Sötétség

A sötétség


Elnyúltan fekszem az ágyamon

Fáradt testem és agyam is

megpihenni vágyna, a sötétség

a takaró meztelen testemen

Fejemnek vánkosa pihe-puha

párna.


Lehunyom szemeim s várom

az álom hívogató szavát

Várom, hogy abba a világba

vigyen el, hol vár rám a szabadság

S csodákkal teli pillanatvarázs.



Ahogy így pihenek, lágyan

érint egy hűvös kéz

Az ujjak húrokat pengetnek

fáradt testemen, ellazulok

hagyom, magamba szívom

az érintés élvezetét.



Simogat, barangol, keres

kutat, az ujjak nyomán

bőröm pulzálása s gyöngyöző

nedvek képződnek, mint

csordogáló patak.



Már kevés a levegő

Felgyorsult lélegzetem

Borítsd még csókjaiddal

Lázban égő testemet.