Dacolok
Dacolok önmagammal
Vitába szállok a tudattal
Most ne, most ne szóljon
bele, hogy érzékeny lelkem
Új érzésekbe remeg bele,
Most ne, most ne romboljon
törjön szét álmokat
Kell nekem, akarom a hűs
nyugalmat. Szelíd lelkedet
s mindent, mi Te vagy
Egy szomorú nappalon
nyomomba szegődött alkonyat.
Most nem, nem hagyom
Hogy a tudat törjön
zúzzon, hogy üres lelkem
fázzon, s egyedül éjszakánként
égető könnyeket hullajtson.
Most már nem akarom
Hogy egyedül szárnyaljon
Itt vagy, rám találtál
Kísérj kérlek rögös utamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése