A levágott fül története

Tegnap este kisfiam szokásához híven bebújt mellém az ágyba. Éppen írni akartam, de beszél, nyüzsög, és nem nagyon tudok tőle írni. Addig nyüzsgött, amíg valahol megnyomta a jobb fülét. Fogta, nyomogatta, hogy fáj neki, eltört a füle.
Gyengéden megmasszíroztam, és közöltem, semmi baj, csak megnyomta.
De fáj, neki levágják a fülét.
Erre elnevettem magam.
-Nem baj, én egy füllel is szeretni foglak!
-Jó, jó, de nem lesz feleségem/ neki ez a rémálma/
-Dehogynem! Majd úgy jársz, mint Van Gogh.
-Milyen Van Gogh? Ő kicsoda?
-A festő, aki levágta az egyik fülét, és borítékban elküldte a szerelmének.
-Tényleg?- nézett rám a fiam.
Most meg én lepődtem meg.
-Nem mondod, hogy nem tanultátok? Vagy csak Te nem tanultad?
Mesélj nekem Szinnyei Majálisáról, Pablo Picassoról, Michalengeloról, Monet-ról..soroltam idegesen.
-Fogalmam sincs ők kicsodák.
-Na, ne, Ti nem tanultok művészettörténetet?
-Nem. Akkor mi van a rajz mellé?
-Média.
-Hm..a média. Az tényleg fontos. De mi lesz a művészet nagyjaival?
Ejtettük a témát. Viszatértünk a levágott fülhöz.
-Képzeld el- mondtam neki, mit képzelhetett az a nő, amikor kibontotta  a levelet, és kiesett belőle a véres füldarab.
-Jujj, szegény! Biztos megijedt.
Hát ez az. Én is elképzeltem. Rágondoltam a férjemre, egy füllel. Én szeretném úgy is. Most. De visszamentem a múltba. Elképzeltem, mikor udvarolt, és akkor küldte volna el nekem a véres fülét. Azt hittem volna, hogy őrült, és hanyatt-homlok menekültem volna tőle:DDD