Azt mondod szeretsz, de nem vagy itt, mikor már a hiányod fojtogat. Nem vagy velem, hogy megoszthassam Veled minden gondomat. Nem vagy itt, hogy betakarj, mikor fázom, s nem vagy itt, hogy fokozd a boldogságom.
Rád törnek nehéz napok s fájdalmas gondolatok, próbálsz menekülni előlük, de a nyomásuk utolér.
Hol vagy mikor a magánytól már sírok? Hol vagy, hogy lecsókold a könnyeimet égő arcomról?
Hol vagy, hogy enyhítsd kínzó magányom?
Itt vagy velem, mikor lehet, mikor van néhány szabad perced.
Ez mind..mind kevés nekem! Több időt adj magadról!
Érezni akarom nyugtató ölelésed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése