Soha
nem érdekelt ismeretlen emberek véleménye..Főleg nem az arctalanoké! Ha
érdekelne, akkor nem Én lennék, nem önmagam, hanem a világ kénye-
kedvére kialakított báb. Nem akartam megfelelni, csak azoknak akiknek
muszáj volt...a családom, a szűk közvetlen munkahelyem, és a közeli
barátaimnak. Mindig önmagamat adom, amilyen ember vagyok...Tudom,
olykor(valaki szerint mindig) tükröt tartok másoknak..Lehet, de ezt
ösztönösen teszem és nem tudatosan.
Nos a ..kritikát kapjuk- nem kérjük. Elolvasom, meghallgatom..ha
romboló, lepereg rólam. Ha építő, akkor alkalmas időpontban, teljes
csendben elővadászom..és bizony elgondolkodok rajta.
Mindenki ott ír és arról, amiről és ahol akar! Soha nem kértem, hogy
ismeretlen emberek olvassanak! Én sem olvasom, csak akit ismerek, és aki
jó, összefüggően ír, úgy hogy a szavak mögé rejti a gondolatait. Itt
nem sok ilyen írás van, de ugye nem csak ez az egy oldal létezik a
neten- szerencsére.
Ma azt tanácsolta valaki, álljak le, mert sok lesz, nagyon sokat írok.
Hahh! Nekem senki nem mondja meg, hogy mit csináljak..esetleg
megkérhet...de mindig is utáltam a korlátokat, a muszáj dolgokat...
Írok, mert imádok írni és ez a második életem. Akinek nem tetszik, ne olvasson!
Köszönöm:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése