2013. augusztus 31., szombat

Szerinted örökké lehet egyformán szeretni?

 







Ma valaki feltette ezt a kérdést nekem. kapásból válaszoltam rá, de arra majd a későbbiekben térek ki. Meglepett, hogy új ismerősök, és megbíznak bennem. Beavatnak a magánéletükbe, kikérik a véleményemet..hm..jólesik..és furcsa. Annyi hátba szúrást kaptam már, voltam kavarások áldozata, és bevallom anno fájt..sőt! Leszívott szellemileg. De mára megtanultam, hogy a piszkálódások ne érintsenek mélyen. Csak azok a  személyek számítanak, akik mindig itt vannak velem, kérés nélkül, hívás nélkül. Csak úgy felbukkannak, mikor a lelkemnek kimondatlanul is szüksége van rájuk. Őket szeretem, ahogy ők is engem. Elfogadva, befogadva, feltétel nélkül.
A kérdésre a válasz.: Nem. Nem lehet ugyanúgy szeretni egy embert. Itt a földi életben nem.
Még a párunkat sem. Azért mert életünk során folyamatos változáson esünk át. Mi is és a környezetünk is. Életünk alkotója  a változás. A változás újabb és újabb helyzeteket teremt, melyekhez alkalmazkodni kell, hogy tovább tudjunk lépni. Nos..a szeretet is változó. Maga a fogalom örök, de a megnyilvánulása,a  mibenléte már nem. Mikor megismerjük, rajongva szeretjük, vágyakozva, akarva, fellángolva. Aztán ahogy telik az idő ez a szeretet átalakul. Már nem perzsel, félt, óv, elmélyül...a vágy kezd kihunyni..és átveszi helyét valami más..az összetartozás...


"Tartsd életben"








Tette nekem valaki régebben ezt a kijelentést..két értelműen..elsősorban a regényem kapcsán, hogy Marc-ot tartsam életben. Elgondolkoztam rajta.
 "Addig élek, amíg a gondolataid által életben tartasz magadban". Akkor még az ilyen kijelentéseket nem értettem elsőre. Meg kellett rágnom minden szót, és jól mögéjük lesni. Ma már nem kell. Kapásból értem, hogy egy ilyen kijelentés mit takar. Pontosítás: érzem. ha rágondolok, itt van bennem, érzem magamban, abban a pillanatban a jelenben létezik számomra.
Ha nem gondolok rá, akkor is létezik, csak akkor tőlem függetlenül. Vajon a gondolat nélkül nem érzem magamban? Nem bizony. Itta  földön nem. Vagyis a gondolat és az érzelem egymástól elválaszthatatlanok. Gondolat nélkül nincs érzelem?
Ha elnyomom a tudatot magamban, tökéletesen ellazult állapotba kerülök, de nem is érzek semmit. Lebegek, de mintha nem élnék. Nincs idő, nincs tér, nincs gondolat, nincs test, nincs ágy, nincs semmi..És pont ez a semmi a Létezés. Megértettem!!:-))

Érzés érintés nélkül







Az érzések lehetnek mentálisak és fizikálisak, attól függően, hogy érintésről beszélünk, amely egy érzést vált ki: lúdbőr, pirulás, gyorsabb szívdobogás...stb. Vagy lehet olyan érzés, amely hirtelen ránk tör, anélkül, hogy valaki megérintene fizikálisan. Persze, a szavakkal is érinthet, , simogathat valaki, és akkor is létre jöhetnek a fent említett tünetek. A napokban rengeteg jó értelemben vett érzést kaptam. Régi és új ismerősöktől egyaránt. Érdekes volt. Minden érzés, minden érintés megérintett valahogyan.
Van amelyik meglepett, van amelyik nevetésre késztetett, és van bizony, amely itt maradt bennem. Ezek az érzések...:DDD


Ismeretlen kötelék
Új érzés, érzelem
Belépett életembe
S itt ragadt bennem
Óvom, féltem, 
elrejtettem, Egy érzés
mely egy borús nappalon
feledtetve rossz kedvemet
magával sodort .

Az ősz közeledte






Az ősz közeledte


Rövidebb nappalok,

Korábban borít el a

  
sötétség, hűvös, esti,

friss levegő, jólesőn 

 tölt el az érzés.



Aranyló s kék szőlőszemek

Csábítóan hívogatnak, hogy

kóstoljam, érezzem ízüket

nedvüket gyengéden 


kicsalogassam.



Talán így szeretném

érezni ajkaid puhaságát

csókjaid ízét, Belém ivódott

mosolyod, akarom, hogy

Harapj, harapj még!

Fogadalmak






Nem teszek fogadalmakat, mert nem bírom betartani azokat. Szeretném, de ehhez gyenge vagyok, talán egy kicsit önző. Két napja nagyon elfáradtam. Szellemileg. Ha a szellem fáradt, akkor a test is vonszolja magát. Elhatároztam, néhány nap szünet, nincs írás, van éppen elég dolgom ezenkívül is. Hunyorogva néztem a kis asztalnál szunnyadó laptopomat. Talán ki kellene húznom néhány napra és kész!  Ennyi az egész! De megszólalt a belső hang: Miért vonnád meg magadtól? Csak benézel, válaszolsz a fontosabb emailekre, és már mész is.  Délelőtt így is volt. De délután végeztem a teendőimmel, beültem. Írtam 3 blogot, letördeltem egy egész könyvet, megszerkesztettem a borítókat, és publikáltam. Na szép! Ennyit a nem írásról! Aztán kijelentettem a versek terén nyugi van, most szunnyad lírai énem. Persze! Este lefekvéskor csak 6 db verset írtam.
Valaki megkérdezte tőlem: Te mikor pihensz?
-Amikor alszok- feleltem.
Majd nem sokára. Megyünk még néhány napra nyaralni, külföldre. Akkor talán kiszabadulok az írás csapdájából....

Óvatosan







Óvatosan



Csendesen, szelíden,
udvariasan érkeztél
Észre sem vettem, s 
játékosan a tökéletes
munkára kényszerítettél. 




Újra és újra nekifutottam
hogy megfeleljek egy 
elvárásnak, sok- sok
ráfordított idő, s megannyi
tapasztalattal lettem gazdagabb.




Kommunikáltunk, élveztem
A szavak birodalmában
Kifejtettük a valós lényünket.
E játékos humor magával
ragadott: Mondd, Neked is
én lettem minden gondolatod? 

2013. augusztus 30., péntek

Szavak



Szavak


Kimondott s ki nem mondott szavak
Elejtett mondatok, rejtett tartalmak
Érzések, képzelt érintések, meghitt percek
Egy álomvilág kapuján belépve elérhetőnek
tűnnek. Más az álomvilág és más a valóság
Egy a közös bennük, ha hagyjuk, ha merjük,
ha megőrizzük, általuk lágyan megérinthetjük
a vágy s a szeretet burokba zárt mámorát.

A ráadás









A blogjaimat sokan olvassák a világ minden tájáról. Talán értük is írok ennyit, de elsősorban önmagam miatt, mert szeretek írni, megnyugtat, kikapcsol, ellazít. Az írás lett a második életem. Vannak lelki társaim, akik rendszeresen olvasnak, ha nem írnak, akkor is érzem a jelenlétüket. És van külföldi(kitartó) ismerősöm, aki régebben olvasta a blogjaimat, de időhiány miatt ezt ma már ritkábban teszi. Mert neki le is kell fordítani a szöveget, mert Ő nem tud magyarul, én pedig nem angolul írok. Szerencsére ebben segítséget nyújt a google fordító, de néha olyan hülyeségeket fordít, hogy vissza kell kérdezzek, mit is akart írni? Ő...ő jobban várta az első regényem megjelenését, mint én. Szeretné, ha film lenne belőle, mert akkor találkozhatnánk. Bár akkor is, ha megnyerném a lottó ötöst!:DD
És Ő az, aki a napokban megkért, hogy küldjek részleteket a most megjelent blog válogatás könyvemből, mert érdekli, és szabadidejében fordítgatná. Megtettem. Néhány nap csend következett, és ma közölte, hogy halad, olvasgatja..és tetszik neki:DD...Erre viszont büszke vagyok:_))

Annyi minden..









Annyi minden történik hirtelen velem, nem győzöm kapkodni a fejem, s a sok impulzust magamba rejtem. Fogadom őket, átérzem, majd magamban elraktározom. Pedig nem kellene mindet, csak amelyek szépek, humorosak..de mellettük ott vannak a múltban fájdalmat okozó emlékek is. Majd likvidálok, mert így sok, és nagyon fáradt vagyok..elveszett a szívből jövő mosolyom..Pedig boldog vagyok, még ha megjelentek aprócska szürke fellegek is szárnyaló életemben.De, nincs bennem fájdalom s harag sem..Csak vagyok, s a dolgokat megélem. Olyan jó így!Az éjjel jól aludtam, kicsit jobban vagyok. Az a fránya köhögés már nem kínoz a reggeli ébredéskor, és az esti elalvás előtt sem..Álmok..nem nagyon vannak. Igaz, hogy már csak egy nap és a fiam bevonul a  kollégiumba, és egy picit stresszel, én is, de próbálom leplezni előtte,amúgy is nem sokára utónyaralunk külföldön. És én várom!!

2013. augusztus 29., csütörtök

Kicsit sok volt...









Kicsit sok volt ez a hét...beteg is voltam, 4 nap alatt 3db könyv(szinte), ennyit publikáltam,  és most szerkesztem a  4.-ket. Közben a háztartás, és a fiam készítése is az új suliba...fáradt vagyok. Többszöri tördelések, az új formázás elsajátítása, kicsit kimerültem. Fáj a szemem is, úgyhogy most néhány nap szünet következik, Muszáj lesz...
Voltak bágyadt mosolyok, mély érzések, visszatérő ismerősök..minden. Az eső is megérkezett, bár nekem nem hiányzott, ha már eddig nem esett. Ma sikerült leszedni a paradicsomot is a fiammal, holnap kifőzöm , ha már van.
Ma éjjel így fogok megpihenni, mint a képemen a nő, angyaltársamon. Csak a csendes, megnyugtató ölelését akarom érezni. Pihennem kell!

"Visszaköszön a múlt"






Ez a mondat úgy látszik, nagyon itt ragadt bennem. Aki kijelentette, nem éppen jó szándékkal tette ezt. Már ahogy elhangzott, akkor felkaptam a fejem, de legyintettem. Ááá..nem élek a múltban. Aztán belém költözött, majd állandóan visszhangzott bennem. Talán azért, hogy foglalkozzak vele, boncolgassam.
Vettem fotóalbumokat, mert a nyaralási képeket be kellett rakni valahová. Ahogy a képeket rendezgettem, már itt lüktetett az agyamban. De jó volt, de szép- mosolyodtam el bágyadtan. Szavak- volt, akkor, múlt. Elmúlt, emlék lett. De itt van bennem minden mozzanat, mintha még most is élne. Akkor hogy is van ez? Elmúlt, de mégsem? Vagy én megyek vissza abba az időbe, hogy újra átéljem? Vagy a múlt raktározódott el bennem, hogy most is lássam a képeket, hogy a jelen legyen?

Egy szó, egy mosoly






Egy szó, egy mosoly


Esik, csak esik, két
hónap után, hűvös, de 
friss lett a levegő
Eltűnni látszott ma a nyár.


Hangulatom komor
A fejem is nyomott
Az otthon védelme 
alatt írni próbálok.


Unalmas, monoton 
munka, lassan haladok
Írok s közben leveleket
olvasok.


Szavak. Mondatok.
Humorosak. Arcomon 
e szürke hétköznapon 
a mosoly felderül
S ott is marad.


Játékos szavak
de komolyak. Muszáj 
a munkát elvégezni
erre utalnak.


Mosolygok. Pirulok
Pajkosan csillog 
szemem. Játékos szavak
 S egy érzés, mely ma
megérintett.




Munka- mánia









-Ha reggelre megint negatív tartalmú levél vár rám, megharapom!
-Maga ilyen harapós?
-Nem. De néha szeretek gyengéden harapni. Így fojtom vissza a feltámadó indulatokat.
-Jó a harapás, de csak mértékkel!
-Rendben. Akkor elárulná, hogy pontosan mit javítsak ki?
-Nézze át a szabályzatot, ott van benne.
-Megtettem. Mindent úgy csináltam.
-Nem hinném. Nézze át újra!
Bla..bla..bla..kezdtem ideges lenni.
Mit akar még tőlem? Kiteszem a lelkem és a gép beint nekem. Mély, feltörő sóhajjal beleegyezően el kezdtem olvasni az elvárásokat, követelményeket.
-Megvan! Tudom, mi a  hiba- hasított belém. Közlöm ezt az úrral.
-Pontosan. Én is ezeket találtam.
-Akkor jó, neki kezdek! Elég lesz egy vagy mindet?
-Mindet.
-Ön egy hajcsár.
-Bizony, ostorral a kezemben.
Érzem, ahogy hatalmas mosolyra húzódik a szám.
-Az ostor jó dolog, szeretem. Kötődést, kapcsolódást, játékot, humort fejez ki.
-Na, viszlát, elkezdem! Így is teszek. Belevetem magam a munkába. Fáj a fejem, fáradt a szemem, de írok. Megcsinálom, utána nyugtom lesz - gondolom magamban.
Persze, így jó dolgozni, hogy valaki közben gyengéd utasításokat ad:-))

Annyira jó volt

Annyira jó volt, hogy megint itt voltál velem. Most nem bennem lakva figyeltél, hanem beszélgettünk. Bár szelíden, de kifejtetted a véleményed. Azért volt egy- két mondatod, amely szíven ütött egy kicsit.
-Szeretnék majd dedikált példányt a Mary Jeanne-ből! Annyira hozzám nőtt ez a történet!
Meglepett. Bevallom, hozzám is hozzám nőtt. Azt nem tudom miért..valahogy együtt éltünk Veled akkor, amikor írtam. Bár még csak ismerkedtünk egymással, tanultuk az elfogadást. Mára megtanultam.Teljesen elfogadtalak. Úgy, amilyen vagy. Nem akarok Tőled semmit, nem sürgetlek. Ha hiányzol, csak magamba kell néznem mélyen és megtalállak. Most már képpel együtt, bár a külső , a test soha nem volt számomra fontos.
Jó ötleteket kaptam Tőled a regény folytatásával kapcsolatban. Talán azért is kezdtem el írni a 3. részt, mert én sem tudok elszakadni tőle. Valaki a napokban megkérdezte:" A lelked stimmel?"
Megvan már Marc a valóságban?
Először meglepett a kérdés, de utána elmosolyodtam.
-Nem, nincs még meg- volt a válaszom. Nincs, mert Marc nem ebben a dimenzióban létezik. Megértettem. Itt a földön nem is létezhet. Vagy csak átutazóban...de még nem találkoztunk:DDD
Komolyra fordítva a szót, örülök, hogy olvasol. A véleményeidet is szívesen hallgatom, átgondolom. Érdekes, mi a  gondolatainkban soha nem vitáztunk.

A gondolat vagy az érzés?







Vajon melyiknek van nagyobb hatalma felettünk? Vagy egyenlő felosztásban léteznek bennünk? Vacsorakészítés közben bevillant agyamba a gondolat: vajon az érzelem a gondolat által alakul ki bennünk? Már régen voltak lét- boncolgató témáim. Lefoglaltak a mindennapok, az írás, a változás, a nyaralás, majd a nyár szökése, és nem érdekeltek a mélyszántó gondolatok. A lélekpár- kérdést is száműztem egy időre. Tegnap este Osho mosolygós képét láttam magamban lehunyt szemeim mögött a teljes csendben. Mosolygott, s csak ennyit mondott:"Hagyd...türelem...csak, hagyd, hogy legyen"
Többnyire hagyom. Nem gondolkozok, nehezen alszok el, és nincsenek álmaim sem.
Visszatérve a kérdésre: Gondolat vagy érzés, tudat vagy lélek? Vagy mindkettő együtt? Először érzek valamit..melegséget, bizsergést, görcsöket a gyomromban, gyorsabb szívverést, de ezeket valakinek, valaminek ki kellett váltania. Az érzés mindig kötődik valamihez? Csak úgy önmagában nem létezhet? A szeretet- érzés például? A szeretet is irányul valakire, valamire. Talán a boldogság csak az, amely csak úgy van, belőlünk fakad?
Nem hiszem, mert a boldogság is valaminek a hatására alakul ki bennünk. Boldog vagyok, mert élek, mert szeretek, mert adok..stb. Ezek a tevékenységek mind összefüggenek a szeretettel. Akkor? Csak létezik az érzés önállóan gondolatok nélkül? Vagyis, kinek nagyobb a hatalma? A léleknek. Csak Ő nem harcol, mert szeret. Elfogad, befogad, feltétel nélkül.

2013. augusztus 28., szerda

Húúúúú....







Kemény nap van mögöttem, és még előttem is. Esik az eső is, két hónap után ideje. Mondjuk nekem nem hiányzott, nem szeretem az esőt, de a levegő jobb lett, felfrissült. A délutáni paradicsomszedés elmaradt..megvár, ha jobb idő lesz. Tördelek. Keményen. Ennyire nem szenvedtem meg még az érettségimért sem:-(..Kedvenc kiadóm újfajta formázást kér, és sorban visszadobta mind a három mostanában megjelent könyvemet. Volt amelynek 6- szor futottam neki. Nos...ez az újfajta formázás nehéz..nagyon kell figyelni..és minden ciromba betű elvetve, pedig ritka kincs betűtípusokat fedeztem fel. Hajcsár kiadóm közölte: Nem, csak a megengedett három betűtípusból válasszak..könnyek közepette írok...Kezdem magam Kőműves Kelemennek érezni:-(( De szerencsém, hogy kitartó vagyok..és néha a kiadó levelei is egy- egy mosoly erejéig oldják a feszültséget bennem..A koncentrálástól már nyom a fejem is..Úgy látszik, a cél nincs is olyan közel:-(

Csak egy apró gesztus









Egy aprócska figyelmesség, egy jókívánság ....és elindul valami két egymás számára ismeretlen, két egymástól távol élő ember között. Ráadásul nem is beszélnek közös nyelvet, mégis megértik a másikat, érzik azt a szeretetet, vonzódást, amely a másik emberből árad. Hogyan? A lélek útján? Vagy a gondolatok hullámain? És elindul valami, valami elérhetetlen kötődés, kapocs képződik közöttük. Pedig semmit nem tudnak egymásról...Soha nem látták egymást, mégis érzik a másikat. Érzik a másik létezését, és jólesik ez a kötődés... Az egészben az a csodálatos, hogy a világ más részén létezik valaki, egyetlen ember, akinek a lelke a pillanat töredékéig ismeretlenül is megérinti az enyémet....




:-)) Ebben egyezünk. Bámulatos érzés, mikor egy apró figyelmesség, egy születésnapi kívánság, egymástól távol élő, ismeretlen két ember között, akik ráadásul más nyelvet is beszélnek, elindít valamit. És milyen jólesik, ha az anyanyelvemen írsz vissza. Köszönöm, Szép napot Neked:-))
....Bámulatos, milyen érzéseket vált ki belőlem egy egy impulzus. Egy közösségi oldalon, nemzetközin történt.
Vannak emberek, kik beírják a valódi születés- névnapjukat. Én meg szoktam őket köszönteni. Angolul vagy magyarul..néha németül. Tegnap is köszöntöttem egy születésnapos barátomat. Az apró gesztusból rövid levelezés lett. Kedves szavak, mosolyok- érzések. Érzések, melyek szívmelengetőek voltak, pláne, mikor tört magyarsággal, de az illető a saját nyelvemen írt. Vette a fáradságot és lefordította magyarra a gondolatait...nem hogy nem válaszolt, mint a magyar emberek egy része, hanem még le is fordította! Ezek az élet apró csodái, melyek szeretetet lopnak be- el hatalmas szívemből:-)))

 Igaz, mint két idegen, akik más nyelvet beszélnek, kezd valami jó, anélkül, hogy valaha beszélt korábban, csak játszottak ugyanazt a játékot :))


Van néhány ember, akik nem is tudják, más, kívánva nekik boldog születésnapot, ezek kedves szavak, hogy érezzük magunkat egy életre szóló, tanultam egy kicsit a nyelv és a magyar nép, tudom áttörni ezt a gátat a Google Translate :) Köszönöm Patrícia (Obrigado Patrícia)

 Hiányzik a játék, szerettem. Kicsit kiélhettem kalóz énem..de egyszer minden véget ér..és jön helyette más...csak figyelni kell rá, és fogadni kell. Hogy szeretetet hoz-e majd, vagy fájdalmat, azt nem tudhatjuk előre, de mindenképpen megéri kockáztatni, mert tanulunk , erősebbek leszünk általa. Az érzés...egy érzés beköszöntött mindennapi életembe általad..egy érzés, mely mosolyt csal az arcomra és melegséggel tölti el a szívem környékét. Ez a szeretet. Az a szeretet, mely nem kér, nem követel..csak ad...Köszönöm, hogy vagy..Szép estét!

 A játék nem hiányzik egy kicsit ahhoz, hogy elkerülje a valóságtól, és hisszük, hogy Somo kalózok :) Azt mondta, hogy szeretne írni, ez igaz, minden szó van írva érzéssel. Köszönöm, hogy ezeket a szavakat. Szép estét!

 Ön a második ember itt a virtuál világban, akit nem ismerek, nem egyezik a nyelvünk, és mégis a gondolat és a szeretet útján érzünk, kommunikálunk egymással. Gondolatokat rejtünk el, építünk a másikban. Ez az élet, amely számomra csodálatos. Csak észre kell venni az apró csodákat, melyek a nap minden percében ott rejtőznek benne. Szép napot. Ölelés:-)


 Az érzések úgy érezzük, attól függ, hogy az a személy, akikkel megosztjuk gondolatainkat, és pillanatokat, nem mindenki hajlandó szeretnénk létrehozni valami olyan szép, mint a barátság a szociális hálózatok, és ez csodálatos, ha két ember nem látta és tudta, sem megoszthatja élményeit, gondolatait: ) ebben a pillanatban boldog vagyok, hogy ossza meg valaki (aki nem ugyanazt a nyelvet beszélik I) érzések és pillanatokat, amelyek soha nem megosztott. :)
Boldog nap. Csók


 Én is így érzek. A hálózatnak van vonzása is, nem csak csapdája. Mi van Veled? Zenélsz is vagy csak hallgatni szereted a zenét? Én író vagyok, verseket, regényeket írok. Néhány napig nélkülöznünk kell a fényt, mert esős időszak következett be, de kell az eső a földnek. Ölellek, és puszik

2013. augusztus 27., kedd

Hagynom kellene?









Hagynom kellene?


Bájos lényemet szeretted

S lested minden gondolatom

Lelkem néha összecsendült

a Tiéddel, nem akartad mégis

én lettem a vágy- álmod.



Már nem volt elég szellemi

lényem, közös illuzionált

világunk, a valóságot akartad

S ne csak álmok kék egén

szárnyaljunk.



Láthattál, érezhettél

Megmutattam valós lényem

Még jobban szerettél s a vágy

vált minden rögeszméddé.



Akartad a testemet, bennem

a Nőt, akartad a szenvedélyt

s a kéjt, birtokolni ölelőn.



Nem lehet! Én egy

testetlen lélek vagyok

A lelkemet adtam s tiéd

volt minden gondolatom.

Haraggal a szívedben






Haraggal a szívedben


Haraggal a szívedben

létezel, így telnek el

szürke napjaid, ok nélkül

támadtak Benned viták

sérelmek habjain.



Oszlasd el a haragot szívedben

Én ugyanúgy érezlek

Továbbra is itt élsz bennem

Haraggal vagy anélkül

Szeretlek.