Ez a mondat úgy látszik, nagyon itt ragadt bennem. Aki kijelentette, nem éppen jó szándékkal tette ezt. Már ahogy elhangzott, akkor felkaptam a fejem, de legyintettem. Ááá..nem élek a múltban. Aztán belém költözött, majd állandóan visszhangzott bennem. Talán azért, hogy foglalkozzak vele, boncolgassam.
Vettem fotóalbumokat, mert a nyaralási képeket be kellett rakni valahová. Ahogy a képeket rendezgettem, már itt lüktetett az agyamban. De jó volt, de szép- mosolyodtam el bágyadtan. Szavak- volt, akkor, múlt. Elmúlt, emlék lett. De itt van bennem minden mozzanat, mintha még most is élne. Akkor hogy is van ez? Elmúlt, de mégsem? Vagy én megyek vissza abba az időbe, hogy újra átéljem? Vagy a múlt raktározódott el bennem, hogy most is lássam a képeket, hogy a jelen legyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése