Felhők puhaságán

Felhők puhaságán



Fáradt lényem pihenni

akar, egyedül s üresen

élem a mindennapi dolgokat

Meggyötört lelkem olykor

ordítani szeretne, nem vágyom

semmire, csak felhők puhaságán

elnyúlni lustán, elkergetett

gondok hálójából kiszakadva

Belépni Álomország kapuján.



Tudom, itt a béke s a nyugalom

fogad, jólesőn átölel a csend

felhők puhaságán, s megbújok

a kéklő ég végtelenjén, fáradt

lelkemet felemeled, s újra

együtt leszek Veled. Majd

ketten boldogan úszunk a

végtelen kék ég mámorán s

érezzük létünk örök, lépjünk be

                                                       hát a mennyország kapuján.