Aki elmegy,ugye hazatér?

Énekli a Fiesta a fülbemászó dallamot.
Hazatér?
Szerintem Nem!  Eddig aki tőlem elment, önszántából, nem én küldtem el,senki nem jött vissza.
Bocsánat, tévedek, egyetlen ember igen, amin meg is lepődtem.
Szóval...aki elmegy önszántából,hiába várjuk vissza,nem fog visszajönni.
Az első szerelem. Nem működött. Hét hónapig tartott. Annyira mások voltunk.Én csak tűrtem, csak tűrtem.De hét hónap után úgy döntöttem, nem tűrök tovább.
Fájt, nagyon fájt a szakítás. És sokáig visszavártam. Nem jött vissza.
Túléltem.
És egy év után beköszöntött az új szerelem, az új kapcsolat, amelyből kapcsolódás, majd házasság lett. Ő a férjem..
De voltak barátaim. Virtuál barátok, akikkel egykor sok időt töltöttem,és jól éreztem magam a társaságukban. Megszoktuk egymást, amennyire itt lehet. Kerestük egymás társaságát, egymás gondolatait.
Egyik napról a másikra eltűntek, és többet nem jöttek vissza.
Egyetlen ember jött vissza, és bocsánatot kért. Én nem bántottam meg. Ő sem engem. Csak gyerekesen viselkedett.Örültem,hogy felismerte ezt.
Azóta mindennap jelen van a virtuál életemben. Kommunikálunk, levelezünk, elmeséljük egymásnak a mindennapjainkat, a gondolatainkat megosztjuk egymással. És az a szép benne,hogy feltétel nélkül.
Nem várunk el semmit a másiktól, nem vonjuk felelősségre, nem rendezünk  féltékenységi jelenetet/miért is/, csak létezünk egymás életében. És ezt mindketten elfogadtuk, befogadtuk.
Ha valakit visszavárunk,az előbb-utóbb visszajön-tartja a mondás.
Szerintem nem! Pont most cáfoltam meg. Hogy az első szerelmet meddig vártam, és nem jött vissza.
És Ők sem akik a virtuál világban egykor sokat jelentettek! 
Én azt vallom, aki elmegy, el kel engedni. Maradnak az emlékek. De a múltban sem szabad sokáig időzni, mert az már nincs, nem létezik, hiszen elmúlt.
Tovább kell lépni! 
És itt van Osho idézete:
"A kapcsolódás addig tart, amíg a dolgok csodálatosak, és van mit megosztanod a másikkal.
De amint látod, hogy eljött az elválás pillanata, mert útjaitok annál a kereszteződésnél kettéválnak, mondj búcsút, és légy nagyon hálás mindazért, amit a másik jelentett Neked."
Nos..én néhány hete így teszek. Próbálok így élni.
És a szívemben béke van....

Válaszom

Délelőtt benéztem egyik kedvenc haveromhoz. Ha feljövök ide, vagy ő,mindig benézünk egymáshoz. Meghívtam egy kávéra,ugye az most olcsó lett, és meg bírom venni. Közben ,gondoltam írok néhány kedves szót a falára,mert tudom,hogy örül neki. Mit látok? A legfelső beírás: áruld már el Téged miért szeretnek ennyire,hogy ennyi ajándékod van? Nem bírtam ki, és válaszoltam a beírónak. -Talán azért,mert ő is ad. Nemcsak ajándékot,ha nem törődést, figyelmet,érzéseket. Talán azért,mert nem bánt senkit,kedves mindenkivel,figyel másokra. És ha nem is mindenki ajándékkal,de kedves szavakkal,figyelemmel próbálja ezt viszonozni. van ez a mondás.:Azt kapod vissza,amit Te adsz másoknak,de csak azt tudod adni,ami a tiéd. Ha mosolyt adsz,mosolyt kapsz,ha szeretetet adsz,szeretetet kapsz. Azt hiszem,ez a feltétel nélküli szeretet,az elfogadás,a befogadás. Amikor úgy adsz,hogy nem vársz érte semmit. És az olyan csodálatos!!

A túrókészítés története

Történt egyszer,hogy elhatároztam készítek kecsketúrót. Ugyanis a kecsketejet nem szerettem jellegzetes,húzós íze miatt,és mivel reggel este fejés után volt 3-4liter tej,igencsak felhalmozódott. A szomszédaszonyom anno,egy idős néni volt,akinek nem volt unokája,és imádta az én gyermekemet. Ha tehette, mindennap , sőt naponta többször is nálam lógott, úgymond babázott. Ő ajánlotta, segít, készítsek túrót. -Hát jó..egyeztem bele, mi kell hozzá? -Menj el a Patikába, vegyél túróoltót, utána elmondom a többit. Így is tettem. Ha jól emlékszem, Betadine volt a tabletta neve. Ezzel felforraltam a tejet, konyharuhába tettem, 1nap lecsepegett, és kész is volt a túró. A néni meghalt, nagyon fájt a halála, mert megszoktam, és megszerettem. Mi meg elköltöztünk. Ma ismét túrót készítettem, tehéntejből. Persze nem mentem Betadine-ért, hanem megkérdeztem anyósomat, ő,hogy készíti. -ÁÁÁ..nem kell abba semmi túróoltó, és elmagyarázta, hogyan csináljam. Megcsináltam, kész a túró, majd mindjárt megy a palacsintába. De ahogy készítettem, eszembe jutott egy történet. Van egy ismerősöm, aki tetovál. Mivel nekem is van tetoválásom, eszembe jutott, hogy mennyire fájt, és egy hétig kenegetni kellett valami krémmel. Pont kommunikáltunk az ismerősömmel. Mesélte estére tetoválni fog. Megkérdeztem tőle.:-És Te is felírod utána a pácienseknek a Betadine-t? El kezdett nevetni. -Milyen Betadine-t? Várj, annak nem az a neve. -Tényleg- feleltem én is nevetve, hiszen a Betadine,a túróoltó:DDDDD

Lelki szerelem,vagy valami más?

Lelki szerelem,lelki társ Szerintem a két fogalom,nem ugyanazt jelenti.Korábban már írtam a lelki egyesülésről,kapcsolódásról,most nem egészen erről akarok írni. Én a lelki egyesülést,két lélek kapcsolódását nem tartom szerelemnek,sőt,lelki szerelemnek sem.Az teljesen más dolog. Két lélek kapcsolódása,lélekegyesülés,lelki társ-valóban csodálatos dolog. Ha az ember megtalálja a lelke másik felét,vagy csak azt hiszi,hogy megtalálta. Mit érez? Keresi a másik ember társaságát,sokat gondol rá,megosztja vele minden gondját,örömét,érzéseit. Érzéseket nem biztos.Azt szerintem érezzük.A szeretetet,a melegséget,hogy árad,és elönt...nincs gond,nincs fájdalom.Nincs külvilág,csak a szeretet. Ez tényleg valami megfoghatatlan,csodálatos dolog. Meddig tart? Ameddig mindkét félnek elég ennyi.Viszont,ha az egyik félnél megjelenik a hiány érzése,akkor ez a kapcsolat megszakad,elszürkül,elmúlik,elveszti ragyogását.És fáj...Fáj,de elmúlik.Amint nem gondolunk rá.Hiszen csak a gondolatunk élteti.Az érzés abból táplálkozik. Vajon a férfiak beérik ennyivel? Nincs szex,testi kontaktus.Ha mégis bekövetkezik a testi egyesülés,akkor már nem lélekegyesülésnek nevezzük. Szerintem a szex megöli a lélek szeretkezését.Pláne,ha többször fordul elő. Akkor mi a jobb,lélekegyesülés vagy testi szerelem? Talán a kettő együtt? A kettő együtt nagyon ritkán fordul elő.Mert jön a megszokás.És az ember a megszokásból másra vágyik,nem biztos,hogy jobbra,csak valami másra,valami újra.Ezért vannak a félrelépések. Én mindenképpen a lelki szerelemre szavazok!

A szeretet megnyilvánulásai

Arról, ahogyan elfogadjuk önmagunkat és másokat. Arról, ahogyan széppé tesszük a világunkat Kívül és belül… A szeretet a legmagasabb szintű energia (és a valóságban nem mindig tudjuk folyamatosan megélni, sem a külvilággal sem önmagunkkal szemben) A napi gondok, a hirtelen felmerülő válsághelyzetek teljesen kiszívják az erőnket és elveszíthetjük hosszabb időre is a pozitív gondolkodás és életszemlélet lehetőségét. Ezen bizony sokat kell ilyenkor dolgoznunk, hogy újra kereknek és teljesnek lássuk a világunkat. Nem könnyű feladat, de akár órák, rosszabb esetben, napok alatt teljesíthető Kitartónak kell lenni és az egészen apró szépségeket felfedezni – egy mosolyt, egy hópihét, egy udvarias gesztust vagy egy madárcsicsergést a téli parkban … és persze a legnagyobb kihívás, hogy a sikertelenségeink közepette is szeressük önmagunkat ! Feltöltődés.Nálam jól bevált módszer: a gyermekeim ártatlan arca. Ha feszült vagyok,vagy szomorú,elég csak rájuk nézni,és elmosolyodok.Oldódik a bánatom,elszáll a rossz kedvem,és erőt adnak.Ők az élet csodái:-))

A szeretet

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk.

“Megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret.




“Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.
Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted,
De azért is, amit velem teszel.
Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál:
Tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban
Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan.
Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
Szavak nélkül, jelek nélkül.
A lényed volt az, mely ezt művelte.
S talán épp ebben áll a barátság.”

Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.

Az örök MOST

Légy itt és most!




" Se a jövőbe,se a múltba ne kalandozz.
Légy itt és most!
Ne légy se csalódott,se reménykedő.
Ami lesz: nincs.
Ami volt: nincs.
Minden csak Van.
Az Örökkévalóság nem azt jelenti,hogy nagyon-nagyon hosszú idő,
hanem azt,hogy nincs idő,
csak szüntelen Jelen." /Müller Péter Jósköny/

A türelem

Ami nekem nem túl sok van:-((

Türelem





"Ha képes vagy várni, akkor ígérem, minden eljön.
Egyszerűen csak várj velem, és aztán minden jön magától.
De ne siess, és ne kérdezz a titkokról, mert amikor kész vagy rá, azok úgyis feltárulkoznak előtted. Azok mindig feltárulkoznak.
Valójában ez így nem is pontos. Amikor készen állsz, hirtelen te magad rájössz, hogy ezek a titkok mindig is nyitva álltak előtted.
Amikor készen állsz, hirtelen felismered, hogy minden, amit eddig megpróbáltál elérni, már eleve ott volt veled, benned. Mindig is ott volt, mindig is így volt.
A mester csupán egy katalizátor: csak ül, csendben, nyugodtan, nem csinál semmit.
A tavasz eljön, és a fű nő magától..." Osho

Az ajándék

‎"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."

Birtoklás helyett fényadás

Birtoklás helyett fényadás!



A fényadás tulajdonképpen nem más, mint amikor az ember elfogadja egy másik embertársát olyannak, amilyen, és nem akarja őt megváltoztatni. Ez akkor valósítható meg, ha az ember teljesen nyitottá válik, és ezzel felvállalja a kiszolgáltatottság, a sebezhetőség és a védtelenség veszélyét. Az emberek nagy része pont ezért nem mer megnyílni, mert nem szeretne sebezhetővé válni. A fényadás mögött az húzódik meg, hogy az ember minden egyes találkozást misztériumnak, csodának él meg, hiszen minden egyes találkozás a világmindenség történetének egy megismételhetetlen eseménye, ami még soha nem volt és soha nem lesz. Minden egyes találkozást úgy él meg az ember, hogy az egy lehetőség arra, hogy a saját létét, saját életét közvetítse a másik felé, és a másik ember életének és létének csodáját pedig ajándékként befogadja. A fényadás valós és teljes találkozás a másik emberrel.




A fényadás három fő kritériuma:

Az első kritérium az, hogy minden egyes találkozás alkalmával az ember képes a másik felé személyválogatás nélkül odafordulni. Nem érdemes megszabnom, hogy kivel találkozzak, hisz minden kizárással, minden korlátozással tulajdonképpen én leszek szegényebb.


A második kritérium a feltételszabás nélküli odafordulás a másik ember felé. Vagyis nem szabom meg azt, hogy milyen legyen az, akivel találkozom. Nem számít, hogy elfogad-e vagy sem, hogy rokonszenves-e vagy sem. Illetéktelen vagyok a másik milyenségének megítélésében, hiszen amíg nem vagyok tisztánlátó vagy megvilágosodott, addig a másik emberből csak egy piciny részt látok, és ez alapján nem tudom őt helyesen megítélni.


A harmadik pont az, hogy az ember viszonzásvárás nélkül fordul oda a másik ember felé. Minden egyes tett önkéntes ajándék legyen. Legtöbben nem gondolnak bele abba, hogy a viszonzásvárás a másik ember szabadságának semmibevétele, hiszen ekkor én előre eldöntöttem, hogy neki adnia kell valamit cserébe. Ezeken kívül fontos még a teljes odafordulás a másik ember felé, elfogadva őt annak aki, és amilyen.






Az adás hét törvénye:


Csak szabad létező adhat igazán. Hiszen a szeretet a szabadságból születik. Ha valaki kényszerből ad, az nem nevezhető igazán adásnak, az csak egy reakció valamilyen akcióra.


Minden adás ajándék. A viszonzásvárás megsemmisíti az adás lényegét, hiszen cserévé silányítja.


Minden adásban önmagamat adom. Az ember csak önmagát áraszthatja ki, csak önmagából adhat.


Minden önzetlen adásban a létem teljesedik ki. Csak az az enyém, amit odaadok. Hiszen amit az ember már oda tud adni, az már a belsejében megvan, amihez külsőleg ragaszkodik, azt még belsőleg nem birtokolja.


A folyamatos adás –az áradás. Minden egyes adást felfoghatunk úgy, mint a teljesség fényének a felvillanását, az áradás pedig a teljesség fényének a folyamatos ragyogása.


Csak a jót lehet adni. A rossz a jó hiánya, s ami hiány, az nem adható.


Csak akkor vagyok, amikor áradok. A szellem isteni eredetű, és alaptermészete az áradás. Amikor árasztom a szeretetet, akkor nyilvánul meg létem igazi értelme és lényege.











A fényadás imája



Köszönöm, hogy vagy, hogy találkoztunk,

Elfogadlak, akárki vagy akármilyen vagy,

Nem várok tőled semmit.

Nem megváltoztatni akarlak, hanem

Megváltozni akarok általad.

Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem

Felszíni önmagam,

És a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a benned

És bennem lakozó Mindenséget,

Azt, hogy a Mindenség szívében egyek vagyunk.

Járj a saját utadon

Járj a saját utadon


" Én nem adhatom át neked a magam békéjét, a magadét neked kell megtalálnod."






"Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé. Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak azért, mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot. Az igazat megvalósítók életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy a cél elérhető. Szabadulj meg attól a romlásba vezető hozzáállástól, amely kívülről vár segítséget. Nem olyan tanítóra van szükséged, aki befolyásol, hanem olyanra, aki arra tanít, hogy ne hagyd magad befolyásolni. A legmélyebb igazságok a legegyszerűbb szavakba vannak öntve"
/Elisabeth Haich, Beavatás/

Az élet szeretete

"Legértékesebb,legbecsesebb tulajdonságaid és leghatalmasabb erőid láthatatlanok és felfoghatatlanok.Senki sem veheti el,csakis
Te adhatod oda őket.
Bőkezűségednek pedig túlcsorduló bőség lesz a jutalma...
Ha beleszeretsz az életbe,nincs többé határ.
Minden korlát ledől,ami eddig a pénz, az egészség, a boldogság és a sikeres kapcsolataid útjában állt.Az emberek megérzik a jelenlétedet,ha belépsz egy helyiségbe.
Csak úgy záporoznak majd rád a lehetőségek,a negativitás pedig a legkisebb érintésedre szertefoszlik.Tele leszel energiával és lendülettel.
Minden,amit szeretsz,a lábad előtt hever.
Szeress bele az életbe..."

Valami más lett, valami megváltozott..

Napok óta feszült vagyok,olyan semmilyen.
Nyom a fejem,örökös fáradékonyság,levertség. Még a mosoly is nehezemre esik, de azért próbálok.
Próbálom alkalmazni a jólbevált módszert::ránézek a gyermekeimre,gondolatok nélkül.És csak őket látom, az ártatlan ,tiszta gyermekeket. Megsimogatom a buksijukat, de ez is erőtlen. Nem tudom mi van velem.Sokan ráfogják.:áááá csak az idő, jön a front..stb.
Nem hiszem. Én nem szoktam ilyen lenni.Kedvetlen,céltalan.
Mintha belefáradtam volna...
Ide sincs kedvem feljárni. Már nincs meg, ami eleinte, még vonzott ebben az oldalban..Az ismeretlen,mások értékes gondolatai, a feltétel nélküli befogadás,elfogadás.
Kedves tanítóm mondaná:nem jó,ne hagyd eluralkodni magadon a közönyt, a negatív gondolatokat. Ezek csak a Te gondolataid. Nyomd el őket magadban,ne gondolkozz, figyeld a légzésedet, lazulj.
Igen drága, figyelem, de nehezen lazulok el. Sokkal nehezebben,mint egy hete.
Az érdekes az, hogy nem csak én érzek így. A környezetemben szinte mindenki:kivéve a gyermekeimet.
És itt is. Nap,mint nap törli innen egy-egy kedves ismerősöm magát, mert belefáradt, mert nem bírja már...mit nem bír? Az itt előforduló primitív emberek megnyilvánulásait?
Vagy ezt az egész virtuál világot?
Nos,nekem szinte minden értelmes haverom lépett innen.Már nem nagyon lenne miért feljárnom..De! Van egy ember,aki tudom,hogy amint végez a munkával, feljön ide, hogy nap mint nap megajándékozzon, és írjon nekem.
Tudom, érzem, a részévé váltam. Megszokott,talán kedvel is, bízik bennem-elfogad. Ahogyan én is Őt. Nem akar megváltoztatni, nem kér tőlem számon semmit,nem tá***** elvárásokat, elfogadta az egész lényemet.
És bevallom,ez az egyetlen dolog, amiért még ha tehetem, benézek ide.
Tudom, mennyire fájna neki, ha egy nap nem találna. És én nem akarok fájdalmat okozni neki,mert nem érdemelné meg.



Itt a magyarázat a májusi kedvetlenségre.

Ha körbenéznünk a világban, de még inkább belül s saját portánk háza táján, akkor azt látjuk, hogy valami nagyon megváltozott most májusban. Csak nézzünk körbe belül, és észre kell vegyük, hogy már teljesen másképp reagálunk bizonyos dolgokra.
De ennek a Napfogyatkozásnak nem csak ez volt a különlegessége, hanem „pont véletlenül” az egész Napfogyatkozás a Plejádok csillaghalmaz alatt történt! Tehát itt tulajdonképpen a Plejádi energiák, a Plejádok üzenetei érkeztek hozzánk!
S a Maják ránk hagyott hagyatékából (és más megbízható forrásokból) mára már tudjuk, hogy a mi Napunk a Plejádok nyílt halmazához tartozó csillag – csillagtestvér. Nem véletlenül hívják hét nővérnek, hiszen a mi nővéreink, a mi családunk ők, akik az Ember mai kialakulásában igen nagy szerepet játszottak (Lásd „Bevezetés az Ember 12 DNS rétegébe” című előadáson).
Tulajdonképpen egy nagyon erőteljes ébresztő szignál, aktiváló sugár, amelyre ki-ki a saját választása szerint reagálhat. Mint tudjuk minden belül, a Tudatban dől el, hogy ki hogyan és miként tekint a világára.
S ez most a nagy szembesülések ideje, ahol egyre jobban érezzük kívülről azt, hogy milyenek vagyunk belül. A május hónap feszülő energiái a rendezés felé irányítottak minket. A Szaturnusz, a Küszöb Őre, a Megtartó Erő a Szűz csillagkép legfényesebb csillagánál jár most. A Szűz üzenete pedig a rend kint és a rend bent. Azaz kerüljön minden a helyére.
A Szaturnusz tanít meg bennünket arra, hogy akkor tudunk továbblépni életünkben egy magasabb szintű létezésbe, ha a Szaturnusz üzenetét tökéletesre fejlesztettük. Ez pedig a Rend.

A lélek ébredése

Egyensúly és harmónia a bölcsesség alapjai...

" ...A bölcsesség megszerzése lassan megy.Ez azért van,mert az intellektuális tudást,amelyet gyorsan meg lehet szerezni, át kell változtatni "érzelmi" ,azaz tudat alatti tudássá.Ha az átváltozás egyszer megtörtént,maradandóan bevésődik.Ennek a szükséges katalizátora a viselkedés gyakorlása.Cselekvés nélkül a gondolat gyengül és hervad.Elméleti tudás gyakorlati alkalmazás nélkül nem elegendő!
Az egyensúlyt és a harmóniát ma semmibe veszik, pedig a bölcsesség alapjai.Mindent túlzásba visznek.Az emberek kövérek,mert sokat esznek.Az emberek mohók.Sokat isznak,sokat dohányoznak,sokat vagy keveset szórakoznak,sokat beszélnek tartalom nélkül,sokat aggódnak.Sok a fekete-fehér gondolkodás.Minden vagy semmi.Ez nem a természet útja. A természetben egyensúly van.A vadak kis mennyiségben pusztítanak.Ökológiai rendszerek a természetben nem tűnnek el tömegesen.A növényeket először elfogyasztják,csak azután nőnek újra.A fenntartás forrásaiból először merítenek,és azok aztán töltődnek föl újra.A virágot élvezik,a gyümölcsöt megeszik,a gyökeret meghagyják.Az emberiség nem tanulta meg a harmóniát,nem hogy alkalmazta volna.Irigység és nagyravágyás irányítja,félelem kormányozza.Idővel így elpusztítja magát.De a természet túléli; legalábbis a növények.

Osho idézetek

"Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen."

"Alkalmanként állj meg egy kis időre - bárhol, bármikor. Csak nézz és figyelj, légy egyszerűen csak tanúja mindannak, ami körülötted folyik a világban, és annak, amit te magad csinálsz! Ne gondolkozz! Csak kívülről figyeld, hogy mi történik! Aztán terjeszd ki ezt a szemtanúságot az egész életedre: hassa át minden fizikai és mentális tevékenységedet, és aztán engedd, hogy ez a szemtanúság veled maradjon. Ha szemtanú vagy, az egód egyszerűen megszűnik létezni, te pedig megtapasztalod, hogy mi is vagy valójában. Az én meghal: helyette pedig meglátod az igazi önmagad."

"Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket."

Add a kezed

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtlen. Mikor mindenki csalfán elhagyott, Gyújtottál bennem reménycsillagot. Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta, Te elvittél az álmodó avarra. S te mutattál mindent, ami ott terem. A bűvös, varázsos álom-réteken. Ha megtépett az élet rózsabokra, Vittél mogorva tölgyfa-templomodba. Ha vérző szív volt mellemen az érem, S töviskoszorú messiási bérem, Te glóriává változtattad azt, Virágot hintettél rám és tavaszt. Ha voltam bűnös, lázadó Kain, Vittél az eszme-Krisztus után, S hogy az igazság sugározzon rám, Vezettél fönt a néma Golgotán. Ha rám viharzott lent az ember átka, Vittél a béke messze csillagára. Féltem. . . kezed kezembe tévedett. Óh,örökre áldott legyen neved!

Mit mondanál?

Mit mondanál?






Mit mondanál,
... ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?


Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?


Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?


Mit mondanál,
ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?


Mondd, mit mondanál?

Jönnél velem?

Jönnél-e velem?


Jönnél-e velem minden pillanatban?
Legyőznéd-e félelmeid, ha kérem?

Tudnál-e bújni hozzám, akár talán
remegőn is, de vágyva az ölelésem?
Tárnád-e ki sarkig a szíved, lelked?


Adnád-e nekem, mi legszentebb,
lelkednek oltárát? Mondd hát!


S engednéd-e, hogy a rét virágából
koszorút fonjak hajadba? Jönnél-e
velem mezőn és réten, földön s égen?
Tudnál-e repülni, mint tán repültél régen?


Vagy akár mint soha még nem!?
Engednéd-e, hogy eléd térdelve
öleljem combod, s forró csókot
leheljek rajta végig? És sétáljunk
kéz a kézben, szem lesütve, vagy
éppen egymás szemében égve
belefeledkezzünk a tücsökzenébe?


Vagy hallgatva a csendet, kósza
fellegekbe karolva váljunk eggyé,
lélek a lélekkel, szív a szívvel. Hiszen
maholnap úgyis véget ér minden.


Az álom, a lét... szertefoszlik, miképpen
szappanbuborék.


Mondd Kedvesem!


Jönnél-e velem....?

Gondolatok

Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzol és akinek nem hiányzol, az nem szeret. A sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de Te döntesz arról, hogy ki marad. Az igazság egyszer fáj, de a hazugság újra és újra. Ezért értékeld azokat, akik értékelnek és szeresd tiszta szívből azokat akik viszonozzák... 

Szerintem,nem én döntöm el, hogy ki marad. Én csak elfogadom a döntését, megköszönöm,ameddig velem volt, harag és gyűlölet nélkül-elfelejtem.




Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát. Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet, hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk... Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek. És senki sem tud ránk eléggé vigyázni."

Hát..igen. Mi nők nagyon érzékenyek vagyunk, ezért igényelnénk a figyelmet,a törődést, az apró simogatásokat, gyengéd puszikat. De mindig kevesebbet kapun, amire vágyunk. Azzal vigasztaljuk magunkat, áá..más még ennyit sem kap. De,mit érdekel minket más? A lényeg,vagy elfogadjuk ezt, vagy váltunk. Mi nők általában elfogadjuk

"A rossz dolgok okkal történnek velünk, hogy általuk megismerjük önmagunkat. Rájövünk, milyen erősek is vagyunk valójában, milyen határtalanul tudunk szeretni, mit jelent számunkra: "elveszíteni", megtanulunk "elengedni", feleszmélünk, mi is az, amit valójában, igazán akarunk, és mi az, amit soha többé.A nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni. A rossz után mindig jó jön. Ezért ne félj megélni ami jön, hiszen EZ a TE ÉLETED. És egyszer majd, mikor az unokáidnak meséled életed csodálatos eseményeit, mondhatod: Ez vagyok én, ez volt az én életem. És rájössz, hogy csak a szép dolgokra emlékszel... de azok csak azért történhettek meg veled, mert a rosszakat is átélted."...

Gyermek érkezése avagy a lelki társ,esetleg a Szerelem?

Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?

“Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak? Mint éjszakára fölvirrad a nap, mint szellő jelzi a vihart, ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint a tavaszi reggel első napsugarát, mint fagyos téli éjszaka jégcsap illatát. Bár még nem láttalak, mégis ismertelek, mint fényhez az árny, mint patakhoz a medre, mint ághoz a madár, így tartoztál hozzám. Mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget, mindennél jobban így Szerettelek! “♥

Nos,akkor vitázzunk. kinek mi jut eszébe erről?

Nekem a lelki társ...én őt vártam,pontosabban tudtam,hogy valahol létezik.

És tudtam,lesz olyan pillanat, amikor egyszerre dobban a szívünk.

Idézetek

.

                                                                                        

Szeretem az idézeteket.Olykor elgondolkodtatóak,és meghatóak.

Bár hangulat is kell hozzá,hogy olvassam őket. Most olyan hangulatom van,már egy hete. Barátnak mondott egyének tűnnek el a semmibe. Miért? Senki nem tudja,hiszen nem bántottam őket. Ilyen az élet,emberek jönnek,emberek mennek az életemben.Jól vagyok. Talán túl nyugodt. Hagyom a dolgokat megtörténni Végzem a dolgomat,és csak nézek kifelé a fejemből.Nem gondolkozom. Próbálok nem gondolkozni,mert akkor elszomorodok. Nehéz az élet. Vagy csak mi magunk tesszük azzá? Törődés. Hát igen..az nem törődés,ha egy hete írok több levelet,és arra sem méltat,hogy válaszoljon. Nincs ideje,dolgozik..stb,jönnek a kifogások. Na,igen.De blogot írni van idő.És még ő nevezte magát lelki társnak.érdekes lelki társ az ilyen.Szétfoszlott a semmiben,mint egy illúzió. Igen,nehéz megérteni,de megpróbálom.Valaki kevesebbet van velem,de attól még ott vagyok a gondolataiban...Ahogy Ő is az enyémben.Akinek meg nincs ideje levelet írni,hát ne tegye...DDDD

      

- Mi volt ez? - a kis hercegnő pirulva rezzent össze: Hiszen az ajkad most mondta a legszebbet, most mikor nem beszélt.

- Csak egy csók volt, amit mondtam.
- Nem értelek, beszélj, mi az a csók?
- A csók a szótalan szó, a mondhatatlan megmondása - felelte az idegen.

- Szeretem a mondhatatlant - suttogta a kis hercegnő - mondd meg még egyszer nekem...

‎~Van egy mondat... "Szükségem van rád." De hogyan? És miért? Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz. Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért. De nem is kell. Önzés ez? Egy picit, talán. (...) Ám ha te is ugyanezt éled meg, akkor már nem önzés, akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat.

A csend

Csend

A csend
Mindenhol ott van,
De ha kimondod nevét,
Hirtelen elillan.
A csend szép.
Ragyogó? Nem épp...
Mit tudod te,
Ki életed hasztalan éled
S nem érdekel az,
Mi körülötted ébred,
S kel életre.
Fátyolos testén át
A nap ezer szikrája
Enyhíti baját,
Aki bizonyára
Sokat szenvede,
De a csend előtte
Tabu, s szent pára.

A csend jelen van
Szívedben,
Mikor senki sem lát,
Kinek szüksége, annak
Jó barát.
De aki becstelen,
S nem érdemel mást,
Annak ellenség,
Ki mindenhol
Rátalál.

Ha szükséged van rá,
Hívjad bátran,
Ő lelked mélyére lát
És tudja, hogy vagy.
Nem látja senki,
De érzi mindenki,
Ha jelen van. Ha nincs
Elég egy pillanat
S elfojtod önmagad,
A csend kincs.
Éjszaka, holdfénynél
Ráborul a tájra,
Ezüstös fenyőerdők
Hallgatnak szavára.
Baglyok huhognak,
Ismerik már Őt,
Még várnak egy kicsit,
Míg megkapják a kimenőt.

A nap első sugara elűzi onnan,
Tovább megy, bandukol.
Hova? és Honnan?
Nem tudja senki,
Nem is fogja, talán.
Ez így van rendjén, szerinted
Igaz ez, vagy talány?

A hétvégém csendesen telt.

Jó volt a csend,de már elég volt. Egy- két óra csend jót tesz ellazít, kikapcsol. De néhány nap csend már magába foglalja a magányt.

A gyerekek elmentek Gyermeknapra. A fiúk horgászni, így egyedül voltam.

Nem gondolkoztam, pedig ilyenkor lehet.

Csak léteztem. Nem tudom, olyan üresnek érzem ilyenkor magam.Nincs gondolat,nincs cél-csak a csend.

Meditáció

"Elõször meditálj, légy boldog, és akkor elönt a szeretet. Akkor csodálatos lesz másokkal lenni, és csodálatos lesz egyedül lenni is... Minden egyszerûvé válik. Nem függsz másoktól, és te sem teszel másokat függõvé magadtól. Akkor az igazi barátság lesz. Sosem lesz belõle kapcsolat, mindig csak egy kapcsolódás lesz.

Kapcsolódsz, de nem csinálsz belõle házasságot. A házasság félelembõl születik, a kapcsolat szerelembõl. A kapcsolódás addig tart, amíg a dolgok csodálatosak, és van mit megosztanod a másikkal. De amint úgy látod, hogy eljött az elválás pillanata, mert útjaitok ennél a keresztezõdésnél ketté válnak, mondj búcsút, és légy nagyon hálás mindazért, amit a másik jelentett neked; mindazért az örömért, boldogságért és csodálatos pillanatért, amit megoszthattál vele. Gyötrõdés és fájdalom nélkül - egyszerûen különváltok."

Osho

Részlet

John Smith, akit napjaink egyik megvilágosodott mesterének tartanak – igaz, õ mindig
sírva fakadt e kijelentés hallatán -, egyik tanítványától a következõ kérdést kapta.
- Mester, mondd, mikor lesz boldog a nõ, s mikor a férfi?
- Amikor a férfi nõ lesz, a nõ pedig férfi.
- S Mester, hogyan lehetséges ez?
- Csak úgy, ha a nõ nõvé, a férfi pedig férfivé válik.
- Mester, ezt… ezt nem értem.
John Smith egy darabig hallgatott, majd megszólalt:
- Akkor leszel nõ, ha eszel csak az evésért,
nevetsz csak a nevetésért,
szeretkezel csak a szeretkezésért,
és élsz csak az életért.
Akkor leszel férfi, ha
dolgozol csak a dolgodért,
utazol csak az utadért,
szeretsz csak a szeretetedért,
és élsz csak az életedért…
S ha nõvé lettél, élsz önmagadért,
ha férfi lettél, élsz az életért.

/ A. J. Christian; A teljesség tekintete címû könyvébõl /

Vers

Ha te vagy

Ha te vagy hûs patak,
Nálad oltom szomjamat.
Ha te vagy hegyek sörénye,
Kis domb vagyok öledbe.

Ha te vagy tenger végtelene,
Vízcseppként hullok kebledre.
Ha te vagy a földön a fény,
Szemeimet rád nyitom én.

Ha te vagy a zúgó, vad vihar,
Szellõvé változom, takarj!
Ha te vagy egy nagy barlang,
Félelem nélkül belépek rajtad.

Ha te vagy a sziporkázó égbolt,
Kis felhõvé változom, sodorj!
Ha te vagy, akinek örülök én;
Köszönöm a szép újjászületést!

Mert szép

Enyém volt s mégse enyém ma, nem enyém, s örökre az, neki üzenek, a szíve tudja, s megdobban: úgy van, igaz! -Mit jelentek neked?- kérdeztem halkan, a kezed simítva. Te lehajoltál, majd elgondolkodtál egy kört rajzolva. A homokba karcoltad azt a körnek nevezett dolgot. A némaságodra a szívem hevesen dobogott. Nem szóltál semmit, és könnyek égették a szemem. -Te nem szeretsz? Te...nem szeretsz engem? Összeszorítottam a fogam.-Hazudtál!- Elfordultam, de te karon ragadtál. Sírtam, de te csak gyengéden beleállítottál a rajzodba. Átöleltél, megcsókoltál majd elkezdted, mosolyogva. -Az egész világ itt van. A körön kívül.- mutatta. Átölelt, majd a hátam simogatta. -De ami igazán fontos, azt bezárjuk, ahogy én téged. Hogy biztonságban legyél. Nagyon szeretlek.- Eltűntek a könnyek. Arcomon mosoly volt. A tenger felett éppen alkonyodott. A mi napunk pislogott. S napokból évek lettek. A mi perceink szépek. Ölelőek. Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Köszönöm hogy szeretsz engem.

Kaptam,aki már nincs...

Egy vers,amelyet Black Jacken nyertem
egy számomra
nagyon kedves embertől... .


Régen volt már hogy játszottam

hiányzott is egyre jobban

felmentem hát be be néztem

de nem játszottam semmiképpen



egyszer hívott ki valaki

hát elmentem vele játszani

megismertem megkedveltem

egy kalózlány lett a kedvencem



megbántottam megsértettem

nem akartam! higgyen bennem!

és ő hitt is minden szónak

nem hazudok ilyen jónak



azóta is minden este

egymást várjuk epekedve

örülök hogy megismertem

bizalmát én el nem vesztem





köszönöm hogy ismerhetlek

ilyen nőt én el nem vesztek

jó veled itt minden percben

jó éjszakát kis kedvencem!

Ezt eloroztam valakitől,mert rólam szól...

Bocsánatot kérek a szerzőtől,de ezt elcsórtam,mert rólam szól,és annyira tetszik:-))))


Jean; a darabont, az éjjel megint repült. (N)utópiát járta gondolatszárnyain, le-lenézet az alatta elterülő mélységbe: látott egy angyalszárnyú ördögöt, ki a vízparton lógatta lábait a gondolatok óceánjába, megköszönte MissTI távoli mosolyát, elgondolkozott a hiperkarmás biorobot és eril barátságán… emlékpalackot talált, mely a reményt ringatta a vágy tavában… angyallal diskurált… …majd megérkezett utolsó állomásához: egy kalózhajón vendégelték meg: zsíros kenyérrel, s jó fajta száraz borral (a whisky elmaradt – pedig szeretem…)
- Phirates kapitány! Ön nagyon csinos ma; nem tudtam nem észrevenni szép ruháját!
- Ugyan Jean, ne fáradjon, rólam az evilági üres bókok leperegnek; nőiességem csak egyik fegyverem; ön most nem azért van itt, hogy megvívjon velem; csak (csupán) a lelkét akarom; adja nekem.
(Pfuuu. Ez aztán a szókimondás, kalózos nyers modor…, de … ha már itt vagyunk… el nem futhatunk… ugye?)
- Kapitány :); Ön nem tudja mire vágyik; lelkem üres, csak az van benn, mit a külvilág beletölt, köztük Ön is - egy dobozra vágyik? Nélkülem e doboz más lesz, értéke semmi … de Önnek adom önként, tegye el kardjait. Ki szegény önként ad, ha kérnek; a gazdag őrzi féltve javait. (szánjon meg…gomboljon zubbonyt – kérem…)
- Rendben Jean, akkor játszunk – a lelkét még nem kérem. Tud ön kártyázni? A BlackJack-et szeretem.
- Nem, én azt nem tudok… repülni szoktam, verset olvasni, nézni az eget, hallani a hangot, szeretni a csendet… … de ha megtanít, ám legyen, Önért megteszem.
- Ön angol? Furcsa a nyelv, melyen beszél.
- Nem, csupán idegen…
… és játszottunk reggelig, mert akarta, mert szép volt, mert figyelmes, mert őszinte és bohó; mint a forgószél egy háborgó tengeren – ha vitorládat feszíti a cél közelít; de ha akarja … másképp is tehet.
Ez volt az álom, és most ébren vagyok. Fáj a fejem… miért érzem a madár hiányának súlyát? A paradoxon miért ily erős? Köszönöm eril, az ön madarának szabadságvágya tanított; ha egy barátot kalitkába zárnak… elveszti szárnyait…

Válaszom valaki blogjára

Ezt a hozzászólást valaki blogjához írtam.Nagyon összeszedtem magam,azt adtam ,ami akkor bennem volt.
Szerintem szép lett,és tükrözi mindazt,amit akkor éreztem.
Nos,az illetőnek nem tetszett,így elhoztam,és felrakom ide a kincseim közé....


Jean,én tudom ,lassan rájövök,mire vágyom.Lelkem szabadon szárnyal,talán a kalitkára vágyom,arra,hogy valaki végre börtönbe zárja.Itt és most a test nem számít,egy aprócska múló része életünknek.Elvettem a dobozt,bár tudtam,semmi nincs benne.Talán mégis...benne maradt Jeanból egy picike darab.Mert Tőle kaptam.Akárhányszor kezembe veszem,érezni fogom a jelenlétét,hallani a hangját,és látni őt.Mert ez mind benne volt ebben a dobozban,és ezt ő is tudta.A tárgyak néha szükséges kellékei emlékeink felidézésében.
Játszunk,mert azt nagyon szeretek.Megtanítom,és Ön is szeretni fogja.A játék által elfelejti gondjait,kis időre kilép abból a szomorúságból,amit régóta hordoz.És nevetni fog.Látni akarom a mosolyát.A győzni akarását,a küzdést....nem a nyerésért....értem.
Ígérem,ez így lesz,magammal viszem.Megmutatom az élet játékos oldalát,mikor elfelejtünk mindent és csak egymásra figyelünk,csak egymásnak létezünk.Akkor már nem számít,ki nyer,és mit...Mit??A tét.legyen valami tétje az egésznek!!Imádok tétben játszani!!Persze,később,ha majd jobban megy Önnek a játék.Mert nem akarom kihasználni itt a tudatlanságát.
És játszottak..reggelig.Mary Jeanne betartotta ígéretét.Elvitte Jeant a mosolyok világába.A férfi végre,újra mosolygott!!Vagy most tanult meg mosolyogni....
Milyen szép a mosolya.Olyan melegséget sugároz...és,hogy csillog a szeme!!A lénye...közel van hozzám...még egy kicsit Jean,még egy kicsit...és enyém vagy...

Egy beszélgetés részletei

A kérdések és válaszok mind azért vannak, hogy felszabadulj, és az vidám dolog! :)
Az álmodról írtam. Nem kaptad meg?



A kérdések,a válaszok,a gondolatok.Nem írtál az álmomra semmit.



Mi a komoly benne ?



Vidám?na,nee! Mi a vidám benne?



ezek vidám feszabadult dolgok! :)



:-)))Hajj,olyan komoly dolgok ezek.



Hogyne! :) jó látni hogy az emberek felébrednek.



Értelek.És szereted?

Mindenki mellett vagyok. Csak te észreveszel. :) És még páran. Ha időm engedi hát itt vagyok. Mondjuk egyre többen vannak akik kérdezgetnek, de ez még belefér. :)



Én örülök Neked.De miért vagy mellettem?Bizonyára fontosabb dolgod is van,minthogy engem okíts...



A nyugalmad oka nem az, hogy velem levelezel, hanem, hogy megértettél valamit, és most próbálod élni. Ez már a tiéd. Hidd el senki nem kell ehhez ! :) De attól még örülhetsz, ha valaki melletted van! :)



Nem tudom.Lehet,fel kellene keresnem valakit,aki gyakorlatilag tud segíteni ebben.Sokkal nyugodtabbnak érzem magam,olyan békésnek,mióta veled levelezek.Rendben,holnap megleslek.



Holnap tudok felrakni mert a másik gépen van! :) A szellemed úgy érzi, hogy vezetem, pedig én a lelkedet mutogatom. És az nem megy sehová! :) minden irányban végtelen dolog tapasztalahtó, de csak ülj le és csendesedj el. Értsd meg ebből az utak végtelenségének értelmét. Ez az Út! :)



Oké-Itt vagyok,12.30h-ig.Utána sütöm a hasábburgonyát,meg rántott karajt.Szóval...mikor?Mert várom.Mi a véleményed az álmomról?Te vagy a szellemi vezetőm?




Küldök. :) Vagy felrakok a profilomra és ott megcsodálhatsz! :) Jó munkát. :)


:-))Mondani könnyű.De nem válaszoltál a képre.Kapok?kellemes napot Neked.Majd jövök,csak megyek dolgozni.
Volt egy álmom,2napja,estefelé.veled.Pesten sétáltunk,Te meg én.Téged nem láttalak,de mellettem voltál beszéltél.Hozzám.Mert melletted a 18éves mivoltom ment.Fekete selyem ruhában voltam,vékony,amilyen anno voltam,és nagyon mosolyogtam.Az érdekes,hogy a mostani magamra,és Te is rám néztél...



Akkor már csak azt kell megértened, hogy az akkori most és a mostani most között semmi különbség. Tehát a mostani mostban is rendelkezésedre áll minden amire szükséged van. Minek másik most? :) Ébredj fel a mostni mostban! :)



:-))Na,jó,mert abban a pillanatban,mindig a Most van,az örök jelen.Ennyit már értek.




A türelem is nagy erény! :) De akkor is most lesz! :)




Mikor lesz az??Én úgy szeretném!


Mindent érezni, és ebből kiindulva érteni fosz! :)



De ezt olyan nehéz megélni,átélni.Már halványabban,de még mindig fájnak dolgok.Pedig próbálom kizárni a gondolataimból.ha aggódok,próbálok megnyugodni,de nem mindig sikerül.Nem akarok azon töprengeni,hogy mi lesz majd,és mégis azt teszem.Ha belépek,hozzád,érezni foglak?




Ez nem igazság! Valóság! :))) És itt várlak téged! :)



Igazad van...mint mindig.




Az előző életünkből sokmindent megtudhatunk, viszont nem érünk vele semmit! :)




Hm...akkor hol vagyok?Mi a véleményed ez előző életbe való utaztatásról?és a pránanadinról?Már gondolkoztam,felkeresek egy ilyen személyt,mert érdekel.De a férjem hallani sem akar róla.




Te sem a fizikai létedben vagy, csak azt hiszed, mert azt érzékeled! :)



:-))De semmit nem mondanak.Csak valami távoli dimenzióban vannak.Nem is fizikai létükben.




És azért látogatnak, hogy : : ))))))))))))))))))))))))))) ilyen légy! :)




:-((((((((((((((((((((((((((((((




Ez érthető.
Ezért is látogatnak. :)




:-(((((((((((((((De hiányzanak...




Hidd el ezt ő tudja! :) Nem kell mondanod. A léted beszéli! :) Ők is ezt közlik veled, csak szavak nélkül.:


Mit mondanék:anyámnak,köszönöm,hogy életet adott.Igaz,hogy keményen nevelt,de csodálatos ember lettem.Na,jó nekem is vannak hibáim,és vannak tőlem csodálatosabbak.Ennyit mondanék:Bárhol is vannak,szeretem őket,és köszönöm.



Mert nem fontos. Ezek megint olyan információk amiket az ego szeretne megtudni. Érzed, hogy szeretnek? Kell ennél több? Ez is tanítás, mégpedig tökéletes. Buddha legerőteljesebb tanítása is a csend volt. Ne a részleteket próbáld megérteni hanem a szeretetet megélni! Erre tanítanak! :) Értsd meg és beszélhetsz velük. Viszont akkor mit mondanál?:)



???Akkor miért nem mondják el,hol vannak?Mit csinálnak ott ahol vannak?Mi van ott?




Mert semmit sem akarnak. Csak a szeretetüket mutatják. Másunk nincs is! :)




Megint feladtad a leckét.Visszatérve a halálra.Nem a halál eseményétől,bekövetkeztétől félek,hiszen az a majd ,a jövő,amire azt mondtad nincs,csak az örök jelen,a Most.Tehát a haláltól nem félek,volt halálközeli élményem,de ez most nem fontos.Attól félek,hogy mennyire fog fájni ez a szeretteimnek,ha majd bekövetkezik.Látok pillanatképeket,kisfiam összetört arcát,talán ő áll hozzám a legközelebb.De elűzöm a gondolatot,mert mind ez a gondolataim szüleménye.
Egyet nem értek.Mikor álmomban megjelennek a halott szüleim,azért nem tudok kommunikálni velük,mert nem tudom kikapcsolni a többit,gondolat,tudat?Vagy miért nem értem,mit akarnak?

Nem azt mondtam, hogy az anyagot nézd, hanem, hogy a létezését lásd! :)

Azért van 10 millió magyar, mert 10 millió "tudatrésznek" van szüksége olyan tapasztalatokra amit éppen tapasztalnak.Tanítanak, vagy tanulnak. (A tanítás is tanulás, és a tanulás is tanítás de ez most mindegy! :) Ha az alapodat megismered, rájössz, hogy egyelen magyar sincs illetve végtelen van! :)

Ezt most írtam egy körkérdésbe:
Kulcs kérdés a : ki vagyok én? És kinek tartom magam?
Amíg testként és gondolatként azonosítja magát a "létező" addig alávetettnek érzi magát az anyag változásának, és lebomlásának valamint a gondolat változásainak. A gondolat félelmet generál. Nem a halál félelmetes, hanem az elmúlás gondolata. ( főleg, ha tisztában vagy azzal, hogy csak egy ciklus végéhez értél, ami lehetővé teszi számosra a felébredést, amit itt mindenki keres. ) Más halálától is azért félnek, mert itt hagyják őket. ( önféltés ami félre van magyarázva )
Ha test és gondolat vagy úgy nem találod az azonosságot más testekkel és gondolatokkal ( vagy csak ritkán ), és hited szerit befolyásolják az általad úgyis mulandónak tartott életedet. Viszont, ha a létezés szintjén azonosítod magad, és tisztában vagy azzal, hogy te a lehetősége vagy a gondolatnak, nem terméke, akkor felfogod, hogy a többi ember is egy "lehetőség" ami természetesen mindent tartalmazhat. Te is mindent tartalmazol, csak a "szűrők", amiket megtanultál, tapasztaltál, és hiszel okoznak "gátakat" a tudatodnak, hogy önmagára ismerjen. Vagy mindent meg kell tapasztalnod ( ami sokáig tart, sőt örökké :) ), vagy fel kell fedezned, hogy minden erre utal. A világ benned születik. És ez a lehetőség, lét, ami vagy,az állandó, és azonos mindenkiben ( ez az egység ). Így tudsz nem ítélkezni, és nem "felvenni" a többi ember káprázatából adódó reakcióit feléd. Így nem fenyegetik a létet a szavak, és a halál sem.
Persze nem azt mondom, hogy ne szeresd és védd a testet ( ez a gondolatra nem igaz mert, ha azt véded, akkor azonosulsz vele. ) csak ne okozz szenvedést a féltéséből. :)



Rendben.Azt mondod az anyag egy megfigyelő által veszi fel az adott formát.Kép-gondolattársítás.Ahogy írtad anno:én vagyok a megfigyelő,az oroszlánom meg az anyag.Mi által én megfigyelem,tudatosítom,így lesz az oroszlán.De azt írtad,hogy ne az oroszlánt lássam csak egy anyagot,vagy egy formát.Ez viszont nehéz.
A másik.Attól,hogy csak anyagok,léteznek.Nem csak azért van mondjuk Magyarországon 10millió ember,mert néhányan megfigyeljük,tudatosítjuk őket.Ha nem,akkor is létezik 10millió ember.Ez tény.




Az "ember" amit te kérdezel csak anyag. Nem valóság. Az energia kivetülése. A tudat terméke. A kvantumfizika alapján is az anyag csak egy "megfigyelő" jelenlétében veszi fel az adott formát. Ne keverd az anyagot össze a valósággal! :)



Én ezt értem,hogy jó nincs rossz nélkül,de a sok ember,hogy keletkezett?A dualítást is értem,a kettősséget...de azt nem,hogy a többi ember honnan lett?


:) A bibliai Ádám és Éva ? Ők szimbolikus személyek. A dualitást testesítik meg.
Volt Ádám ( a teremtett félanyag. ) A szeretetből fakadóan oldalbordájából faragta Évát. A szeretet és akarat közötti első különbség megnyilvánulása az almás sztori aminek vége az anyagba taszíttatás ( önmaguk által! ). Az ego eldobta a "tudást" a gondolkodás ( szabad akarat ) megszerzése ( amit amúgy itt tévesen tudásnak tituláltak ) miatt.
A jó és rossz is a szeretetből születik, és csak együtt létezhetnek! :)




Szia.

Igen,lassan kezdek megérteni dolgokat,bár egyik napról nehéz elfogadni azt,amire 20év alatt nem figyeltem.De jó úton vagyok.
Egy kérdés,amire biztos tudod a választ.
Mikor Isten teremtette Ádámot,és Évát.Nekik lettek gyerekeik,így sokasodtunk.Hogy nem lett vérfertőzés?




Mindent magadtól kapsz. A többi csak helyzetek sokasága. De a viszonyulás a tiéd. :) Vissza kapni: rosszul viszonyulni a szituációhoz. ( vagy teljes megértés, vagy teljes elfogadás kell. ( bár a teljes megértés tartalmazza magát az elfogadást is! ) :)



Na,ezt megint nem értettem.kapom,visszakapom,mi a különbség?Vissza csak azt lehet,ami egyszer már az enyém volt.Ott is ilyen dög meleg van?



Nem visszakapod, hanem kapod! :) A vissza az már megint egy tőled különálló dolog hatása lenne rád! :)



Lehet.Csak tudod a való életben nekem nem akarnak keresztbe tenni,nem zaklatnak,csak azért mert unatkoznak.Nem bántok senkit,ha tudok segítek,így én is ezt kapom vissza.




A világban minden megvan. Igy ez is. De csak azéert van, hogy rájöjj, hogy nem a dolog rossz neked, hanem amit hozzáfűzöl! :)



Nem.Csak ennyi szemétség nekem szokatlan.

Az élet

Mi is az élet? Mi a valóság? Az élet egy játék,amelyet játszani kell,hát játssszd-szól az idézet.
Hm...az élet.Megszülettünk,felnövünk,gyermekeket vállalunk,ha szerencsénk van,mert ugyebár nem mindenkinek adatik meg,hogy gyermeke legyen,és ezután meghalunk.
Eközben mindenki úgy járja végig az utat,ahogyan tudja: szerencsésen,vagy végig küzdve,szenvedve.
Valóban csak ennyi lenne az élet lényege?
Azért születtünk,hogy tanuljunk.
De mit tanuljunk? Viselkedni,leküzdeni a nehézségeket,megtanulni a túlélést.
Az élet egyre nehezebb.A világban gazdasági válságok vannak,természeti katasztrófák fordulnak elő,merényletek,erőszak,pusztítások. Ez mind negatívum.
Hol vannak a pozitív dolgok?
Bennünk.Ahogyan a boldogság is. Magunkban kell keresni! Ha megbékélünk önmagunkkal,akkor boldogok vagyunk.
Mert mi a boldogság? Nyugalom,megértés,törődés,szeretet? Talán csak egy szó...a Szeretet. A boldogság egyenlő a szeretettel,a többi csak körítés. A szeretet magába foglal mindent.
Ha szeretek valakit,akkor boldog vagyok? Vagy elvárom,hogy viszontszeressenek?
Nem! Feltétel nélkül kell szeretnem,csak akkor vagyok boldog. Ha nem tá*****ok elvárásokat,ha csak adok anélkül,hogy várnék érte valamit.
A lényeg,hogy adni tudjunk bármit:megértést,törődést,mosolyt,egy-egy kedves szót,odafigyelést,tanácsot,esetleg apró ajándékokat-mert ez mind a szeretetből fakad.
A másik fontos dolog,hogy elfogadjuk,befogadjuk a szeretetet.Hagyjuk felénk áramlani az energiát.
A Most-ban élünk,az örökös jelenben.
Ha felteszem magamnaka kérdést:most boldog vagyok?
-Igen! Ne kell megindokolnom miért,mert azok már gondolatok.
Csak érezni kell,és én érzem.
Minden nehézség szomorú dolog ellenére is boldog vagyok:-)))