A munkahelyemen történt az elmúlt napokban. Egyetlen pillanatra érezhettem valamit, s az érzés könnyeket csalt a szemekbe. Mivel kitelik az időmből, szívesen segítek másoknak. Megbízható ember vagyok, akit nem érdekel a más pénze. Semmi közöm hozzá, hogy ki honnan szerezte azt amiből megél. Úgyhogy akik el kezdik fújni nekem a másik embert, egyszerűen elköszönök és ott hagyom. Mindenkinek akadhat halaszthatatlan dolga, így az egyik hölgy nevezzük Karolának, megkért, hogy áruljam már az ő dolgait, ha esetleg lenne vevő rá, és az összegből felajánl nekem 20% részesedést, mert neki megér ennyit, meg így is(eddig is) jó forgalmat alakítottam ki neki. Ránéztem, megsimogattam a vállát, és közöltem, hagyjon már engem, ne is gondoljon ilyenre, nekem nem kell a pénz, mástól sem, nem hogy tőle, akinek a férje két éve felakasztotta magát a CHF magas törlesztő részlete miatt.
Rám nézett hatalmas szemeivel, hihetetlenség tükröződött benne, mintha maga sem hinné el, hogy létezik még ilyen ember.
Ez volt az a pillanat, mikor mindkettőnk szeméből kicsordult egy könnycsepp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése