2012. június 3., vasárnap

Vallomás




Bill napjai egyhangúan teltek. Keményen dolgozott a megélhetésért. A munka unalmas volt számára, de ezáltal kitudta fizetni a csekkeket. Anyagi gondjai időlegesen megoldódtak.
Az egyetlen örömet kisfia jelentette számára. Aki göndör fürtjeivel, lyukas kis arcocskájával olyan volt, mint egy kis angyalka.
Bill imádta a kisfiút. Egy ártatlan új élet volt, egy darab belőle. Tizenkét órázott.Egyre kevesebb ideje volt, hogy a neten lógjon. Kedvenc játékába sem tudott mostanában benézni.
Munkaszünetekben megnézte az emailjeit, és egy-két mondattal válaszolt is rájuk.
Bea írt neki mindennap, bár egyre ritkultak és rövidebbek lettek az üzenetei.
Billt belülről bántotta, de nem tudott szétszakadni, nem tudott mindenkinek megfelelni.
Eljött a  vasárnap, ilyenkor nem dolgozott, de hétvégén általában családi programok voltak,és ott volt a kert is, amely televolt  veteménnyel, azt is rendben kellett tartani.
Az idő...sóhajtott fel Bill.
Végre leülhetett egy picit a laptopja elé. Bea írt neki. Néha vicceket küldött, amelyeket ő lefordított a saját nyelvére.
Hoppá! Most fent van a lány is a játékban!-terült el az öröm az arcán,és már írt is neki:
I apologize, guess I am tired and really missing our time together. We use to be able to 'talk' more often and it's my fault not yours. Can't wait to taste those sweet dainty lips on that beautiful face of yours some day!
Yes, I try and read all blogs from my baby!

Bea elmosolyodott.Miért kér bocsánatot? Nem követett el semmit.
Will is Dear! Do not ask an apology,Since you committed nothing.you are tired,you work,and the time lag is between us.the essence,that you are with me sometimes mentally,and your thought keeps the attraction alive between us.i don't know,that we see each other then in the reality,but while you write I owe for me, with gratitude for your letters.


I want to hold you in my arms...
Én is szeretném, ha megölelnél....






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése