Annyira....

Egyetlen kép

Egyetlen kép

A korán beköszöntött

hideg hatalmát a tavasz

törte meg, harcolva,

 erőtlenül, de győzedelmesen

uralkodott az ősz felett.


Újra a nap meleg sugarai

tündököltek az égen

fénnyel s szeretettel

elárasztva  a földet.


Új remények ébredtek

üres lelkemben,

 feltámadt a hiány -érzet

ellen a vágy s a sóvárgás

felhőtlen, boldog 

szárnyalás után.


Egyetlen kép Rólad

Újra felidézett mindent

Minden szép emléket

boldog, meghitt érzésekkel

átitatott perceket.


A mosoly felderült 

arcomon s szemem is

csillogni kezdett

Egyetlen pillanatra

visszaadtad az életem.

Ébredés

Ébredés


Már kezdem megszokni

a korai fényt, talán

kezdem megszeretni az

ébredést?


Bár a reggel megint

egyedül talált

Puha takaróm ölelésében

felderengett mellettem

a rideg valóság.


Ma sem voltál velem

Nélküled hideg s szürke

nappal elé nézek

Próbállak megtalálni

magamban, távol vagy

Kereslek, kutatlak

de a homályos ködben

Sehogy sem talállak.

Nem győzlek

"Nem győzlek olvasni, már nem tudlak követni, olyan sokat írsz"- jegyezte meg a minap valaki.
Sokat írnék? Nem is! Pont az bánt, hogy annyira keveset írok, mert nincs erőm, időm, kedvem és szép megkapó gondolataim sem. Most csak monoton robotként végzem a dolgom, és minden mélyebb gondolatot elűzök magamból...Most még egy kis ideig hajsza van..és jó a belső csend. A lelkem, mintha nem is létezne. Nem nagyon tudok rá figyelni és az érzéseit, a vágyait sem tudom most elmélyíteni magamban. Furcsa érzés..mintha nem is létezne. Tudom, hogy bennem lapul. Nem szól..nem érez, csak éppen, hogy létezik. Bágyadtan mosolyog.  Most is kapok érzéseket. Többnyire szép, megható érzéseket, de egyszerűen nincs erőm boncolgatni őket. Most nők gyűrűjében élek..kivéve 1-2 férfi. Érdekes. Mi nők annyira másképpen kommunikálunk, mint én a  férfiakkal. Elvagyok, kóstolgatom ezt a helyzetet is.
Visszatérve az írásra, nekem ez nem sok. Amíg csak egy munkahelyem volt, esténként volt olyan, hogy esténként 5-7 db verset írtam, több oldalon 2-3 blogot és a regényemet is light-osan.
Most jó, ha egy verset és egy- két blogot megírok. A regényre ár nincs erőm, fáradt vagyok..
Viszont: rengeteget beszélek, kommunikálok..itt kell...

Tudod...

Tudod, olyan furcsa érzések kavarognak bennem. Most aztán tényleg visszaköszöntött a múlt.  Egy darabig, valamilyen szinten része voltál életemnek. Volt egy- két szép közös pillanatunk, szép perceink,de többségében csak vitáztunk. Te nem hittél nekem, s én sem mindent. Talán vonzódtunk egymáshoz, mint két sóvárgó lélek. Akkor még új volt az érzés, ismeretlen, érdekes. S az ember kíváncsi lény. Vonzza az ismeretlen....a vágy...nem tudom, hogy részemről volt-e? Valahogy nem gondolok rá, és akkor nincs is. Elnyomom magamban. A testi vágyra nincs szükségem. Megismertem, megtapasztaltam egy másfajta kapcsolódást (egyesülést) két ember(lélek) között, és annak bizony a szeretkezés csak silány utánzata.Én azt a másfajta kapcsolódást keresem, óhajtom azóta is...
Furcsa ahogy felbukkantál újra hirtelen a semmiből.. Nem tudlak hová tenni magamban.
Neked a Nő kell, nekem pedig nem a Férfi. Egyikünknek engednie kell..én nem akarom Belőled a férfit..nem akarom a testi vágyat!
Kíváncsi leszek, ki fog majd engedni..Ismerlek...tudom a határokat..a saját határaimat..., korlátaimat.
A híd adott. Bármikor átmehetünk a másikhoz. Én nem lépek, nem kezdeményezek, várok...
Kíváncsi leszek ki fog nyerni...Én a lélek vagyok, Te a férfi...Érdekes párosítás...

Lélekmagányom

Lélekmagányom

Üres lelkem egyedül,

magányosan létezett

Elűztem minden zavaró

gondolatot, s csak hagytam

hogy lézengjen.


Szabad perceimben

érzem a hiányt, érzem, 

hogy valami kell, kell

Valaki, aki oldaná s 

kitöltené a tátongó,

kínzó ,ordító 

Lélekmagányt.


Lelkem megpihenve

létezik, kimerítő,

fárasztó lélekharcok

után, Kell valaki, 

nagyon kell, ki átölelne

minden magányos éjszakán.

Lélekmagány

 

Ösztönösen sóvárogva néha már kínzóan kereste a lelkem azt a valamit, valakit, akivel eggyé válhatna..akivel olykor játékosan szárnyalhatna..akivel néha átölelnék egymást, és aki teljesen kitöltené a lelkemet, megszüntetve a monoton ürességet bennem. 

Mindez a tudatomtól független...csak úgy létezik..spontán érzem...

Ilyenkor nincsenek álmok, meghaltak a vágyak, nincsenek önfeledt mosolyok, és fáj a hiány..egyre erősebben.

Ez mind belső érzelmi szinten történik. A lélek érez. Elsősorban szeretetet, de ugyanakkor érzi a fájdalmat, az ürességet, a kínzó hiányt, olykor könnyezik. A lélek könnyei vérpatakot képeznek az erekben, melyek felgyorsulva száguldanak tehetetlenségükben.

A lélek tud játékosan, önfeledten szárnyalni is egy másik dimenzióban szabadon, könnyedén kizárva a tudat okoskodását önmagából.

Megható történet

A munkahelyemen történt az elmúlt napokban. Egyetlen pillanatra érezhettem valamit, s az érzés könnyeket csalt a szemekbe. Mivel kitelik az időmből, szívesen segítek másoknak. Megbízható ember vagyok, akit nem érdekel a más pénze. Semmi közöm hozzá, hogy ki honnan szerezte azt amiből megél. Úgyhogy akik el kezdik fújni nekem a másik embert, egyszerűen elköszönök és ott hagyom. Mindenkinek akadhat halaszthatatlan dolga, így az egyik hölgy nevezzük Karolának, megkért, hogy áruljam már az ő dolgait, ha esetleg lenne vevő rá, és az összegből felajánl nekem 20% részesedést, mert neki megér ennyit, meg így is(eddig is) jó forgalmat alakítottam ki neki. Ránéztem, megsimogattam a vállát, és közöltem, hagyjon már engem, ne is gondoljon ilyenre, nekem nem kell a pénz, mástól sem, nem hogy tőle, akinek a férje két éve felakasztotta magát a CHF magas törlesztő részlete miatt.
Rám nézett hatalmas szemeivel, hihetetlenség tükröződött benne, mintha maga sem hinné el, hogy létezik még ilyen ember.
Ez volt az a pillanat, mikor mindkettőnk szeméből kicsordult egy könnycsepp.

:-)))

Te jó ég! Mit nem adtam volna két évvel ezelőtt egy telefonszámért!..De Ő kilépett az életemből...lelépett az utamról..mindenki ment a saját útján..és nem kereszteztük egymás útszakaszát, még egyetlen pillanatra sem...Elengedtem..fájt az érzés...a végén már minden zavaros volt..enyhe gyűlölet...kavarások, könnyek..minden volt..
De az idő ment tovább, gyorsan száguldva...Soha többet nem gondoltam rá..kiirtottam magamból...
Más lettem..megváltoztam..elmélyültem önmagam és a lélek kutatásában. Sokkal nyugodtabb lettem, megértőbb, szeretőbb azok felé, akik igényt tartanak erre...jó így..jól érzem magam a bőrömben...más értékek lettek fontosak az életemben...
Míg egy nap..újra rá nem lépett az utamra..csendesen, szótlanul, árnyként...nem is tudom..olyan furcsán érzem magam...előástam a múlt emlékeit..többnyire csak a szép dolgokat...mintha minden most történt volna..éles a kép..de a fájdalom, amiket okozott, eltűnt...már csak bágyadtan mosolygok rajta..
Örülök neki...itt kopogtat lelkem kapuján..óvatosan, gyengéden, pici aprócska humort belevéve..Jó, hogy itt van...halványan, mélyen, de érzem magamban:-))

Elmúlt idők

Elmúlt idők 

Elmúlt idők szép 

pillanatai itt maradtak

bennem, mélyen, csendesen

lapulva elraktározódtak

Agyam emlék- dobozában.


A gondolatok által

újra felderengett a múlt

Lélek- érintések, harcok,

értelmetlen viták, s nők

milliói , kikért tested

utána nyúlt.


Már csak bágyadtan

mosolygok, megnyugodott

a lelkem, tompán hallom

kopogásod kapuimon,

Gyere, lépj be, engedlek

Én már hazaérkeztem. 

Az energia

Az embernek különféle energiák felvételére van szüksége, hogy fenntartsa magát...Energiát több úton nyerhetünk, vehetünk magunkhoz. Pl..a táplálkozás során, mozgás során, víz, levegő , alvás, fény által..stb.
Ha fáradtak vagyunk, kevés az energiánk, fásultak leszünk, kedvetlenek, gyengék.Nekem is szükségem volt már plusz energiára. Nagyon is..a pihenésre.., a fényre, a nyugalomra..stb. Az elmúlt néhány napban megkaptam szinte mindent...a fényt, az emberek figyelmét, a törődést, ajándékokat(születésnap miatt), és bár fáradt vagyok, de nem érzem világvége hangulatban magam. Szinte minden nap érzem a nap melegét, a fényt, jóleső ölelését..és valaki gyengéd, óvatos szavai..újra beleivódtak minden sejtembe.

Ami még mindig fáj

De szerencsére már csak abban a pillanatban, utána vállvonás, és lepereg rólam. Jöhet a következő.
Metrónak érzem magam. Sötétben haladok, és ahol megállok, mindig felszáll valaki, valakik. Egy darabig elkísérnek utamon. Van aki hosszabb ideig, van aki hamarabb leszáll, kiszáll a világomból. Nos..őket nem szabad sajnálni. Ennyi volt. Talán adtunk- kaptunk egymástól. Miket? Érzéseket, gondolatokat vagy éppen üres, tartalom nélküli szavakat.
De akik "is"-ként lépnek fel a metróra, ők kíméljenek. Te is..Neked is...Veled is..Neee! Ettől még mindig a hideg ráz.
A metró mindig közlekedik, kivéve éjjel. És olykor megáll. Én is megállok pihenni, feltöltődni.
Mindig lesznek(vannak) új felszállók.

Megtört varázs

Megtört varázs

Megtört varázs, múló

románc, újra éledni kezd

nem aludt ki a láng, miért?

Újra életre kel.

Mert mi nem váltunk el

Megannyi magányos

éjszakán végig velem

voltál, csendben hallgattál

szelíden várva, türelmesen

hogy visszataláljak Hozzád.

Nők! Képzelt szerelmek,

megannyi érzés, lélek-

magányt űző éjszakák

Ez mind- mind a látszat

Kapaszkodás valami után.

Mögöttük ott voltam én

Hiába törted meg a varázst

tudatosan, tépted el a kötelékeket

égetted fel a hidakat melyek

hozzám vezettek,

Nem öltél meg magadban

örökre Veled leszek.

El sem mentem

El sem mentem

Nincs szükségünk az időre

Hogy visszavigyen Hozzád

El sem mentem, hiába vágtál

hozzám bántó szavakat

Magadból ki nem irtottál.

Továbbra is ott élek mélyen

a szívedben, küzdesz ellenem

az érzés ellen, mely foglyul ejtené

szabadon keringő lelkedet.

Féltél. Félsz. Hatalmas

az érzés. Tehetetlen vagy

ellene, s nem akarod bár

érzed, minduntalan Rád tör

S lassan már felemészti lényed.

Próbáltam

 

Próbáltam

Próbáltam, akartam

mást szeretni, hogy általa

jobban el tudjalak feledni

Kitépni magamból örökre

S nem gondolni többet

az elmúló szép időkre.

Lényem minden sejtjével

figyeltem Rád, akartam, hogy

törjön rám újra a varázs

Áradjon szét bensőmben

Hozzon fényt s meleget

sebzett lelkemnek.

Próbáltalak „úgy” szeretni

de nem ment. Valami üresség

halványan meglapulva

itt maradt bennem.

Megértettem, ez a Te

helyed, szívemben részt

foglaltál, s én még mindig

Téged szeretlek!