Annyi minden..

Annyi minden történik hirtelen velem, nem győzöm kapkodni a fejem, s a sok impulzust magamba rejtem. Fogadom őket, átérzem, majd magamban elraktározom. Pedig nem kellene mindet, csak amelyek szépek, humorosak..de mellettük ott vannak a múltban fájdalmat okozó emlékek is. Majd likvidálok, mert így sok, és nagyon fáradt vagyok..elveszett a szívből jövő mosolyom..Pedig boldog vagyok, még ha megjelentek aprócska szürke fellegek is szárnyaló életemben.De, nincs bennem fájdalom s harag sem..Csak vagyok, s a dolgokat megélem. Olyan jó így!Az éjjel jól aludtam, kicsit jobban vagyok. Az a fránya köhögés már nem kínoz a reggeli ébredéskor, és az esti elalvás előtt sem..Álmok..nem nagyon vannak. Igaz, hogy már csak egy nap és a fiam bevonul a  kollégiumba, és egy picit stresszel, én is, de próbálom leplezni előtte,amúgy is nem sokára utónyaralunk külföldön. És én várom!!