Mindenkinek van egy saját világa. Egy valós élete, amely gondolatokkal felépített. A gondolataink a mieink. Csak annyi tartozik másokra, amennyit megosztunk velük. Mivel az ember társas lény, így néhanapján megosztja a gondolatait másokkal. Ezáltal vagy barátokat vagy ellenségeket szerez. Hasonlóak vagyunk mi emberek, és mégis mások. Sok dologban különbözünk. De ez így van jól.Ez különbözteti meg az értékes embert a másiktól. Persze minden csak nézőpont, viszonyítás kérdése. Kihez, mihez mérjük.
Valaki egyszer feltette ezt a kérdést:"Vajon minden ember önmagához méri a másikat?"
Igen! Bizony! Mindenki önmagához méri, és csak a hasonló beállítottságú, a hasonló gondolkodású emberek jönnek jól ki egymással.
Milyen az én világom? Hm..összetett, bonyolult, változatos, színes. Két világot birtokolok. Egyik a valós világom, amely nyugodt, kiegyensúlyozott, színes, boldog, de néha fizikálisan nagyon leterhelő.
A másik a mentális(a gondolataim által létrehozott világ) Ez többnyire az érzelmeken alapul, gondok nélkül.
Itt(is) alakul az én saját világom. Szeretném, ha építő lenne. Ha olyan emberek vennének körül, akikkel gondolatokat és szeretetet adnánk egymásnak.
Nem vitákat és gyűlöletet táplálnának ismeretlenül egymás iránt. Nem bejelölgetnének, utána meg szó nélkül törölnének. Olyan embereket akarok, mint én.
Akik tudnak érezni, akik gondolkodnak, és akik látnak a szavak mögött...
Majd meglátjuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése