Szövegértés

Mostanában annyit hallunk a médiában arról, hogy a mai gyerekek szövegértése nem megfelelő, nem éri el az elkívánt szintet. A szomorú az, hogy nem csak az általános iskolások nem tudják,, hanem a középiskolában sem megfelelő a tanulók szövegértése.
Hm...vettem észre. És a helyesírásuk sem. Ez alól a fiam sem kivétel. A fogalmazásokban szinte mindig én segítek neki. Hogy miért? Mert a tanulandó anyagot nem hajtják be rajtuk. Egyetlen nyelvtani alapszabályt nem tanult meg.
Esténként, már említettem bebújik mellém, amíg apa Tv-t néz, vagy gépezik.
Szeretem, ha ott van, csak nem tudom írni a regényemet, pedig azt ott szoktam, mikor teljes csend és nyugalom van. Kb. 2hete kéri, hogy olvassak fel neki a Mary Jeanne-ből. Csak abból.
-Jól van kisfiam, de csak ha figyelsz. Ha nyüzsögsz, és nem tudod visszamondani, akkor nem olvasok. Bár én így nem tudok írni:-(
Na mindegy, első mindig és mindenhol a  gyermek- számomra.
Olvasás közben ránézek, hogy figyel-e. A szeme nyitva, csendben figyel.
Kérdez. Az jó, mert akkor érdekli. Folytatom a felolvasást, és visszakérdezek.
-Ne máár- lázadozik. Szövegértés, azt meg utálom.
-Hallgatlak...és várok. A gyermek az ő szavaival visszamondja  a hallottakat.
Folytatom. Túl nagy a csend. Ránézek mellettem fekvő kisfiamra. A gyermek pillái fátyolosan árnyékolják lecsukódott szemhéját. Elaludt.
Kiskamasz. De igénye van az esti mesékre? Újra éljük a gyermekkort?
Elmosolyodok. Addig jó míg itt van velem, és nem cigizik vagy iszik valahol.