Tette nekem valaki régebben ezt a kijelentést..két értelműen..elsősorban a regényem kapcsán, hogy Marc-ot tartsam életben. Elgondolkoztam rajta.
"Addig élek, amíg a gondolataid által életben tartasz magadban". Akkor még az ilyen kijelentéseket nem értettem elsőre. Meg kellett rágnom minden szót, és jól mögéjük lesni. Ma már nem kell. Kapásból értem, hogy egy ilyen kijelentés mit takar. Pontosítás: érzem. ha rágondolok, itt van bennem, érzem magamban, abban a pillanatban a jelenben létezik számomra.
Ha nem gondolok rá, akkor is létezik, csak akkor tőlem függetlenül. Vajon a gondolat nélkül nem érzem magamban? Nem bizony. Itta földön nem. Vagyis a gondolat és az érzelem egymástól elválaszthatatlanok. Gondolat nélkül nincs érzelem?
Ha elnyomom a tudatot magamban, tökéletesen ellazult állapotba kerülök, de nem is érzek semmit. Lebegek, de mintha nem élnék. Nincs idő, nincs tér, nincs gondolat, nincs test, nincs ágy, nincs semmi..És pont ez a semmi a Létezés. Megértettem!!:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése