A döntés

Bevette magát a zuhany alá. Fáradt, meggyötört testének jólesett a víz simogató hatása. Kellemesen felfrissült. Betekerte testét egy tiszta törölközőbe és visszafeküdt az ágyba. Vissza is aludt.
Martin 07h-kor már itt volt. Hozott neki pár darab ruhát otthonról. Azzal kezdenek, hogy lakást néznek, utána beszerzik Megannak a szükséges dolgokat. Finoman kopogott a lány ajtaján. Megan beengedte. A férfi futó csókot lehelt a lány ajkára. Nem tudta, hogy vidítsa fel. A lány teljesen összetört. Gyengéden megsimogatta  a lány fénylő haját.
-Jó reggelt, Édesem!
Megan csak bólintott. Szélesre tárta a szobája ajtaját. Martin letette a táskát, amelyben a néhány darab ruha volt.
-Ennyit és ezeket találtam hirtelen. Megreggelizünk, nézünk lakást, és utána veszünk Neked ami kell. Vagy haza akarsz menni a saját cuccaidért?
Megan megrázta a fejét.
-Ma még nem. Beni örjöngene. Kell néhány nap, hogy feldolgozza.
-Akkor megfelel így a program?
-Igen.
Martin magához ölelte a nőt. Testét a lányétól csak a törölköző választotta el. Érezte  a lány forró bőrét. Ajkai rátapadtak Megan szájára, és birtokba vették. Először puhán, alig érintve egymást, majd egyre követelődzőbben csókolta. Egyik kezével hirtelen rántással  megszüntette a köztük lévő törölközőt. Megan bimbói ágaskodni kezdtek. Martin is megszabadult zakójától, és nyakkendőjétől. Megant a karjaiban vitte a hatalmas franciaágyra. Gyorsan megszabadult ruháitól és testével takarta be a remegő lányt. Megan majd meghalt a vágytól. Alig kapott levegőt, annyira kívánta a férfit. Martin nagyon gyengéd, figyelmes,és jó szerető volt. Nem kapkodott el semmit. Mindent megtett azért, hogy Megan élvezze az együttlétet. Csodálatos volt. Annyira érzékeny, annyira finom apró érintésekkel, és annyi szeretetet adtak egymásnak, amennyit két ember csak adni tud. Megan boldogan és kielégülten nyújtózott az aktus után.
-Szeretlek Martin. Fantasztikus volt Veled.
-Én is szeretlek. Soha többet nem engedlek el. És újra megcsókolta a nőt, aki most már az övé. A szeretője, a munkatársa, az élete. Felszedelőzködtek, és elindultak lakást nézni.



Beni hazaért. Elég gyorsan vezetett. Majd szétrobbant a dühtől és a feszültségtől. Ezt nem hiszem el!- hajtogatta magában. Be sem állt a garázsba, leállította a kapubejáró előtt az autót, és bement az üres lakásba. Ledobta magát a fotelbe. De nem találta a helyét. Öntött magának egy pohár whiskyt, majd még egyet. Lassan az egész üveggel elfogyasztotta. Ott aludt el a fotelben. Ruhástól, bánatosan, ittasan.


 Martin és Megan elmentek lakást nézni. A férfi teljesen rábízta  Meganre a lakás kiválasztását. Neki mindegy hol laknak, csak együtt lehessen a szerelmével. A pénz nem számított. Martinnak volt belőle bőven. Megan nem nagy lakást választott. Még csak nem is fényűzőt. Kibéreltek egy 140négyzetméteres  amerikai stílusú házat. Az udvaron úszómedence volt, de ez Megannak nem számított alapfeltételnek. Be volt rendezve, de ők majd maguk fogják berendezni saját ízlésük szerint, ha lesz idejük. A házválasztás után elmentek vásárolni. Megannek ruhákat, papucsot, fehérneműket, alap tisztasági eszközöket vettek. És persze minimális ennivalót, hogy estére legyen otthon.
Martin végignézte az egész ruhapróbát. Annyira szerette a nőt, és annyira kívánta. Eszükbe jutott a szeretkezésük, nagyot nyelt, amit Megan egy rózsaszín csipkés fehérnemű együttesben illegett előtte ördögi vigyorral az arcán.
Mintha ezt mondta volna: látom, majd megőrülsz értem. Majd meghalsz a vágytól annyira kívánsz. Majd hangosan folytatta.
-Ne aggódj, én is őrülten kívánlak. Ma nem mentek be dolgozni. Megebédeltek egy étteremben, utána Martin hazavitte Megant közös otthonukba. Mielőtt beléptek volna, karjaiba kapta a meglepődött lányt, és átvitte a küszöbön.
-Hölgyem, remélem itt nagyon boldog lesz! Ígérem, mindent megteszek, hogy ez így is legyen. És cuppanós puszit adott a lány arcára.
Megan hangosan felnevetett.
-Annyira szeretlek Martin! Csak szegény Beni! És az előbb még mosolygós szája íve lefelé görbült. Martin lágyan a lány álla alá nyúlt, majd belenézett a lány mélybarna őzike szemeibe.
-Tudod Édesem,néha olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek nem biztosak, hogy mások számára is jók és elfogadhatóak. Az élet ilyen: valaki boldog, valaki nem. Majd Beni is talál valakit.
Jó hogy megemlítetted. Hazamegyek. Bejelentem én is a tényeket, elhozom egy-két cuccomat, és estére itt leszek.
A lány elszomorodott. Megint egyedül marad. Egy kis gyomorgörcsöt érzett a feszültségtől, de próbált nem figyelni rá.
-Rendben. Várlak vissza! Nem szeretnék megint egyedül aludni.
-Jövök. Sietek. Ígérem! És Martin leheletnyi csókot adott a lány ajkára, majd elment.
Megan újra körülnézett. Szépen lassan elidőzve minden helyiségen. Tetszett neki a lakás. A nappaliban rusztikus kandalló díszelgett. Lila falak, fekete bútorok, fehér-lila mintás szőnyeg volt a parkettán. Fehér függönyök sorakoztak az ablakokon megszűrve a beáramló fényt. Szép volt. Lila függönyöket fogok rakni-döntötte el Megan. És virágokat. Sok-sok virág kell! A fürdőszoba is szép volt, rózsaszín és pink színek egészítették kia nőies hatást. Erre a látványra elmosolyodott. Elképzelte Martint a rózsaszín sarokkádban. Mókás. Mindegy. Nem számít, hogy milyen szín dominál. A lényeg, hogy együtt legyünk. Annyira szeretem! Szívemmel-lelkemmek. És milyen jó volt vele.


Martin hazament. Tudta, hogy nehéz dolga lesz. Odaállni Lilly elé és elmondani, hogy vége. Ennyi volt, ost már mást szeret, mással akar élni. Ez szemétség. De a szerelemben nincsenek szabályok. És neki Megan kell. Ő már csak vele akar élni. Még jó, hogy a gyerekek nagyok, 18-20évesek, szinte már önállóak.Ők talán megértik, és nem fogják vádolni.
Belépett az ajtón. Mindenki otthon volt. Lilly valami sorozatot nézett.
-Szia Szívem- köszöntötte a belépő férfit.
-Sziasztok- felelt Martin csendesen.
-Valami baj van tapintott rá Lilly a lényegre.
-Baj? Igen. Van akinek baj, van akinek nem. Közölnöm kell Veletek valamit, üljetek le!
Martin nem ült le. Felesége riadtan , gyermekei kíváncsian várták a mondandóját.
-A helyzet az, hogy elköltözöm.
-Tessék?- állt fel Lilly meglepődve.
-Elköltözöm, mert mással szeretnék élni.
Lilly arcán végig futott a fájdalom, szeméből előtörtek a könnyek.
-De hát miért?- kérdezte hüppögve.
A gyermekek nem akartak beleszólni, csak hallgattak.
-Mert mást szeretek Lilly. Téged is szeretlek, mindig is szeretni foglak, ezek után már csak barátilag. A választottam nem egy nőcske, hanem a munkatársam, Megan. Megan Wort. Lillynek nem volt ismerős a név. Nem foglalkozott Martin beosztottjaival.
-Mióta tart?- kérdezte csendesen.
-Nem rég óta. És nincs viszonyunk, hogy megnyugtassalak. De rájöttem, hogy szeretem, és vele akarom leélni a még hátralévő éveimet. De továbbra is gondoskodni fogok rólatok és a gyerekekről.
Lilly, nem szeretném, ha megnehezítenéd a válásunkat. Odalépett a riadtan álló nőhöz, arcát két kezébe fogta és futólag megcsókolta.
-Ne sírj. Boldogok voltunk. Csak  szép éveink voltak. És én mindvégig hűséges voltam hozzád. A döntésem végleges.
Lillynek fájt, de megértette. Ő nem volt az a hisztis fajta. El kell Martint engednie! Ez a sorsa. Eddig volt az övé. Csak hálás lehet a szép évekért. Nem gondolt arra, hogy fogja elviselni a férje hiányát, hogy milyen lesz nélküle. Az élet megy tovább.
-Segítek csomagolni. És bementek a nappaliba. A gyerekek összenéztek.
-Ezt nem gondoltam volna róla!- csattant fel Kathy. Egy másik nő! És 20év után elhagyja anyát! A nőt, aki 20évig a társa volt mindenben. Michael másképpen látta, bár neki is fájt ez az egész. Attól, hogy más nővel fog élni az apja, attól ő még ugyanúgy szereti. És nem utálja. Az élet dolgai néha érthetetlenek.
-Kathy, nincs igazad! Nem szemét! Beleszeretett másba,de attól anyát és minket is szeret.
-Én nem kérnék az ilyen szeretetből! Azért pártolod, mert Te is férfi vagy.
-Nem, csak próbálom megérteni- felelte Michael csendesen.
Martin és Lilly összecsomagoltak. A férfi egyenlőre csak a személyes cuccait és a fontos dolgokat viszi el. Majd alkalomadtán visszajön a többiért. Megölelte Lillyt, Michaelt, Kathy nem ment oda hozzá. Nem baj, majd megbékél- gondolta