Forró éjszaka

Forró éjszaka

Hőség, kánikula, nyár

Égető nappalok, még

mindig melegek 

az éjszakák.

Nehéz, fülledt levegő

szinte vágni lehet

Mozdulatlan, szobám

ablaka nyitva, várnám,

hogy friss levegő

áramoljon be rajta.

Nem tudok aludni

A plafont bámulom

Szemem a félhomályban

pihen, az éj leple

alatt elszállt minden

gondolatom.

Hasamra fordulok,

nyakamat, hátamat

lágyan érinti egy

kéz, masszíroz, 

simogat, ismert az

érintés.

Jólesik, hagyom

lehunyom szemem

A kéz mellemre téved

s ott is lágyan 

becézget.

Ajkam az övére tapad

Éledni kezd a vágy

Kezem elindul s most

őt becézi, érezzük a 

szenvedély elsuhanását.

Most más ez az érintés

Gyengébb, figyelmesebb

Részt vesz benne a lélek

S ő is kényeztet, érint

ahogyan test testet.

Megszűnik minden

Elindulnak a nedvek

Aprócska patakként

csordogálva testemen

Az éjszaka bársony-

érintése alatt érzem

Most a lelkem is 

Hazaérkezett.