Reggeli gondolataim

Imádom az ágyamat..és nem csak aludni szeretek benne!:D...Írni , álmodozni és gondolkozni is. Ma hajnalban ébredtem, 03.30h-kor és csak nehezen aludtam vissza. Esett csendesen az eső. Mélabúsan néztem ki a szobám ablakán. Vajon mindenkire ilyen hatással van az időjárás? Ha süt a nap, tele vagyok energiával, pörgök, sokat mosolygok, boldog vagyok. Ha nem, akkor meg kedvetlen leszek. Eszembe jutnak a mindennapi gondok, és egy picit lehangolnak. Monoton módon, fásultan végzem a dolgom, és a mosolyaim is elapadnak.
Még írni sincs annyira kedvem, mint általában..ilyenkor ide sem akarok benézni, aztán mégis itt vagyok:-(
Visszatérve azon is elgondolkoztam, miért ilyen fájdalmas számomra a felkelés. Talán mert érzem valahol, hogy a valós világom egy kényszer..kaptam(a leszületést én választottam), de tudom, hogy végig kell vinnem...és én utálom a kényszert, a muszájt, a korlátokat. Ahogy felkelek, elkezdődik a mókuskerék. Munka, utána itthon háztartás, második munkahely..és még ami közbejön. Ma például tejszínhabos csokitortát sütök.
És én szerintem szeretnék ott maradni a másik világomban..amelyet én hozok létre, én építem..és talán egyszer megélem...
De, nem lehet. Várnak rám a  kötelességek:-(
Ezért utálom a felkelést...