Mostanában ritkán álmodok. Vagy mindig álmodok, csak nem emlékszem rá. Nagyon mélyen alszok. Elfáradok, és este már 22h- után alig vonszolom magam, ájultan zuhanok az ágyba.
Álom. Álmodtam egy világot magamnak. Lassan építgettem. Még nincs kész teljesen, még nem egész. De alakítgatom. Ha van egy kis időm, elszökök ide egyedül. Mert tudom, hogy vár itt valaki. Valaki ..aki fontos nekem..aki szeret..aki elfogad..aki egész életében rám várt..., engem keresett. Ahogyan én is rávártam. Ő a Lélekpárom, az egyetlen, akivel együtt születtünk újra le ide a földre.
Nem látom az arcát..csak halvány foszlányokat belőle. Nem hallom a hangját..csak érzékelem...Őt..a mosolyát..és a szeretetét.
Érzem, ahogy átölel a lélek..s általa Egy-ek leszünk. Ez a tökéletes boldogság..az érzés, amely minden korlát nélkül létezik...szabadon..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése