De szerencsére már csak abban a pillanatban, utána vállvonás, és lepereg rólam. Jöhet a következő.
Metrónak érzem magam. Sötétben haladok, és ahol megállok, mindig felszáll valaki, valakik. Egy darabig elkísérnek utamon. Van aki hosszabb ideig, van aki hamarabb leszáll, kiszáll a világomból. Nos..őket nem szabad sajnálni. Ennyi volt. Talán adtunk- kaptunk egymástól. Miket? Érzéseket, gondolatokat vagy éppen üres, tartalom nélküli szavakat.
De akik "is"-ként lépnek fel a metróra, ők kíméljenek. Te is..Neked is...Veled is..Neee! Ettől még mindig a hideg ráz.
A metró mindig közlekedik, kivéve éjjel. És olykor megáll. Én is megállok pihenni, feltöltődni.
Mindig lesznek(vannak) új felszállók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése