Egy érintés

 

Egy érintés


Búskomor, esős napok

rossz kedvet, fáradtságot

hoztak, nem láttam a 

napot, nem érzékeltem

a fényt, kicsit magamba

roskadtam.


Munkába temetkeztem

S üres lelkem is 

magányosan révedezett

Régi arcok tettek 

keresztbe akadályokat

gördítve elém

Azt hitték megölik

bennem a célokat s a

reményt.


Az akarat mindennél

erősebb, harcba

invitál, kihívás 

nekem eltaposni ki

ok nélkül kritizál.


Ha egyedül maradok

utamon az sem számít

Legalább nem vesznek

körül múltbéli árulók

hazug ámító emberek

kik igazat hirdetve

Bizalmamba férkőzni

szeretnének.


E ködben egy kéz nyúlt

felém, egy érintés, mely

szívem körül egyetlen 

pillanatra szeretetet

idéz, egy kéz mely segít

nekem, helyettem dolgozik

ha kell, mert tudja mi 

az érték, mely kitartást

remél.

Amikor annyira fáradt vagy...

Dolgozol..dolgozol..mindent ami jön..és tudod még ezt is meg kell ma csinálni,meg még az is rád vár..Sok..érzed, hogy fáradt vagy..nagyon..telefonok keresztezik egymást, barátok, vendégek jönnek..és már menekülnél a feladataidhoz. De nem lehet...meg kell mindent csinálni..van egy óra ..egy szabadnak tűnő óra...ellopod, magadnak..és szinte beájulsz az ágyba. Én is ezt tettem..és aludtam..mélyen..mire felébredtem, már nem éreztem a vállamat, a derekamat..de a lakásban szétáradó meleg jólesett..és egy-két jó hír...már nem érdekelnek egyes emberek apró kis szemét megnyilvánulásai..és az sem érdekel, hogy mit miért tettek..minden tevékenységük Őket jellemzi:-(

Amikor helyetted döntenek

Soha nem szerettem, ha helyettem döntenek. A szüleimtől elfogadtam, egy darabig. Amíg nem lettem önálló. És a tanáraimtól is. De miután az önálló életet választottam, onnantól nem volt senkinek beleszólása az életembe a döntéseimbe...max. istennek, és a férjemnek. Ebből kifolyólag volt elég vitám anyósomékkal, mikor meg akarta nekem mondani, hogyan neveljem  a lányomat.
Később megtanultam ezeket a helyzeteket kezelni..mert az értelmetlen viták lefárasztottak, leszívtak.
De a mai napig utálom a kényszerhelyzeteket, amelyeket nem mindig akarok, de muszáj...ilyen volt a disznóvágás..gyűlöltem, szinte végig szenvedtem..eleve a gyilkolás, az erőszak gondolatától, már rossz kedvvel mentem..utána  a nyers, friss, meleg hús és a vér szagától hányingerem volt..de hála Istennek, anyósomék leszoktak a sertés húsról, így ez irányú kötelezettségem megszűnt.
Alkottam egy világot..a saját és egy kicsit a másik nem ízlése szerint..beengedtem őt oda..hogy írjon ott ha akar, hogy bontogassa szárnyait..szerintem, jó ha tizedét írta, alkotta ott, mint én. És mit látok? A világom kitörölve, szétrombolva! Így bízz meg másokban!:-(( Mindenesetre köszönöm neki, számomra talán ez volt a legmegdöbbentőbb, legszemetebb húzása...

Amikor nekem tartanak tükröt..

Néztük az X-faktort, mikor a fiúk felvetették az írást, a regényírást. Kisfiam, aki nem éppen irodalom szerető. Furcsa volt..férjem meg, mindig azt szajkózza, nyissak facebook.oldalt, videókat készíttessek..stb. 
Nem! Én úgy szeretnék járni, mint J: K Rowling. Ne azért legyek híres, mert hirdetem magam és a csapból is én(a nevem folyik), hanem önmagamért. Legyek az az egyetlen gyöngyszem a kavicsok között, akit (talán) egyszer megtalál valaki(felfedez). És nem azért, aki vagyok, ahogyan kinézek, hanem a gondolataimért, a lényemért. Íróbarátaim már párszor fejmosást csináltak: Héé, ez nem így működik! A mai világban a lényeg a  reklám ! Tudom..de én nem akarom hirdetni magam!
-Akkor ne várd, hogy híres leszel- közölte a férjem higgadtan. Most jól felnyomták az agyam. Kivágom mindjárt minden könyvemet! És nem írok egy sort sem - egyenlőre.
Hm..nyugalom- szólalt meg a belső hangom, ne rombolj le magad körül mindent!
Hajj..igaza van...a kritikát (nekem is) el kell viselnem. Majd átgondolom. Facebook oldal..minek? Így is kevés az időm..azt hiszem, ha írok, ezentúl csak magamnak:-((

Beleolvasgatva

"Beleolvasgattam blogjaidba, és kissé bele is feledkeztem. De milyen jól tettem! Rögtön tudtam, hogy csak egy valaki lehetsz."

Hm..és amikor tudatosult Benned, hogy ki is vagyok, éreztem a szíved hatalmas dobbanását, azt a valami megmagyarázhatatlan bizsergést,melegséget a jobb oldalamon.(mert én ott érzem a lelkemet).

Ahogy írtad, már az első perctől kezdve különös kapcsolat volt köztünk. Nem csak volt! Most is az van...

Bárhol is jársz, a szívemben tudlak... 

Kötelező részvétel

Munkámból kifolyólag vannak kötelességeim, és kötelezettségeim. Néhány rendezvényen, fogadáson meg kell jelennem, hacsak nem vagyok ágyhoz kötött beteg. Bevallom, nem mindig van kedvem hozzá, de muszáj. A végén többnyire kellemes érzéssel, élményekkel térek haza. És közben is nagyon jól érzem magam, elfeledve minden gondomat. A délelőtt folyamán szülői értekezleten voltam. Eddigi életem leghosszabb szülőije volt, pontosan 3, 5 órás. Egyfolytában, szünet nélkül. Mivel korán nem tudok reggelizni, így étlen- szomjan ültem végig ezt az időszakot. A végére már nagyon fájt a fejem, a szemem , a nyakam. Na jó- gondoltam, mindjárt elájulok. Felhívtam a férjemet, aki 10percen belül ott volt értem. Hazajöttünk. Két fájdalomcsillapító (soha nem vettem be egyszerre kettőt), de annyira fájt, hogy már nem bírtam elviselni, és beájultam az ágyba.
Szűk 1, 5 óra alvás után a macskám ébresztett, aki beszökött, pedig nincs bejárása a házba. Azt éreztem, ugyanúgy fáj a fejem. Volt fél órám és mennem kellett egy rendezvényre, főzőversenyre és kiállításra. Erőt vettem magamon, összeszedtem magam, és irány. Semmi kedvem nem volt. Mire odaértem, a főzés már javában folyt...sok ember, ismerősök, mosolyok, puszik, ölelések fogadtak.Igen ám, de a nagy sietségben nem vittem kötényt magammal! Éppen az egyik országgyűlési képviselő tette látogatását a standunknál.
-Semmi baj, itt az enyém! Valahonnan elővarázsolt egy vadonatúj kötényt, és feladta rám ezzel a szöveggel: -Ha már  a fejedet nem köthettem be, akkor a derekadat kötöm:DD
Elmosolyodtam. Fényképezkedés, vakuvillanások, koccintások- Vele. Mert muszáj volt inni..mézes szamóca pálinkát. Ilyet még soha nem ittam. Meglepően kellemes, lágy, selymes, nőies íze volt.Finom! Ő továbbment, én pedig büszkén viseltem a kötényt, amelyet Tőle kaptam. És elkezdődött a munka. Vendégek fogadása,  köszöntése, kiszolgálása(itallal és süteménnyel). Eszembe sem jutott a fejfájásom.És inni, inni kellett. Már nem akartam pálinkát inni, így dió likőrrel, kevés sörrel koccintottam. Megérkezett a konzul is.A vacsorához egy jó évjáratú, olasz félszáraz vörösbort hozott. Finom volt! Utána jöttek a többiek, és hozták a kóstolókat, ki mit főzött. Rá nem bírtam nézni az ételre, de az italra sem.(Én nem szeretem az alkoholt) Még egy kis kellemes beszélgetés, zene..zene..és megint együtt voltunk. Annyira jó volt!

Lelkembe marón

 

 

Lelkembe marón



A szavaknak súlya volt

Melyek kerülgették

 egymást, vágtak, fájtak

kínzón lelkembe martak.


Ösztön. Bánat és a tudat

A lélek a harc alatt 

csendben maradt, és fájón

érezve befelé nyelte könnyeit

melyek patakot képezve

csordogáltak sebzett

lélek- völgyein.


Már nem akartam tudni

a miért-eket, értelmet

nyert a valós világ

Csak legyintettem fájón 

S semmi sem érdekelt már.


Elveszni látszott a 

legszebb érzelem

Az egyetlen, melyet 

lelkembe burkolva

féltve őrzött mentális

lényem.


Patakzó könnyek

égették szemem

S egyetlen pillanatra

Megszűnt dobogni a 

szívem.

 

Horoszkóp

Már régen olvastam újságot. A neten egy- két hírt, ami érdekel, el szoktam olvasni, de olvasni mást is nem nagyon van időm. Este egy lazító fürdő után (a forró víz mindig felfrissít), végig dőltem imádott ágyamon. Papír, toll a kezemben és alátétnek egy újság. Beleolvastam: pletykák, történetek, receptek, reklámok, horoszkóp.
Na, ezt nézzük! Régebben érdekelt a horoszkóp. 18- 19 éves koromban bőszen tanulmányoztam. Először a sajátomat, utána  a gyermekeimét olvastam el.
Bla..bla..bla..a szokásos. Majd a végén egy mondatra felkaptam a  fejem. "Az a legfélelmetesebb tulajdonsága, hogy nem ismer lehetetlent".
Ez így is van: amit elhatározok, azt el is érem. Most elhatároztam, irány Pest, utána meg wellness...és ez így is lesz....

Apró kis viták

 

Húú...nehéz nap áll mögöttem. Igaz még nincs vége a napnak..délelőtt napsütés, utána borulás, és nyom is a fejem. A kezdet is rossz volt...elromlott a net..telefon, a szerelő utasított, közösen az egyik gépre összehoztuk..(műszaki analfabéta vagyok), de a laptopot nem tudtam helyrehozni..így maradt a gép..bár én ott szinte soha nem vagyok, így minden adatom szinte a laptopon van..na, jó..írni nem tudok, akkor, csak nézelődök.. Munka, munka hátán...a munka jó nyugtató terápia..és pénzt is keresünk vele, ami sajnos fontos a megélhetésünkhöz. Nem gondolni a gondokra, és a vitákra. Leszívnak, feleslegesen, kifárasztanak. Valóban feleslegesek?Ebben már nem vagyok olyan biztos..a kisebb viták, apró, gyengébb harcok. Miért harcolsz, jobb Neked?- tenné fel valaki a kérdést.

A harc szükséges...szerintem egyfajta képességmérő önismereti teszt..főleg mikor a harc végén, fáradtan önmagunkba nézünk...nem érzek győzelmi mámort..de kiálltam magamért..és az Igaz-amért...

Ragyogó napsütés

 

A reggeli ébredéskor csodálatos napsütés fogadott. Egészen kellemes meleg..mégis volt bennem valami feszültség, valami rosszkedvűség..olyan nyomott voltam egész délelőtt. Végeztem egykedvűen a dolgomat, de mosolytalanul..a feszültség egyre erősödött bennem..és megszólalt a bölcs tudat: Jó ez így Neked? Nincs értelme semminek!

-De., de ..-próbáltam gyengén érvelni. Vannak néha szép pillanatok, és mosolyok..

-Tényleg? És ez elég Neked? Csak vársz és vársz állandóan! Te nem ezt érdemled! 

Befelé sírtam..nyeltem a könnyeimet..fájt..fájt a gondolat..a semmibe foszló lénye, amelyet már- már elnyelt a köd homálya...kitéptem magamból...talán örökre... 

A kiadókról

Magyarországon nagyon nehéz ingyenes kiadót találni. Ha sikerül is..hm..mit mondjak? Megvan a hátulütője..
Örüljünk, hogy pénz nélkül kiadja valaki a könyvünket, az írásainkat!- mondják néhányan és a belső hangom.
Igen ám...két éve foglalkozok komolyabban az írással, két kiadónál publikáltam az eddigieket. 
Az első: korlátoz, hogy egy év alatt csak kettőt jelentethetek meg, de nem kér képszerkesztéseket, borító szerkesztést, és viszonylag könnyű a  formázás. Az első regénynél egy ingyen példányt küld, de olyan magas áron rakja ki a könyveket, hogy alig veszik..és a jutalék, amely utána járna, soha nem ér ide...
A másik: nem korlátoz a darabszámmal, nem ad ingyen példányt, semmit nem ad...ígér jutalékot, amit csak 20000ft- felett utal..de ebből is vannak hátra maradó összegek különböző címeken. Ha valaki nem fut be, akkor soha nem kapja meg a jutalékát, mert a mai világban, nézzünk magunkba, ki vesz könyvet?
Viszont ez a kiadó borzasztóan nehéz formázási követelményeket támaszt(amit) az amatőrök nem tudnak megcsinálni, így felajánlja, hogy bizonyos pénzösszegért leformázza, 6000ft- körüli összegért.
Nos..nem elég, hogy megírjuk a regényt, verses kötetet..stb, formázzuk is le, írjunk reklámszöveget, tartalom szöveget, szerkesszük meg a borítókat , véletlen ne keressünk rá mi magunk piacot? Vagyis csináljunk meg mindent, a minden négyzetét a semmiért..kérdezem én: érdemes írni akkor?
Azt hiszem itt az idő, keressek egy harmadik kiadót...talán az a kettő keveréke lesz..talán...és jobb feltételeket biztosít. Vagy..abba kell hagyni az írást!! 

Megszállottan

Megszállottan


Megszállottan kutattam

valami után, nem tudtam

mi az, nem láttam a ködben

Csak a homályt.



Az ösztönöm vezérelt

Sóvárgott a lelkem kínzóan

Már- már mardosva belülről

Kereste Őt a lényem.


Lélekpár. Körvonalat nyert

a sejtelem, a tudat nevet adott

neki, s értelmet nyert

a Vágy-elem.



Akartam Őt. Millió sort

írtam róla álom nélküli

éjszakák csendes óráján

Elképzeltem, kerestem

S álmaimban olykor

már- már rám talált.



Megtaláltam? Lehet.

A tudat nem válaszol,

hagyja, hogy a lélek döntsön

Hisz övé az érzelem.



Testemből kiszakadt darab

Mellyel egykor Egy-ek voltunk

egy másik világ halmazán

Csak Ő, csak Ő kell ahhoz,

Hogy teljes legyen a

valóságban az élet

mámorán.

"Forgószél"

Valaki egyszer elnevezett "Forgószél Mary-nek"...mert szerinte ez a név illett rám. A nevünket nem véletlen kapjuk, vagy választjuk. Abban az időben tényleg forgószél voltam. Utána jött a változás az életemben, befogadtam, egyesültem vele..sokat tanultam, nyugodtabb lettem, és sok mindent másképpen látok. Néha hiányzott valami..nem tudom mi..a korlátlan vihorászások? Talán...ilyeneket főleg a lányommal csináltunk, de Ő Pesten él, több mint egy éve, és csak akkor vihorászunk, ha találkozunk. A fiam humorizál..de azokon csak mosolygok. Lenyugodtam...
De mostanában ismét Forgószélnek hív valaki...és érzem, talán most megint az vagyok(ha süt a nap)...akkor élek..igazán...szeretettel a lelkemben..
Megint kezdek pörögni..talán versenyt futok a téllel...amíg nem köszönt be, addig próbálok még így élni...
Most egyszerre több helyen is blogolok, írom a regényemet(lassan haladok) és verselgetek is..Lassan megint összejön egy kötetre való és hányszor mondtam, hogy nem írok több verset. Ennyit a fogadalmaimról... Aztán, ha minden igaz,néhány napra hamarosan kiruccanok Pestre, hogy magamhoz öleljem másik gyermekemet is..és az őszi szünetben valami wellness kellene..még néhány nap..utána jöjjön a tél...:-((


Örülök, hogy nem tűntél el..végleg..hiányoznál....és tényleg újra látod bennem a fényt? Bár most úgy érzem szétesek, de majd összerakom magam....

Simogatsz

Simogatsz

Remegő ujjaid félve

 érintik bársonyos bőrömet,

Lassan, nagyon lassan

araszolnak lázban égő

testemen.


Levegőt sem merek 

venni, nehogy megszűnjön

a varázs, Félek, hogy

elszökik a pillanat

S marad a kínzó magány.


Lüktet bennem a vágy

Torkom kiszárad

Óvatosan nyelek,s a 

csendben várom az apró

rezgéseket.


Minden érintésed

egy csodát jelent 

nekem, enyém a pillanat

varázsa, foglyul ejtem

Berekesztem.


Akarom, szeretném,

hogy örökké tartson

Vágytól csillogó szemed

az enyémbe mélyed

Fogva tartod őszinte

tekintetem, s kezed

testemen kutatva keres.



Sötét van, éjszaka

Csak halk sóhajok 

törik meg a csendet

Rám borulsz egész 

testeddel, forró 

ajkad az enyémre téved.


Nem beszélünk

Már nem kellenek

szavak, Test és lélek

együtt létezik most,

Elnyeli őket a pillanat.

Hova lett?

 

Hova lett a napfény hova lett az árnyék? Két- három hete hozzám szegődött egy árnyék..Csendesen, szelíden, némán követett. Olykor éreztem ámuló tekintetét a hátamban...követett, jött utánam..

Pár napja nem találom..sehol...hiába fordulok hátra, már nem követ...hiányzik:-((

Mi van Veled, mi lett Veled kinek megmutattam lelkem egy darabját..? 

Szeretet és szabadság

Nálam ez a kettő nem jelent egyet. Pedig kellene! Akit szeretek, azt birtokolni akarom, magamhoz kötni, hogy csak az enyém legyen, csak velem törődjön...de mióta tanulmányozom a Buddhizmus tanait, sok mindent másképpen látok, érzek, teszek.
Megtanultam(próbálom), hogy akit szeretek, ne fojtogatva szeressem...mert nagyon tudok szeretni. Úgy szeressem, hogy hagyjam meg a személyes szabadságát, és a lelkemben csendesen, mosolyogva visszavárjam. Ha szeret visszajön...és ez így is van....nincs attól szívet melengetőbb érzés, mikor újra ölelhetem azt, akit szeretek..elveszhetek jóleső ölelésében...



"Szeretet és Szabadság. A két Alapelv. Ne korlátozzunk senkit szabadságában, és mi sem hagyjuk, hogy minket korlátozzanak. Ott ér véget szabadságunk, ha másokat korlátozunk."

Tüzes sóhajok

Tüzes sóhajok

Éget valami belülről

Forró lázban ég egész

testem, már nem bírom

el az érzést, porrá

égek egy ölelésben.



Vággyal fűszerezett

sóhajok lepik el az

éjszaka csendjét

Varázslat ez mely most

ránk borult, Jöjj vesszünk

el együtt a tűzben.


Csillog a szemed, mint

két aprócska parázs

világít az éjben

Forró a szád, a kezed

s minden érintésed

Bőrömön perzselőn érez.



Borulj rám, takarj be

testeddel, Óvj meg

szeress s égess el

El akarok Veled együtt

veszni a kéj tüzében.

Csatát nyertem

 

Nem játszottam. Harcoltam. A saját igazamért, amely csak az én Igaz-am volt. A másik szemszögből neki volt igaza. Bölcs tanítóm csendes lényével megkért egyszer: "Csak próbálj egyszer a másik szemével látni!" Megtettem, adtam még egy esélyt, és az illető újra elbukott. Nem sajnáltam. Magának köszönheti, ennek így kellett történnie.

Lassan egy hete csatáztam valakivel. Szócsatát vívtunk , kevés érzelemmel fűszerezve. Az érdekes az, hogy ennek a csatának fizikális tétje volt. Bekeményítettem. Udvariasan, de csak úgy vagdaltam a  szavakat a másik fejéhez. Kimérten, hűvösen, és nem szint alá süllyedve. Ahogyan szoktam. Mindent feltettem egy lapra. Tudtam, ha nem nyerek, elköszönünk egymástól és találok más utat. Egy másik ablakot. Feszült voltam....és nem számítottam a győzelemre. Sértett(űzött) vadnak éreztem magam. Most nem én voltam a vadász. Harcoltam. Mindent feltéve egy lapra, ahogyan a valódi csatában is mindent feltettek a harcosok(az életüket is). Éreztem szavaim súlyát. Mint hideg éles penge mért láthatatlan csapást a levegőben.Vagyis arra, akire lesújtottam. Tudtam, hogy kicsit kemény, de nem mérlegeltem. Ha veszítek, lesz másik utam.  Addig keresek, amíg nem lelek rá. De nyertem! Magam is meglepődtem rajta. Magam alá gyűrtem..az űzött vad a vadászt... Nem éreztem örömet. Inkább meglepődést. Talán egy kicsit fájt is...mert nekem is, de neki is igaza volt. Meglepődtem: Erre is képes vagyok? Te jó ég! Akkor bizony film(is) lesz?

És...szerettem volna magamhoz ölelni, akit legyőztem. Majd könnyes szemmel köszönetet mondtam volna, amiért figyelt rám, törődött velem. Furcsák a harcaim..és Vele nem akartam harcolni!!

Csontig hatoló (nekem)

Lélek- érzés

Lélek- érzés



Egy szó, egy mondat

Egy tekintet, egy kéz

amely érint, egy mosoly

mely mosolyra fakaszt

S létrejön a Lélek- érzés.


Lelkem üres most

S magányosan éli a

mindennapokat, nehéz 

küzdelem van mögötte

Győzött vagy vesztett?

Már semmi nem érdekes.


Befelé figyel, jólesőn

átölelő csend szavát

Nem érdekli a külvilág

S már nem fájnak a 

kimerítő csaták.


Nyugtató állapot

A tudat nem zavarja

Pihen s erőt gyűjt

az újabb szárnyalásra.

Az eső

Az eső

Langyos esőcseppek 

koppannak ruhámon

Arcomon lefolynak

S landolnak a hűs

betonon.

Az eső csak esik

Egyre elszántabban

Mintha hömpölygő 

folyóban lépdelnék

Megyek szép lassan

S tudatom gondtalan.


Élvezem az esőt

Magával ragadja 

fáradt lényem

Mintha szállnék 

könnyedén, lebegek

a semmiben.


Szabad vagyok

Nincsenek korlátok

Egyedül de boldogan

Gondok nélkül szállok.

Ismét csend van

Ismét csend van..a házban. A napocska elbújt, kergetőzve játszanak a felhőkkel..most a felhő győzött, mert nem engedi előre törni. Pedig ha süt, egész kellemes idő van. 
A fiúk úgy döntöttek, hogy kimennek horgászni. Legyen! Csak fogjanak már valamit!
Hogy legyen sikerélményük. Mondjuk az én vagyok nekik:DD...
Álmosító idő van..vagy csak én vagyok álmos? Túl vagyunk a több fogásos ebéden, szépen vár(rám) a mosatlan. És a csalamádék szépen simulnak egymáshoz az üvegben. Színesen, szemet gyönyörködtető látványt nyújtva. 
A mosatlan meg csak várjon! Azt hiszem , lopok egy órát, mert fáradt vagyok..és hívogat imádott ágyam, hogy vesszek el benne. Nem tudok most ellenállni neki. Ma X-factor is lesz, azt meg szeretem nézni, még ha  a zsűri olykor bunkó is. Ha felkelek, sütni kellene, muffint:))...És megint túl vállaltam magam! Ezek után kinek lenne ereje regényt írni? És a ruháról majdnem megfeledkeztem...ők meg a mosógépben várnak. Mindenki rám vár??