Újra együtt

Mary soha nem zárta be a kabinja ajtaját. A matrózai kopognak, nem szoktak rátörni. Meg amúgy sem félt. Úgy volt vele, úgyis az lesz ami jön. Ha az a sorsa, hogy álmában megöljék, akkor legalább hamarabb mehet Marc-hoz. Marc... Istenem, hogy én mennyire szeretem!
Ahogy ezt gondolta, kinyitotta a szemét. A hold fénye bevilágította kis kabinját. Egy alakot vélt felfedezni az ágya mellett. Hirtelen felpattant. És megérezte az ismerős illatot.
-Marc?
-Igen- felelte a férfi csendesen, a tőle megszokott nyugalommal.
Mary már ugrott is a nyakába. Érezni akarta, hogy itt van a férfi teljes fizikai valójában. Itt is volt. A lány átölelte szorosan a férfit, mintha soha többet nem akarná elengedni.
-Ne kérdezz semmit!  Nem mondhatok. Itt vagyok, hogy szeresselek. Kénytelen voltam ezt tenni, nem nézhettem, ahogy szenvedsz és élve eltemeted magad. Mit mondtam én Neked? Hogy menj férjhez és szülj gyerekeket. Foglald el magad!
Marynek eleredtek a könnyei és patakokban folytak le forró arcán.
-Ne sírj!- nem bírom elviselni.
Mary csak szipogott.
-Vigyél magaddal! Nem akarok élni Nélküled! Nem bírom elviselni a hiányod!
Marc felemelte a nő állát, és mélyen a szemébe nézett. Ő sem tudta elfelejteni ezt a szempárt, ezt a mélységet. Csak nehezen bírt nélküle "létezni".
Ajkait lágyan a lányéra tapasztotta. Puhán és gyengéden csókolta. Közben kezével simogatta a lány selymes haját.
Mary teste remegni kezdett. Lábai rogyadoztak. Tudta, jön a jól ismert érzés, amit csak Marc tud megadni neki. A gyomra görcsbe rándult, torka kiszáradt, ereiben szinte zubogott a vér. Kívánta  a férfit. Nagyon. Nem is az aktust, hanem azt, amit a férfi nyújtott neki. És Marc szerette. Ahogyan eddig is tette. Együtt voltak ott, amiről csak ők ketten tudták, hogy létezik. Mary ismét átélte a lélek szeretkezését.
-Mennem kell- szólalt meg kis idő múlva Marc.
Mary görcsösen kapaszkodott belé. Nem akarta elengedni.
-Még nem vihetlek magammal, de ahol vagyok óvlak, vigyázok Rád.
Szeretlek. Te vagy lelkem másik fele- és Marc eltűnt.
Mary hüppögve szorította a párnáját magához.
Miért? Miért? Miért?-ordította  az éjszakába.:-((