:) valami!!

 Hét "hónapnyi illúzió






Kata kiegyensúlyozott párkapcsolatban élt.Férjével történő kapcsolatát nem jellemezték viharok.Nem voltak eget rengető veszekedések,de könnyes kibékülések sem.Apróbb viták akadtak azért,de azokat hamar megoldották.Mindketten hűséges típusok voltak,mondhatni 98%-ig monogámok.
Kata nyugodt volt,nemi betegségektől nem kellett tartania.
Szépen nevelték gyermekeiket,a környezetükben élőkhöz viszonyítva szinte mindent megadtak gyermekeiknek.Ahogy a gyerekek nőttek,Katának egy kicsit több szabadideje lett.A TV és a filmek szeretete már nem mindig elégítette ki szükségleteit,olvasni is szeretett,de ahhoz is kedv és idő kellett.Barátnője unszolására felregisztrált az interneten egy játékos közösségi oldalra.
Nem keresett senkit,csak a kíváncsiság és az időeltöltés vonzotta.Blogokat írt és játszott.Amőbázni nagyon szeretett.Nem akart ismerősöket,haverokat.A haver szó itt barátot jelent.És számára a barátság szó mögött összetett tartalom lapult.Törődni a másikkal,figyelni rá,gondolni rá,jókat beszélgetni,a lehetőségekhez mérten segíteni a másikat.Neki itt ezt jelentette volna  a barátság.
Az éleben Kata,kedves,mosolygós,értelmes,megfontolt nőnek számított.Ott is nagyon megválogatta a barátait,pont azért mert nem nagyon bízott senkiben.Kívülről látta,milyenek az emberek,és sokszor hálát adott magában Istennek,megköszönte,hogy ő más,mint a többi.Sokan szerettek volna  a bizalmába férkőzni,a férfiak flörtölni,vagy egy-egy kalandot kierőszakolni tőle,de őt nem érdekelték a férfiak.Lehetett akármilyen jóképű,gazdag,sármos egy férfi,őt nem vonzotta.A lélek érdekelte.A férfiak lelke.
Ahogy felregisztrált erre az oldalra,néhány napra  rá betévedt egy férfi,Attila a profiljára.Pontosabban több férfi,de valamiért ennél az egynél érzett valami furcsát,valami megmagyarázhatatlan dolgot.Szorítást a szíve körül,remegést  a gyomra tájékán.Nem tudta,mi ez az érzés.Ilyet még nem érzett.Mi váltja ki ezt belőle?Egy fantom férfi írása?
Legyintett egyet.Képzelődés!
Jöttek a haverjelölések.Akivel visszatérően játszott és kommunikált napi-heti szinten,azokat bejelölte.A többieket nem.
Attila belépett a virtuál életébe.Beférkőzött a gondolataiba.
Már két hónapja fent volt ezen a közösségi oldalon,a férfi naponta többször is írt a falára.Néha verseket,néha szerelmes,romantikus zenéket linkelt neki.Katát vonzotta.Azt ő sem tudta,hogy lehet ez,hiszen fogalma sem volt  a férfi ki is valójában.Hogy hívják,hány éves,milyen párkapcsolatban él,mivel foglalkozik,és azt sem tudta,hogy néz ki,mert képet sem volt hajlandó képet küldeni magáról.
Nem akart rá fókuszálni,de akaratlanul is azt tette.El kezdett kötődni hozzá.Kötődni,szinte a semmihez,egy fantomhoz?
Küzdött ellene,de a férfi benne élt.Beleköltözött a gondolataiba.
Aztán szépen jöttek a virtuál világ megpróbáltatásai,kelepcéi,a férfi apró pofonjai.
Egyre több ismerőse lett Attilának.Két hónap alatt 20.A fala tele volt különböző nők beírásaival.
Nem szeretett kémkedni.De olykor megnézte,vajon mit írhatott a férfi ezeknek a nőknek,hogy így nyomultak rá?Hiszen ok nélkül nincs okozat.
Hát..jött az első pofon.Az egyiknek ezt írta:szívesen megnézném a hastáncodat,mivel földim vagy.A másiknak:régen jártál felém,mikor jössz,főzök Neked pudingot.Adj meg egy emailt ,nem jönnek át a levelek.
Kata meglepődött.Hm..egy újabb szélhámos,strigulavadász!Miért kötődök hozzá?
Hiszen az életben fél vállról lerázom az ilyeneket!Nem,nem!Soha többet ne írjon nekem!Szélhámos,szoknyavadász!
Iszonyatos düht érzett,azonnal ki is törölte a férfit a haverlistájáról.Megszüntetett minden kapcsolatot vele.Eltelt néhány nap,de Attila csak irkált a profiljára.Kata ezek után fenntartásokkal kezelte.Próbálta a kötődést lazítani.És sikerült!
Nem ment a férfi profiljára,nem írt neki.Éljen!Végre!Nehogy már itt a virtuál világban besétáljak egy szélhámos csapdájába!
Mindig megvetette azokat a férfiakat,akiknek volt feleségük,és mellette ki tudja hány viszonyuk.Pfújj!!Ez az ő számára undorító volt.Nem foglalkozott vele,nem is nagyon gondolt rá.Ha a férfi nem írt,ő sem írt neki.Játszott,beszélgetett.Lettek barátai.De nem kötődött senkihez.
Eljött a karácsony.Ünnepekkor nem szokott belépni ilyen közösségi oldalakra.Az ünnep a családé,a biztos pontoké az életében.
Az ünnep előtt Kata karácsonyi verseket,köszöntőket írt a virtuál barátainak,köztük Attilának is.De már nem sokat jelentett neki a fantom férfi.Elhidegültek.Kata lelke olyan volt,mint a tűz.Ha törődtek vele,ha ápolták-égett.Ha nem akkor kihűlt,kialudt minden érzelem benne.
A karácsony szép és meghitt volt,mint mindig eddigi életében.Ünnepek után felnézett a profiljára.Attila megköszönte,majd viszonozta a verset.Ennyire terjedt ki a kezdeti virtuál lángolásuk.Majd a férfi közölte vele:Boldog,mert sok-sok szeretetet és melegséget kapott.
Örülök,biztos becsaltál egy újabb nőcskét az ágyadba  a nejed mellett.Mert válófél ide-oda,Kata tudta,hogy a férfi mint sokan mások,soha nem fog elválni.Csak szöveg!Hogy minél több nőt tudjon beszédíteni.
Attila közölte vele,2héttel a karácsony után,hogy nem fog feljárni ide,adjon neki a nő egy emailt.Kata megadta neki az emailcímét.A férfi naponta,kétnaponta írt neki,néha zenéket linkelt.Kata többször elgondolkozott rajta,ennek van valami értelme?
Igen ám,csak kezdte megszokni ezeket a leveleket.Ha nem várta reggel a levél,kedvetlen volt,szomorú.Újra kötődött a férfihez.Egyre jobban megnyílt neki.Mesélt az életéről,a családjáról,a lelkéről.És szép lassan beleszeretett a férfi lelkébe.Lett kép is,a fantom arcot kapott.Ő elfogadta,mert nem a kinézet érdekelte,hanem a lélek.
Igen ám,csak nem talált viszonzásra.Ahogy ő előre lépett,a férfi hátra,azt érezte Kata,mintha  a férfi menekülne előle.Sokszor hiába várta választ sem kapott a leveleire,ha meg igen,max.két mondat,szép estét,hogy vagy?-ennyi volt a férfi megnyilvánulása.Kata érezte valami nem stimmel.Ez így nem jó...valami nem úgy van,ahogy ő elképzelte.És rájött ,beleesett a hálózat vagy a saját csapdájába?Ő sokkal többet érez a férfi iránt,ugyanis a férfi nem viszonozta az érzéseit.Fájt a felismerés.De elhatározta nem lesznek könnyek.Annyit fog adni,amennyit ő kap.Semmivel sem többet.És nem fog találkozni vele!Már nem akarta látni,nem akarta elraktározni a mosolyát..és a hangja sem érdekelte...
De azt megfogadta,még egyszer soha többet nem nyitja meg a lelkét senkinek!!!


:)



Bevésem bőrödbe a szerelmet
Elveszted önmagad,amikor szeretlek.
Semmivé oldódsz ölelő karjaim között
Felszabadulsz,miközben vágyad megkötöz.
Alélt lázadás minden pillanat
Csak a test rab,az érzés szabad.
Egyetlen rezgés vagy csupán
Egyetlen örvény tombol,a szerelem.
Nem számít emberi törvény.
Szétáradsz az űrben,a teljesség oly 
közel kerül.Lebegsz és zuhansz
Lényed vaddá szelídül.

Sors,avagy a végzet?




Nemrégiben írtam két ember lelki kapcsolatáról.Nagyon ritka,de előfordul,hogy két ember lelke egymásra talál,anélkül,hogy előtte személyesen találkoztak volna.
Ez így elég bonyolult,majd mindjárt kifejtem./Erről írtam a regényemet is/
Szóval..két lélek egymásra találása,lelki síkon való azonosulás.
Érdekes dolog,szinte megfoghatatlan.De olyan csodás!Az érzést szavakkal nem lehet leírni.
Bennünk van,belülről fakad.
Csak azt érezzük,hogy a másik lelke,megérinti ,simogatja  a miénket.
Nem számít a való életben kik vagyunk,hogy nézünk ki,milyen a családi beállítottságunk,az anyagi helyzetünk-semmi nem fontos.Csak a lelkek találkozása,érintései,ölelései.
Az amikor érezzük a szívünk tájékán ,a másik lélek ölelését,melegséget,határtalan szeretetet-teljesen ellazult állapotba kerülünk.
Valaminek véget akartam vetni,mert már annyira fájt,hogy nem bírtam elviselni.
De mi is fájt?Mitől volt ez a fájó érzés?A másik hiánya,a másik fél utáni vágy.
Ilyenkor szól a  józan ész:vagy találkozás a megoldás,vagy itt kell abbahagyni.
Nos,én az utóbbi mellett döntöttem.Gondoltam,így csak egyféle fájdalmat kell elviselnem,a szív fájdalmát.
Ha az elsőt választom,akkor még a lelkiismeretemmel is el kell számolnom.
Az egyszerűbb utat választottam.Nem gondoltam,hogy ez ilyen rossz és nehéz lesz.
Az első három nap szörnyű volt.Utána már kezdtem megszokni,elfogadni,hogy nincs többé,számomra megszűnt létezni.
De a sors,vagy hívhatjuk végzetnek is-közbeszólt.Egy váratlan esemény következett be.
Egy féléve megálmodott,elkezdett dolog vált valóra,legalábbis úgy látszott,hogy valóra válik.
Az első ember ő volt,akivel közöltem a  jó hírt.Félretettem a büszkeségemet,és felvettem vele újra  a kapcsolatot.
Örült nekem.Együtt örült velem...És ez megint olyan csodálatos volt.Beszéltünk az érzéseinkről.Sok mindent másképp látok vele,általa.
Most már tudom:hiába akarok én valamit,ha nem az az út van kijelölve számomra-tehetetlen vagyok.Ahogy az érzéseimmel szemben is....


























Köszönet

"Fordítsd az arcod a nap felé,és az árnyék mögötted marad"



Köszönöm.Számomra a legszebb magyar szó.Ebben minden benne van.Figyelem,törődés,kedvesség,hála,együttérzés.
Nagy előszeretettel használom ezt a szót mind a való életben,és itt a virtuál világban is.Ha még egy mosolyt is megeresztek mellé,a hatás nem marad el.
Egy kedves barátom csalt át erre az oldalra.Ahol régebben blogoltam,sok volt az irigy,kötözködő ember,akik néha primitív,vulgáris szövegeket kommenteltek az írásaimhoz.Na,ebbe fáradtam én bele!Sokszor már írni sem volt kedvem.
Ez az oldal,ahol most írok,nem annyira ismert.kevesen járnak ide,kevesen olvasnak,túl nagy a csend.Mintha egy szigeten lennék.Magányos vagyok itt..Persze,néha kell a csend.
Valamilyen szempontból más.Sokkal nehezebb szerkeszteni,eligazodni az útmutatók sűrűjében,de mint mondják gyakorlat teszi a mestert.Próbálok kiigazodni,de bevallom,nehéz.
Nekem könnyű dolgom volt.A férfi,akit nem szeretnék megnevezni,felregisztrált engem ide,zenéket szerkesztett,videókat rakott fel,hátteret választott,szinte az egész alapot megcsinálta helyettem.
Nekem már csak írnom kellett és néha bejelentkeznem.
Az útjaink elváltak.Törölni akartam magam,hogy örökre eltűnjek.De nem tettem meg!Sajnáltam.
Olyan szép és igényes lett az oldalam.És ne felejtsük el,ez egy kooprodukció terméke.
Annyi érzelem,gondolat van benne.
Ezek mind én vagyok:a lényem,az érzéseim:az örömök és a fájdalmak.
Szeretek írni.Olyankor mélyen magamba nézek.Megszűnik a külvilág és szárnyalnak a gondolataim.
Ilyenkor szabad vagyok!
Maradtam.
Szeretném megköszönni a férfinek a segítségét,a kedvességét és hogy a kevés idejéből ennyit is rám áldozott.Van néhány ember,akiben megbízok.Nem sok,de legalább van!Ők szívesen olvassák rendszeresen az írásaimat.
Csend van itt,magány.
Néha,már túl sok a csend,ami ezen az oldalon fogad.De megszoktam és elfogadtam,mint annyi mindent az életben.
Amíg ez az oldalam él,a férfi is létezni fog az emlékeimben...





















Valami véget ér,valami fáj...

A napokban a rádióban hallottam ezt a számot a Bonanza Banzájtól.Munka közben el kezdtem dudorászni,holott ez a dal olyan szomorú,fájdalmas és mégis szép.
Akkor még nem sejtettem,hogy ez a későbbiekben rám is jellemző lesz.Valami véget ér,valami fáj...
Egy másik közösségi oldalon is vannak barátaim,ott nagyobb a nyüzsgés,az élet,mit itt.Nos,hétfőn csak 4haverom törölte onnan magát.Négy ember,aki hosszabb-rövidebb ideje fontos volt az ottani virtuál életemben.Sok magányos téli estét töltöttünk el játékkal,tartalmas beszélgetésekkel.És most léptek.Törölték magukat.Van aki visszajön új névvel,van aki nem.Érdekes,hogy ezt a művelt emberek teszik,a főiskolát,egyetemet végzettek.
A kérdés:Miért?Talán mert beleuntak a primitív,közönséges viselkedési formákba,amelyek ott megnyilvánultak.
Talán rájöttek,ennek az egésznek nincs értelme,és jobb időben lépni,amikor még nem kötődnek annyira ehhez az oldalhoz,és az ott fellelhető fantom-emberekhez?
Vagy csalódtak.Csalódtak az emberekben,akik ott nem a valós énjüket mutatják?
Esetleg lebuktak otthon a feleség,élettárs előtt?Nem lehet tudni.
A lényeg,hogy eltűntek köszönés nélkül.
Ezért vallom én,hogy itt a virtuál világban nincs barát,haver.
A barátság meg amúgy is nehéz fogalom,elég összetett tartalommal bír.
Ki a barát?Szerintem az igaz barátság -ritka,mint a fehér holló.Az olyan barát,aki bármikor kiáll a másik mellett,segít neki,ha bajban van,együttműködik vele.Azt mondjuk a barátom,igen az de meddig?
Amíg kihasznál:add már kölcsön ezt,vigyél már el ide-oda...stb.Ez nem barátság.
Férfi-nő közötti barátság:NINCS!
Régebben azt hittem van.Nekem mindig több volt a fiú barátom,mint a lány.Jól kijöttem velük,nekem mesélték el a lelki,szerelmi dolgaikat,érzéseiket.Én azt hittem barátok vagyunk.Részemről igen.De soha nem kérdeztem a másik is így érez-e,mint én,vajon nem nőként,hanem emberként tekint-e rám...stb.
Nem!Biztos,hogy nem,csak nem mondták ki.A férfi mindig többet akar.Bennük felébred a vágy,és elfojtják,hogy működjön a kapcsolat.De ez már nem barátság!
Na,de nem is erről akartam írni.
Valami véget ér...igen,ha valami véget ér,az általában fáj.
Kivéve a tél végét,és a tanév,a suli végét.
Emlékszem,gyermekként úgy örültem a tanév végének,hogy lány létemre,amikor hazaértem,messziről eldobtam a táskámat.Kidobtam a könyveket,csak a nyelv,és az énekkönyvet hagytam meg.
A tél vége...olyan boldog vagyok,ha véget ér.3-4-havi búskomorság,hideg,ridegség-számomra ez a tél.Az első napsugarak észlelése során felsóhajtok,és bágyadt mosoly hagyja el az ajkamat.
Fáj egy hozzátartozó elvesztése,fájnak a veszekedések,fáj az igazságtalanság-annyi minden van,ami fáj.
Nos,most azt hiszem az én életemben is véget ért valami,ami nagyon fáj.Néhány gyengéd,kedves szó,néha kölcsönös humor,halk nevetések,kölcsönös segítések..ezek jellemezték a virtuál kapcsolatomat.De,mint annyi mindennek,ennek sincs értelme.
Kötődni!Gyűlölöm ezt a szót,és mégis annyira vágyok rá.
Kötődök a gyűrűimhez,mert mindegyikhez fűződik valamilyen esemény,történet,kötődök a macskáimhoz,akik 3hónappal ezelőtt betévedtek az udvarunkba,és itt is maradtak.A gyermekeim szeretik őket,és bár én ne vagyok macska-párti,elfogadtam ezt.
Kötődök a gyermekeimhez,hiszen mindegyik belőlem egy darab,egy újabb élet,lényem egy része,és a férjemhez,aki társam,barátom és szeretőm is egyben.
És virtuál emberekhez.Mert bizony azokhoz is lehet ám kötődni!De nincs értelme!fantomok,akiket soha el nem érhetek.Mégis olykor keressük egymás társaságát.Miért?Egyfajta pótlékok?Lelki szemetesládák?Ha ló nincs jó a szamár is alapelv?
Nincs rá magyarázat.Én legalábbis nem találok.Ha eljutunk odáig,hogy az egyik fél jobban keresi a másik társaságát,képes alárendelni magát a másik kedvének,idejének,és nem talál minden esetben viszonzást,csak felszínt,akkor lépni kell innen,gyorsan véget kell vetni az egésznek.Mert nagyon fáj.Majd elmúlik...Persze az idő mindent begyógyít...de mikor?
Szenvedek.Sebzett a lelkem.Fáj...Nagyon!De el kell tépnem az utolsó szálakat!!!!

A   Tél






Nem szeretem a telet.Azért erről írok most,mert valamelyik nap a fiamnak leírást kellett írni.Kisfiam sajnos utál fogalmazni ,de viszont informatika zseni-szolgáljon mentségére.
Este szokás szerint,miután leültem volna  a géphez,megkért segítsek neki fogalmazást írni..
Ez a segítség annyit jelent,hogy én diktálom,ő meg leírja.Nem örülök ennek,mert nincs saját gondolkodása,és ez nem jó.De annyira nem érdekli az irodalom,hogy ha nem segítenék,inkább nem készítené el a leckéjét.
Miről is írjunk?Írjunk a télről!
Próbáltam összeszedni a gondolataimat az adott témáról egy 13éves gyermek szemszögéből..Nos a fogalmazás olyan jól sikerült,hogy a fiamnak hangosan fel kellett olvasni az osztály előtt.Persze bevallotta-anya segített.


Én most a saját felnőtt szemszögemből írok a  télről.
Nem szeretem a telet.Szabályosan utálom!Mikor beköszöntenek az első fagyok hó nélkül,még elviselem valahogy.De ha  a hó is leesik,és tartósan megmarad,akkor már nekem végem van.Nem csak a hideg miatt.A hófehér vakító táj sem tetszik.Hidegséget,kietlenséget,szomorúságot,magányt sugall.Ezek azok a tulajdonságok,amelyeket  nem szeretek,amelyektől félek és elkerülöm,ha lehet.
Gondoljunk bele,csend van.Alig látni az utcákon valakit.Reggel és délután,amikor munkába mennek-jönnek az emberek.Mindenki siet haza,be a melegbe.Az állatok fáznak.Elbujdosnak.Bár olykor kimerészkednek valami táplálék után nézve.Három hónap.Bár néha kitolódik.
Fény és meleg nélkül.A lelkem hideg.Kényszerítem magam,hogy valahogy átvészeljem.
próbálok keresni olyan dolgokat,amelyek elvonják a figyelmemet.Próbálok olvasni.Szeretek-de mostanában nincs hangulatom hozzá.Filmeket nézni,de ahhoz sincs kedvem.
De ott tombol bennem.Mikor lesz vége?Már nem bírom!!Jöjjön már a tavasz!
Látni akarom,arcomon érezni az első napsugarakat.Rügyezzenek a fák,nyíljanak a virágok,nőjön ki a fű.Színeket akarok!Fényt!Meleget!Madárcsicsergést hallani!
Mosolyokat!Elegem van a télből.Fázom.Hideg a lelkem.Valaki olvassza már fel!!!








Mit jelent nekem a net?




Van egy kedves haverom itt a virtuál világban,aki mindig jó témákat ad nekem,miről is írjak.Ezt a témát is ő vetette fel közös filozofálgatásunk közben.
Talán ő itt az egyetlen,akivel mindig elmerengünk a virtuál világ,a virtuális kapcsolatok értelmén.
Szerinte a netes kapcsolatoknak nincs értelme és jövője sem.
Nos ebben egyet értek vele.
De nézzük az alapkérdést.Mit jelent nekem a net?
Sok ember a munkájához használja főként.Vannak akik munkahely-keresésre,zenehallgatásra,filmek letöltésére,filmnézésre,nagyon sokan online játékokra,és vannak akik csak időbőségük miatt használják.Persze vannak,akik itt keresnek különböző kapcsolatokat.
Amíg nem volt netünk,más volt az életünk.A gyerekek még kicsik voltak,több törődést figyelmet igényeltek,a férjemnek más hobbyjai 
voltak és én is a kevéske szabad időmet olvasásra vagy filmnézésre fordítottam.A gyerekek nőttek,az iskolához nélkülözhetetlen lett a net,mert sokszor kaptak olyan feladatot,aminek ott kellett utána nézni.
Eleinte több időt töltöttem itt.Új volt,kitárult a nagy világ.
Mit jelent nekem?Hm...talán valami pótlást.Több szabadidőm van.Írok és játszok itt,és persze kommunikálok értelmes emberekkel.Persze,nem csak erre használom,mert zenéket hallgatok,filmeket töltök,emailezek,és webfordítok is néha.
Röviden azt mondanám:szükséges rossz.Majdnem függőség.Bár a haverom szerint nincs értelme.Igaza van,de mégis néha olyan jó.

Az angyalok

" Mindig emlékezz arra, hogy az Angyalok szeretnének hozzád beszélni, lehet, hogy még jobban, mint ahogy Te szeretnél velük, így nem szükséges erőlködnöd, hogy meghalld az üzeneteiket. 
Ehelyett inkább lélegezz mélyeket, csak pozitív gondolataid legyenek és hagyd, hogy az Égiek elküldjék számodra üzeneteiket."

A Bibliában az angyalok Isten küldöttei. A jó angyalok Isten akaratát adják hírül az embereknek és segítenek rajtuk. A Biblia szerint az angyalok Isten teremtményei, semmiféle megkülönbeztetett tiszteletet nem igényelnek. Az angyalok erejükre és hatalmukra nézve magasabbrendűek az embernél.


Maga a Sátán is angyal volt, a fény angyala, de fellázadt Isten ellen, emiatt egy mennyei háború veszteseként letaszíttatott Mihály arkangyal által a mennyből.



A Biblia szerint az angyalok teremtett, de a jövőt tekintve örökké létező, megsemmisíthetetlen, természetfölötti, szellemi lények, akik Istenhez és az emberekhez hasonlóan személyiséggel, vagyis intelligenciával, a beszédre való képességgel, érzelmekkel, akarattal és öntudattal rendelkeznek; szellemi testük van, képesek testben megjelenni a földi szférában, és így részt venni földi eseményekben.
Vannak jó, illetve gonosz angyalok; életterüket tekintve pedig a menny és az ég különböző szintjein kívül a Föld felszínén és a Föld mélyében is megtalálhatók. Számuk meghaladhatja a százmilliót, ám a pontos adatot a Biblia nem közli velünk.
Az angyalok általános állapotukban az emberek számára láthatatlan szellemi lények. A Biblia ugyanakkor rengeteg olyan eseményről számol be, amikor kiléptek ebből az elrejtettségből, és valamilyen formában megmutatkoztak embereknek (epifánia: megjelenés, „felbukkanás”). Ez többféleképpen történhet: megmutathatja magát az angyal abban a szellemi dicsőségben és erőben, amely valóságosan sajátja; vagy kiüresítheti magát ebből, és egészen összetéveszthető módon emberként is megjelenhet. Válhat széllé vagy tűzzé is.












Angyalok...soha nem gondolkoztam el rajta,léteznek vagy sem.Valahogy kimaradt a látókörömből az ő személyük.Bár könyvekben olvastam róluk különböző történeteket,de valahogy nem érdekelt ez az egész dolog.Van aki Isten létezésében nem hisz.Én nem jelenteném ezt így ki,hogy nem hittem,hiszek az angyalok létezésében.Csak valahogy nem érdekelt ez az egész dolog.Isten létezése-igen.Isten bennünk él,minden apró sejtben,minden élőlényben.Ha teljesen magunkba fordulunk,kizárjuk a külvilágot,akkor hallhatjuk az ő hangját.Engem mindig megsegített,meghallgatott,amikor hozzá fordultam.Neki köszönhetem,hogy most itt vagyok.
De most nem Isten létezéséről akarok írni,hanem az angyalokról.
Néhány éve minden karácsony előtt,karácsonyi készülődéskor éreztem valamit.Valami megfoghatatlant:melegséget,szeretetet,a szívem körüli megmagyarázhatatlan szorítást,és a könnyeket.
A gyerekek az apjukkal díszítették a fenyőfát.Karácsonyi dalokat hallgattunk.Én a konyhában sütöttem-főztem.És ekkor jött az érzés,a gondolatok.Ránéztem a nappaliban szorgoskodó családomra,és bevillant a kép:Boldog vagyok.,szerencsés vagyok.Boldog,mert van családom,akik szeretnek,akikért felelősséggel tartozom,szerencsés,mert ez megadatott nekem,hogy anya lehetek-gondoljunk csak bele,hány ember mennyi mindent megadna,ha lehetne gyermeke,-és persze szerencsés,mert van otthonom,nem vagyunk betegek,mert élünk.Ekkor éreztem,hogy akaratlanul is kicsordulnak a könnyeim,és végigfolynak az arcomon.


Aztán valahol olvastam,aki ezt érzi,olyankor egy angyal száll le a földre,és sugározza ezt a megmagyarázhatatlan szeretet érzést,megérinti az adott személyt,aki ezt érzi.
Nos,ezen mosolyogtam egyet-biztos így van.De továbbra sem foglalkoztatott az angyalok lénye.
Kb.2éve már nem érzem ezeket az érzéseket,nem érint meg az angyal.
De a mostani életemben kb.fél éve történt valami,ami megint felvetette az angyalok létezését.
Van egy személy,akit nem ismerek,mégis kommunikálunk vele,törődünk egymással,segítünk a másiknak,ahol tudunk.Talán ő egy angyal,és azért keresztezte az utunk egymást,hogy vigyázzon rám?Ez túl van a szeretet fogalmán,túl a létezésen,ő bennem él.Minden egyes sejtemben,minden gondolatomban.

Köszönöm,hogy vigyázol rám!!