Valaki profilján olvastam erre a kérdésre a választ, és megmosolyogtatott. Frappáns volt, tömör, lényegre törő, egyszóval mindent kifejezett az illető személyiségéről. Jobban én sem fogalmazhattam volna meg. Valahogy így hangzott:"Kérdezd itt a többieket, majd ők elmondják- ismeretlenül. Ők úgy is tudják!:DD...Igen..itt aztán mindenki jobban tud mindent, mint mi saját magunk...A háttérben mennek a levelek, a manipulálások, a bekavarások, a lejáratások- ismeretlenül. Legyen! Ez egy ilyen oldal! Keményen megtanultam a leckét, nem szabad hinni az ilyen dolgoknak. Fel kell tenni egy szűrőt és kiszűrni, hogy kik azok az emberek, akikben bízhatunk. Na, ez aztán nehéz feladat! Mert nem minden ember önmagát adja! De szerencsére mostanra jók a megérzéseim, érzek embereket. Nem csak itt..és nem sokat. Őket már az első mondatukból:"érzem". Olyan ez, mint az Avatárban: I see you....látlak Téged..nem a szememmel, a lelkemmel érezlek, a tudatommal tudom a létezésed, felfogom, hogy vagy, létezel, hogy belépsz az én világomba. Hogy meddig maradsz, azt nem tudhatom..de már előre köszönöm a jelenlétedet, a bizalmadat, a törődésedet...Ez valami csodálatos adottság, csak a napokban fogtam fel...valami kivételes dolog...Nem (hiszem) hogy végleg érezni fogom ezeket az embereket, életutam végéig...de előre nem tudhatom. Most érzem, most fontosak, most jó, most szeretem őket. Ha véget ér ez az állapot, valamiért leválnak az utamról, a lelkemről- az fáj. Bár már haladok, mert egyre kevésbé, és egyre gyorsabban tudom elengedni őket...de azt nem mondom, hogy nem hagynak nyomot bennem. Szóval...érzem a vívódásaikat, mondhatja nekem, hogy minden rendben, érzem, hogy nem....és sokszor látom az okát is..anyagi nehézség, szerelmi bánat, elválás, megcsalás..stb. Nem mondom, hogy ez szerencsés dolog, mert így az én gondjaimhoz mások fájdalma is társul, és bizony néha már sok a teher, nem bírom el, összeomlok. Egy hét, maximum, és utána felállok. Újult erővel, újra mosolygok..gondok..nekem is vannak...csak nem beszélek róla..próbálok nem rájuk fókuszálni, de megoldom őket előbb- utóbb.
Hogy milyen vagyok? Visszatérve a főcímre: én nagyon jól tudom, hogy milyen vagyok. Egyre jobban ismerem önmagamat..a hibáimat elfogadtam, bár nem vagyok büszke rájuk, és próbálom kontrollálni azokat. De Te nem tudod milyen vagyok..csak akkor tudhatod meg, ha megismersz...ha belépsz a lényembe, és az én szemeimmel látsz, az én testemben laksz és velem együtt létezel..ezt pedig nem sok embernek hagyom. Sőt! Szinte senkinek., Amilyennek látsz, olyan leszek számodra..ha a Nőt látod bennem, az leszek számodra, ha az írót, az leszek, ha a mély érzésű embert- az leszek, ha a gonosz- bizony az leszek. De ezek mind a Te Igazaid lesznek, a Te gondolatod! Az én Igaz-am csak az enyém, és 100%-osan soha nem fog egyezni a Tiéddel. Max. 90%-ban a tükörképemmel....
Megtanultam, ne érdekeljen mások véleménye...eddig is lepergett rólam, de eddig fájt, bosszantott. Ma már nem....ezért tettem fel a falamat is..van, aki szeret írni rá: Tegye!..És elfogadtam a néma látogatokat, pedig egy- két hónapja még gyűlöltem őket...aki nem ír, nincs, nem létezik- számomra:-))..És ez Beza az én Igaz-am!
