2012. október 1., hétfő

Gondolataim




Két világ létezik. Most nem a virtuális világra és a valóságra gondolok. De nem is az álomvilágról és a való létezésről akarok írni. Létezik a  fent és a lent. Van egy fenti világ és van egy lenti. Alvilág és a normálisan élő emberek világa? Nem! A levegő és a mocsár. Bocsánat, akitől az utóbbi kifejezést loptam, de elvégre kalóz vagyok:DD
Adok néha önszántamból, de el is veszek. Hogy mit adok itt? Figyelmet, törődést, szolidaritást, humort.
És amit elveszek: jó kedveket, üzenőfalakat, barátokat, lelkeket.
Szolgáljon mentségemre, mindezt nem tudatosan teszem. Valahogy így alakul.
Nem hinném, hogy játszanék a lelkekkel. Akik hagyják magukat, a lelküket elrabolni, őket birtokolom, ki akarom sajátítani, hiszen megküzdöttem értük. Az enyémek. Vannak akik hagyják, és vannak akik nem. Inkább elmenekülnek. Egyetlen lélekre vadászok. Rá az idők kezdete óta. Nem tudatosan. Tudat alatt. Talán ezért jövök ide vissza. Ő vonz, most már tudom. Nem bírom elkapni. Már néhányszor megcsodálhattam őt a fogjaim között, de mindig megszökött. Mert Ő szabad lélek! Nekem Ő kell! Harcolni fogok érte! Ha megszerzem, hatalmas erők fognak összecsapni. Egyikünknek engednie kell. Én leszek az, aki enged. Most már ezt is tudom. Csak őt akarom! Egyedül Őt. Ő az aki ismer, érzi lelkem minden rezdülését, mindegy hol vagyok. Ő az, aki ellen nem küzdök, soha nem akartam kiirtani magamból. Mert szeretem... A levegő és a mocsár. A két elem vagy a két világ harca. Mivel Ő szabad lélek, Ő a levegő. Én lennék a mocsár? Nem akarom elsüllyeszteni! Nem vihet fel magával, mert nem tudok repülni. Akkor, hogy fog a két lélek egyesülni? Rájöttem. Ő a fény. Ő fogja nekem megmutatni a mocsárból kivezető utat. És talán egyszer együtt repülünk...mert ő nem más, mint Marc.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése