Két év telt el..észre sem vettük és elrepült. Az utunk kettévált..Te a tieden haladtál tovább én az enyémen mentem, olykor érezve a láthatatlan kezek segítségét.
Nem felejtettelek el..halványan éltél bennem, és néha eszembe jutottál...aztán egy nap újra ráléptél az utamra..félénken, sértődötten..és a fejemhez vágtál mindent..Igazad volt...nem gondoltam, hogy én ennyire mélyen Benned vagyok, hogy Neked ennyire fáj a hiányom.
Most együtt megyünk az úton..megint..és érezlek..jólesik a figyelmed, a törődésed...és persze én is szeretlek..és amikor a szeretet átfordul a vágyba? Hm..? Létezik férfi és nő közötti barátság? Nem nagyon...örök kölyök maradsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése