Annyira jó volt

Annyira jó volt, hogy megint itt voltál velem. Most nem bennem lakva figyeltél, hanem beszélgettünk. Bár szelíden, de kifejtetted a véleményed. Azért volt egy- két mondatod, amely szíven ütött egy kicsit.
-Szeretnék majd dedikált példányt a Mary Jeanne-ből! Annyira hozzám nőtt ez a történet!
Meglepett. Bevallom, hozzám is hozzám nőtt. Azt nem tudom miért..valahogy együtt éltünk Veled akkor, amikor írtam. Bár még csak ismerkedtünk egymással, tanultuk az elfogadást. Mára megtanultam.Teljesen elfogadtalak. Úgy, amilyen vagy. Nem akarok Tőled semmit, nem sürgetlek. Ha hiányzol, csak magamba kell néznem mélyen és megtalállak. Most már képpel együtt, bár a külső , a test soha nem volt számomra fontos.
Jó ötleteket kaptam Tőled a regény folytatásával kapcsolatban. Talán azért is kezdtem el írni a 3. részt, mert én sem tudok elszakadni tőle. Valaki a napokban megkérdezte:" A lelked stimmel?"
Megvan már Marc a valóságban?
Először meglepett a kérdés, de utána elmosolyodtam.
-Nem, nincs még meg- volt a válaszom. Nincs, mert Marc nem ebben a dimenzióban létezik. Megértettem. Itt a földön nem is létezhet. Vagy csak átutazóban...de még nem találkoztunk:DDD
Komolyra fordítva a szót, örülök, hogy olvasol. A véleményeidet is szívesen hallgatom, átgondolom. Érdekes, mi a  gondolatainkban soha nem vitáztunk.