródzik lepihenni, játszik a  másik gépen...Ő az én Duál-párom...

Jó itt nekem..

Szeretek itt írni. Főleg, hogy a világ minden részéről olvasnak, rám néznek. Ma pl. a Fülöp szigetekről néztek rám. Vannak állandó olvasóim, talán az ő kedvükért írok itt szinte mindennap. Meg akik régóta követnek, ők tudják, érzik, hogy imádok írni. Az írás a második életem. Talán ez az én utam..még nem vagyok biztos benne, de megyek csak megyek rajta. Elsősorban anya vagyok...imádom a gyermekeimet. Mindkét gyermek más és más jellemvonásokkal van felruházva, de ez így van jól. Nehogy már csak egy csettintés legyen a gyermeknevelés! A lényeg a végeredmény...És ha belegondolok, hogy ők választottak engem anyjukként, leszülettek ide nem- nélkül..miattam..azt akarták, vállalták, hogy közösen tanuljunk egymástól kölcsönösen. És persze eközben rengeteg szeretetet adtak és kaptak is, akkor elszorul a szívem, és minden haragom elpárolog...Boldog vagyok..mit számít a jégeső, hogy késik a tavasz, hogy vannak gáncsot vető irigy emberek? A lényeg nem ez..a lényeg az a hatalmas szeretet, amely a végén mindig legyőz minden hamis érzelmet..sötét fellegeket, ködöt oszlat..és a fák lombjain is keresztül tolja magát fény formájában...Boldog vagyok...

Micsoda tavasz!

Várjuk a tavaszt, de hol marad? Ma például napsütéssel kezdődött, utána sötét felhők jöttek, két percen belül beborult az ég, és jégeső esett. Ezt viharos erejű szél követte, ami azóta is megmaradt.Olykor- olykor feltűnik a  nap, de a felhők hamar eltakarják...Lassan már meteorológus leszek:DD Most elképzeltem magam, amint álmos, unott képpel ecsetelem az időjárás viszontagságait..Nem baj..majd elmúlik..és talán lesz még tavasz...Mindjárt megyek egy kicsit kiruccanni, apró vásárlások- az mindig enyhít a melankóliámon...

Egy új hét

Éjjel rosszul aludtam. Hajnalban felébredtem, és több mint két órán át forgolódtam. Járt az agyam. Minden felesleges dolgokon. Nem akartam gondolkozni. Aludni akartam...de nem segített a meditáció sem. Hm..talán megint front? Mára tavaszt ígértek, de nem érkezett meg. Hideg van, viharos szél, és a hó sem olvadt el. Miután nem aludtam ki magam, olyan vagyok, mint a felmosórongy. Még jó, hogy ma nem dolgozok, ügyeket intézek szinte egész nap. És nyomott vagyok. Fáradt, nyomott...

Mert szép....

Reménysugár

Talán már vége is a tél tombolásának. Három napra kavart be az életünkbe. Nem örültem neki, de elviseltem. Nálam is kedvetlenséget okozott, a tyúkjaimnál is egy kis tojó-kedv visszaesést, de ma már kezd helyreállni a rendszer.Csak úgy ontották a tojást! Elő húsvétot tartunk. A férjem bejelentette , hogy ő meg akarja enni a füstölt csülköt tojással, és süssek muffint is. Hát jó..vasárnap van, belefér.Itt írok egy kicsit, utána nekiállok sütni. De nem lesz ez így jó. A kilók szépen kúsznak felfelé. Az este somlóit készítettem, a Szombat esti láz után el is fogyasztottuk. A műsor. Tetszett. Színvonalas volt. A résztvevők jól táncoltak. A keringő a gyengém, de az akrobatikus tánc,a Jive is tetszett. Ma meg Nagy Duett lesz, szintén szeretem. Bár Szinetár Dóriék voltak a kedvenceim- de ők kiestek. Szóval..süt a nap..és minden gondolatom a mosógép körül forog. Miért nem bírt ki még két hónapot?

Olvadó havas Tavasz

Hm..kezdem megszokni. Vakító fehér fény, hideg. Kinéztem az ablakon. Olvad. Előbújt a nap. De hiába! Hideg van, sár, latyak. Mindegy...majd csak elmúlik..Ebéd maradt tegnapról, így ma főzéssel a nem töröm magam. Írogattam egy kicsit...és elgondolkoztam. Tegnap milyen szép, meghitt családi hangulatban volt részem. A lányom két hónap után hazajött a híres fővárosból..és örültünk egymásnak. Elgondolkodva néztem, milyen szép nő lett belőle. És mennyire szerelmes..olyan szépek voltak együtt(a barátjával). Megnőtt, felnőtt..el kellett engednem. Nem volt könnyű. Mindig is öntörvényű emberke volt..szabadon akart élni. Elfogadtam, elengedtem. Az ő élete...
Persze a jó után általában rossz szokott jönni. Reggel beadta a kulcsot a mosógépem. Levágta az automatát, így áram sem volt. Ez már a vég..ideje lejárt, újat kell vennem. Hát...mit mondjak, így Húsvét és a wellness előtt nem esett jól. De kézzel nehéz dolog lenne mindennap mosni. Pláne, hogy újra tél lett és nehezen száradnak a ruhák. Még mindig azt mondom, ettől nagyobb baj ne érjen!

Amin mostanában dolgozok...

És szeretnél a palotában maradni?- fejezte be a férfi mondatát a lady.

-Igen. Belém látsz, Úrnőm.

-Természetesen. Szólok valamelyik szobalánynak készítse elő a  szobádat. A lady utasította az egyik szobalányt. Amíg a szobáját készítették, addig  behívta a férfit az ő szobájába. Levetette cipőjét, mert fájt már a lába. Leült az ágyára. A férfi is mellé ült.

Hoppá! –ötlött a lady agyába, ő az első férfi, aki bejött a szobámba, sőt leült az ágyamra. Erre a gondolatra elmosolyodott.

-Min mosolyogsz ?- fordult felé a férfi, majd megkereste a nő kezét és gyengéden megfogta. A nőt furcsa bizsergés járta át.Olyan jóleső, megnyugtató volt a férfi érintése.

-Azon nevettem, hogy Te vagy az első lovag, aki bejöhetett a szobámba, és leülhetett az ágyamra. Kérsz egy italt?

-Csak ha Te is iszol!

-Egy whiskyt jéggel. Jó lesz?

-Tökéletes.

A lady csengetett. Bejött a szolgálólány.

-Két whiskyt kérünk jéggel!

-Igen Úrnőm, mindjárt hozom.

-Folytasd….-szólalt meg Sasa.

-Az első férfi vagy aki a szobámban jelen van.

-És zavar?

-Nem. Jó hogy itt vagy! Olyan megnyugtató a  jelenléted.

-Én is ugyanezt érzem. És a szemek egymásba mélyedtek. A tekintetek magukat kutatták a másikban. Hosszan, mélyen. A férfi döntött. Megfogta a nő állát, és lágyan megcsókolta annak ajkait. A pillanat egyetlen töredékéig. Nagyon gyengéden, alig érintette, mint egy apró átfutó lehelet. A nő nem tiltakozott ellene. Bár alig érezte. Olyan sejtelmes volt ez a csók. Szinte sajnálta, hogy ilyen hamar véget ért. A férfi kitalálta  a nő gondolatait. Újra a lady ajkaira hajolt.Most már erőteljesebben, szenvedélyesebben csókolta. A nyelvek is megtalálták , szeretgették egymást. A lady felsóhajtott miután levegőhöz jutott. A férfi felvonta a szemöldökét. Nincs baj, csak olyan jólesett. Ekkor kopogtak. A lady felállt az ágyról.

-Kész van a kért szoba- szólalt meg a szolgáló.

-Köszönöm.

A nő a férfire nézett.

-Sajnálom. ha nem szólt volna, felajánlottam volna, hogy itt aludj nálam. A férfi meglepődött. Ezt legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy együtt alhatott volna  a ladyvel. Minek szólt ez a fránya szolgáló!

-Úrnőm- szólalt meg gyengéd hangon a  férfi, most váltam el. Nagyon megviselt a válás. Tudod, hogy nem vagyok kicsapongó férfi, mint Sir Luis például. Nekem kell, hogy a nő lelkét is érezzem. Kell, hogy együtt szárnyaljak vele. Az érdekes, hogy a tiedet érzem. Itt érzem gyönyörű lelkedet magamban. A lady elmosolyodott.

-Igen. Tudom, hogy nagyon lírai alkat vagy. Ez megnyilvánul a  verseidben is. Búcsúzóul mondanál nekem egy verset?

-Igen. És Alexander verselni kezdett…

„

Szeretni a szerelem minden fájdalmával
mond amikor visszaszületek, hol keresselek?
Kutatni tüzes alkonyban,hajnalokat virrasztva át,
a lelkünk összefort mond, hogy találjak rád?

Valami van közöttünk.
meghatározatlan apró izgalom,
izgatott várakozás,
hogy újra a másikhoz érhessünk.
Borzongás a bőrön, mikor megtesszük.
Ha kimondanám minden elszállna,
egy pillanat alatt hullna porba a világ.
Ha ez a csalóka kis köd eltűnne
fájdalmas valóságba ütközve
egymásnak hátat forditanánk.

-Ez nagyon szép! Köszönöm! A lady megölelte a férfit, majd ajkával egyetlen pillanatra megérintette annak ajkát.

-Aludj jól! Holnap beszélünk!- és finoman kitessékelte a szobából.

Hajj- sóhajtott fel miután bezárta az ajtót a férfi után, majdnem lefeküdtem vele. Szeretem?- tette fel a kérdést magának. Érzem, az tény. Elég ránézzek és érzem a  fájdalmát,a mélységet benne. Mintha lelkemből ő is egy darab lenne. Vagy csak túl érzékeny vagyok? Régóta nincs férfi az életemben. Hiányzik nekem, hogy mások fájdalmát magamra vegyem? Van nekem is elég bajom!

Tényleg?- szólalt meg a belső hangja, és milyen bajod van? Megvan mindened. Luxus- színvonalon élsz. Akkor?

Hm..gondolkodott el , ez igaz, de valami hiányzik az életemből.

De mi? A szerelem, a szenvedély?Múló dolgok. Vagy, hogy tartozzak valakihez? De hiszen tartozok! Vannak szüleim, udvarhölgyeim, lovagok körülöttem. De ez nem ugyanaz! Éjjelente hideg az ágyad! Nincs ki megmelegítse fázós tested!- erősködött tovább a belső hangja. Ez igaz! Elalszok most már, fáradt vagyok. Így is tett. Reggel kipihenten ébredt. Az ebédlőben Sir Thomasékkal találkozott.

-Jó reggelt lady !- köszöntötte a férfi.

-Nektek is!- mosolygott rá a nő. Milyen volt az est? Jól éreztétek magatokat?

-Igen, köszönöm. Megtiszteltetés, hogy az én kedvemért rendezted.

-Tom! A következő gyűlésen megbeszéljük a japán utat. Értesítenéd a többieket is?

-Szívesen megteszem. Reggeli után kilovagolok a házamhoz, megnézem, hogy haladnak a kandallóval.

-Rendben.

Sir Alexander lépett be  a helyiségbe.

-Jó reggelt, jó étvágyat mindenkinek!

A lady rámosolygott.

-Jól aludtál?

-Igen, köszönöm. Bár én ragaszkodok a saját ágyamhoz.

-Ha már itt vagy, akkor most szólok, hogy a gyűlésen megbeszéljük a japán utat. Addigra döntsétek el, hogy ki akar jönni. Sir Thomasék végeztek a reggelivel, ők távoztak. Ő kettesben maradt Alexanderrel. Szemben ültek egymással. A férfi sötét szeme a nőébe mélyedt. Már nem látta az esti fényt a nő szemeiben. Nyoma sem volt a tűznek benne.

-Valami baj van?

-Semmi. Jót aludtam.

-Olyan kimért lettél! Megbántad az esti csókot?

-Nem. Kicsit elragadtattam magam.

Nézd el nekem, régen voltam férfivel.

-Ahogyan én nővel- közölte a férfi.

-Jól van. Akkor ezt a témát le is zárhatjuk- közölte szárazon a nő.

Hűha! Itt valami történt- gondolta a férfi. Az este majdnem lefeküdt velem. Csodálatosan érzékeny, engedelmes nő volt. Ma meg? Kimért, száraz, hideg. Csak jó, hogy belépett a szolgáló.

A lady végzett a reggelivel, majd távozáskor gyengéden megérintette a férfi vállát.

-Viszlát- és elhagyta a helyiséget. A szobájába ment. Mi van velem? Ma már egyáltalán nem vonzott. Tegnap meg majdnem az övé lettem. Ejj, ejj! Nem lesz ez így jó! Liliána kopogott az ajtaján.

-Szabad!

-Úrnőm, zavarhatlak?

-Parancsolj, bár éppen át akartam öltözni.

-Csak beszélgetni akartam egy kicsit. Mostanában olyan felületes, zárkózott vagy velünk. Lerázol bennünket. A lady meglepődött. Ilyen lennék?

-Nézd Liliána, mindenkinek vannak jó és rosszabb napjai. Nos..az utóbbi időben nem tudok önfeledten nevetni.

-Vettük észre. Ezért bátorkodtam megkérdezni. Lehet szerelmes vagy?

-Szerelmes?- nézett rá döbbenten . És kibe ha szabad kérdeznem?

-Sir Luisba. Mióta beengedtem Hozzád a fürdőbe, azóta viselkedsz így!

A lady elkönyvelte ez a meglepődések órája.

-Dehogy! Ő nős, mint majdnem minden lovag körülöttem. Meg amúgy is minden nőt megdönt, aki rámosolyog. Liliána, nekem olyan férfi kell akinek én  leszek az egyetlen nő az életében. Aki ha velem van, nem fordul meg más nők után! Aki értem kel fel minden reggel, akinek én leszek a  fény, a levegő az életében. És persze nekem is ő lesz!

-De szép! Csak ilyen férfi Úrnőm, nincs. A férfiakat nem az eszük irányítja, hanem a nadrágjuk.

-Többnyire igen. De ne feledd mindig vannak kivételek! Ha nem találok ilyen férfit, akkor egyedül maradok és szabad leszek!

-Ááá..az sem jó! Férj és gyermekek nélkül?

-Majd elválik! Ne menjünk annyira előre!

Te hogy állsz Zozokinnal? Liliána, mint akit rajtakaptak, elpirult.

-Látom! Ne mondj semmit, tetszik Neked!

-Igen. Jókat szoktunk beszélgetni, szimpatikus.

-Akkor megtennéd, hogy szólsz neki, csütörtökön a gyűlésen számítok a megjelenésére.

-Szívesen. Szólok neki. Hová mész ma, Úrnőm?

-Kikocsikázok az árva gyerekekhez.Meglátogatom őket, meg elviszem a nekik szánt összeget.

-Veled mehetek?

-Most nem. Sir William kísér el. Régen beszélgettem már vele.

-Kár. Készítem a ruhádat.Melyiket hozzam?

-A zöldet. A fekete csipkével. És a fekete kalapomat.

-Az olyan komor- biggyedt le Liliana szája.

-Ma ilyen komor, ilyen semmilyen hangulatom van. A lady felöltözött. Liliána elkészítette a frizuráját. Magához vette kis pénzes ládáját és elindult a könyvtár felé, ahol remélte William már várja. William ott ült a könyvtárszobában. Nyugodtan. Őt várta türelmesen. Will, de jó, hogy látlak! Olyan kevés alkalmunk van beszélgetni!

-Lady , szívem csücske- húzódott mosolyra a férfi szája, tudod, hogy sokat dolgozok mostanában. Összetett a munkám.. Most egy laborban dolgozok. Új gyógyszerek előállítása után kutatunk.

-Érdekes. Engem mindig érdekelt a kutatás. Bár bevallom, nem a gyógyszerkutatás.

-Meglepő lenne, ha nő létedre az érdekelne!