Alapjában véve türelmes embernek tartom magam.De rájöttem hogy ez is mint minden az életben viszonyítás kérdése. Mihez, kihez képest vagyok türelmes? A lányomhoz képest, igen. A férjemhez képest már nem annyira, viszont a szomszédaimtól, a sógornőmtől jóval türelmesebb vagyok..Pörgős típus, összetett lélek, de türelmes.. Ezek szerint léteznek tőlem jóval türelmesebb emberek.
Valaki azt mondta nekem régebben:"Türelem Mary, még több türelem..lassíts..."
Csodálkoztam. Még? Hiszen én tudok türelmesen várni, tudok türelmesen kötni, varrni, alkotni, képes vagyok végig hallgatni a másik embert, és olvasni is szeretek. Ehhez mind- mind türelem kell.
Rá kellett jönnöm, hogy néha visszább kellene vennem. A stílusomból..tényleg van egy kifinomultan (burkoltan) nyers stílusom. Vagyis jól odavágok a szavaimmal, ha úgy érzem, hogy igazam van.
Nos..ebben az esetben nem volt igazam. Csak próbáltam bizonygatni valamit a saját szemszögemből. Makacs lennék? Lehet! S ahogy bizonygattam, minden sérelmemet a másik ember fejére borítottam, finoman.
Bámulatos! Hogy Ő milyen türelmes! Vajon tanulta vagy vele született adottság ez?
Ő csak hallgatta a vádjaimat, a kitöréseimet és próbált nyugtatni, higgadtan megbeszélni velem a dolgokat. Egy fél délutánon át.
Fordított esetben én már régen kivágtam volna Őt, vállat vonva: Menjen a francba! Nyugalmat akarok! Ő nem ezt tette. Érvelt, csak érvelt, mert neki volt igaza. És védekezett és győzött. Legyőzött. Hallgattam rá és magamban a végén csodáltam. Hogy türelmes, hogy kitartó, hogy figyelmes. Pedig én nem vagyok senki, csak egy aprócska porszem a sok közül..
Köszönök neki még egyszer mindent..és bocsánat...amiért ilyen vagyok, de néha érzem Őt, ha akarja, ha nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése