Szeretem azokat az embereket akik kérdeznek. Mert Ők figyelnek, érdeklődnek, tanulni akarnak. Én is szoktam kérdezni..szinte mindig..de nem mindent. Megtanultam valaki életéről nem kérdezek..majd elmondja..annyit amennyiről úgy érzi, hogy rám tartozik..
Tegnap feltettek egy érdekes kérdést. Megfogott. Még eddig nem gondolkoztam el rajta. Túl fáradt voltam, agyilag is. De tudtam, majd visszatérek rá és boncolgatom. Így is tettem.
A kérdés: A lélek engedi, ha kapcsolatban élünk, hogy a lélekpárunkba beleszeressünk, és ezáltal még ha gondolatban is, de megcsaljuk a párunkat?
Nos..a kérdés nagyon jó. Ez egy összetett kérdés. Nézzük sorban. Párkapcsolat: a párunk, társunk, férjünk, soha nem a lélekpárunk. Akkor túl egyszerű lenne ez az egész. Ha teljesen Egy-ek lennénk valakivel, akkor nem itt léteznénk.
A lélekpár: belőlünk egy darab, akivel együtt születtünk le újra ide a földre tanulás, fejlődés céljából. Mivel kiszakadtunk egymásból, így lelkünk egész életünkön át keresi a párját. Hogy megtalálja-e? Nem tudom. Reméljük:-))
Szeretjük a párunkat, hűségesek is vagyunk hozzá(talán), de ha megtaláljuk a lélekpárunkat beleszerethetünk-e bűntudat nélkül?
Hm...a lélekpárunkba nem kell beleszeretnünk, mert szeretjük az idő fennállása óta. És a kapcsolat, amely két lelket összeköt, nem a szerelem, hanem jóval összetettebb érzés attól...szeretet, örökké..túl az életen, túl a szavakon..létezés együtt a semmiben. Mivel a lélek nemtelen, csak a leszületés pillanatában kap testet, nemet, így nem beszélhetünk két lélek , pontosabban lélekpár közötti szerelemről...és a vágy szexuális formájú megjelenéséről sem. Persze, jelen van a vágy, a másik utáni sóvárgás, lélek összesimulás, egybeolvadás, beillesztődés formájában. De ennek semmi köze nincs a szexualitáshoz. A szeretkezés a test vágya. A testet pedig nem a lélek irányítja, hanem a tudat. Előfordul, hogy valaki megérint lelkileg..megszeretjük, kötődünk hozzá, bevésődik...és ha a másik nemként iránti vággyal gondolunk rá, az már nem a lélek vágya. A gondolat a tudat terméke. Ugye fizikálisan az létezik, amit látunk, érzünk, tudjuk, hogy van. De létezik mentális létezés, amely nem fogható, de érezhető..egy teljesen másik síkon. Ha a lélekpárunkat felruházzuk a gondolatunk által, akkor színre lép a vágy. Már nem csak a lelket érezzük, hanem látjuk benne a másik nemet, a nőt. És ha gondolatban szeretkezünk vele, megcsaljuk-e a párunkat? Fizikális értelemben nem..mert ugye csak a gondolatainkban létezik. Mentális síkon igen...de gondoljunk csak bele, ha a férfiak pornó filmet néznek, akkor már megcsalják gondolatban a párjukat..és szerintem nincs olyan ember, aki legalább egyszer ne játszadozott volna el a gondolattal. Én nem érzem ezt bűnnek..a gondolataim az enyémek..kizárólag..én hozom életre őket és építem fel magamban..ez az én Igaz-am.
Bűntudat? Miért is lenne? Hiszen minden csak mentális síkon, a képzeletben történik..és ettől olyan izgalmas az egész:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése