Sebzett lélek

Sebzett lélek


Csendben úszó sebzett

lelkem erőt gyűjtött

a nyugtató magány ölelésében

Az üresség már ordítva fájt

S nem akartam, hogy továbbra

is uralkodjon  rajtam

a lélekmagány.

A léleksebek begyógyultak

már nem fájtak a hegek

Erőre kapva biztatón nézett

szét új célok, harcok s

remények felé.



Harcaimat megvívtam

Bár voltak mellettem

segítő kezek, nem akarok

a fáradt győzelemmel eltelni

Engedni akarom, hogy

elárasszon a szeretet.



Áradjon szét bennem

Meleget s energiát adva

Töltsön fel mosolyokkal a

fárasztó, hideg, téli napokra

Hogy majd akkor erőt

meríthessek belőle

S ne gondoljak többet a fárasztó

véres csatamezőkre.



Csak ölelj át, szorosan

vagy gyengén

Érezni akarom forró tested

minden egyes rezdülését.

Majd csókold meg lágyan

puha ajkam ívét,

Szeress, hiszen én is

szeretlek, sóváran, szenvedőn

titokban lelkem legmélyén.