Az idő fontos tényező földi életünkben(amúgy nem létezik). Mi emberek alkottuk, hoztuk létre a gondolataink által. Egy korlát..a többi mellett, amely néha jó, néha rossz, de muszáj. Támpontokat ad, rendszert, mindennapjaink kialakításában. Valóban szükségünk van erre a rendszerre?
Néha úgy érzem magam, mintha versenyt futnék az idővel. Egyszerűen nem győzöm minden feladatomat elvégezni. Fáradt vagyok már délutánra, nagyon fáradt, és nincs erőm a mentális világomra. Olyan furcsa érzés(most) mély gondolatok nélkül élni. Talán ezért érzem üresnek magam. Sajnálom, hogy nem jut idő mindenre, mindenkire.
Nem akarlak elhidegíteni magamtól... Örülök, hogy vagy, hogy néha gondolunk egymásra. Sajnálom, hogy nem tudok több időt tölteni Veled. Nekem is hiányzanak az együtt töltött percek, mosolyok, felvillanó érzések. Fáj az egész nekem..úgy érzem, mintha egy felhőburokban lennénk, homályosan, szinte alig látva egymást, és szép csendesen elúsznánk egymás mellett a kéklő ég végtelenjében...
Hiányzik nekem a saját világom, önmagam nyugodt, békés belső világa. Hiányzanak az önfeledt mosolyok, a gyengéd lélekérintések, a szabad órák..de hiszem azt, hogy talán ennek az időszaknak is valamilyen célja van életemben. Nem mondom, hogy szeretem ezt a mostani állapotot, de el kell viselnem.. Talán a tél beköszöntével elmerülhetek nyakig az álomvilágomban.
Hogy akkor, addig kik merülnek el velem? Nem tudom...de szeretettel várom őket..akik elfogadnak így, amilyen vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése