2013. augusztus 4., vasárnap

Megint elcsábultam



Hosszú, fárasztó hét van mögöttem. Ez a nyár számomra a végletek nyara. Vagy a teljes kifáradás, vagy a teljes pihenés(nyaralás) jellemzi. Az idén többet áldozunk a nyaralásra. Az első nyaralásunk után elhatároztam, igenis megyünk még a nyáron nyaralni! Mert annyira jó volt. Tele szép emlékekkel! Már csak bő három hét és vége van a nyárnak. Fiamnak kezdődik az iskola..de nem is bánom..Most még bulizik egy kicsit. Tegye! Csak nekem volt nehéz megszoknom, hogy éjjel várom, mikor érkezik haza. Ugye nem fogják bántani? Nem fog inni? stb..Ezeket nem tudhatom, csak remélem. Néhány nap együtt...teljes volt a család. Sőt. Még többen is voltunk. keresztfiam is sokat volt nálunk, és a lányom barátja is beköltözött. Így volt pörgés és kupi a házban. Voltak közös medencézések, kártyázás, röplabdázás. Furcsa volt. Ők az éjszakai élethez szoktak., mi nem. Most csend van. Elmentek.
Férjem elcsalt egy közös horgászatra. Rendben. Majd alszok, napozok, pihenek, kikapcsolok. A meglepetés: teljesen egyedül voltunk a tónál. Hol vannak a többiek? Rengeteg jó horgászhely és tényleg egyedül vagyunk. Na, akkor válasszunk! Horgászat vagy áldozzunk a szenvedélynek? Horgászat. És megtört a jég. Megvan az első fogás, 1, 5 kg-os ponty. Kicsi...visszaraktuk. Fekszem a parton. Élvezem a napsugarakat. Már nem égetnek, inkább gyengéden simogatnak. Lehunyt szemeim mögött megjelensz. Te mit csinálsz most? Itt bezzeg az idő csak vánszorog. Azt hittem, már kint vagyunk vagy 1, 5 órája. De nem! Még csak fél óra telt el. Neem! Mikor lesz már 21 h óra?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése