:-)))

Te jó ég! Mit nem adtam volna két évvel ezelőtt egy telefonszámért!..De Ő kilépett az életemből...lelépett az utamról..mindenki ment a saját útján..és nem kereszteztük egymás útszakaszát, még egyetlen pillanatra sem...Elengedtem..fájt az érzés...a végén már minden zavaros volt..enyhe gyűlölet...kavarások, könnyek..minden volt..
De az idő ment tovább, gyorsan száguldva...Soha többet nem gondoltam rá..kiirtottam magamból...
Más lettem..megváltoztam..elmélyültem önmagam és a lélek kutatásában. Sokkal nyugodtabb lettem, megértőbb, szeretőbb azok felé, akik igényt tartanak erre...jó így..jól érzem magam a bőrömben...más értékek lettek fontosak az életemben...
Míg egy nap..újra rá nem lépett az utamra..csendesen, szótlanul, árnyként...nem is tudom..olyan furcsán érzem magam...előástam a múlt emlékeit..többnyire csak a szép dolgokat...mintha minden most történt volna..éles a kép..de a fájdalom, amiket okozott, eltűnt...már csak bágyadtan mosolygok rajta..
Örülök neki...itt kopogtat lelkem kapuján..óvatosan, gyengéden, pici aprócska humort belevéve..Jó, hogy itt van...halványan, mélyen, de érzem magamban:-))