Éjjeli menedék

Éjjeli menedék


Reggeli ébredéskor az
első gondolat
Vajon alszol még édesen?
Vajon merre vagy?



Hideg magány fogadott
a szokott helyen
Közöny, üres szavak
Amiket adtál nekem.



Várom a percet, az
órát, amikor itt leszel
Mikor újra együtt lehetünk
S játékos lényed feldereng.



Kevés az idő, amit
velem töltesz el
Sóvárog a lelkem, vágyom
eltölteni, megélni mindent
Ami nekem kell.



Várom, hogy az est
rám boruljon, sötét
puha lepellel betakarjon
Az álom gyengéden raboljon
el, egy másik világba, ahol
tudom ott leszel.



Éjjeli menedék, ahol
csend van és szeretet
Nyugalom, s habos felhők
puha mámorán a
lelkem megpihen.



Itt gondok nélkül
együtt lehetek Veled
Nem kellenek szavak
S az idő sem követel.



Majd lágyan átölelsz
Érzem forró, lüktető
test- meleged, finom
hálóval átszövöd lényem S eláraszt minket a szeretet.