Vallomás

Szeretlek.Amikor először megláttalak,már tudtam,hogy az enyém leszel.Már akkor volt bennünk valami közös.Ahogy az idő telt,kezdtelek jobban megismerni.És beléd szerettem...szenvedtem miattad,rengeteget.Ahányszor menekülni próbáltam,s karjaidban találtam magam.Melletted tanultam meg szeretni.Te tanítottál meg megbecsülni mindazt,amit kaptam.Sok olyan dolgot tettem érted,amit másért soha.Tudom,hogy te is szeretsz.A nézésed,az érintéseid,te magad..Megígérted,hogy minden jó lesz,én meg bízok benned!Bízok abban,hogy minden jó lesz,az álmaink valóra válnak,és boldogak leszünk!A legboldogabbak.Mert te vagy a mindenem.Szeretlek!

Szerelem

Szeress, nevess

"Hiszem, hogy mindannyian okkal érkeztünk erre a világra, hogy minden életnek célja van. Nevetni születtünk, vagy hogy megcsókoljuk azt, akit igazán szívből szeretünk. Hogy kacagjunk, mosolyogjunk, sírjunk… túllépjünk és túléljünk – elfogadva a rosszat. Nem kell felejteni, de tovább kell lépni, menni előre, jobbra vagy balra, bármerre! Csak menni. A saját utad Te csinálod magadnak, és Te döntöd el, hogy miből építed. Én szeretetből akarom és bátorságból. Meg akarok élni minden pillanatot, amit az élet ad. A legjobb tanács, amit adhatok Neked, csak ennyi: szeress, nevess, láss, élj – és soha ne veszítsd el a reményt."

Hit

"Minden ember különleges. Mindenkiben ott ragyog a fény. Benned is. Ne hagyd, hogy a sötétség kioltsa a fényed. Ne hagyd, hogy elhitessék veled, hogy kevesebb vagy, mint mások. A világot is képes vagy megváltoztatni, ha igazán akarod. Erőd kifogyhatatlan, bátorságod végtelen. De csak addig, amíg el nem kezdesz kételkedni magadban. Nem akkor veszítesz, amikor másodikként lépsz át a célvonalon. Nem akkor van vége, amikor elesel. Emlékezz: Akkor veszítesz, amikor elhiteted magaddal, hogy vesztettél. Ha úgy indulsz neki a küzdelemnek, hogy Te itt biztosan nem nyerhetsz. A gondolatnak varázslatos ereje van. Csak úgy, mint ahogy a hitnek is. Higgy istenben, higgy a sorsban, higgy, amiben akarsz... de a legfontosabb, hogy sose add fel az önmagadba vetett hited. Soha! Lepd meg a hitetleneket, forgasd fel a világot. Merj különleges lenni! Tégy csodát! Szeress örökké! Élj úgy, hogy semmit se bánj. Nem számít, hogy hányszor esel el. A lényeg, hogy mindig felállj, és küzdj tovább az álmaidért. A lehetetlen csak a fejedben létezik."

The riding

The end of a June approached already.Boiling summer was real, 38-40fok. Bea liked the warmth, the year of a half waited for this already near. Liked strolling barefoot on the boiling concrete, you are in the dewy wet grass.his day off was today. in the morning 08h- awoke.His window was opened behind the shutter pulled down at night, the air was bearable in the room so, And slept well generally.drank his morning coffee, switched it on then the laptop.e, than a ceremony, the email looked at it.the letter of will waited for it there, than till now every day.Already nearly two of his months mindenn day written a man. The six hours of time lag did not count.the man was on-line as he entered.Bea answered for him.-Hi. you do not work today? What you do at home, you shear grass? Yes, and I arrange the garden-responded the man.
-Let me help to hoe, I hate to shear grass-return the girl.
we would not shear grass if you would be here.
-Prepare a big grass heap, and I leap into it with you-Bea was joking.your horses are found?
-Yes, I have four horses,but rarely ride-the man answered it. -I some would ride-the girl sighed. I understand you wanting to ride with me. But the second part is either you want to front me with your beautiful breasts...or...you want a beer before the dance... All right. I serve a beer for you.I do not like it very much, only the fruity one.next take away with yourself canter.-))) Nice picture, but I guarantee you, when we meet, you will not be riding a horse, you will be riding me! :)DD you will be the horse?DD
-Yes.Very funny...Paaci prefer riding horse or Bill?
I will be the horse-the girl answered it, i love her.
I read the blog, I'm flattered. I love you too...Wish we had the time to spend with each other more. Maybe fate will bring us together in person at least once some day. :))))Very cute pool picture, you look like you are pouting in it :)))
Bea was happy. Felt the man. if he was here always made it laugh, and the face cheated on a smile:-))

Remények

Mint izzó láva törtél be az életembe
Egy tavaszi délután.
Csend volt, nyugalom, én szörföztem
az internet hálóján.


Nem ismertelek. Nem tudtam ki vagy.
Mégis kedvességed, nagyvonalúságod
Arcomra mosolyt,
szemembe könnyeket csalt.


Lenyűgöztél, elkápráztattál, szórakoztattál
Olykor a mosolyt is előcsalogattad arcomon
Megszoktam létezésed
S vártalak a szürke hétköznapokon.


Te jöttél mindennap
Gondoltál rám, és írtál nekem.
Boldog vagyok, hogy utamba sodort az élet
Furcsa, szokatlan érzelem.



Olyan boldog vagyok, ha velem vagy
Viccelődök, nevetek.
Vágyom rá, hogy lássalak.
Lassan olyan leszel, mint a levegő nekem
Nélküled nem létezem.


Amikor Te alszol,
Én ébren álmodok
Nálad éjszaka van
Nálam a nap ragyog.



Élek érezlek, létezem.
Itt vagy minden gondolatombam.
Tudom, van egy másik életed,
Kérlek, szoríts egy piciny helyet nekem.



Maradj velem!
Ne hagyj el!
Így boldog életem.
Talán a sors kegyes lesz
És egyszer érinthetsz majd engem.

Átrendezés

Amikor a Blue Eyes elérte a Red Rainbow-t, átpakolták a szőnyegeket, a bútordarabokat és Anthony ismét tiszteletét tette Marynél. A legénység türelmesen várt kapitányukra.
-Anthony kapitány fáradjon velem- invitálta Mary a kabinjába a férfit.
-Nos- szólalt meg Anthony, itt a pénz amiben megegyeztünk-és átnyújtott egy borítékot Marynek.Mary kinyitotta  a borítékot, majd megszámolta  a pénzt.Nem azért, mert nem bízott a férfiben, de a pénz számolva jó-ötlött eszébe a régi mondás.Bólintott a férfinek.
-Rendben, köszönöm.És garantálom a támadásmentes áthaladását.
Iszik még egy italt velem?
-Igen, elfogadom.A sikeres találkozás és üzlet lebonyolítása miatt.
Mary kiszólt az ajtón az egyik matrózának, hogy szervírozza az italokat.
-Hát..nézett várakozóan Mary Anthony-ra, örülök, hogy találkoztunk. Ön betartotta a szavát, én is betartom. A férfi elmosolyodott.Milyen szép a mosolya!- jól áll neki , ha mosolyog- gondolta  a nő.
A matróz kopogott.Meghozta az italokat.Mary koccintott Anthonyval.
-Szerencsés utat Önnek!
-Köszönöm, Önnek is , Mary Jeanne! Majd mindketten felhajtották az italukat.
-Sajnálom, de mennem kell- állt fel a férfi. Szívesen élvezném még a társaságát, de a legénység rám vár, és folytatjuk utunkat.
Remélem, még összefutunk a tengeren, vagy ha nem itt, akkor máshol.Nagyon emlékeztet valakire.
Mary felvonta a szemöldökét.
Ha tudnád, hogy Te is mennyire emlékeztetsz valakire. Olyan a szemed, a hangod, az érintésed, mint az övé. De ő meghalt. Te nem lehetsz ő!-persze ezeket a gondolatokat nem mondta ki hangosan.
Anthony kezet nyújtott Marynek.Mary megérintette a férfi kezét, aki a lány puha kézfejét a tenyerébe zárta. Mary lehunyta a szemét.Marc...ez a Te érintésed.Ne is tagadd! Testet szereztél, hogy érinthess. Nem látod, mennyire szenvedek? Nélküled halott vagyok! De olyan jó! Ne menj még el!
Anthony nagy nehezen elengedte a lány kezét.
-Viszlát kapitány, jó utat Önnek!- és a férfi sietősen távozott.
Átszállt a Blue Eyes-ra,és a hajó elhagyta a Red Rainbowt.
Mary nem nézett utána. Nem akart újra könnyeket.Nehogy már egy ismeretlen férfi könnyeket váltson ki belőlem- csattant fel.
Vagy bolond vagyok, vagy idegileg labilis.
De még mindig a kezén érezte Anthony-Marc érintését.
Na jó, ebből elég! Koncentrálok a feladatomra. Visszament a kabinjába.Felvette a borítékot, majd a fedélzetre ment.
-Egy kis figyelmet kérek- szólt a matrózaihoz.Ezt az összeget kialkudtam a szőnyegek mellé. Mivel nektek nem kellenek szőnyegek, a pénzt szétosztom köztetek.Egyenként gyertek a részetekért. A matrózok üdvrivalgásban törtek ki.
-Éljen a kapitány! Hurrá!Köszönjük!
Mary mindenkinek kiosztotta a részét.
-Az öröm tetézésére mindenki elfogyaszthat egy pohárka whiskyt, de utána teljes gőzzel folytatjuk utunkat. Majd szeretnék két embert, aki segít átrendezni a kabinomat.
Drinkman és Dzsamelo jelentkezett.
-Először a szőnyeget rakjátok le, utána vigyétek be a bútorokat, amelyeket kaptam. A matrózok végezték a feladatukat.
Mary gyönyörű tűzpiros-fehér mintázatú szőnyeget választott.
A fonott bútorok nagyon jól illettek ehhez.Kapott egy három fiókos szekrénykét,egy íróasztalkát,egy tükrös fésülködőt és egy fonott fotelt is. Nagyon szép lett a kabinja.Tiszta luxus kinézetű.Mary itt a tengeren elszokott a luxustól, de annak ellenére szerette a szép dolgokat, és jó ízlése továbbra is megmaradt.

A sziget

Ezt a verset egy kedves ismerősömnek írtam...



A  sziget






Lakatlan sziget, ott csak ketten lennénk,
Hol örök nyár, béke s a nyugalom kél
Szívünkben szerelem, szeretet, féltés
Ez több, mint az összes emberi érzés.




Jönnél velem? Hogy átéljük ezt!
Kizárjuk a külvilágot,s minden rosszat.
Hogy élvezzük ezt?
Jönnél velem, hol csak Te és én léteznénk
Lelkünk, szívünk egyesülne
A szerelem egén.




Mindenem, ami vagyok
Átadom Neked,
Száműzöd a magányt,
S örökre velem leszel?




Ölelsz, érintesz, féltesz, csókolsz
S hideg éjszakákon felmelegítesz
Nem számít a sötétség, hisz bennem
örökre fény ég, nem félek a haláltól
Mert mindenem a Szereteté!

Igen! mennék veled, ahová mész!
Legjobb lenne, ha csak ketten lennénk!
Soha, semmi nem számít többé,
Csak Te és én
Oly erős köztünk a lelki kötődés...

Itt élsz bennem

Arany - Tóth Katalin
Itt élsz bennem


Még hallom hangod selymes bársonyát,
ahogy kimondod nevem, szerelmesen
és gyönyörködsz, ahogy az ablakon át
beszűrődő holdvilág sejtelmesen
simogatja testem árnyalt zegzugát.

Még érzem édes vágyam hevében
ölelésed bénító mozdulatát,
ahogy átkarol két karod az estben,
mint a fűre kapaszkodó folyondár
az öreg szülőház melletti kertben.

Még őrzöm kezeid mozdulatát,
behunyt szemmel is látlak. Itt élsz bennem.
Álmok sem űzték el a bódulatát
csókjaidnak. Hangok harsognak fennen.
Csak az est szállt le csendben már odaát...

Még érzem, hogy mosolyod szelíden
lebontja arcomnak rőt bánat-fátylát
és csendes boldogság árad szívemben.
Összefonódott ujjainkat látják
a csillagok, s ragyognak ránk fényesen.

Őrangyal

Baranyi Ferenc Őrangyal

Baranyi Ferenc
Őrangyal

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda.
Mert én vagyok az őrangyalod.

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból,
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj,
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed,
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.

Ki tudja

KI TUDJA?

Ki tudja,hány perc,hány óra, hány nap az élet?
Öszintén remélem,mielőtt életem végére ér,
Lesz még szerencsém ölelni, szeretni téged.
Eljössz e egy nap szerelmemért?
Semmit nem várok, csak remélek.
És mint az óramutató az órán, mendegélek,
Ha már nem lesz holnap, én attól sem félek,
Nem fáj a szív,ha nem dobog,és nincs benne élet.
De ma még itt vagyok, és még élek,
Szeretlek,mig a nap ragyog az égen.

 

Szeretni úgy....

Kerekes László Szeretni úgy



Szeretni úgy
Szeretni úgy... hogyan is?

Gyöngéd léleksimítással,
ha kell, arctalanul
helyem mindig megtalálva
ha kell, láthatatlanul

Szeretni úgy... mikor is?

Időnek előtte és utána,
ha új Tunguz-meteor jő
szívem végsőkig kitárva:
ha fűszál helyén végre virág nő

Szeretni úgy... kellene...

Szeretni úgy... vágyódni

Arcodra derűt rajzolni,
ha hívsz, sohasem hiába
kezeden át sugározni
besurranni imádba

Szeretni úgy... végtelen

Átrepülve gyönge árnyékomon
a Kedvesért lázasan epedve...
zárt körömből még csak álmélkodom
csillagokon elmerengve

Szeretni úgy... érteni!

Monoton "én"-ből kilépni
kicsiny világod nem meglopni
hulló harmatod felinni
illatodban feloldódni

Szeretni úgy... hogyan is?
Kerekes László

Nem kell más

Nem kell más



Nem kell más, csak fogd a kezem,
Kéz a kézben legyek veled!
Oly jó, ha érzem, hogy velem vagy!
Oly jó, hogy érzem az enyém vagy!

Nézem a kezed, a bársonyost
Mely annyi percet átdolgozott!
Most itt van kezemben, lágyan simogat,
Ujjaid elevenítik, lassan, az álmomat!

Álmomban erre vágytam,
Minden percemben erre vártam!
Oly szép a boldogság, s nem kell csoda,
Csak kéz a kézben érjünk el oda!

Elérhetjük együtt, a boldogság partját,
Hol nem vár ránk más, csak az örök boldogság!
Nem kell más hozzá, csak szorítsd a kezem,
A boldogságot, majd velem megleled!

Ezért kérlek Édes, ne engedd el kezem,
Ujjbegyedben érzem a szerelmedet!
Simogatja kezed, szerelmes szívemet,
Kezeidben érzem, égő szerelmedet

Döntés

A víz és a növényzet miatt itt párás volt a levegő. Örök nyár volt.
Tényleg! Szegény gyermekeim nem is láttak havat! Nem tudják mi az, hogy tél, hideg és fagy. Csak meséltem nekik róla.Nem láttak télapót. És a karácsony..az is kimaradt az eddigi életükből. Nem szánkóznak soha, nem tudják mi az, hogy hógolyózás.
És Maryben kezdődött érlelődni egy gondolat, amely benne dübörgött egyre jobban, és ki akart törni.
El kell hagyni a szigetet! A gyerekek miatt! Igaz, hogy a gyermekeinek is meglenne mindenük, ha felnőnek, de nem vonhatja meg tőlük, azt, hogy lássanak mást is, hogy tanuljanak, hogy ismerkedjenek. Ez a sziget maga a béke és a nyugalom,a biztonság, de meg kell ismerniük a másik oldalt is. A nagyvárost, a nyüzsgést, az embereket, a modern világot, és persze társat kell találniuk.
Itt a szigeten nagyon kicsi az esély rá, hogy valaki idetéved, és persze hasonló korúak is jönnek, érkeznek majd velük.
Mary tudta, Georgh hallani sem akar róla, hogy elhagyják a szigetet. De meg kell győznie valahogy!
A gyermekeket nem zárhatja el a külvilágtól. A gyerekeknek szabadon kell választaniuk, hogy itt vagy a civilizált világban akarnak majd élni.
Mary tudta, rá fogja venni, hogy elhagyják a szigetet. Kell a változás, kell egy másik élet. Ebből elég volt. Itt örök magányban élnének. Azt nem tudja, hogy említse meg ezt férjének, ugyanis férje igen makacs személyiség volt.
Mivel nő volt, így azt gondolta élni fog a fegyverével. A két fegyverrel, amivel egy nő rendelkezett: a  szájával, és a testével. Mindent be kell vetnie a cél érdekében!
Bement a konyharészbe. Ételt készített. Volt kecskéjük, így a tej adott volt számukra. Tejből meg sok mindent el tudott készíteni. Kefírt, sajtot, túrót, kakaót.Délután lévén egy sajtos-zöldséges salátát készített.
Gyermekei mintha megérezték volna anyjuk tevékenységét, megrohamozták a konyhában. 
-Mindjárt kész lesz. Kézmosás, és szóljatok apátoknak is. 
Meguzsonnáztak. Mary szótlan volt.
-Fáj valamid?-kérdezte férje, olyan szótlan vagy.
-Nem, csak fáradt vagyok. 
-Akkor kihagyod az esti úszást?
-Most igen-nézett férjére elgondolkodva.
-Akkor nyomás lurkók, irány a vízesés. Volt egy kutyájuk is...itt volt a szigeten, mikor ők idevetődtek. Benitónak hívták.
A kutya hűen kísérte a zajos csapatot. Mary elmosogatott, összepakolt, megvetette az ágyakat.Leengedte az árnyékolókat. Nagyon jó levegő volt bent. Ledőlt az ágyra. Szóval...elmenni. De hogyan?Az eddigi 12év alatt nem vetődött ide senki. talán jobb is, mert így nyugodtan nevelhették gyermekeiket. Kicsi az esély rá, hogy ezután majd idetalál valaki.Építeni kellene egy hajót. Georgh úgyis minden faragáshoz, bútorkészítéshez ért...Hajajj..ebből nagy balhé lesz. Elképzelte férjét, amint hajót barkácsol.Kicsit reménytelennek tűnt ez az egész. De Mary kemény nő volt. Olyan aki kitartott az elképzelése mellett, és küzdött is a céljaiért.

A valóság

Mary átölelte férje vállát. Szerette a férfit. Csendes volt, megbízható, jól megvoltak itt a lakatlan szigeten. Csak ők éltek itt négyen. Megvolt mindenük.
Itt béke és nyugalom honolt. Madarak, apróbb állatok, víz, csend...maga a paradicsom. Mary férjével együtt elnevezte a szigetetet: Peace lett a neve.
A két gyermek szépen nőtt.Mary és Georgh megtanították írni-olvasni őket, és itt a szigeten a túlélés szabályaira. Georgh halászott, gyümölcsöket gyűjtögetett, vesszőből és nádból bútorokat készített.
Marynek túl tökéletes volt itt minden. Túl nyugodt. Talán azért álmodott olykor kalózokról, ahol ő maga is kalóz volt. És szabad!
Mert itt is szabad volt, de a családján kívül nem volt társasága, és neki bizony hiányzottak az emberek, a nyüzsgés, a kommunikáció.
Főzött, takarított, mosott, gyümölcsöket aszalt, kenyeret dagasztott, és tanítgatta két gyermekét. ha volt egy kis szabadideje, akkor játszott velük.
Kagylókat gyűjtöttek, homokvárakat építettek, fürödtek a vízesésben, Pattyval babaruhákat varrtak...stb.
De Mary belülről magányos volt. Ahogy nőttek a gyermekek, úgy nőtt Mary lelkében az üresség. Valami hiányzott neki...valami, amit nem tudott megfogalmazni.
-Boldog vagy, Kedvesem?- zökkentette ki férje a gondolkodásból.
-Igen. Megvan mindenünk. Nyugalom, béke, szeretet, gyermekek.
Itt a szigeten nincs erőszak, nincsenek emberek- hiszen csak mi vagyunk.
-Szerencsések vagyunk, hogy akkor hajótörést szenvedtünk, és véletlen, vagy Isten döntése, hogy csak mi ketten éltük túl. Gondolj bele, hány milliomos ember fizetne, hogy ilyen helyen élhessen. Na, meg hány bűnöző, hogy felszívódjon az adott helyszínről! Mary elmosolyodott. Ez neki nem jutott eszébe.Hiába! Más a férfi és más a női gondolkodás. Mi nők többnyire érzékenyek, és érzelmesek vagyunk, a férfiak meg realisták.
-Megyek , megnézem a gyerekeket- bontakozott ki Mary az ölelésből. A gyerekek azon vitáztak bent, hogy hova tegyék a kagylót, amit a tengerparton találtak.
-Majd én eldöntöm-szólalt meg Mary. Egy vadcseresznyét tett az egyik markába, hátra tette a kezeit. Na, gyerekek, lehet csapni a kezemre. Aki eltalálja, az dönti el, hol legyen a kagyló helye. A gyerekek izgalommal készültek a játékra. Georghi ntalálta el, így egy hétig ő helyezhette el a kagylót.Miután elhelyezték a kagylót, kimentek a homokba játszani. Mary elmosogatott, összepakolt, majd lepihent a függőágyában.Szemét lehunyta, gondolkodott. Legalább könyvek lennének!
De nem voltak könyvek, így kénytelen volt írni. Egyfajta naplót vezetett. Szinte minden fontosabb eseményről bejegyzést készített. Mikor teljesen elkészült a faházuk, a bútoraikről, a gyermekeik születéséről,a fejlődésükről, mindent feljegyzett. Tizenkét éve éltek itt a szigeten.Az bizony elég hosszú idő a civilizációtól. Eleinte Marynek nehéz volt megszokni az itteni dolgokat. Hiányzottak a megszokott modern dolgai: a telefonja, a laptopja, hűtő, vasaló, hajszárító, Tv,és a Cola. Voltak itt egzotikus gyümölcsök, amelyekből üdítőket készítettek, és a vízesésben hűtötték, hogy hideg legyen. Meg kellett szokni az örök nyarat, a meleget, a napot.

Marc-nak

Marc-nak...

"Kérdezik sokan arcom miért halovány?
Mert nem süt rám fényed soha tán.
Minden éjjel megalkotlak.
Nézek az éjboltra, ott kutatlak.

Láttalak ezerszer holdas éjszakán.
Minden fénysugárból te nézel rám.
Vártalak már sokszor! Kínoz a láz.
Lelkemet széttépi maró vágy.

Tükörképed mindenhol ott ragyog
De nem rám sugárzod mosolyod.
Vágyaim veled az égig érnének
Most neked mondom nem az égnek.

Kellesz nekem, mint tükörnek a kép
Holdnak a nap, csillagnak az éj
Mint tónak a folyó,
Mint télnek a hó

Mikor lesz, hogy csókodra ébredek fel?
Mikor hajolhat ívbe testem testeddel?
Mikor lesz, hogy mindig ott leszek veled?
Mikor simítja arcom bársonyos kezed?
Hideg és sötét van nélküled."

Anthony

-Anthony vagyok ,a Blue Eyes hajóról. Ő az első tisztem, Frank.
-Örvendek- nyújtott kezet Mary. Látom, békével jöttek. Mit óhajtanak?
-Valójában árut szállítunk, és a Fox szigetre tartunk. Nem szeretnénk harcot, és semmilyen bonyodalmat. Azt kérnénk, garantálja, hogy nem támad meg minket.
Hm..lepődött meg Mary, ilyet sem kértek még tőle. Ő most nem akart támadni. Két napja győzték le az Angyalhajót, van mindenük bőven.
-Jöjjenek a kabinomba. Megkínálom Önöket whiskyvel.
A két férfi követte. A matrózok résen voltak. Mary nem félt. Beléptek a kabinba.
A két férfi helyet foglalt. Mary is leült. Csak most nézte meg tüzetesebben a vendégeit. A kapitányon ,Anthonyn megakadt a szeme. Ezek a szemek... Mintha már látta volna valahol. Sötét, mély barna, nyugalmat és bölcsességet árasztó szemek.
Mint egy villámcsapás, jött a felismerés, Marc tekintete. Nem! Ez nem lehet!
Mary alig bírta türtőztetni magát. Valószínűleg meghibbantam! Annyira bennem él a férfi, hogy már mindenkiben őt látom?
-Valami baj van?-érintette meg a kezét gyengéden a férfi.
Na nem! Még a hangja is ugyanaz!
Marc..ugye nem szórakozol velem? Ne tedd ezt , így is szenvedek!
-Nem semmi, csak elgondolkoztam.
Mary egyik matróza poharakat és whiskyt hozott be. Az italt kiöntötte a poharakba, majd távozott.De csak az ajtón kívűlre. Ott maradt, mint egy hűséges kutya, így védve kapitányát.
-Szóval...szólalt meg Mary, miután kortyolt az italából. Garantáljam a biztonságukat?
-Erre kérnénk. Ezért hajlandóak vagyunk fizetni.
Mary nem volt kapzsi, de pénzből élt, és a legénysége is.
-Rendben. Mit szállítanak?
-Perzsa szőnyegeket, dísztárgyakat, fonott bútorokat.
-Hm..ez elég furcsa rakomány itt a tengeren, ahol rumot, fegyvereket, gabonát, és többnyire embereket szoktak szállítani.
-Vannak furcsa dolgok az életben- közölte Anthony.
Csak más lenne a hangja! Nem tudok a mondanivalójára koncentrálni, csak a hangjára. Marc...
-Igen? És mit óhajtanak fizetni?
-Kap tíz darab perzsaszőnyeget, és egy fonott bútort. Jól illene a kabinjába.
-Ne nevettessen ki! A matrózok nem értékelik a szőnyeget. Meg különben is, hogy osszak el tíz darabot ötven ember között?
-Az már az Ön dolga, kapitány! Én ezt tudom felajánlani cserébe , ha enged utunk folytatására.
-Rendben, tegyen még hozzá egy kisebb pénzösszeget, amit szétosztok a legénység között.
Megegyeztek.
-Egészségünkre!- és Mary poharát a férfiakéhoz koccintotta, majd felhajtották a benne lévő italt. Nem rajongott a whiskyért, de ilyen alkalmakkor muszáj volt innia.
-Uraim- nyújtott kezet Mary, akkor megegyeztünk.
Anthony tenyerébe zárta a nő kezét, gyengéden megszorította. Lehunyta a szemét.
Marc érintése. Uram, ugye csak játszol velem? Újabb próbatétel?
-Amint a hajónk ideér, átrakjuk a bútort és a szőnyegeket.
-Rendben- és Mary felkisérte a férfiakat a fedélzetre. Miutána csónak távolodott, Mary Thomas mellé lépett.
-Mit akartak?- kérdezte Thomas.
-Hogy ne támadjuk meg őket.
-És hogy döntött Kapitány?
-Elengedjük a hajót, ezért kapunk tíz perzsa szőnyeget cserébe.
-Szőnyeget? És mit kezd a szőnyegekkel?
-Majd eladom. Meg suvenir a sziget főnökének.
-Nem rossz- bólintott Thomas. Ilyen sem volt még mióta a tengert járjuk!
-Egyetértek- nevetett fel Mary.

Látomás

A matrózok felvezették a foglyot a fedélzetre.Mary már várta. Megvárta, hogy levegyék a nőről a bilincset, majd két kardot nyújtott felé.
-Válasszon!
Angelina megnyomkodta a csuklóját, amely a bilincs szorításától kissé elgémberedett.
-Mindegy. Nem tudok kardozni.
-Ön a vendég, válasszon!- szólt erélyesen Mary. Nem fogok itt vele bájologni. Amúgy sem bírom a nőket.
A nő félénken elvette az egyik kardot. Egyet- kettőt suhintott a levegőbe, de olyan ügyetlenül fogta, hogy a kard kiesett a kezéből.
A nő vagy túl jó színész, vagy egyáltalán nem tud kardozni.
Majd mindjárt elválik. Mary várt. Közben a nőt nézte. Próbált belélátni. Olyan átlagosnak tűnt ellenfele. Nőként sem szép nem volt, sem kihívó, de még nőies sem.
Vajon Ethel-nek tetszik ez a jelentéktelen nőszemély?- futott át Mary agyán. Mit érdekel engem, hogy ki tetszik Ethelnek! A szigeten kedbes volt velem, udvarias, előzékeny. Megígérte, máskor is szívesen fogad, ha arra járunk.Ennyi és semmi több! A nő felvette a kardot. és várta, hogy Mary támadjon. Mary szeme résnyire szűkűlt és a pisztolylövés után támadásba lendült.
Angelina védte magát, próbálta védeni, de Mary gyakorlott kardforgató volt, és az első összecsapásnál néhány perc után a penge Angelina nyakánál landolt.
-Győztem, de nem ölöm meg, nem ártott nekem. Elengedem.
Hozzatok fel egy matrózt az Angyalhajóról! Öt napra való élelmet és italt kap, és egy csónakot- fordult a nő felé.Ha kijutnak a partra, szerencséjük lesz, ha nem, az lesz Isten akarata. Jó utat!-és leeresztették a nőt a csónakba a választott matrózzal együtt.
-És üdvözlöm Ethelt-kiabált utánuk Mary.
Végre megszabadultam tőle! Bevallom, valamiért zavart a jelenléte, mintha kutatna utánam,kémkedne- és Mary hátat fordított a távolodó csónaknak. Innentől már nem érdekelte a nő sorsa. Megszűnt számára létezni. Thomas lépett mellé.
-Kapitány, milyen könnyen legyőzte a nőt!
-Mert nem tudott vívni. Valami mást akart, talán kémkedni utánam, vagy információkat begyűjteni.De nem tudott meg semmit.
Folytassa mindenki a munkáját! Thomas, merre tartunk?
-Nem sokára elérjük a Cooper nevű szigetet.Ott veszünk fel élelmet?
-Igen. Néhány napot a szigeten töltünk.Mary határozott léptekkel lement a kabinjába. Hanyatt dobta magát a kényelmes francia ágyon.Lehunyta a szemét, és csak élvezte a hajó ringatózását. Ez volt az otthona, a társa, a mindene...a Red Rainbow. A hajó hozzánőtt. Hogy hazahozta őt a viharból! Amikor Marc...odaveszett.
Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot! Csak azt nem értem, én miért éltem túl? Élnem kell még, de miért? Milyen célom, feladatom van még itt? Kopogás zavarta meg az ábrándozásban.
-Tessék- szólt ki Mary. Thomas volt.
-Kapitány, hajó a láthatáron!
-Felénk tart?
-Igen. Kb.két mérföldnyire van, elég gyorsan halad.
-Milyen hajó?
-Elég nagynak tűnik,de pontosan nem látni, hogy szemmélyszállító vagy kalózhajó-e.
-Rögtön megyek, megnézem.
Mary megigazította a ruháját és felment a fedélzetre. A hajó tényleg gyorsan haladt.A nevét még nem tudták leolvasni. De mintha fehér zászlót tűztek volna ki.Hm..érdekes, békével közelednek.Mary azért nem dőlt be ilyennek. Volt már rá példa, hogy fehér zászló kitűzve, utána meg kalóz zászló, és támadás.
-Mindenesetre legyünk óvatosak- közölte az első tiszttel. Lehet, hogy csapda.
-Mi nem támadunk?
-Még nem- közölte Mary. Tegnap zsákmányoltunk eleget. Mindig nem támadhatunk! Vártak.Ahogy a hajó közeledett, el tudták olvasni a nevét: Blue Eyes...Kék Szemek...
Szemek! Milyen érdekes- ötlött Mary agyába, a mi zászlónkon is szem van fent.Gyönyörű, mélybarna szem. Amit Big Gamer a parti őrségtől ki akart moderálni.
Ha-ha!- nevetett fel Mary, azóta eltűnt a kis mitugrász!
A közeledő hajóról lebocsátott csónak elérte a Rad Rainbowt. Két férfi ült benne.Leengedték nekik a kötéllétrát.
Mary várakozóan fogadta őket.
-Üdvözlöm Uraim! Remélem, ez nem valami csapda. Mary jeanne vagyok, a hajó kapitánya.

A párbaj

-És mivel küzdünk meg, karddal vagy pisztollyal?-kérdezte meglepődve a fogoly. Erre nem számított.
-Karddal, azt imádom-közölte Mary foghegyről.
-Én nem tudok kardozni, nem vagyok kalóz!
-Arról én nem tehetek! Miért tévedt az utamba? Vigyétek a cellájába!
A matrózok elvezették a fehér ruhás nőt. Nem mertek szemtelenkedni vele, mert tartottak a kapitányuk haragjától. Különben is Mary Jeanne jó kapitány volt. Igazságosan osztotta el mindig a zsákmányolt kincseket, akin tudott segített, előleget adott nekik..stb.és persze, munkaidőn kivűl ihattak rumot bőven. Szerették és tisztelték. Sőt! Óvták!
Mary elgondolkozott. A nő nem tud kardozni. Eleve előnnyel indulok vele szemben. Könnyen legyőzöm. Ő jobban szeretett egyenlő eséllyel indulni. de mi van, ha a nő hazudik? Jól kardozik, csak így akarja elkerülni a párbajt?
Kalóz vagyok, párbajozni fogunk!- döntötte el Mary. Nincs érzelgősség!
Ahogy így töprengett magában, felnézett az égre. Megkereste a legfényesebben ragyogó csillagot, Marc csillagát.Lehunyta a szemét, és érezte Marc jelenlétét.
Mintha ezt mondta volna: Veled vagyok Sedé, nem hagytalak el.Mindenhova követlek, és örökké szeretni foglak.- Marc,vigyél magaddal! Kérlek szépen! Nélküled meghaltam, csak lézengek, boldogtalan vagyok!
"Nem Sedé, még nem jött el az az idő! Még célod van itt az evilági életben. De ha eljön, magammal viszlek,és soha többet nem választódik el az utunk. Egyesülni fogunk! Ne sírj Sedé, szeretlek!"
Mary kinyitotta a szemét. Már nem látta a legfényesebben ragyogó csillagot. letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából és bevonult a kabinjába.
Miért, miért, miért?-és pici öklével verte a párnáját.
Ez igazságtalanság! Megtaláltam a lelki társamat, az egyetlen embert, akit elfogadtam lelkileg és testileg is. Az egyetlen embert, akit szerettem, és még szeretek mindig. Uram, miért vetted el tőlem?
Mary- szólt valaki belülről hozzá: ahhoz, hogy fejlődj, hogy tovább tudj haladni a számodra kijelölt úton, meg kell tanulnod elviselni, feldolgozni a fájdalmat. Majd egyszer megértesz mindent, de még nem most!
Mary elaludt.
Reggel nyúzottan ébredt. Eszébe jutott a párbaj. Na, akkor ideje, hogy gyakoroljak.-Thomas- kereste meg az első tisztjét, jöjjön velem, edzzünk egy kicsit. Itt a kard, vegye el!
Thomas kérdőn nézett rá.
-Mindjárt párbajozom a fogollyal, a nővel. Girly kisasszonnyal, vagy asszony, mit tudom én!
Thomas elmosolyodott. Tudta, Mary nagyon jól forgatja a kardot. Kevés ember akad, aki legyőzné. Edzettek. Thomasnak nagyon kellett összpontosítania, hogy méltó ellenfele legyen Marynek. Persze, a végén a kapitány győzött.
-Köszönöm Thomas, ez jólesett. Egész ügyes volt.
-Kapitány, örültem- és visszament a kormányhoz. Mary lement a konyhába. csak csipegetett egy-két falatot. Mit is mondott a nő? Ja, Ethel üdvözli. Elmosolyodott.Felötlött benne a férfi vigyorgó képe. Amikor utoljára Waiti szigetén találkoztak,a férfi elhalmozta mindennel: gyümölcskoktélokkal, kávéval, ékszerekkel, gyémántokkal. méghogy szeret! Ha-ha! Csak a nő azt hitte, ha nyalizik, elengedem.
Elengedem, de először párbajozunk.Utána csónakba teszem, és mehet. esetleg magával viheti egyik matrózukat a börtönből. Lerí róla, hogy szerelmes Ethelbe! Hagy menjen! Nekem nem kell töb férfi. Csak Marc...mivel ő meghalt, így számomra már nem léteznek a férfiak.
Meghalt? Nem! Nem! Marc bennem él! A részem! Itt lakik bennem, ketten vagyunk egy testben! Benne van minden sejtemben, minden gondolatomban...
De úgy hiányzik a csókja, az ölelése...
Mary- figyelmeztette ismét a hang, vonatkoztass el a testtől. Marc-ra ne férfiként gondolj, tudod nagyon jól, hogy az ember jóval többa testnél, és fizikális vonzalmaknál!
-Igen, de mégis hiányzik...Na jó, megyek párbajozni.
-Kéretem a foglyot. A nőt!- szólt matrózainak Mary.

A másik oldal...

Egy mosollyal kezdődött az egész...
és egy könnycseppel ért véget...:(

Amikor valaki elhagy, ne reménykedj és várj, hogy visszajöjjön. Érezd jól magad és mondd, hogy "Köszi, hogy esélyt adsz, hogy találjak nálad jobbat.";)

 Érdekes mikor annyira szeretsz valakit, hogy mindent megteszel érte. Elhagyod a büszkeséged, mert futsz utána. Az önbizalmad, mert úgy érzed sose tetszel neki. Az önbecsülésed, mert hagyod magad porig alázni. És mikor kinyílik a szemed, észreveszed, hogy ez így nem jó. Nehéz helyzet! Mert akármit csinál, vagy nem csinál teljesen mindegy, akkor is szereted.

Mindig ezt kerestem: a másik felemet...Valakit aki mellettem a legjobb, valakit akinek én vagyok a legjobb, valakit aki mellett önmagam lehetek.♥

Néha vidám vagyok és pattogós és dumálós…néha csöndes, nyugis és visszahúzódó… Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd. Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik. Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény…voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem.:

így ; ~ fiú : szeretlek !
lány : üres szavak , bizonyítsd be : kürtöld világgá !
* a fiú odamegy a lányhoz , és a fülébe suttogja *
lány : nem értelek , ezt meg most miért csináltad ?
fiú : mert nekem te jelented az egész világot :)

"Angyalhajó"

Csend volt, alkonyodott. A csendet csak a hullámok csapkodása törte meg. Mary a kabinjában tartózkodott. Hanyatt fekve feküdt az ágyon. A matrózok kiabálásainak foszlányai jutottak el hozzá. Nem akart ráfigyelni. Csak magában akart lenni. Konkrét célja nem volt mostanában, csak lézengett. Eszébe jutott Marc. Elmosolyodott. Hiányzott neki a férfi. Nem is volt azóta férfivel. Sőt! Nem is látta a férfiakat. Mindegyik egyforma volt számára. Szinte átnézett rajtuk.
Marc..Édesem, egyetlen szerelmem, vajon most merre vagy? Letörölte a szeme sarkából legördülő könnycseppet. Kopogtak.
-Igen, szabad!
Thomas, az első tiszt volt az ajtóban.
-Elnézést Kapitány, egy hajó közeleg.
Mary felpattant az ágyról.
-Milyen messze van, és milyen hajó?
-Kb.egy mérföldre van, nem látni pontosan, de nem tűnik kalóz hajónak.
-Azonnal megyek- és Mary az első tiszttel együtt felment a fedélzetre.
-Na, akkor lássuk csak- kukkantott bele látcsövébe. Igen, elég nagy hajó. Látom a zászlót, egy angyal van rajta, és a vitorlákon is. Ez egy angyalokat szállító hajó?-vonta fel Mary a szemöldökét. Vagy álca. Nem hitt az angyalokban.
-Csodálom, hogy Big Gamer ,a parti őrségtől még nem moderálta ki a vitorlafestményt!
Thomas a kapitánya mellett elnevette magát. Milyen humoros is tud lenni a nő.
-A férfi, aki a múltkor itt balhézott a "szem" miatt?
-Aha- válaszolta Mary.
Na jó, nézzük meg komolyabban! Áruszállító hajónak tűnik. A hajó csendesen közeledett a Red Rainbow felé.
-Megtámadjuk?- kérdezte Thomas.
Mary szemében egy pillanatra fellobbant valami fény, a küzdelem utáni vágy, a harc izgalma- elvégre kalóz volt.
-Igen, támadunk- adta ki a parancsot a támadás felkészülésére.
-Rendben. Thomas elment teljesíteni a kapitány parancsát.
Vajon mit szállíthat a hajó? Élelmet, rumot, terményt? Vagy személyeket? De mi ez az angyalos image? Itt valami bűzlik- csóválta meg a fejét Mary.
Mikor közelebb került, Mary kiadta a parancsot a támadásra. Ágyudörgések, pisztolylövések zaja törte meg az éjszaka csendjét. Elkezdődött a harc. Nem tartott sokáig. Mary legénysége győzelmet aratott az "Angyalhajó" felett.
Utána tüzetesebben körülnéztek a leigázott hajón. Ami furcsa volt a hajónak nem volt kapitánya.Majd a matrózok egy fehér ruhában lévő nőt vonszoltak elé.
-Ne bánjatok vele durván, hiszen nő- adta ki Mary az utasítást. A matrózok elébe vitték a nőt.
-Üdvözlöm, Mary Jeanne vagyok.
A nő alig mert ránézni, remegett.
-Angel Girly- motyogta halkan a nő.
-A hajónak, amit legyőztünk , hol van a kapitánya?-kérdezte Mary.
-Nincs kapitánya, az első tiszttel keltünk útra.
-Na, persze. Én meg tündérkirálynő vagyok- gúnyolódott Mary.
-Hogy hívják az első tisztet?
-Marcus Crown.
Marybe egy pillanatra belenyilallt a fájdalom a név hallatán, mély levegőt vett, és folytatta.
-Hol van ő? A börtönünkben?
-Megmutatom, ha gondolja.
Mary bólintott. Végignézte tüzetesebben a nőt. Semmi különös, átlagos. és nagyon félt- ez látszott rajta.
-Ön milyen célból volt a hajón?
-Utasként. Sokat hallottam Önről, de még nem volt alkalmam személyesen látni.
Ön gyönyörű!
Ne nyalizz nekem, úgysem hiszem el a hazugságaidat- gondolta Mary.
-Nos, ez az este nem a bájcsevegésről szól. A hajót elfoglaltuk, a legénység az enyém, az áruval én rendelkezem, ahogy Önnel is.
-Engedjen el, kérem-könyörgött a nő, én nem ártottam Önnek.
-Nézze, kalóz vagyok, nem gyilkos. De nem hiszem el a meséjét. Reggelre kigondolom, mi legyen Önnel. Tegyétek külön cellába! - utasította a matrózait.
Vizsgáljátok át a hajót tüzetesebben,a rakományt lehet áthordani.
-Van egy közös ismerősünk- közölte a nő Maryvel.
Mary viszafordult.
-Igen? És ki lenne az?
-Ethel Fury.
Mary elmosolyodott. A férfi,aki sokat mosolyog a béke szigetén.
-Mi van vele?-
-Üdvözli Önt, és szereti.
Hoppá! -ötlött Mary agyába,akkor hazudsz aranyom.Tudtad, hogy erre hajózok, készültél, hogy átadd az üzenetet.Nem is vagy Te olyan ártatlan, amilyennek mutatod magad.
Hangosan csak ennyit mondott.
-Reggel párbajozunk. Ha legyőz, elengedem. A közös ismerősünkre való tekintettel.

William

A napok egyre csak teltek. Beköszöntött az igazi forró nyár. Bea imádta a meleget, a forróságot. Kis lenge szoknyák, lenge trikók-nem kellett nagyon beöltözni. És végre lerakhatta az utálatos zoknit a nappaliban is. Utálta a zoknit, de télen muszáj volt olykor duplán is viselnie, gyenge veséje miatt.

Élvezte a nyarat, a meleget. volt három hét szabadsága, amit még nem szándékozott kivenni. Majd július végén, vagy augusztusban. Hétvégénként strandolást tervezett a barátnőjével. Bár ott is inkább a meleg víz társaságát kereste, így a kisprortolt machóktól nem kellett tartania. Még mindig nem akart társat maga mellé. Élte a szingli nők életét, és jó volt így. 

Szabad volt, és nem függött senkitől.

Még mindig játszott a kedvenc játékával, de jóformán már csak benézett, mert egy-egy szint eléréséhez egyre több pont kellett. és egy-egy fejlesztés 3-6óráig tartott.

Williammel nem nagyon találkoztak a játékban. A férfi is dolgozott két-három műszakban, így kevés időt töltött az interneten. De arra mindig szakított időt, hogy vagy telefonról, vagy este a gépéről minden nap írjon levelet a lánynak.

Bea elmosolyodott. A férfi kitartó-ezt már tudta. értelmes,nyugodt, művelt- erre néhány levélváltás után rájött, és érzékeny is, ami valljuk be mostanság ritka tulajdonság a férfiak körében.

vagyis minden tulajdonsága megvolt ahhoz, hogy a lány kedvelje, valamilyen szinten szeresse.

Beának eszébe jutott, amikor látták egymást webkamerán. A szeme...a szeme , amely mosolygott. nem kellettek szavak, abban a pillanatban a tekintetükkel kommunikáltak.

Meséltek egymásnak a mindennapjaikról. Kiderült, egyre több közös tulajdonságuk van. Mindketten szeretnek olvasni, szeretnek veteményezni, játszani..és mosolyogni.

Hajj-sóhajtott fel a lány, miért a világ másik oldalán kell élnie? Vajon találkozni fognak egyszer személyesen is? 

Nem lehet tudni. Hiszen minden nap hordoz magában valami csodát, valami szépet, valami mást- Bea ebben hitt.

Néha vicceket linkelt a férfinek, néha érzelmes verseket, és a férfi mindig lefordította azt a saját nyelvére. Ő az egyetlen férfi, aki mindennap , egyetlen nap kihagyása nélkül írt a lánynak. vagyis gondolt rá, ahogyan Bea is.

William is expensive! You live in me and i on a some kind of level I love you! :-)))

Mese a szeretetről

– Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag. A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozdította ágait, és álmosan felelte: – Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye. – Mesélj nekem a boldog pillanatokról! – Hagyjál, most álmos vagyok. (...) – Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni. – Szeretlek! Nagyon! – Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. - És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? - Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa. - Na és a szerelem? - A szerelem színe a telihold. - Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

Pozitív gondolatok

,,Légy közel azokhoz akiket szeretsz.Ismételd nekik, mennyire van szükséged rájuk!Szeresd őket, és viselkedj velük szemben szépen!Szakíts időt arra, hogy mondhassad nekik: sajnálom, bocsáss meg, köszönöm,kérlek és a szeretetnek minden szavát amiket ismersz!"(Gabriel Marquez)


Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad 

feléd.

A pozitív és negatív érzések nem képesek egyidejűleg jelen lenni a gondolkozásban. Vagy az egyik, vagy másik uralkodik. Neked kell gondoskodnod arról, hogy gondolkodásodra a pozitív gondolatok hassanak! Ebben a szokás törvénye van segítségedre. Alakítsd ki magadban a pozitív gondolatok szokását! Így a negatív érzelme...k egyszerűen képtelenek lesznek behatolni. (Napoleon Hill)



“Az alaptörvény kimondja, hogy a hasonló, hasonlót vonz. A negatív gondolkodás biztosan negatív eredményt hoz. Ennek megfelelően ha valaki rendszeresen optimistán és pozitívan gondolkozik, akkor ezen gondolatai kreatív erőket hoznak mozgásba – és a siker, ahelyett, hogy elkerülné, elkezd felé áramlani. (Norman Vincent Peale)




"Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk. De olyan dolgok is vannak, amelyekre az istenek köteleznek bennünket. Nem számít, hogy milyen okból teszik, és az is hasztalan, ha minden lehetőt megpróbálunk, hogy messziről elkerüljük ezeket a dolgokat." Paulo Coelho




“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

Barátság

Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan ember szíve között, akik gazdagabbá teszik egymás életét. Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben.

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)

Közel sem vagyok tökéletes.
Hibáztam és hibázom.
Adtam már sok mosolyt és könnyet is.
Csalódtam és okoztam csalódást.
Sokszor hittem annak akinek/amiben nem kellett volna és elfordultam attól akiben/amiben kellett volna hinnem.
Szerettem és gyűlöltem néha meggondolatlanul.
Vártam mikor már nem kellett volna, és kapkodtam, mikor még várnom kellett volna.
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző, vagy túl megalkuvó ,

… de EMBER vagyok!

Összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnálhatod magad évekig. De egyet jegyezz meg, ez a te életed, most zajlik és könyörtelenül múlik egyfolytában. Éveket pazarolsz olyan dologra, amitől még szarul is érzed magad. Mert az idő nem áll meg a kedvedért, nem várja meg, míg talpra állsz. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy egy olyat találj aki megérdemel téged…..