A valóság

Mary átölelte férje vállát. Szerette a férfit. Csendes volt, megbízható, jól megvoltak itt a lakatlan szigeten. Csak ők éltek itt négyen. Megvolt mindenük.
Itt béke és nyugalom honolt. Madarak, apróbb állatok, víz, csend...maga a paradicsom. Mary férjével együtt elnevezte a szigetetet: Peace lett a neve.
A két gyermek szépen nőtt.Mary és Georgh megtanították írni-olvasni őket, és itt a szigeten a túlélés szabályaira. Georgh halászott, gyümölcsöket gyűjtögetett, vesszőből és nádból bútorokat készített.
Marynek túl tökéletes volt itt minden. Túl nyugodt. Talán azért álmodott olykor kalózokról, ahol ő maga is kalóz volt. És szabad!
Mert itt is szabad volt, de a családján kívül nem volt társasága, és neki bizony hiányzottak az emberek, a nyüzsgés, a kommunikáció.
Főzött, takarított, mosott, gyümölcsöket aszalt, kenyeret dagasztott, és tanítgatta két gyermekét. ha volt egy kis szabadideje, akkor játszott velük.
Kagylókat gyűjtöttek, homokvárakat építettek, fürödtek a vízesésben, Pattyval babaruhákat varrtak...stb.
De Mary belülről magányos volt. Ahogy nőttek a gyermekek, úgy nőtt Mary lelkében az üresség. Valami hiányzott neki...valami, amit nem tudott megfogalmazni.
-Boldog vagy, Kedvesem?- zökkentette ki férje a gondolkodásból.
-Igen. Megvan mindenünk. Nyugalom, béke, szeretet, gyermekek.
Itt a szigeten nincs erőszak, nincsenek emberek- hiszen csak mi vagyunk.
-Szerencsések vagyunk, hogy akkor hajótörést szenvedtünk, és véletlen, vagy Isten döntése, hogy csak mi ketten éltük túl. Gondolj bele, hány milliomos ember fizetne, hogy ilyen helyen élhessen. Na, meg hány bűnöző, hogy felszívódjon az adott helyszínről! Mary elmosolyodott. Ez neki nem jutott eszébe.Hiába! Más a férfi és más a női gondolkodás. Mi nők többnyire érzékenyek, és érzelmesek vagyunk, a férfiak meg realisták.
-Megyek , megnézem a gyerekeket- bontakozott ki Mary az ölelésből. A gyerekek azon vitáztak bent, hogy hova tegyék a kagylót, amit a tengerparton találtak.
-Majd én eldöntöm-szólalt meg Mary. Egy vadcseresznyét tett az egyik markába, hátra tette a kezeit. Na, gyerekek, lehet csapni a kezemre. Aki eltalálja, az dönti el, hol legyen a kagyló helye. A gyerekek izgalommal készültek a játékra. Georghi ntalálta el, így egy hétig ő helyezhette el a kagylót.Miután elhelyezték a kagylót, kimentek a homokba játszani. Mary elmosogatott, összepakolt, majd lepihent a függőágyában.Szemét lehunyta, gondolkodott. Legalább könyvek lennének!
De nem voltak könyvek, így kénytelen volt írni. Egyfajta naplót vezetett. Szinte minden fontosabb eseményről bejegyzést készített. Mikor teljesen elkészült a faházuk, a bútoraikről, a gyermekeik születéséről,a fejlődésükről, mindent feljegyzett. Tizenkét éve éltek itt a szigeten.Az bizony elég hosszú idő a civilizációtól. Eleinte Marynek nehéz volt megszokni az itteni dolgokat. Hiányzottak a megszokott modern dolgai: a telefonja, a laptopja, hűtő, vasaló, hajszárító, Tv,és a Cola. Voltak itt egzotikus gyümölcsök, amelyekből üdítőket készítettek, és a vízesésben hűtötték, hogy hideg legyen. Meg kellett szokni az örök nyarat, a meleget, a napot.