Férfi lélek, női lélek

Már annyit írtam a lélekről. A lélek körforgásáról, a visszatérő lelkekről a lelki szerelemről, a lélek egyesüléséről...és a regényem is valahol erről szól. Hiába, de érdekel, foglalkoztat ez a téma! Ha lesz időm utána fogok olvasni körültekintőbben is.
Most az a gondolat foglalkoztat, vajon van-e a léleknek neme? Én úgy tudtam, hallottam, hogy nincs. A lélek nemtelen.
Igen, de akkor miért vonzódik, vágyódik, keresi lelkünk az ellenkező nem lelkét?
A lélek nemtelen a leszületés pillanatában. Onnantól kap nemet, ahogyan beköltözik egy testbe. Ha női testbe akkor női lélek lesz, ha férfiébe akkor férfi lélek.
Ezért van az, hogy keressük az ellenkező neműek lelkét. Ezért is. Meg talán azért, mert a lélek előző születésében kapcsolatban állt az itt keresendő lélekkel. Hogy megtaláljuk -e őket, akik előző életünkben fontosak voltak nekünk valamilyen szinten? Nem tudom, de szerintem igen:-))
Ezért van az, hogy ha beszélünk, levelezünk olykor valakivel, úgy érezzük, mint ha már régebben is ismertük volna.
Ki dönti el, hogy a nemtelen lélek a leszületés pillanatában milyen nemű testbe költözzön? Férfi avagy női testbe? Szerintem a karma.
A másik kérdés amely néhány napja foglalkoztat, elképzelhető-e, hogy előző életemben férfi testben lakott a lelkem?(most nő vagyok)
Ez azért ötlött eszembe, mert valaki anno megjegyezte férfi lelkem van. Ezen megdöbbentem, hiszen én ízig-vérig nő vagyok. Körömcipők, szoknyák, ékszerek, kiegészítők sokaságát szeretem. Nőiesen öltözöm, bájos vagyok..stb.
Hm..vagy a környezet is befolyásolhatja  a lélek nemmé fejlődésének kialakulását?
Mindig fiús környezetben éreztem jól magam. Inkább velük játszottam katonásdit, számháborút, lövöldöztem, fára másztam, mint hogy babázzak. Aztán ahogy felnőttem, akkor is a férfiakkal értettem meg jobban magam. Mindig volt 1-2barátnőm- de elég is volt ennyi! Valahogy nem érdekelt a nők lelke.
Most néhány hete valahogy másképpen el kezdtem figyelni a nőkre. Meglepődtem mennyivel összetettebb a női lélek, mint a férfiaké. Sokrétűbb, színesebb, érzékenyebb, tapintatosabb. És annyira lehet olvasni bennük, érezni őket. A női lélek őszinte.
Egy egy színből, egy-egy motívumból mennyire lehet érezni a fájdalmukat, az örömüket, a magányukat, az útkeresésüket:-))

Félelmeink

A félelem. Nem éppen pozitív fogalom. De létezik. Mint annyi más , ez is a gondolatunk szüleménye. Vagyis: amire nem gondolunk, az nincs- számunkra.
A legtöbb ember fél valamitől. Mindenki mástól. Félhetnek a haláltól, egy tartós , gyógyíthatatlan betegségtől, az öregedéstől, a szellemektől, a téltől, a hidegtől, az elhízástól, az erőszaktól, a munkahely elvesztésétől, a szegénységtől, háborútól..annyi mindentől lehet félni. De lehet egészen apró dolgoktól is: pl.a sötétségtől, a rossz alvástól, egy horrorfilmtől, egy póktól, a tükröktől. A félelem nem jó dolog. Nem szeretek félni. Próbálok nem gondolni rá, amitől félek.
A fiam a villámlástól, és a vihartól fél. Ilyenkor legszívesebben bent aludna velünk, de a férjem nem engedi. Próbálom megnyugtatni, hogy nem lesz baj, csak az ég dörög, majd elmúlik, de ez kevés neki. Kimegyek hozzá és bebújok mellé, amíg el nem alszik. Simogatom a haját, beszélek neki, és megnyugszik.
A napokban valaki megkérdezte tőlem, Te mitől félsz?
A sötétségtől. Attól, hogy nem bírom teljesen felnevelni a fiamat- pedig nagyon szeretném, a szeretteim elvesztésétől, balesettől- ebben már volt részem.
A haláltól nem. A betegségektől sem, mert ez csak egy test, amelynek lakója a lelkem. Állatoktól nem nagyon. Az erőszaktól igen. Azt nem bírom elviselni, és senkinek nem tűröm el.

Szövegértés

Mostanában annyit hallunk a médiában arról, hogy a mai gyerekek szövegértése nem megfelelő, nem éri el az elkívánt szintet. A szomorú az, hogy nem csak az általános iskolások nem tudják,, hanem a középiskolában sem megfelelő a tanulók szövegértése.
Hm...vettem észre. És a helyesírásuk sem. Ez alól a fiam sem kivétel. A fogalmazásokban szinte mindig én segítek neki. Hogy miért? Mert a tanulandó anyagot nem hajtják be rajtuk. Egyetlen nyelvtani alapszabályt nem tanult meg.
Esténként, már említettem bebújik mellém, amíg apa Tv-t néz, vagy gépezik.
Szeretem, ha ott van, csak nem tudom írni a regényemet, pedig azt ott szoktam, mikor teljes csend és nyugalom van. Kb. 2hete kéri, hogy olvassak fel neki a Mary Jeanne-ből. Csak abból.
-Jól van kisfiam, de csak ha figyelsz. Ha nyüzsögsz, és nem tudod visszamondani, akkor nem olvasok. Bár én így nem tudok írni:-(
Na mindegy, első mindig és mindenhol a  gyermek- számomra.
Olvasás közben ránézek, hogy figyel-e. A szeme nyitva, csendben figyel.
Kérdez. Az jó, mert akkor érdekli. Folytatom a felolvasást, és visszakérdezek.
-Ne máár- lázadozik. Szövegértés, azt meg utálom.
-Hallgatlak...és várok. A gyermek az ő szavaival visszamondja  a hallottakat.
Folytatom. Túl nagy a csend. Ránézek mellettem fekvő kisfiamra. A gyermek pillái fátyolosan árnyékolják lecsukódott szemhéját. Elaludt.
Kiskamasz. De igénye van az esti mesékre? Újra éljük a gyermekkort?
Elmosolyodok. Addig jó míg itt van velem, és nem cigizik vagy iszik valahol.

Apró örömök

Mint már korábban említettem, szeretek adni. Sokkal jobban, mint kapni. És ilyenkor a megajándékozott személy reakcióját figyelem. Van olyan pillanat, mikor én is könnyezem. Adni jó, mert nem csak ajándékot, hanem vele együtt szeretetet adunk.
Amit Te adsz másoknak, azt kapod vissza- tartja a mondás. Igen, de szerintem jóval többet.
Mostanában rengeteg mindent kapok. És nem csak a férjemtől. Számomra ismert és ismeretlen emberektől is. Olykor meglepődök. De jólesik.
Nem régen egy régi üzletfelünktől kaptam egy doboz bonbont. Na, azon ledöbbentem, mert soha nem kaptam tőle még semmit, én sem adtam neki, csak a megrendelt árut, de nem is találkoztunk személyesen eddig.
Ma pedig a férjem főnöke küldött nekem egy doboz bonbont. Mikor a férjem átadta, azt hittem ő vette.
-De hát, nincs is születésnapom, nőnap, és Valentin nap sem!- lepődtem meg.
-Nem is Tőlem kapod!- közölte a férjem, ahogy átnyújtotta.
-Akkor kitől?- meredt nagyra a szemem.
-A főnőkőmtől.
-Na, ne! Miért adna ő nekem bonbont?
-Mert jó asszony vagy!
Bevallom, őt régebb óta ismerem.
-Óhh, tényleg?- hatódtam meg.
-Köszönöm szépen- és a melegség elöntötte a szívemet.

A változás

A változás állandóan jelen van az életünkben, ha akarjuk, ha nem. Felnövünk, gyermekeket vállalunk, anyák leszünk, változunk. Más feladataink, kötelezettségeink lesznek, átrendeződik az életünk.Olykor félünk tőle. Mindenki talán fél egy kicsit attól, amit nem ismer. A változás nem biztos, hogy rossz lesz, az sem biztos, hogy jobb. De eljön.
Nekünk is három hónapja beköszöntött, megszokott nyugodt életünkben.
Elfogadtuk, megszoktuk, alkalmazkodtunk hozzá. Más így az életünk. Érdekesebb, változatosabb. Lehet nehezebb, lehet anyagiak szempontjából könnyebb. Minden viszonyítás alapja. Minden új helyzet kialakulása változást hoz életünkbe. Talán ezek apró próbatételek? Nem tudom. De igyekszünk megoldani őket. A szeretet erős kötelék. A legerősebb. És a lényeg, hogy mindig velünk van, hol mélyebben hol fentebb, csak figyelnünk kell rá, mert itt lakik bennünk, önmagunkban.
ne féljünk a változástól. Ha görcsölünk, és stresszelünk, az a negatív érzéseket táplálja bennünk. El kell fogadni.

Ébredés

Ez nagyon találó kép. Ébredés, napfelkelte..amennyiben az ébredés a korai órákban történik. Mint tudjuk, ilyenkor van a leghidegebb.
Ez a kép a szív ébredése. Milyen szép. Felénél kicsit jobban kibújt a szív a saját burkából, elnyomva az őt körülvevő anyaghalmazt.
Én is ébrednék? Tegnap minden bizonnyal nagyra nyílt a szemem. Csak úgy ömlöttek belőlem a cikkek, némelyik mosollyal kisérve. Hármat írtam. Ennyit kellene egy hét alatt. Túlteljesítettem. És nem hanyagoltam el miatta semmilyen munkámat. Annyi, hogy nem 20h-óráig voltam itt, ahogy szoktam, ha nem 22h-ig.
Ezek a gondolatok jutottak a címről eszembe:

Siettem. Ahogy csak tudtam. Én akartam az első lenni, akit meglátsz, ha kinyitod a szemed.
Igen. Hiányoztál. Nehezen váltam meg Tőled.
Meg-megrebbenő szempilláid nyomában lassan kinyitod a szemed.
Odalépek hozzád, és egy puha , lágy csókot  adok ajkaidra. Rám mosolyogsz.
Mintha azt mondanád: kedvellek, érdekelsz, jó, hogy vagy. Örülök, hogy látlak.
Visszamosolygok. Ebben minden benne van.
Ugyanígy érzek. Fontos vagy nekem.
Ne hagyj el....

Nők gyűrűjében

Mielőtt bárki félreérteni, közlöm nem vagyok leszbi és férfi sem. Azt hiszem ez itt nem a magyarázkodások helye, mert úgy vélem azzal csak annak tartozom, akihez, akikhez valamilyen kapcsolat fűz. Ismeretlen emberekhez meg nem fűz semmilyen.
A nők. Lettek itt barátnőim. Jelöltek, és jelöletlenek. Kedvelem őket. Jól érzem magam velük. Ha tudok segítek, főleg tanácsokban, vagy vélemény-nyilvánításban.
A nőkkel..hm, hogy is fogalmazzak egy húron vagyunk. Kicsi pletyka, kicsi viháncolás, ki nem mondott pajkosságok. Neveket nem írok, mert az már személyeskedés lenne. De örülök, hogy vannak. Jelen vannak itt a virtuális életemben, ahol még talán csak keresem  az utam.
Mégis említést kell tennem néhányukról. Az első barátnőm: Ildykó. Ő csendes létezésével nem sok vizet zavar. Csak néha jön, egy-egy mosoly kíséretében.
Bordershine: őt nagyon kedvelem. Szókimondó, mint én. Sokat viháncolunk. A szavaival  szabályosan röhögést vált ki belőlem. És Chatty.  Rá inkább visszafogott blog-kommentjei által kezdtem figyelni. A blogjai többnyire idézetek, bocsánat azokat nem olvasom, de a kommentjei egy értelmes, higgadt , barátságos emberi lélekről árulkodnak.
Azt hiszem adunk egymásnak. Jó kedvet, erőt, építő jellegű kommunikációt. Köszönöm, hogy itt vagytok:-))

Jelek, hogy szerelembe estél

Jelek, hogy
szerelembe estél:
- Újra és újra elolvasod az
üzeneteit
- Amikor vele vagy, nagyon lassan
... sétálsz
- Amikor vele vagy, úgy csinálsz,
mintha félénk lennél
- A szíved hevesebben dobog,
amikor rá gondolsz...
- A hangját hallgatva ok nélkül
mosolyognod kell
- Lassú zenéket kezdesz hallgatni
- Ő lesz minden, amire csak
gondolsz
- Észreveszed, hogy mindig
mosolyogsz, ha rá gondolsz
- Elkábulsz az illatától
- Annak ellenére, hogy nem volt
név említve, rá gondoltál
miközben elolvastad ezt!♥♥

Történet

Most szakad az eső. Borult idő révén a könyvtárban nincs forgalom. Ki hagyná el otthonát ilyen esős időben, hogy eljöjjön a könyvtárba egy kis olvasnivalóért? Meg különben is , minek a könyv, ott a net, ott a Tv. Így van időm blogolni, meg majd a magazinomat írni:DDD. Milyen jó munkahelyem van! Írogatok, olvasgatok, és még pénzt is kapok érte. Igen, a diplomát meg kell fizetni! A szüleimnek is sokba került! :DDD. Egyedül vagyok. A fénymásolós kishölgy átment a szomszédba, vásárolni.
Csend van. Néha a neonfény zümmögését megtöri a takarítónő zörgése. Pakolgatok. Nézem az újonnan megrendelhető könyvek listáját. Drágák lettek a könyvek. De mi is a drága? Kinek mi. A pénztárcájához mérten.
Kopogást hallok.
-Szabad- szólok ki, de nem nézek fel.
Egy férfi lép be a helyiségbe. Esőkabátjából csurog a víz a szőnyegre. Nem baj, legalább lesz pára a virágjaimnak. Mert ide is becsempésztem néhány cseréppel, hogy feldobjam a könyvek egyhangúságát.
-Üdvözlöm- és felnézek az előttem lévő papírhalmazból. Segíthetek?
A férfi elmosolyodik. Olyan félig kisfiúsan, félig sármosan. Figyelem. A szemét. Mélybarna, sötét.
-Erre jártam. Szeretnék néhány könyvet kikölcsönözni.
Nem ismerős. Szerintem, nem tagunk.
-Két lehetősége van, mint mindig az életben- mosolygok most már én is bátorítva. Vagy beíratkozik,és akkor rendszeres tagja lesz a könyvtárunknak, vagy nem, de akkor alkalmankénti kölcsönzési díjat kell fizetnie. Az előbbivel jobban jár, spórolós világban élünk.
A férfi gondolkodóba esik. Ha tag leszek, megtudja az összes adatomat. Mondok neki hamis címet. Nem jó, mert valószínűleg kérni fog lakcímkártyát, személyit, jogosítványt. Alkalmankénti tagság meg nem jó. Az első mellett dönt.
-Tag szeretnék lenni.
Bólintok.
-Akkor kellene nekem néhány szükséges irat.
A férfi elmosolyodik.
-Sejtettem. És előveszi a kért igazolványokat.
Mikor túl vagyunk a formaságokon, körbevezetem. Megmutatom neki milyen kategóriájú könyveket, hol talál. Magára hagyom. De még mindig érzem a parfümje illatát.
Nem is gondolok a férfire. Böngészem tovább a könyvlistát.
-Elnézést- szólal meg a férfi.
-Igen?- nézek rá csodálkozó tekintettel.
-Ajánlana nekem valamit? Valamit , ami Önnek nagyon tetszett.
Gyorsan kutatok agyamban. Hirtelen Munkácsy önéletrajza jut eszembe, A nap szerelmese, Aranyecset. Ez a könyv nagyon megfogott középiskolás koromban. Megkönnyeztem. Felállok, ott hagyva a férfit. Leveszem a könyvet a polcról és átnyújtom neki.
-Én most ezt ajánlanám.
A férfi rám mosolyog. Ebben a mosolyban minden benne volt:-))))



A NAP SZERELMESE

Munkácsy Mihály regényes életrajzának első kötete a nagy magyar festő fiatalságának éveit, pályakezdésének viszontagságait mutatja be az asztalosinasságtól a művész düsseldorfi tartózkodásáig. A regény valóság és fantázia elemeinek ötvözete, mégis hitelesen kelti életre a festő emberi és művészi egyéniségét, valamint a kor hangulatát, a XIX. század végi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát.
Dallos Sándor könyve egyszerre ismeretterjesztő mû és színes, olvasmányos regény, amely generációkon keresztül megőrizte frissességét és vonzerejét.

ARANYECSET

Az Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást.
Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festő életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját.
A két regényből egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festő műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Betegség

Nem szeretek beteg lenni! Nem is szoktam, csak nagyon ritkán. De akkor sem fekszem ki, max.délután is alszok egy-két órát.
Viszont most összeszedtem valamit, ami legyűrt. Csak vonszoltam magam, fáztam állandóan, láz, hidegrázás, izomgyengeség.
Fiam aggódva figyelt.
-Anya, Te tényleg nagyon beteg vagy, tiszta fehér az arcod-jegyezte meg, amint kivonszoltam magam a konyhába, hogy ebédet készítsek nekik. Persze, 3-an három félét kértünk.
Férjem bejött, megölelt.
-Mit vegyek neked, mondd?
Halványan elmosolyodtam.
-Köszönöm, de nem kérek semmit. Megvan mindenem.
Délután újra ledöntött a hidegrázás. Mérges voltam. Milyen vírus ez, hogy így ki fog rajtam? Nem hagyom magam.! De nagyon fájt. Mindenem
Majd elmúlik, ahogy annyi minden.
Belegondoltam, még mindig jobb, mint ha a férjem vagy a gyermekem lenne beteg. A fiam még hagyján, engedelmes beteg. De a férjem! Ő szörnyű. Tehát minden rosszban van valami jó! Örülök, hogy én és nem ők kapták el ezt a nyavalyát:-).

Akiket csodálok

Tegnap fárasztó napom volt. Kicsit összejött minden. Van ez így néha. Ma jó volt a csend, meg valljuk be, hogy egy olyan éjszaka után, ki hogy viselkedne?
Nyomottan ébredtem. Csak néztem ki a  fejemből. Nem gondoltam semmire.
Délután üzleti útra mentünk férjemmel. Meleg, napsütés- szép idő volt. Az én fejem viszont el kezdett fájni. Alig vártam, hogy lerendezzük, amit kell, és jöhessek haza. Amint a kocsiban ültem, és néztem ki a fejemből, feltűnt, hogy nem látok gólyákat.
-Hol vannak a gólyák?- néztem meglepődve  a férjemre.
-Azok már elmentek kb. egy hónapja.
-Na, de miért mentek el? Hiszen meleg van!-lepődtem meg. Azt hittem naiv kis fejemmel, ha kitolódik a meleg, ők is maradnak.
-Nem- szólalt meg a férjem, szerintem nekik benne van a génjeikben. Másképp hogy találnának vissza 2-3000km-ről? Igen, ez a csodálatos- gondoltam magamban. És a vándorlásról eszembe jutottak a  vadlibák. Arról meg a Nielsholgersson kalandjai c. mesesorozat. Márton lúd, aki jóságos tetteivel állandóan könnyeket varázsolt a szemembe.

A caciki története

Nyáron néhány napot a bátyáméknál töltöttem. A sógornőmről tudni kell, hogy az első férje arab volt, így járatos volt az arab ételek elkészítésében.
Miután megérkeztem, segítettem neki teríteni, majd tálalni. Valami furcsa folyós fehéres-zöld étel is díszelgett az asztalon. Gondoltam, bizonyára spenót főzelék. Nem szeretem, de az illem kedvéért majd legyűrök egy keveset, ha már kínlódott vele.
Leültünk mindannyian az asztalhoz. El kezdtük szedni az ételeket a tányérunkra. Bátyám látta, hogy a fehér főzelékből nem szedek.
-Nem kérsz cacikit?
-Mi az a caciki?- kérdeztem rá.
-Nem ettél még? Uborkasaláta arab módra.
Megkönnyebbültem. Először óvatosan szedtem. Ízlett. Ez finom. És nem marja a gyomromat, mert nincs benne ecet.
Azóta én is így készítem az uborka salátát.

Lovagok, avagy lovasok?

Lovagok. Ahogy a cím is sejteti ismét a férfiakról, álombeli lovagokról fogok írni. Vannak még lovagok? Igen, vannak, ahogy a múltkor írtam a virágözönös férfiakról. Jó volt őket látni. Talán mindenki mellett, vagy környezetében él egy-két lovag, csak éppen nem veszi észre őket.
Az álombeli lovag. Fehér paripa, nekem fekete, fényes, tetoválás a kezén..stb. De miért nem ábrándoztam arról, hogy vaslovon jön? Motorral. Annyira szerettem, szeretek motorozni. A száguldás, a veszélyérzet, izgalom, a szabadság.
Férjem utálja  a motorokat, ő sem vezetett soha "nagymotort".
Mindig hajtogattam, szeretnék motorozni, hiányzik. Unokafivérem vett egy 1100 köbcentis Yamaha-t.
Éppen valamerre mentünk, mikor egy nagyon gyors motor elhúzott mellettünk.
-Őrült- szólalt meg a férjem.
A férfi megállt, bevárt minket a kanyarban.
Az unokafivér volt.
-Gyere- szólt hozzám, elviszlek egy körre.
A vágy megjelent az arcomon.
-Most? Nincs sisakom.
-Nem baj, haverom a legtöbb rendőr.
Férjem nem szólt. Nem mert megszólalni. Gyorsan felpattantam a csodálatos motorra, ahogy voltam, sisak nélkül. 180-nal mentünk. Eszméletlen jó volt, alig kaptam levegőt.
Mikor visszaértem a férjemhez, csak annyit mondott.
-Még nézni is rossz volt.
Nem érdekelt. Nekem csodálatos élményt adott újra.
Anyósom megjegyezte: Hogy merted, ott vannak a gyermekeid? És ha valami történik Veled?
Ez a Ha, nem jutott el a tudatomig. :-))

Virágok ölelésében

Szeretem a virágokat. Mindet. Mindegyik szép és vonzó valamiért számomra. Ezért is vállaltam el a virágmagazin szerkesztését.
Bár a héten beteg voltam, de a kötelező 3 cikket azért felraktam. Azt sajnálom, hogy az ismerőseimnek nem jelzi, hogy mikor frissítem, mert úgy szokták megkérdezni tőlem.
A lényeg, hogy egyre jobb a helyezésünk, és már 45feliratkozónk van. Ezek az indexek azt mutatják, hogy van érdeklődés rá, amit csinálunk.
Köszönöm akik olvasnak minket.
Tegnap ahogy a virágok kavalkádjában ámultam, főleg Orchideák vettek körül. Fehér, lila és sárga Orchideák. Szépek voltak, illatoztak.
Ekkor döbbentem rá, nekem miért nincs Orchideám?
Csak a pici dobozban lévő volt régebben a birtokomban. Talán féltem, hogy túl igényes, és a mi lakásunkban elég száraz a levegő.
De döntöttem. Kell nekem! Melyiket vegyem? Mindegyik szép. Mintha kellették volna magukat. Egy lilát választottam. Boldogan helyeztem el a hálószobai ablakunkban:-))

Vannak még lovagok?

Ahogy a kép is illusztrálja, vannak:DDD. Vagy inkább a  férfi itt a ló?
Félre teszem a hülyeséget. Lovagok. Igazi lovag, akiről kislánykorunkban álmodozunk, nem tudom, hogy van-e. Én a lovagot, nem fehér, hanem fekete fénylő paripán képzeltem el. Nem sisakban. Tetoválással a karján, kigyúrt izmok, sötét mély szemek, és talán öltöny a ruházata. Férfias parfümtől, arcszesztől illatozik, szinte szőrtelen, és mély a hangja.
A lovagom, a férjem/ majdnem ilyen volt/. A kockahasat majdnem kifelejtettem.:DD
Annyiban különbözik a lovagom az elképzelttől, hogy nem tud lovagolni, nem harcos típus, de szeret engem.
A belső tulajdonságok már mások. Humor, gyengédség, törődés, férfiasság, bölcseség, udvarlás, hódítás. De mindig csak engem hódítson! Amiket leírtam ezek a tökéletes férfi jellemzői. Ő pedig nem létezik, ahogyan tökéletes nő sem. Mindenkiben vannak hibák, olyan tulajdonságok, amelyek nem éppen vonzóak számunkra. Vagy már eleve léteztek, vagy később alakultak ki bennünk.
Pl. játékszenvedély, nők utáni vadászat, humor-hiány, törődés-hiány..stb.
Miután megkaptam a lovagomat, rájöttem, az álombeli lovag, Mr.Tökély nem létezik.
Akkor nézzük, amit kaptunk. Fogadjuk el így, vagy próbáljunk változtatni, hogy nekünk megfelelő legyen? Elárulom nem lehet megváltoztatni, és nem is szabad.
Ha meg akarjuk változtatni, önmagunk képére akarjuk formálni,és ezáltal megszűnik az egyénisége.
Lovagok.
A mai nap során hivatalos ügyeket intéztem, intéztünk. Nem szoktam figyelni a körülöttem megforduló férfiakat, de valamiért ma megtettem.
Fiatal, mosolygós közjegyző. Ahogy magyarázza nekünk a dolgokat, a szemembe néz. Mosolygok, bólogatok, biztatom. De mire? Ez a munkája. Talán arra, hogy könnyedén adja elő az álláspontot, ne szárazon. Számít hogy adja elő? Nem tudom. Nekem igen. A hivatali ügyek elterelődnek más irányba, rabolom az idejét. Nagyon készséges, udvarias, kedves. Élvezem. Kikísér bennünket. Majd mindjárt kapok a férjemtől- gondolom magamban. De nem, szerencsére csendben van. Nézem a kifelé áramló embereket, férfiakat. Szinte minden 3.-nál virág van. Virág? Lepődök meg. Milyen nap van ma? Minden korosztálynál, 25-30-ig. Van aki csokrot visz, van aki 3szál piros rózsát, van aki cserepes Orchideát. Elmosolyodok. Mutatom a férjemnek.
-Nézd csak, nézd! Mennyi gáláns férfi van.
-De tudod miért?-néz rám a férjem komolyan.
-Nem. Miért?
-Mert biztos estére kapni akarnak valamit.
-Nem normális- dorgálom meg.
Én is viszek Neked.
-Tudom.
-De ez meglepő, hogy vannak még lovagok. És nem is kevés! Az ok nem számít, hogy miért, a lényeg, hogy adni tudnak, mert szeretnek:-))

Halhatalanságunk

HALHATATLANSÁGUNK 

Mondd, álmaimban miért kísértesz? 
Szédítő szavakkal mit ígérhetsz? 
Óvj, ölelj, - ejtsen rabul a vágyad, 
S én megnyitom előtted lenge ruhámat… 

Vágyak férkőztek éjjelembe 
S pőrén, öleléseddel befedve, 
Sikoltozós gyönyörökre vágyom 
Ringó, szerelmes nyoszolyádon. 

Vállaidon könyököl az élet. 
Puttonyában csalóka remények: 
Múlt, jelen s jövő együtt kucorog, 
Mint éjszakában hunyorgó csillagok. 

Ott incselkednek hiábavaló álmok, 
S együtt megélt léha boldogságok. 
Borulj fölém, mint bársony sötét, 
S legyek neked én hívó messzeség! 

Légy hegycsúcs, s én lágy völgyed leszek! 
Légy folyó, és partjaid közt elveszek. 
Légy Nap, és Holdad leszek én, 
Hogy világítsak létünk bús éjjelén. 

Érintésed legyen esti fuvalom, 
Amely tétován játszik ágyékomon, 
Míg én számodra legyek förgeteg, 
Minek tüzében tested megremeg. 

Légy életem! Értelme napjaimnak! 
Leszek halálod, hogy veled maradjak, 
Tiéd legyek még ott is, akkor is, 
Ha köröttünk már minden más hamis. 

Szívedbe, testedbe titkon rejtezek. 
Légy lelkem, s én szintúgy lelked leszek! 
Beléd olvadok, hogy egyek legyünk… 
Így válik halhatatlanná az életünk.

Mert tetszik

Nem szeretem a vicceket, de ez megfogott. Nagyon jót nevettem rajta.
Élt egy akrobatista házaspár. Mindketten a cirkuszban dolgoztak. Volt egy papagájuk, aki amit látott, mindent kibeszélt.
Nos, a nő egyik este eltervezte különleges szeretkezést fognak végre hajtani.
Közölte a férjével:
-Majd a szekrény tetejéről csinálok egy kézenállást a Tv-re, onnan meg egy dupla hátra szaltóval fogok rád ereszkedni.
A papagáj ketrecét letakarták egy sötét ruhadarabbal.
Megszólalt a papagáj.
-Inkább vágjátok ki a nyelvemet, de ezt látni akarom!:DD

Lelkembe jutsz

Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben

A pillanat

Ha lenne egy új életem akkor arra figyelnék, aki hallgat s nem törődnék azzal, aki beszél; akkor hallgatnék, amikor te megszólalsz, s csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz. Ha lenne egy új életem, akkor megélném azt, mi szívemben táncol, s lenyelném azt, mi fejemben tombol; akkor őszintén kimutatnám az érzéseimet, s nem szégyellném megélni a tieidet. Ha lenne egy új életem, akkor megtenném azt, mit félek megtenni, s elfelejteném azt, mit meg akarok tenni; akkor nem szégyellnék tőled tanulni, s nem akarnék neked papolni. Ha lenne egy új életem, akkor sosem várnék, azonnal cselekednék, s nem aggódnék a következmények miatt; akkor elfogadnám azt, mit az élet ad, s enyém lenne a pillanat.....

A levágott fül története

Tegnap este kisfiam szokásához híven bebújt mellém az ágyba. Éppen írni akartam, de beszél, nyüzsög, és nem nagyon tudok tőle írni. Addig nyüzsgött, amíg valahol megnyomta a jobb fülét. Fogta, nyomogatta, hogy fáj neki, eltört a füle.
Gyengéden megmasszíroztam, és közöltem, semmi baj, csak megnyomta.
De fáj, neki levágják a fülét.
Erre elnevettem magam.
-Nem baj, én egy füllel is szeretni foglak!
-Jó, jó, de nem lesz feleségem/ neki ez a rémálma/
-Dehogynem! Majd úgy jársz, mint Van Gogh.
-Milyen Van Gogh? Ő kicsoda?
-A festő, aki levágta az egyik fülét, és borítékban elküldte a szerelmének.
-Tényleg?- nézett rám a fiam.
Most meg én lepődtem meg.
-Nem mondod, hogy nem tanultátok? Vagy csak Te nem tanultad?
Mesélj nekem Szinnyei Majálisáról, Pablo Picassoról, Michalengeloról, Monet-ról..soroltam idegesen.
-Fogalmam sincs ők kicsodák.
-Na, ne, Ti nem tanultok művészettörténetet?
-Nem. Akkor mi van a rajz mellé?
-Média.
-Hm..a média. Az tényleg fontos. De mi lesz a művészet nagyjaival?
Ejtettük a témát. Viszatértünk a levágott fülhöz.
-Képzeld el- mondtam neki, mit képzelhetett az a nő, amikor kibontotta  a levelet, és kiesett belőle a véres füldarab.
-Jujj, szegény! Biztos megijedt.
Hát ez az. Én is elképzeltem. Rágondoltam a férjemre, egy füllel. Én szeretném úgy is. Most. De visszamentem a múltba. Elképzeltem, mikor udvarolt, és akkor küldte volna el nekem a véres fülét. Azt hittem volna, hogy őrült, és hanyatt-homlok menekültem volna tőle:DDD

Az ágy

Az ágyról mindenkinek más jut eszébe. Nekem elsősorban az alvás. Aztán sorban tovább jutnak eszembe a dolgok róla: a szeretkezés,a  díszpárnák, az ágytakaró, a rugózás, a nagysága..stb.
Én imádom az ágyat. A francia ágyat, és elsősorban a sajátomat. Idegen ágyakon nem éppen jól, és nehezen alszok el.
Annyira szeretem. Beleugrani- bár ennek hátránya, hogy letörik a rugója, bevackolni magam a puha ágyneműbe, felhúzott lábakkal hanyatt, vagy oldalra fordulva, összegömbölyödve aludni benne. Nagyon szeretek aludni. Ha megaludnám a  kilenc órámat, nem lenne semmi baj. De nem lehet, mert annyi munka és tennivaló van!
Nos, én hálát adok, imába foglalom a nevét az ágy feltalálójának. Reggel, mikor ki kell kelni belőle, nagyon nehezen teszem meg. Húz vissza a melege, az ölelése, a csábítása: mint ha azt mondaná: Ne menj még, maradj, feküdj rajtam:DD
Persze, szeretkezni is it a legjobb, a legnyugodtabb, és a legkényelmesebb. Nem mondom néha jók az extrém helyek,konyhaasztal, biliárdasztal..stb, de azért az ágynak párja nincs:DDD

Kőbe zárt lélek

Álmomban kősivatagban jártam.
A kövekben embereket láttam.
Hegyekben, kavicsokban szerte-szét
hordta a szél
kicsik, és nagyok lélek-énekét.
Tartottam kezemben szikla-darabot,
embert, ki e kőbe záratott.

Azután láttam szarkofágokat,
megértettem, mit őseink tudtak:
test és kő ugyanaz.
Szaturnusz túrázni vitt
a börtönszigetre.
Időnek előttem nem volt leple.
S mert hívott, hát voltam a hegyben,
melyet ezidők kezdetén
az ősök építettek emlékeztetőül
az utolsó isteneknek.
Észt felülmúló millió kőből
emeltek oltárt a kőbe zárt lelkeknek.

Szívem dalát itt megnyitottam
gyomrában az erőnek
szállt a magos égig az ének,
s megzendült e kőrengeteg.
Válaszoltak hát
az elveszetteknek az istenek.

Hallottam minden hangot,
a megszólított kőbe zártak sóhaját
énekelt a kozmosz, a csillagmilliárd.
Könnyeim úgy öntözték a követ,
mint tavaszi eső az áldott földeket.

Milliók fájdalma, és reménye
áramlott rajtam át.
Ébredezni kezd hát a kővilág.
Zengett, morajlott a szent hegy,
minden köve élt és muzsikált.

Kérdeztem szívében állva,
ahogy szoktam:
Mi lesz most?
Szabad vagy – válaszolt.
Szabad vagy újra.
S megszabadul mindaz,
ki e hangot szívével hallja.
Ez feszíti szét kő-börtönét.

Mert hús és kő ugyanaz.
Elporlik mindkettő, csupán anyag,
gabona, miből az idő molnára
őröl új testekhez valót.

Maradandó és örök,
és fényes és fenséges
ki ebből a koporsóból szabadul.
Romolhatatlan testén
nem talál fogást az idő.

Kijöttem a hegyből,
a Napbárkában állok,
s épp elhagyjuk a partokat.
Tudtam, amint a vízre ér,
s az idő folyóján evezni kezd
a Föld többé nem engedi el a foglyokat.

Vetettünk hát új élet-magokat
a lótuszt ringató folyóba:
időbe az időtlent
vízbe, hogy éledjen újra a kősivatag.

Kaptam

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egész nap izgatottan vártam, hogy végre "hazatérj hozzám"! most hogy itt vagy, csak nézzük egymást... Szemed csillogásából tudom, hogy fáradt vagy, de mégis boldog, hogy végre itt... egész nap erre vágytál. És most itt szemezünk egy darabig. szemedben soraim tükröződnek, majd kezünk egymás felé indul. nem kapkodunk el semmit. A kémia már úgyis elkezdte reakciók ezreit az agyunkban, és lelkünk egy hullámhosszon rezeg. de ez nem elég... a testünk is egymásra vágyik... lágyan végigsimítotd ujjbegyeiddel a testet mely előtted fekszik... keresed a megfelelő pontokat, majd lassan elkezded nyomkodni a megfelelő helyen billentyűzeted... közben figyeled a reakcióim. tudom, hogy azt szeretnéd, minél jobb legyen nekem, és én igyekszem is tudtodra adni, hogy jó amit csinálsz... csak ne hagyd abba. most én is lenyúlok, éssss GGGGGGGGGGGGG megvan a G-pontod ;) :D :P imádolás van!

	Már jó ideje figyeltelek az ablakon keresztül... látszott rajtad, hogy fázol... hideg volt. de tested nem fedte semmi. álltad a hideget, és én nem bírtam megállni... odamentem, és ecseteltem vágyaimat... mígnem végre megkaphattalak. óvatosan alsótested alá csúsztattam kezem... már ettől elkezdtél picit nedvesedni... édes kis cseppecskék gördültek ki testedből... ekkor elvesztettem fejemet, és elkezdtem lecsókolgatni az édes cseppjeid... majd finoman elkezdtelek nyalogatni, amitől szinte folyt tested édes nedűje... szinte forrt köztünk a levegő. minden lehelletemtől megborzongtál, és csak nedvesedtél. egyre hevesebben nyaltalak, és élveztem, ahogy számban szétterjed minden ízed. nagyon élveztem! de sajnos vége lett :( legközelebb egy gombóccal több fagyit fogok kérni... :@

Nyihaha

Bárcsak az lenne! Ezek a reggeli ködök, meg hűvös levegők nem éppen kedvezőek nekem. A hideg eljövetelének hírnökei. És a rövid nappalokénak. Hosszú téli esték, amikor unalmamban kötögetek, olvasok, vagy sütök. Nesze nektek kilók. Amit nyáron leadtam, szépen visszakúszik. Mint a medve: téli bundát, zsírokat növesztek. Tükröm meg is jegyezte tegnap, nem baj, véd minket a hidegtől. Ez is igaz. Minden rosszban van valami jó...És párnás puha hasunk lesz:DD
Hol van már a csodás kockahasam! De ez nem a siránkozások blogja!
A 4 nap szünet, hosszú hétvége- csodás volt. Bár gyorsan eltelt a házi robottal, meg az önkényurak szolgálásával, de szeretem őket, ezért teszem. Néha felcsattanok, ha trehányak, de férfiak. Választottam, akartam őket, hát viseljem!
Amúgy meg szeretem a családi hangulatot. Nyüzsgés van körülöttem.
Gyorsan eltelt, ez fáj. Minden fáj egy kicsit, ami elmúlik.
Tegnap este visszanéztem 21 h- után. Mostanában nem nagyon szoktam.
Jól tettem, mert itt volt Tükröm, és végigviháncoltunk vele az éjjelből egy darabot. Kellett már nekem ez a hülyéskedés. Az elmúlt hét..hm,,hogyismondjam elég csendes és merengős volt. Annyit bolondoztunk, hogy már folyt a könnyünk. Mint a villámok, úgy dobáltuk egymásnak a leveleket. Szinte mindenben egyetértünk.
Így alakult ki a nyihaházás. Mikor Tükröm beírta nekem, meglepődtem, mert ő talán kicsit komolyabb, mint én.
De akkor nyihaházzunk. Befelé az ágyba meg valaki nyakába, jelmezben:DDD

Hiány

Hiányod éget végtelen sebeket, szilánkot hasít,
meztelen lépésben kóborló kósza árny.
Éjben vakító ragyogás szemed, s belém ivódik,
ha üvölt végtelen képzelt tereken e szó,
mert nem talállak e percben s az estben.
Holdfényben úszik a múlt, lázasan vegyül
a testemben a jó, s te figyelsz mosolygón.

Háló, ha keresem egykori önmagam,
vándorol, bevakol a világ egy helyben,
s szemedben lángra gyúl ezeregy csillagszem.
Magányom szitál deresen fent, hegyeken,
s szivacsként ivódik estémben lényeged,
miképpen végtelen percekben süt a holdvilág.

Hiányod megint kiállt, s egyre hűvösebb
nélküled e márványragyogás, életem,
ha érint emléke kezednek, te vágy.
Ezeregy lépcsőfokon szalad csak fel s le a lelkem,
e percben te vagy az utazás a menyben,
ha összetapad két kezünk a csendben, s lappangsz
végtelen tereken, te kósza árny: Hiány...

Az élet

~ Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátba szúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak.. te mindig próbálkozol, de sosem vagy 'elég jó'.. és nem érted miért:

Nem is kell érteni. A kérdésekre idővel megjönnek a válaszok. A szerelem fáj. Igen, mert elmúlik, és aminek vége lesz, az általában fáj. Gondoljunk csak a búcsúra.
A pasik hazudnak. Némelyik. És akkor mi van? Nem kell velük foglalkozni, jöhet a következő!
Az emberek meghalnak. Igen, mert a test elhasználódik. Nem baj! A lélek örök!
Miért nem vagyok elég jó? Nem értem? Dehogynem! Mert az emberek telhetetlenek. Mindig jobbat és jobbat akarnak:-))..Én szeretem önmagam. Szívemben béke van, és ez a lényeg:-))

Kelemen J. István

Porszem

Kedves kis Porszemem,
mely vakítóan csillámlik fel nekem,
Szaharányi homok-dűne tengerében is,
a szikrázó nap ellenfényében is.
Porszem vagy, és a szemembe kerültél,
ahonnan könnycseppem ölelésében szöktél ki,
arcomon végig gurulva,
hogy tenyerembe foghassalak fel,
s mint csodás gyöngyöt nézzelek megigézve,
várva, hogy a nap csillogó burkodat letépje,
hogy meztelen tested, tenyeremen melengjen,
s egy lágy szellő újra a szabadság felé repítsen.

Romantika

Tasnádi Györgyi

Folyóparti romantika

Fátylat bontó, holdas éjszakában
hűs folyóvállra csillag borul.
Erdei lombok susogásában
árnyék és fénypár összesimul.
Habcsókos ajkán izzik a szikra,
gyengéd nyomású meder gyötör.
Eggyé olvad csobogó ritmusra
gyöngyezüst tűz és vízi gyönyör.
Sziklához csapja, majd simogatja
égi kedvesét földi ura.
Ringatózó ölébe fogadja,
körbetakarja tükörbura.
Hajnalig őrzi becéző árja
lágyan aléló fényszerelmét.
Mélyébe zárja, epedve várja
a másnapos éj beköszöntét.

Sértődőd, érthetetlen férfiak

Női szemmel könnyű a másik nemről ítélkezni. Nem is teszem, mert fülemben cseng Jézus tanítása: ne ítélj, hogy ne ítéltess.
Bár ezt nehéz megfogadni, betartani. Már pedig ha valakiről véleményt alkotunk, várható, hogy mi is visszakapjuk.
Gyakran kimondom a véleményemet- én ilyen vagyok. Ez általában nem tetszik másoknak. De én azt vallom, inkább tegyem meg így, mint hogy a háta mögött kavarjak.
Most nem véleményt fogok leírni, tényeket. Tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge ne vegye magára. Valaki mondta nekem, hogy miután közszemlére bocsájtom a gondolataimat, hogy hogy fogadják, már nem az én gondom. Milyen igaza van! Nem várható el, hogy mindenkinek tetszenek, mert minden ember más, különböző külsővel és jellemvonásokkal rendelkezünk.
Változás. Kell a változás, de nem a másikért kell változnunk, ha nem önmagunkért. Csak ezáltal tudunk fejlődni, ha felismerjük magunkban a negatív tulajdonságokat, és megpróbáljuk kontrollálni azokat.
De ami az emberbe berögződött több évtizeden át, azt nagyon nehéz , sőt rövid idő alatt nem lehet megváltoztatni. Fél év alatt sokat változtam. Aki ismer régebb óta, aprólékosabban, mint egy szép estét, kedves, hogy telt a napod szövegeket író személy, ők látják, érzik rajtam a változást. Nem másokért változtam. Ha nem önmagamért. Hogy másképp lássam, és jobban el tudjam fogadni az embereket. Egyes embereket.
Azt még mindig nem tudom megérteni, hogy valaki miért sértődik be azon, hogy férfiként nem kell? Adom a barátságomat. Az nem jó?
Lám-lám! Akkor csak nem létezik férfi-nő közötti barátság? Mert az egyik fél előbb-utóbb többet akar. Szerintem, aki így viselkedik, annak rengeteget kell még tanulnia. Fel kellene nőni! Vagy örökre ilyen marad.

Ébredés

Talán az egyik legszebb dolog felébredni. Már magának a szónak is olyan szép a csengése. Sejtelmes. Annyi mindent kifejez. Ébredés. Több mindent jelenthet. Felébredni az álomból. Én most konkrétan erre gondoltam. De lehet ráébredni is valamire. Rájönni a dolgok nyitjára.
Felébredés. Már korábban említettem nem szeretek korán kelni, bár muszáj. Szeretek aludni. Szeretem az ágyamat benne lustálkodni, ábrándozni. Bevackolni magam a takaró puha ölelésébe. Olyan megnyugtató és biztonságot adó érzés.
De fel kell kelni. Így ha nem csörögne az óra vagy a telefon, el lehetne nyújtani az ébredés pillanatát.
Olyan csodálatos érzés. Amikor meg-megrebbennek a szempilláim. Kicsit kinyílik a szemem, de vissza is csukódik. Látom, érzékelem az ablakon beszűrődő fényt. Ha süt a nap, az még csodálatosabb érzés. Visszacsukom a  szemem. Még visszahúz az álom. Nem akarok felébredni. Olyan jó ez a köztes állapot. Ilyenkor nincsenek gondolataim. Csak létezek. Még nem érzek. nem mozdulok, de élek. És ahogy az ébredés erőt vesz magán, betör a tudatomba. Elindulnak a gondolatok. Fel kell kelni!
Elmosolyodok. Talán ez a  nap is hoz valami szépet. Valami aprócska dolgot, amely melegséget ad lelkemnek. A remény. A szeretet. Mert minden napban van valami szép, valami jó, még ha negatív dolgok történnek is velünk. Maga az Élet. Az Élet egy ajándék. Istentől.

Ösztön vagy tudatosság?

Néhány napja megkérdezte tőlem valaki: ösztönösen vagy tudatosan írod, amiket írsz? Ez aztán a jó kérdés. Azonnal rákényszerített, hogy keressem a választ magamban. Ösztönösség:az amikor előre nem tervezzük el, hogy mit és hogyan csinálunk, csak ami spontán jön úgy cselekszünk.
Tudatosság. : megfontoljuk, eldöntjük, megtervezzük, hogy mikor mit teszünk.
Elgondolkodtam. Osho-ról néha Olvastam Jean profilján, de fogalmam sem volt, ki volt ő. Müller Péter nevét már hallottam, de azt sem tudtam, hogy író vagy művész a valóságban.
Aztán egyszer kerestem valamit a neten, és rábukkantam Osho-ra. Elkápráztatott, magával ragadott. Belemélyedtem a tanaiba. Többször átolvastam, hogy értelmezzem, és elsajátítsam azokat. Vagyis ez sem tudatos lépés volt nálam.
A profilom miért pont rózsaszín? Hiszen a szín egy finom árnyalat, mely a nyugodt lélek libbenését fejezi ki. Nem tudatosan választottam a színt.
A verseket , idézeteket szintén spontán, mert nem tudtam, hogy pontosan mit akarok. A hindu nő bölcselet, megint ösztönös, spontán választás volt. A szeme és a mosolya fogott meg. A blogjaim: ösztönösek. Ahogy tegnap bevillant a Holtsáv c. könyv képe, és az ébredéskor leírt tapasztalatok.
Összességében azt mondhatom, hogy szinte minden ösztönös nálam. A gyermekeim születése nem, mert mindkét gyermeket akartam.
És ami tudatos volt még? A házasságom. Fél év után tudtam, hogy Őt akarom férjemnek. Meg a tanulás az érettségire. Ott nem tudom, mit értem volna el az ösztönnel.
A vásárlásaim: nem tudatosak, vagy csak részben. Tudom, hogy kell kenyér, hús, üdítő, a többit hozzá választom.
Alapjában véve én szinte mindent ösztönösen teszek.
Köszönöm annak a személynek aki a kérdést feltette, sokat adott. Tanultam:-))

A "hát" és az "és" szócska

Annyi helyen olvasom, és hallom, e két szóval nem kezdünk mondatot. Állandóan fülemben csengenek középiskolás magyar tanárnőm szavai: ezt a két szót nem használjuk a mondat elején! A csinálni szót sem. Bár a magyar köznyelvben hivatalosan is elfogadott a csinálni szó, de számára gyűlölt, butaságot kifejező szó volt. Kijelentette, aki ezeket nem tartja be, ne számítson jó jegyre! Az első két szót nála betartottam, a hát-tal és az és-sel nem kezdtem mondatot. A csinálni-t meg én sem szerettem használni, mert valóban olyan bunkóság-érzetet kifejező szó. Így a fejemben kerestem a szinonímáit, mivel akkor még nem volt internet. Csinálni: tenni, végre hajtani, alakítani, létre hozni, kreálni, alkotni, készíteni. ezekkel próbálom a nem éppen szimpatikus szót helyettesíteni. Bár az adott szövegkörnyezettől is függ, hogy melyik illik oda. A hát és az és szót viszont szeretem. Használom is. Nálam a hát..pajkosságot, játékosságot, mosolyt, a labda odapasszolását jelenti. Az és pedig nem a felsorolást fejezi ki, hanem a nyomatékosságot, esemény folytatást. A magyar tanárnőmmel történő megismerkedés érdekes volt. Tollbamondást írtunk az első órán. Jó helyesíró voltam, így nyugodtan írtam, amit diktált. Meg voltam győződve négyes biztosan lesz. Persze! Kettest írtam. 5-en írtunk kettest a többi ember 1-est a 32 emberből. Nem értettem, miért? Mindenkit berendelt a tanárnő korrepetálásra. 18-an mentünk el. Újra tollbamondás következett. Figyeltem. Mikor kiosztotta a dolgozatokat, ennyit mondott: Nem értem, magának minek kellett korrepetálásra jönnie? 5-ös lett a dolgozata. Én sem értettem. De rájöttem a tanárnő osztályozása miatt. Egy vesszőhiba ejtése négyes, két hiba 3-as, egy szarvashiba, amelyet 3vonallal húzott alá kettes. Ezentúl nagyon odafigyeltem a tanárnőre. Én nem féltem tőle. Kölcsönösen tiszteltük egymást. Hálás vagyok, hogy ő volt az irodalom-és a nyelvtan tanárnőm. Még mindig vannak olyan szavak, amelyekben nem vagyok biztos. Főleg az ilyen habár, ha csak, mindennap, szavakban. Ezeknek mindkét változata elfogadott, talán azért. A mai napig eszembe jut a tanárnőm. Szeretettel gondolok rá. Szerintem, most büszke lenne rám:-))

A zene

A zene az élet egyik legcsodálatosabb ajándéka. Vagy az ember legtökéletesebb feltalálása? Nem számít. Szeretem. Ellazít,megnyugtat, szórakoztat, pihentet, vagy éppen gondolatokat ébreszthet. Elvihet egy csodálatos képzeletbeli világba is.
Általában a líraibb típusú zenéket hallgatom, de van amikor a pörgősebb, dallamosabb zenék vidítanak fel.
Ezt a zenét ma találtam muffin sütés közben. Első hallásra magával ragadott. Éreztem kell, akarom! Itt kell, hogy legyen az oldalamon.
És még valami! A férfi nincs már jelen a virtuál életemben, de köszönöm neki utólagosan, hogy belinkelte nekem Asha videóját. Bevallom soha nem hallottam sem a nevét, sem a zenéjét. Káprázatos! Elbűvölő. Majdnem mindegyik dala lelkem finom rezdülése. Köszönöm kedves pasinak:-)

Tamás bátyja kunyhója

Reggel ébredés, pontosabban a kapubecsukás után vannak a legfrissebb gondolataim. Ma sem bírtam visszaaludni, pedig egy órát lehetett volna még. Amint feküdtem ágyamban ez ugrott be: Tamás bátyja kunyhója. Jó ,jó, de mi van vele? - pörgött tovább az agyam.
És szép lassan kezdett kibontakozni egy csodálatos történet a néger rabszolgákról. Már csak halványan emlékszem rá. Lehettem talán 15-16 éves amikor olvastam? De arra emlékszem, ahogy folynak könnyeim az arcomon a történet olvasása közben.
Talán azért bukkant elő, mert tegnap Tükrömmel beszéltük az elolvasandó könyvek listáját. Van bőven!
A regény tartalma röviden:


A Tamás bátya kunyhója Harriet Beecher Stowe amerikai írónő 1852-ben kiadott rabszolgaság-ellenes regénye, amely „úgy tartozik hozzá az Egyesült Államokhoz, mint Petőfi költészete Magyarországhoz.”Megjelenésekor mély hatást gyakorolt a feketék megítélésére és az Egyesült Államok-beli rabszolgaságra, olyannyira, hogy felerősítette az amerikai polgárháború kirobbanásához vezető szembenállást.
A Connecticutban született Stowe, a Hartford Female Academy prédikátora, az abolicionista mozgalom aktív tagja, a regényt Tamás bátya, a hosszas szenvedéseket átélt fekete rabszolga alakja köré építette fel. A szentimentális regény realista módon írja le a rabszolgaságot, és azt állítja, hogy a keresztény szeretet le tudja győzni még az olyan destruktív dolgokat is, mint az emberi lények rabszolgasorban tartása.
A Tamás bátya kunyhója a 19. század legkelendőbb regénye és – a Biblia után – második legnagyobb példányszámban eladott könyve volt.Általános vélemény szerint az 1850-es években táplálta az abolicionizmus ügyét.A kiadás utáni első évben csak az Egyesült Államokban 300 000 példányban adták el. A könyv hatása olyan hatalmas volt, hogy amikor Abraham Lincoln találkozott a szerzővel a polgárháború kezdetén, állítólag azt mondta, hogy „tehát ez a kis hölgy csinálta ezt a nagy háborút.”
A könyv és még inkább a hatása alatt keletkezett színdarabok hozzájárultak a feketékre vonatkozó sztereotípiák kialakulásához,amelyek közül számos a mai napig fennáll. Ezek közé tartozik a gyengéd mammy, a rosszcsont fekete gyermek és Tamás bátya, a kötelességtudó, hosszasan szenvedő, fehér gazdájához vagy úrnőjéhez hűséges szolga. Az utóbbi években a regényhez kapcsolódó negatív asszociációk elhomályosították a könyv érdemeit a rabszolgaság elleni harcban.

De talán nem is ezért ötlött agyamba éppen ez a regény. Hanem a hasonlóság miatt. Párhuzamosan azonnal megjelent egy élethelyzet. Itt a dogon is van egy Tamás bátyánk. Na nem azért, mert rabszolgákat tart, mondjuk átvitt értelemben nevezhetjük annak is a profiljait, önmaga alattvalóit, katonáit. Közöttük vannak nők is, hanem azért mert neki is ez a neve. És milyen engedelmesek, azt teszik, amit ő szeretne. De a virtuál élet is bebizonyítja, itt is győzhetnek, akik őszintén, szavakkal hangjukat hallatva közlekednek:-))
Ez a virtuális világ, a Hotdog a kunyhója. És innen járkál mindenhova, némán csak csendben, alattomosan nézelődve:DDD

Aranyos

A fiú nem rég ünnepelte 18. születésnapját. Néha unalmában azzal szórakozott, hogy feltolta az ablakpárkánynál lévő rácsot, csak annyira, hogy fekve aláférjen.
Kezével pisztolyt formált és így lövöldözött a járókelőkre. A játék szórakoztatta.
Ma is ezt játszotta. Az éppen arrajövő lányra is rálőtt. A lány felnézett, majd elmosolyodott. Hanyatt vágta magát a betonon és mozdulatlanul feküdt, mint aki meghalt. A fiú lesietett volna hozzá, de mire kituszkolta magát az ablaknyílásban, a lány helyén csak egy összegyűrt cetlit talált. Rajta volt a lány telefonszáma.
Ma volt a házassági évfordulójuk:-))

Kérdések

Levelezünk, kommunikálunk. Gondolatokat adunk és kapunk itt. Hogy értékeseket avagy bosszantóakat? Mikor milyet.
Ma azt írta nekem valaki. A nőknek az a férfi kell, akit mindenki akar.
Ez rám nem igaz!
Soha nem akartam és nem is voltam sokadik senki életében. Férjemnek első és egyetlen, virtuál barátaimnak meg kinek hanyadik. De az olyan férfit előbb-utóbb kidobtam, aki bevallotta 20 év alatt 20 nő. Akkor még meglepődve megkérdeztem: Miért? Hiszen az ember nem szerethet bele évenként másba. Ott valami más van a háttérben. Vagy kapuzárási pánik, vagy szexmánia.
Birtokló vagyok. Igen. És ilyen is maradok. Ebben nem fogok változni senki kedvéért! Ha valaki kell nekem, mert szeretem, akkor elvárom neki én legyek az egyetlen.
Régebben azt írta nekem valaki. Ne is tűrd Mary, még második sem legyél, hiszen Te egyedi vagy és nem ezt érdemled!
Mindig utáltam, ha olyan sablon betallózott levelet kaptam, amire fent oda volt írva, hogy még kiknek lett elküldve. Rajtam kívül még vagy 15 nőnek. Annak mi értelme van? Sablon! Ha eszébe jutok valakinek, írjon annyit, szia, szép estét, pussz..vagy mit tudom én. De ne tömeg levelet, tömegtallózást. Az megalázó!
Ez megint elvárás. Vagy inkább elv? Vannak elveim, bár változom, de azok szerint élek.
Ha több nőnek írják azt, hogy én is..a szeretlekre válaszként- ezt ma olvastam valaki blogjában, akkor ismét felmerül a miért? Az átkozott is szócska. Téged is... Mint a buszra. Felveszlek még Téged is. Nem vagyok csomag és kabát sem!
Nem tudom, az az ember aki így viselkedik, élvezi ezt, szívat, vagy ennyire öntelt:? Egyik ember sem áll a másik felett!!

Nem menekülhetsz

"Nem menekülhetsz. Legalábbis ilyen könnyen nem"- írta nekem tegnap valaki.
Menekülnék? Hova? Ki elől? Mi célból? Egy gondolat, egy mondat, amely kérdéseket fakaszt bennem.
Menekülni innen menekültem egy-kétszer, de az nem menekülés volt, inkább hirtelen lépési kényszer.
Menekülnék, de csak a nyárba. A fénybe. A melegbe. Kell nekem! Fény nélkül haldoklom!
Tegnapi rossz kedvem és a fejfájásom nem múlt el. Reggelre ismét tombolt nyakfájással kiegészítve. Azt hittem, megjött a beharangozott hidegfront.
De miután kikísértem a férjemet, 06h-kor, egészen kellemes enyhe idő volt. Akkor.
Aztán 09h-körül leszállt a köd, hideg, nyirkos, párás levegő lett, amit nem szeretek, és úgy látszik a fejem sem.:-((
Itt a magyarázat a melankólikus, semmilyen hangulatomra. Majd elmúlik- gondoltam, mint az indiai hercegnő meséjében. De ezt nem bírom megszokni, elfogadni! A fényhiány megöl.
Ha menekülnék, talán melegebb éghajlatra mint a vadlibák. Márton lúd, vigyél magaddal!
Nos, innen a dogról nem áll szándékomban menekülni. Van itt néhány ember, akik kedvesek számomra, és értük érdemes feljárnom- azt hiszem. Így érzem.
Ők szeretetet , figyelmet, törődést adnak, kicsit feltöltenek.
Nem tudom, hogy a mondat írója hogy értette ezt. Hogy Tőle nem menekülhetek?? Nem vagyok itt senkié. Senki nem birtokol, ahogy én sem birtokolok senkit. Akkor?A lelkétől? Ez már fogósabb kérdés. A lelke birtokol? Birtokolna, ha érezném magamban a jelenlétét. De erre megint csak azt tudom mondani: ha a lelkek nem törődnek folyamatosan egymással, eltávolodnak egymástól, és már nem hallják meg a másik hangját:-(