Elfogadás

Hm...nehéz téma.Kedves barátom,jól feladta a leckét vele.
Össze kell szednem a gondolataim,hogy jól közelítsem meg a témát.Mint egy vizsgán,görcsölök,bár tudom az anyagot-ezt érzem.
Elfogadás...a szó több mindent jelent.El lehet fogadni egy tárgyat,egy élethelyzetet,egy munkahelyet,egy környezetet,egy barátot,és persze érzéseket:jó és rossz érzéseket egyaránt.Mindkettő átjárja a szívem,és megérint.Akár a szeretet,akár a halál,egy ismerős vagy közeli hozzátartozó elvesztése.De nem erről akarok írni,nem szeretem a szomorú dolgokat,mert lehangolnak,kedvetlenné,és egy időre céltalanná tesznek.
Személyek elfogadása.Elfogadtam a barátnőmet.Ő sem tökéletes,én sem,de jól kijövünk egymással.Sokat nevetünk együtt,és néha-néha én vígasztalom.
Elfogadtam,elfogadnám a barátaimat,bár olykor ok nélkül megsértjük egymást.Bár az igaz barát,aki a bajban is melletted van.Nem tudom,létezik-e ilyen.Mert aki iránt így érzek,az rokonom is valamilyen szinten,és itt már nem barátságról,hanem valami másról,erős rokoni kötelékről beszélünk.
Elfogadtam a virtuál barátaimat,bár sokan tudják mi a véleményem a virtuál barátságról.Mégis jó érzés,ha olykor benézek ide és vár egy aprócska üzenet,egy ajándék.Bevallom ,jólesik,és mosolyt csal az arcomra.
Elgogadtam az élethelyzetemet.Jólérzem magam a bőrömben,mondhatni boldog vagyok.A boldogság bennünk van,belülről fakad.
Igen! Mondaná csak-illúzió barátom,Te magad vagy a boldogság!
És akkor visszatérek magára a szóra az elfogadásra.Elfogadni annyit jelent,mint feltétel nélkül szeretni valakit.
Vagyis úgy szeretni,hogy nem várni érte semmit,elfogadni amilyen,amit ad,és nem akarni megváltoztatni.
Na,ez aztán a nehéz dolog! Én az adok -kapok elmélet szerint élek.Imádok adni,örömet okozni.
De ha én hűséges vagyok,ugyanezt várom el a másik féltől is,ha őszinte vagyok,elvárom az őszinteséget,ha szeretek,szeretetet kérek,ha szenvedélyt adok,arra vágyom.
Akkor,hol itt a feltételnélküliség?
Nem tudom Jean,szerintem,nem létezik ilyen......