2012. október 30., kedd

Ébredés



Talán az egyik legszebb dolog felébredni. Már magának a szónak is olyan szép a csengése. Sejtelmes. Annyi mindent kifejez. Ébredés. Több mindent jelenthet. Felébredni az álomból. Én most konkrétan erre gondoltam. De lehet ráébredni is valamire. Rájönni a dolgok nyitjára.
Felébredés. Már korábban említettem nem szeretek korán kelni, bár muszáj. Szeretek aludni. Szeretem az ágyamat benne lustálkodni, ábrándozni. Bevackolni magam a takaró puha ölelésébe. Olyan megnyugtató és biztonságot adó érzés.
De fel kell kelni. Így ha nem csörögne az óra vagy a telefon, el lehetne nyújtani az ébredés pillanatát.
Olyan csodálatos érzés. Amikor meg-megrebbennek a szempilláim. Kicsit kinyílik a szemem, de vissza is csukódik. Látom, érzékelem az ablakon beszűrődő fényt. Ha süt a nap, az még csodálatosabb érzés. Visszacsukom a  szemem. Még visszahúz az álom. Nem akarok felébredni. Olyan jó ez a köztes állapot. Ilyenkor nincsenek gondolataim. Csak létezek. Még nem érzek. nem mozdulok, de élek. És ahogy az ébredés erőt vesz magán, betör a tudatomba. Elindulnak a gondolatok. Fel kell kelni!
Elmosolyodok. Talán ez a  nap is hoz valami szépet. Valami aprócska dolgot, amely melegséget ad lelkemnek. A remény. A szeretet. Mert minden napban van valami szép, valami jó, még ha negatív dolgok történnek is velünk. Maga az Élet. Az Élet egy ajándék. Istentől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése